Esztergom és Vidéke, 1990

1990. november / 21. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Történelem előtti idők Pilisünk már az őskőkor legele­jétől „ lakott" terület. Nemcsak a tölgy, a bükk, a cser, a vaddisz­nó, a barázdált csenkesz stb., ha­nem az ember is „őshonos" e tájon. A hegység barlangjai és szik­lapárkányai kezdettől fogva „ ké­nyelmes" lakást biztosítottak a lassan két lábra álló, gondolkod­ni és összefüggéseket keresni kezdő őseinknek A csobánkai Mackó barlang­ban öt kultúrréteget tártak fel a régészek Ezek közül a legalsó ­tehát a legrégibb - arra enged következtetni, hogy ez a hely a kb. Le. 500.000 évvel ezelőtt megjelent vértesszöllősi előem­ber téli szállása lehetett. Hason­ló leletanyag került elő Tokodon is. E legrégibb pilisi „lakos" összeszedte a körülötte termő gombákat és gyümölcsöket, ehe­tő gyökereket kapart ki egyszerű kőásójával, csigát és madárto­jást gyűjtött, hogy táplálékát biz­tosítsa. Nem volt még művészete, nem írt, nem olvasott, nem volt törvénykönyve és közigazgatása. Egyetlen szabályt ismert csu­pán: „Élni kell valahogy!" - és ezt be is tartotta keményen. Talán évszázezredek is eltel­tek, amíg lassan-lassan ügye­sedve-okosodva elfogta a kör­nyezetében élő kisebb állatokat, kikapta a patakokba úszó halat, kődobással „lelőtte" a futó va­dat, repülő madarat. Ahogy ügyesedett, bátorsága és önbi­zalma is nőtt. Verembe csalta, szakadékba kergette a nála na­gény- ésBivak barlang eszközle­lete is. De a kőkorszak idejéből származó eszközmaradványokat - a folyamatos, néha ugyan meg­megszakadó, ám mindig újra in­duló emberi élet eme tárgyiasult jeleit - mindenütt megtaláljuk a Pilisben és közvetlen környékén, mivel a természeti adottságok kezdettől fogva nagymértékben EMBER A PILISBEN gyobb testű négylábúakat, ahol kövekkel elpusztítva ezeket, hús­hoz, csonthoz és állatbőrhöz ju­tott. Ismét időtlen idők múltak el, amíg egyszerű lándzsájával, szi­gonyával, baltájával, majd íjá­val tudatosan becserkészte és elejtette a körülötte élő állato­kat. így tápláléka és ruházata változatosabbá, megélhetése biztosítottabbá vált. Ezt bizo­nyítja a Pilisszántói kő fülke le­letanyaga, ahol mintegy i.e. 38.000 évvel ezelőtti tarándszar­vas-vadászok fegyvereire és használati tárgyaira bukkantak a régészek Hasonló korú a ba­jóti Jankovich barlang, a Klast­rompuszta feletti Leány-, Le­kedveztek itt kőkorszakbeli el­ődeink megtelepedése és meg­maradása szempontjából. A tüzet eleinte félve tisztelő, majd lassan szolgálatába állító ősember aztán egyre nagyobb léptekkel haladt a fejlődés útján. Életkörülményeit fokozatosan és egyre tudatosabban javította. Ebből következően számbelileg is gyarapodni kezdett. Növeke­désnek indult a népsűrűség. Már nem volt elegendő számú - Természet felkínálta - barlang, sziklapárkány vagy hasadék Pi­lisi ősünk ismeretköre új foga­lommal bővült: megismerte a la­kásínséget. A kényszer hatására - utánozva a Természetet és eszét is használva - elkezdett „ műbar­langot" építeni magának Köve­ket hordott össze és ezeket egy­másra téve-illesztve felépítette „ családi házát". A házépítés cél­ját szolgáló erdei szedelékkő vagy „ lelenckő " gyűjtése mind a mai napig ismeretes a Pilisben. A róka kotorékja máig ugyan­olyan, mint akkor volt. Az erdei vadméhek sem változtattak épí­tészeti stílusukon. Az ember azonban - a mindig jobbra, szebbre, többre törekvő - rájött e kövek sárral történő összera­gasztására. Ezáltal melegebb, huzatmentesebb, tehát lakályo­sabb, sőt csinosabb lett egyszerű kőkalyibája. Ha az ősi házépítő ­elhagyva a sarat - tüze mellett kiégett, majd eső hatására meg­oltódott mésszel ragasztotta össze köveit, rendkívül erős, idő­álló falra és boltozatra tett szert. így alakult ki az erdei mész­égetés. A piliscsabai, piliscsévi, pilisszántói, pilisszentkereszti és pilisszentléleki mészégető iparos ma is ugyanazzal a módszerrel, ugyanolyan formájú kemencével és szerszámokkal dolgozik, mint több ezer évvel ezelőtti „jog­elődje". " Dob ay Pál HARC A SZAVAZATOKÉRT (8) AZ 1939. MÁJUS 28-29-EI OR­SZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁ­SOK Április közepén, két közbülső esztergomi országgyűlési képvise­lő-választást követően, megkezdő­dött a felkészülés az újabb, immár "szabályos" képviselő-választásra. A választási szövetségeket és esé­lyeket latolgató vélemények szerint a kereszténypárt a kormánypárttal indul együtt, s mintegy 80%-os többséggel kerül a hatalom birtoká­ba, míg a Kisgazdapárt és a baloldal visszaszorul. Az ez alkalommal kö­telező és titkos választások lebo­nyolítását az 1938. évi XIX. tc. szabályozta. Az országgyűlési kép­viselők számát a korábbi 245-ről 260-ra emelték. Közülük 135-öt egyénileg, míg 125-öt lajstrom sze­rint választhatott az ország. A kép­viselőnek a törvény szerint az indulás előtt be kellett jelentenie korteseit, s be kellett fizetnie egyéni választói kerületben történő indulás esetében 2000 P-t, lajstromos indu­lás esetén 3000 P-t. Érvényes aján­láshoz egyéni kerületben 500, lajstromoson 1500 választópolgár aláírására volt szükség. A választási előkészületek kap­csán a MÉP esztergomi szervezeté­nek küldöttsége megkereste Kundcr Antalt az Országházban. Kunder, báró Vay László a MÉP országos elnöke, Zsindely Ferenc dr. minisz­teri elnökségi titkár társaságában fogadta a Marczell Árpád vezette küldöttséget. Marczell úgyszólván az egész választópolgárság támoga­tásáról biztosította Kundért, akinek népszerűségét csak növelte, hogy római látogatása alkalmával maga XII. Pius pápa is fogadta. A választási megmérettetésre ma­gabiztosan készülő Kunder május 11-én Pilisszentléleken, Pilismaró­ton és Dömösön, 13-án Esztergom­ban a Fürdő Szállóban, a Belvárosi Olvasókörben, a Szentgyörgyme­zői Olvasókörben, majd este fél tíz­kor a Vitézi Szék értekezletén tartott beszédet. Az esztergomi egyéni választóke­rülethez ez alkalommal a következő települések tartoztak: Csév, Csol­nok, Dág, Dorog, Dömös, Kesztölc, Leányvár, Mogyorósbánya, Pilis­marót, Pilisszentlélek, Tát és To­kod. A választások a történelmi vármegyék visszaállításának dacára a trianon után kialakult ország vár­megyéiben zajlottak. így például a lajstromos választásban a bécsi döntést megelőző Komárom-Esz­tergom k.e.e. vármegye alkotott egy választási körzetet. A vármegyei lajstromon Kunder Antal, Tribolt László (kisgazda), Paál Endre doro­gi bányász és Petzenhoffer Hubert igazgató indult. Közülük ketten ke­rülhettek be képviselőként az or­szággyűlésbe. A választási küzdelmekbe ez al­kalommal a határokon túlról is be­leszóltak. Sok esztergomi polgárnak kézbesített a posta ezek­ben a napokban olyan, a nyilas pár­tot propagáló, magyar nyelvű füzetecskét, melyet Münchenben adtak fel. E kiadványban a Német­országgal kötendő vámuniót sürget­ték, aminek támogatása a Magyar Sión cikkírója szerint egyenlő a ha­zaárulással. Az egyes választókerületekben, mint az esztergomiban, más pártok is indítottak jelölteket. így a Szoci­áldemokrata Párt zászlaja alatt Zuschlag Vilmos, a Kisgazda Párt színeiben dr. Pákh János, a Nyilas­keresztes Pártéban pedig Cseh Fe­renc indult. A május 28-29-én megtartott vá­lasztás szavazatai az esztergomi egyéni választókerületben a követ­kezőképpen oszlottak meg: Kunder A. (MÉP): 7253, Cseh F. (Nyilas P.): 4518, Zuschlag V. (Szoc. dem.): 1964, Pákh J. (Kis­gazda P.): 290 Kunder tehát fölényes győzelmet aratott versenytársai fölött. A lajst­romos választáson a listavezető szintén Kunder Antal lett, aki mi­után esztergomi választókerületé­ben győzött, mandátumát Tribolt László kisgazda (MÉP) és Gruber Lajos (Nyilaskeresztes Párt) számá­ra adta át. Az „Esztergom és Vidéke" június 4-ei számában a választási tanulsá­gokat összegezve megállapította, hogy Csolnokon, Cséven, Kesztöl­cön és Leányváron a szociáldemok­raták, Tokodon, Táton, Dorogon és Esztergomon belül Szentgyörgy­mezőn a Nyilaskeresztes Párt igen sok szavazatot kapott. Ez utóbbit nem tartotta csodának, mivel:"... itt a nyilasok évek óta a legerőteljeseb­ben szervezkedtek." Az ország, s benne Esztergom 1945 előtti utolsó képviselő-válasz­tása ily módon a jobboldal teljes győzelmével zárult. A szeptember l-jén kitört világ­háborút követően a pártélet évről évre lanyhább lett. Mígnem 1944. október 16-án a nyilas hatalomátvé­tel nyomán felbomlottak a város po­litikai és közéleti keretei, s összeomlott a közigazgatás polgári rendszere. Dr. Bárdos István (Folytatás) Meszéna Imrének mindkét fia már ügyvéd volt. Az idősebb Me­széna János (1809-1902) fiatalon az 1833-34. évi országgyűlés követe, majd 1843-ban, mint a város kapi­tánya és városi tanácsos ismét or­szággyűlési követ. 1848-ban a vármegye alispánjaként vesz részt a szabadságharcban, amiért a pesti Újépületbe zárják Mayer Istvánnal együtt, ahonnan szerencsésen mindketten kiszabadultak. Ezután vissza kellett vonulnia a politikától. Öccsével Ferenccel együtt bérbe vették a Pálffy uradalom bényi bir­tokát, de ott is megfigyelés alatt áll­tak. Amikor az ősi vármegyét 1860-ban visszaállították Meszéna Jánost alispánnak hívták meg, de egy év múlva lemondott és vissza­ment gazdálkodni. A bérlet azonban veszteséges volt és 1865-ben visz­szajött Ferenc családjához a Meszé­na házba. Kaán Jánossal megalapították az Esztergomi Bo­rászati Egyesületet a szőlőművelés fejlesztésére. A ház udvari oldal­szárnyát ekkor építették a régi istál­lók helyébe, János minthogy agglegény maradt, élete végéig itt lakott az udvari részben. 1872-ben elfogadta a törvényszéki bírói ál­dősebb leánya Etelka Etter Nándor felesége lett. Azóta az Etter család is mint társ­tulajdonos e házban lakott. Itt kell megemlékeznem az Etter családról is, minthogy igen sokat tettek Esz­tergomért. Etter Nándor (1839-93) Szólaljatok meg, régi esztergomi házak (XII.) lást, mert így független maradhatott a politikától. Büszke 48-as függet­lenségi magyar volt, aki fekete dol­mányban és csizmában járt élete végéig. Róla nevezték el a Meszéna utcát, amely a Sallai utcát köti össze a Somogyi Béla úttal. Öccse Ferenc (1816-1907) ügy­védi hivatásának élt. Amikor visz­szajöttek Bényből ügyésszé nevezték ki. Nyolc gyermeke volt, betöltötték az egész házat. Lányai férjhez menve is itt maradtak. Legi­három fia volt, Etter Ödön (1870­1941) a Takarékpénztár híres vezér­igazgatója, akinek nagy érdeme volt az intézmény felvirágoztatása. Ő is mind az öt gyermekével e házban lakott. Gyermekei közül Jenő fia Eszter­gom polgármestere volt 1941­1944-ig. Kálmán fia (1906-72) a közszeretetben álló ügyvéd, akinek a várost szerető szellemét Ödön ne­vű, ugyancsak ügyvéd fia viszi to­vább napjainkban. Visszatérve Meszéna Ferenchez, ennek Kálmán fia (1851-1926) is ügyvéd lett, családjával mindvégig e házban lakott. Három gyermeke volt, Mária, Tibor és Jolán. Mária 1909-ben húsz éves korában hirte­len halt meg, hamarosan követte édesanyja is, az akkor annyira pusz­tító tbc áldozataként. Tibor Pestre költözött, Jolán tanítónő lett, 1922 óta mindvégig Esztergomban taní­tott. így ma is „a város tanító néni­jeiként emlegetik. Ma 94 éves korában is teljes szel­lemi frissességben még tovább gya­rapítja nagy könyvtárát, mert minden szellemi termék érdekli. Gondosan őrzi a családi emlékeket, így szobájában áll a ,János bácsi" karosszéke. Fő gondja a „napsuga­ras" kapu, melynek lehullott fafa­ragványait gondosan összegyűjtve tette lehetővé ennek renoválását, így ad nekünk példát e szép műem­lékház megbecsülésére. Prokoppné dr. Stengl Marianna „Ez sem neveltetett Pál érsek udvarában" Egy 1565-iki tanúvallatásból tudjuk, hogy a XVI-ik században az akkor már híressé vált székes­egyházi iskola mellett volt egy másik virágzó és látogatott isko­lája Esztergomnak; Vértesi Ist­ván, Komárom megyei birtokos és főbíró, vallotta, hogy ő „gyer­mekkorában Esztergomban Ta­más érsek (Bakacs) iskolájába járt." Markházi Bertalan csalló­közi birtokos is kiemelte, hogy ezidőtájt ő is az esztergomi isko­lában tanult. Ezidőben szokás volt, hogy az esztergomi érsekek a nemes csa­ládok ifjait udvarukba gyűjtöt­ték, ahol nevelték és tanították őket, és egyúttal, mint apródok, később mint tisztek szolgáltak. Különösen Várdai Pál (1526­1549) udvara volt e tekintetben nevezetes. Ez azért is figyelemre méltó, mert a mohácsi vész egyi­dőre, mintha megbénította volna az országot, és Várdai Pál épp a legválságosabb időben került a magyar katholikus egyház élére. Fáradhatatlanul buzgólkodott az ellenkirályok közötti béke meg­teremtésén túl az ifjak nevelteté­séért, taníttatásáért. E tevékeny­ségét igen magas fokon művelte. Udvarában az ifjak olyan kiváló műveltségre tettek szert, hogy ha valakit a műveltség hiánya miatt megróni kívántak, mondani szokták: „ez sem neveltetett Pál érsek udavarában". A legtehetségesebbeket kül­földi egyetemekre küldték tanul­ni. A magyar főpapok nemcsak papjelölteket, hanem világi pá­lyára készülő ifjakat is segélyez­tek. Elsősorban rokonaikat és te­hetséges ismerőseiket. így tanul­hatott Várdai Pál érseksége alatt Páduában unokaöccse, Várdai Tamás, de itt taníttatta az érsek Réwai Ferenc nádori helytartó fiait is, Mihált, Jánost és Lőrin­cet. Ezekkel az ifjakkal egyidőben számos, később nagyon híressé vált diák koptatta Pádua egyete­mének padjait: Báthory István ­később Lengyelország nagy ki­rálya, Dudics Endre - utóbb Csa­nádi püspök, Forgách Ferenc ­kiből váradi püspök lett, Balsa­rati Vitus János, ki évek múltán IV. Pál pápának lett udvari orvo­sa. Tamás, nagybátyja 1549-ben bekövetkezett halála után, visszatért hazájába. 1550. augusztus 7-én a magyar helytartótanács - minden bi­zonnyal Réwai Ferenc útján ­ajánlotta őt a királynak, hogy ta­nulmányai folytatására segélyt kérjen, amit feltehetően megka­pott. Bánomyné Kovács Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom