Esztergom és Vidéke, 1990

1990. szeptember / 17. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ... ÉS VIDÉKE A TÁTI NAPOKRÓL 2 MILYEN A ZÖLD HAZ SZELLEME Hiába mentegetőzöm most akár oldalakon át, a tény az tény marad: az „. . . és vidéke" szerkesztője alaposan lemaradt a*Táti napok "-ról! Esküdhetnék arra, hogy egy esztendővel ezelőtt, amikor még Erdélyben éltem, még csak nem is hallottam az itteni ünnepi napokról. Dehát akkor a Dömösi Napok miért kapott akkora teret az előző lapszámban? — replikázhatnának a tátiak. No, itt van az a bizonyos kutya eltemetve! másszóval, itt a szerkesztő jogos mentegetőzése. Dömösön ugyanis a hagyományos esemény alkalmából jóeló're meghívót készíttettek a Községi Tanács és a Dömös Barátainak Köre. Ezt a meghívót a tudósító is egy héttel előtte megkapta, s visszajelzett meghívóinak: ott leszek! Ott voltam, sok szépet láttam, tapasztaltam, s ebből a kapott „hely" arányában több mindent megírtam. Azért Táton sem maradtam le mindenről. íme a bizonyíték: Sietve szögezzük le: nem vörös! Miután Parkinson törvénye — ha egy szervezet székházat épít magának, az a biztos bukás első jele — beteljesedett rajta, új gazda költözött belé. Ugy látszik, azoknak lett igazuk, akik építése mellett kardoskodtak, mondván: ki tudja, mire lesz még jó.. . Az új gazda a régi, lepusztult művelődési központból költözött ide, s Szabadidő Központ névre hallgat. A régi-új intézmény vezetőjét, Csernus Ferencet az örömökről-gondokról faggattam: - Miután kiderült, hogy a volt tömegszervezeti székház az Alkotmánybíróságnak nem kell, pályázat révén 1990. április 27-én kaptuk meg az épületet. De ahhoz, hogy céljainknak megfeleljen, jelentős átalakításokra kerül sor, főleg a fogadótérben és az alagsorban. Ideköltözésünket nem kísérte egyértelmű rokonszenv. Leginkább a megfelelő színpad hiányát említették föl. Ez a vád abból a nagy teremközpontú szemléletből fakad, amely azokban az évtizedekben volt divatos, amikor a nagyrendezvényeken történt a nép „művelése". A jelen pedig a mesterségesen szétzilált kisközösségek újraépítésének időszaka. Nem véletlen, hogy a •művelődési központ" elnevezéstől mindenki igyekszik szabadulni, inkább faluházat, egyesületek házát, olvasóköröket említenek. Meggyőződésem, hogy a kisközösségek összekovácsoló erejére ma jobban szükség van, mint bármikor. A két világháború közötti Esztergomban például különböző olvasókörök és egyletek tucatjai éltek virágzó életet. Ma a város lakosságának mindössze 10—12 százaléka vesz részt a közösségi művelődésben. A közvélemény, sajnos, csak a számok, az eseti nagyrendezvények mennyisége alapján ítél, és klubjaink, szakköreink minőségi munkájáról alig vesz tudomást, így sokan könnyen kimondják: „abban pedig nincs semmi". Mi nem ,Jcultúrakiszerelésre" —ahogy a szakma nevezi a nagyrendezvény-centrikus házakat —, hanem kisközösségek építésére törekszünk, bár tekintélyünk visszaszerzéséről sem szabad megfeledkeznünk. A Zöld házat a színházterem hiánya miatt sokan alkalmatlannak tartják művelődési célokra. Mi ezt nem tudjuk érvként elfogadni. A volt művelődési ház színpada — bár nagyobb, mint az itteni — méretei és gyenge világítástechnikája miatt színházi rendezvényekre szintén nem alkalmas. Az a látogató, aki ünnepi körülmények között szeret megtekinteni egy előadást, oda, érthető módon, nem szívesen tette be a lábát. Megértem némelyek nosztalgikus ragaszkodását, de a lelakottság miatt nekünk onnét el kellett jönnünk. — A szükségszerű átalakítások után milyen új lehetőségeket kínál a ház? — Az alagsorban egy komplex ifjúsági övezetet szeretnénk kialakítani — a Józsefvárosi Ifjúsági Klub mintájára (dzsessz, blues, narancs klub). Ugyanitt kondicionáló tornára, balett-táncra, jógára és egy avantgarde pincegaléria nyitására is gondoltunk. A földszinten a szabadidő kötetlen eltöltésére kívánunk lehetőséget adni: presszó, videokazetta -kölcsönzés, ajándéktárgy-vásárlás, könyv- és hanglemezárusítás és folyóiratolvasás szerepel a tervekben. Ezeket vállalkozók bevonásával tudjuk megvalósítani. Az előtérben — a Bajor Ágost Képzőművészeti Társasággal közösen — bizományosi alapon az esztergomi hivatásos képző- és iparművészek alkotásainak vásárlással egybekötött kiállítását tervezzük. Az időszaki kiállításokra szánt kisgaléria mellett pedig népi iparművészeti és hobbikörök számára alkalmas tereket kívánunk létrehozni, de a kamarajellegű előadóművészetekre is gondoltunk. Itt egy folyamatosan működő gyermekfoglalkoztató kialakítására is sor kerül, de egy művészmozinak is jó volna helyet szorítani. Az első és a második emeleten lesz a szakköri- és klubövezet. Ottani irodáink egy részét bérbe adjuk. Távlatilag a második emeleten kaphat helyet a városi televízió és a körzeti rádió, esetleg — a helyi újság szerkesztősége. A padlástéren — idegen tőke bevonásával — padlásszínház és műteremsor létrehozására is gondoltunk. Mi a magunk részéről csak azt kívánhatjuk, hogy a Zöld ház ellen még itt-ott meglévő ellenszenv hamar feloldódjék, s valóban a köz háza legyen! CS.J5 Bottal a csatába Augusztus 16-a nagy eseményt hozott nyitó-műsorként a tátiaknak: a Duna-parton lovagi tornát, afféle baj vívást rendeztek a 305 éve lezajlott fontos esemény, az itteni nagy csata emlékére. Jó ötlet volt ez a rendezők részéről, hiszen úgymond élőben játszották vissza, emlékeztették a lakókat, a környékről idesereglett vendégeket a neves történelmi eseményre. . . . Többed magammal gyalog bandukoltam a tűző napon átforrósodott fövényen a Duna-parton kijelölt lovagi torna színhelyére. Botratámaszkodó, hajlott korú férfit érek utói. Többszöri kezdeményezésemre végül szóba elegyedünk. így is lassan indul a beszélgetés, de aztán csak hajlandó nyilatkozni a kis öreg, hogy miért is „igyekszik" a „csatába,,, az egykori harc színhelyére. „Mert ha az a kutya ellenség győzne, hát..." Sokat mondóan emeÜ furkóját a levegőbe.. . Lám, a bátorság, a hazaszeretet, nem ismer sem kort, sem erőt, de még harci eszközt sem. Furkós bottal is lehet küzdeni az ellenség ellen. Ezt láthatta különben a nagyszerűen felkészített tizenéves gyerekektől is a „hadszintéren" összegyűlt nézősereg. Mert amit a harcosok bemutattak, az valóban megérte a hajdani csatatérre való kivándorlást. A rendezők, „bajvívók" egyaránt jelesre vizsgáztak.. . Zene,zene Irtunk már róla, hogy ebben a községben nagy hagyománya van a zenének, különösen pedig az úgynevezett sváb zenének. Érthető hát, hogy a „Táti napok" keretében is gyakori (és igen közkedvelt) műsor volt a zene,s mindez magas művészi színvonalon . Már a nyitó nap délutánján reneszánsz muzsika hangja verte fel a község csendjét. Röviddel a reneszánsz muzsika elhalkulása, befejezése után újabb ritka élvezetben lehetett része a nagyérdemű közönségnek. Dévai Nagy Kamilla, kiváló előadóművésznő ajkáról zengett egy estén át a sok korhű dallam. Azzal nagyon keveset mondok, hogy lenyűgözte vastapsra ösztönözte hallgatóságát. Műsora befejeztével azzal búcsúzott Tát lakóitól, hogy ha alkalma nyílik, nemcsak ilyen ünnapi események alkalmával, hanem akár hétköznap is szívesen jön el, s szórakoztatja a helység apraját, nagyját, mert ő maga is nagyon jól érezte magát itt, ebben a zenéhez nagyon is értő községben... Nagy sikerű /enei eseményre került sor augusztus 18-án este a római katolikus templomban is. A helyieken kívül magas művészi színvonalú hangversenyt adott az NSZK-beli Schwabische Trachtenkapelle Musikverein Sönstetten. Ez az NSZK-ban is ismert és elismert együttes a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar meghívására érkezett a községbe. S azt is hozzá tehetjük, kapcsolatuk, kölcsönös meghívásuk immár hosszabb időre nyúlik vissza és testvéri barátságuk egyre szorosabbá, egyre gyümölcsözőbbé válik. Most öt napot töltöttek hazánkban a német zenészek. Persze, nem csak Táton szórakoztatták a közönséget. Meghívást kaptak hazánk fővárosába is. Budapesten a Halászbástyán adtak sikeres koncertet, s hozták viszsza a hallgatóság körébe a múltra emlékeztető térzene hangulatát. A fővárosiak is azzal búcsúztak tőlük: a mihamarabbi viszontlátásra.... Tessék választani! Vasárnap már kora reggel benépesült a Kis-Duna partja. Előbb a szokásos karnevál hozta lázba a nézőközönséget. Ki vállalkozik most e tarka forgatag, e színvonalas műsor leírására? Hiszen a tátiak évek óta „művelik", alakítják ezt a népszerű műsort. Értékelésképpen csupán annyit: az idei összeállítás is méltó volt az ünnepi rendezvénysorozathoz. De még jóformán fel sem ocsúdott a tömeg a karnevál csodálatából, máris jöttek a rendezők. Tessék választani! Itt divatbemutató, amott modern tánc kezdődik, s közben hangolnak az énekkarok. S nem is akárhogy figyelik a karmesterek pálcáját, hiszen vetélkedő színhelye a tömegektől körülfogott tér. Röviddel e műsorok befejezése után az is szórakozhatott, aki színpadi műre várt. „Dinnyék" címmel egyfelvonásos bohózat következett. A siker átütő, a szereplők boldogok. Érdemes volt hosszúra nyúlt estéket áldozni az egyfelvonásos betanulására.... Szent Istvánra emlékezve Sok tarka, sok tartalmas műsort láthatott a község népe a „Táti napok" alkalmával. De akit csak megkérdeztem jártamban-keltemben, szinte egyhangúlag azt állította: a fénypont a Szent Istvánra való emlékezés volt a rendezvénysorozatban. Hétfőn, augusztus 20-án zenés felvonulással adóztak Szent István dicső emlékének. A Népháznál gyülekezett a sokaság és az iskoláig vonult ünnepélyes meneteléssel, az országalapító nagy királyra való emlékezéssel. Itt, az út végcéljánál, az iskolaudvaron zenekari találkozón régi dicsőségünk emlékeire újból gyönyört keltő dallamok hangzottak el a helyi és vendég zenekarok részéről. Különösen dicsérhetjük a már említett NSZKbeli Schwabische zenekar, a Csolnoki Német Nemzetiségű Fúvószenekar, a Táti Német Nemzetiségű Fúvószenekar kiemelkedő művészi színvonalú produkcióit... Polka Ügyes, jól szervezett volt a „Táti napok" kezdete. Augusztus 20-án ugyanezt mondták róla a befejező „aktuson" a kimerültségig járt polkán résztvevők is. Ezt a műsort este 20 órától kezdték az összesereglett polkaszeretők. A hagyományos táncot a Táti-Kertvárosban ropták a párok. Hogy miért éppen itt? Arra is van magyarázat. Ugyanis a Községi Tanács közbenjárására, a helyi lakosság nagyarányú segítségével nem rég adták át rendeltetésének az új művelődési házat. Tehát nemcsak végkimerülésig járhatták a polkát a vendégek, s a hazaiak, de ... gyönyörködhettek is a szép, új középületben. . . Jövőre újra, ugyanitt! Nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne lenne — állapították meg ezt a „Táti napokon" is résztvevők. Tartalmas, szép, szórakoztató programot nyújtott a helyi lakosságnak, a környékről idegyült vendégeknek egyaránt a rendezvénysorozat az öt napon át. S a polka fáradságos hosszúra nyúlt ,járása" után azzal búcsúztak a fiatalok és az idősebbek egyaránt: jövőre újra, ugyanitt. . . . Előlegezzük meg erre azt: hátha még az ideinél is vonzóbb, tartalmasabb szórakoztatást, kikapcsolódást hoznak a „Táti napok". Magunk részéről ígérhetjük: ha idejében kapunk erre a rendezvénysorozatra meghívót a mostaninál is bőségesebben, részletesebben számolunk be a műsorokról-rendezvényekről. Ro vatszerkesztő: Kiss József LEGBOL KAPOTT VENDÉGÜNK VOLT P. RENAUD (BRAZÍLIA) SPORTREPÜLŐ BAJNOK A motoros könnyűrepülőgépek 3. világbajnokságát Magyarországon, Dunakeszi térségében rendezték meg. A 027 rajtszámmal P. Renaud brazil sportrepülő — verseny közben - 600 méter magasságban Esztergom felett észlelte, hogy a gépe üzemanyag-ellátásában hiba van. Kényszerleszállásba kezdett és a Labor Műszeripari Művek melletti tisztáson (a volt szovjet lőtéren) földet ért, ám gépét az egyenetlen terepviszonyok miatt kisebb sérülés érte. Az érthetően kétségbeesett pilótának hamar mosoly fakadt az arcán, mert a kényszerleszállás híre gyorsan elterjedt és városunkból angolul is jól beszélő szakemberek — Németh József gépészmérnök, Kraszlán Gábor MALÉV-pilóta — önzetlenül segítségére siettek. A brazil sportrepülő a Labor MIM-ben megpihenhetett, míg esztergomi segítői értesítették a dunakeszi repülőteret és a meghibásodott gépért megérkezett a mentés. Hálás szívvel köszönte meg a szimpatikus brazil a fair-play segítségnyújtást, és mint mondta: „Esztergom hírét magammal viszem Dél-Amerikába is". D.. „ , PARTOK LISTAI MSZMP: Seres István, Bodrogai Sándor, Burányi György, Csikós Rudolf, Szász Sándor. MTESZ: Dr.Nemes Tamás, Németh János, Molnár Béla, Szép Zoltán, Virágh Miklós. CIGÁNY KISEBBSÉG: Horváth Gyula, Horváth Sándor, Pongrácz Imréné, Sárközi Sándor. SZLOVÁK KISEBBSÉG: Minczér János, Minczér Kálmán. FIDESZ: Mitter Iván, Meggyes Tamás, Balogh Ákos, DrJPifkó Péter, Knapp János Pál, Mitter Zsolt, Schlett István. SZDSZ: Miavecz Jenő, Dr.Sólyom Olimpia, Nyers Sándor, Brassai György, Paál Anikó, Dr.Varga Győző, Szendi Gábor, Szabó József, Bognár István, Nedőczy István, Béres László, Horváth László, Kovács Jenő, Pintér Gábor, Nyersné Kovács Katalin, Dr.Dohanics Éva, Pajor Mária, Pathó Sándor, Virág Sándor. MDF-VÁLLPÁRTJA: Dr.Antalics Mihály, Juhász Józsefné, Kardos Tamás, Dr.Sarkantyú Lajos, Magyarné Godó Zsuzsa, Ifj. Lik László, Dr.Nemeskéry Edvin, Holop István, Dr.Bense Imréné, Tóth Tamás, Nagy Tibor. KDMP: Sipos Imre, Dr.Horváth István, Kulcsár Márton, Dr.Balázs László, Vilmos Péter, Szabó Sándor, Kund Ferenc, Dr.Lipót András, Meszes Balázs, Karácsony Tamás, Pereszlényi Sándor, Dr.Kolumbán György, Takács Erzsébet, Révfalvi Lajos, György Sándor. MSZP: Dr.Tőrös Péter, Dr.Szabó Imre, Bartha Károly, Csernus Ferenc, Dr.Gregori János, Csernusné Láposi Elza, Dr .Gábris József, Mazurka Károly, Balázs András, Dolovai Csaba, Tóth István, Illés Imre. FKGP: Pónya Lajos, Jungvirt Béla, Szabó János, Meszes Imre, Csóka Ferenc, Béták Lajos.