Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 SZENT LESZ? ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB A magyar történelemnek sok olyan eseménye van, melyről a világ mit sem tud és a világtörténelemben sok olyan esemény, lehetőség volt és van, amiről viszont mi sem tudunk semmit. Istenben boldogult Lékai bíboros nagy erőfeszítése ellenére is a világ alig ismeri ill. alig tudatosítja, hogy a magyarság, elsősorban az Árpádház, mennyi szentet adott a világnak, de azóta is, bár nincsenek hivatalosan szentnek nyilvánítva. De mi sem ismerjük, mennyi szentet avat szentté hétről-hétre az Egyház. A mai magyar társadalom, beleértve az egyháziakat is, nem tud mit kezdeni a szentekkel, és így a szenttéavatásokkal sem, és ezért nem is túlzottan érdekli, hogy az Egyház mikor, kiket és mennyit avat szennté! Pedig a „Szentre", profán szóval a „Hősi példaképre" minden társadalomnak szüksége van. Ha a vallásos szent hősöktől megfosztják a társadalmat, keres és állít a vallás és Isten nélküli „Szent hősöket", akikben azonban előbb-utóbb csalódik. Ezt mutatják az elmúlt évtizedek is. A vallásos szentekben, hősökben soha nem csalódunk, nemcsak azért, mert az egyház rendkívüli módon őrködik azon, hogy tévedés ne lehessen, hanem azért is, mert a vallási szenteket, hősöket az Isten szeretete mellett az ember iránti nagy-nagy szeretet vezeti. „A szeretet pedig örök", ezért az Egyház szentjei is időfelettiek! Esztergomi Boldog Özséb esetében is hasonló a helyzet, aki 1270-ben halt meg. Gyermekkori álmom kezdett közeledni a lehetséges megvalósulás felé, amikor Lékai bíboros többször is jelét adta annak, hogy támogatja Boldog Özséb szenttéavatását. 1986. jan. 20-án hivatalosan is megindította az egyházmegyei vizsgálatot. Akkor sokan nem tudtak mit kezdeni vele, és azt kérdezték: mi szükségünk van a kommunizmus ill. az ateizmus kellős közepén egy szentté avatásra?! Még a Kat. Hierarchia egyrésze is értelmetlenül állt ez ügygyei kapcsolatban. Volt főpásztor, aki azt mondta: ,,Nem érünk rá a holtakkal foglalkozni, akkor amikor az élőkre sincs időnk." Nem egy oldalról hangzott el: „Nem szentekre, hanem szabadságra van szükségünk." Ezek a vélelmezők elfelejtik, hogy a szabadság szentek és hősök nélkül nem adatik meg! Boldog Özséb az 1200-as évek elején, Esztergomban született. Szüleiről, családjáról vajmi keveset tudunk. A legősibb életrajzírója, Gyöngyösi Gergely szerint nemes szülőktől származott. Van olyan életrajzíró is, aki közvetlen az Árpádházzal hozza rokonságba. Bár ez nem bizonyítható fizikai értelemben, de a lelki-szellemi rokonság vitathatatlan. Tanulmányai befejeztével a papi hivatást választja. Hamarosan kanonok lesz. Ami azt jelenti, hogy a káptalani iskolát vezeti, vagy legalább tanít benne. Ezzel bekerül az ország, a királyság, az Egyház központjába, helyesebben a közigazgatás központjába. Közvetlen közelről tapasztalja korának minden értékét és értéktelenségét. A III. Béla építtette és a kor jelentős művészi palotájában forgolódik, de valószínű, az érsekek palotája sem nagyon maradt el a királyi palota mögött. Tehát látja a múlt ragyogását és a jelen válságos állapotát. Hisz IV. Béla elődjének bőkezű adományozásából a királyi hatalom meggyengül és megerősödnek a kiskirályok, akik hatalmukkal szembeszegülnek a központi királyi államhatalommal. Gazdag udvartartásukkal pedig az egyházi előírásokkal és a keresztény erkölcsökkel. Közelről látja IV. Béla eredménytelen erőfeszítéseit. Szomorúan tapasztalja az Egyház befolyásának csökkenését. Tálán a társadalom — enyhén szólva — értékcsökkenése döbbenti a gondolatra, hogy neki ebben a társadalomban nincsen helye! El kell hagynia! De a Szentek nagysága éppen az, hogy amikor a társadalmat „elhagyja", akár fizikailag, akár csak lelkileg, ez az elhagyás nem negatív! Nem kivonulás, nem szakítás a néppel, hanem éppen a társadalom, a nép érdekében hagyja el fizikailag, hogy annál nagyobb lelki hatással legyen az eltévedt népre! Ezért érlelődött meg benne a gondolat, hogy a Pilisi hegyek rengetegébe vonul, hogy a világról való lemondással és vezekléssel életét áldozza a népért, a társadalomért. Érdemes elgondolkodni ezen: áldozat a népért, a Hazáért! Az Árpádház tagjaiban igen erősen elmélyült gondolat volt: „áldozat a népért". Ha a legeslegelején kezdjük, a Hét Vezér vérszerződése is azt jelentette, hogy közösen vállalják az áldozatot. Ezt az Árpádház magáévá teszi még akkor is, ha egyik-másik tagjáról úgy tudjuk, életvitele ezt nem tükrözi. Érdemes lenne az Árpádház történetét ebből a szempontból is feldolgozni! E szerény tanulmányban nincs mód mindezt végigvenni, de egykét esetet megemlítek. Szent Imre házasságban él, de szüzességét áldozza fel. Szent István a kormányzás nehéz feladatát, mint áldozatot fogja fel. IV. Béla is feláldozza önmagát, nem is sejtve előre, hogy valóban milyen nagy áldozatra vállalkozik. Szent Margitot még születése előtt áldozatnak szemelik ki szülei és alig jut teljes mértékben öntudatra, és egész életét áldozatul éli le. Hasonlót tapasztalunk az Árpádház azon tagjainál is, akik házasság révén más országba kerültek. A rájuk bízott népért áldozatot hoznak. A legjobb példa a Lengyelországba került árpádházi szentek, vagy éppen a most szentté avatott, bár nem elsőági, Árpádházi Prágai Szent Ágnes! Most értem el oda, hogy megállapítsam Boldog Özséb lelki rokonságát az Árpádháziakkal! ő is teljes egészében áldozattá akar válni a népért! A Pilis rengetegében a hármasbarlang zord körülményei között 6 társával, akik csatlakoztak mellé, a legszigorúbb vezeklő életet kívánta leélni. Az isteni kegyelem azonban nagyobb tett megvalósítására szólítja fel! Pontos évszámot nem ismerünk, valószínű az 1240-es évek közepe táján kapta meg az engedélyt érsekétől, Váncsa Istvántól, hogy a pilisi remeteségbe vonuljon. Szántó közelében, a hármas barlangban talál helyet magának: „ó boldog egyedülvalóság, ó egyedüli boldogság". Isten kiválasztotta, elhívja és a magányban magához emeli. Ez már a keresztény misztika! Ebben az Istenhez emelkedett magányban a lélek átformálódik Isten nagy boldogsággal tölti el, de ez egyben a felkészítés ideje. Felkészítés a nagy feladatra. 1250-es évek elején történhetett az egyetlen csodás esemény, melyet ismerünk. (Folytatjuk) p.

Vince ESZTERGOM FLÓRI KÖNYVÉBEN (150 évvel ezelőtt jelent meg az elsó' eredeti, magyar nyelven írt gyermekkönyv) „Ezen gyermek-könyvecske egy nemeslelkű hölgy munkálatainak köszöni eredetét, ki a kisdednevelés és oktatás ügyét körében előmozdítani fáradhatatlanul iparkodott" - írta 1840-ben Heckenast Gusztáv. A könyv szerzője, Bezerédy Amália már nem olvashatta e sorokat, Fiatalon, 33 éves korában, 1837-ben hunyt el. A Bezerédy házaspár nem élte koruk nemeseinek megszokott életét. Bezerédy István, a reformkor köznemesi ellenzékének kiemelkedő képviselője elsőként szabadította fel jobbágyai egy részét, felesége pedig halála előtt egy évvel az első vidéki kisdedóvót alapította meg az uradalmi cselédek gyermekei számára, s adta kezükbe, eredetileg kislányának, Flórinak szánt gyűjteményét. A „Flóri könyvével", amelyben meséket, játékokat, verseket, dalokat írt és gyűjtött össze Bezerédy Amália, új fejezet kezdődött a magyar irodalom történetében: a hazai gyermekirodalom. A fiatalasszony korai halála után férje újra és újra megjelentette a gyermekek körében nagyon népszerűvé vált könyvet. 1872-ben a Franklin Társulat új köntösben adta ki Rajka Terézia, erdélyi költőnő által áltdolgozott, díszes Flóri könyvét. A művészi metszeteket tartalmazó könyv 119. oldalán az „Esztergomi nagy templom"-ról lehet olvasni: Esztergomi nagy templom. Festői vidéknek gyönyörű ölében Fekszik ős Esztergom nevezetes vára, Mely fölé az Isten ragyogó egéből Jólét s gazdagságban áldott kezet tára. Roppant nagy templomot épített egy főpap A város fölött egy terjedt hegytetőre, Melynek méltóságos, fönséges alakja Bámulást gerjesztve hat a szemlélőre. Környékén még látunk több csinos szép falvat, Melyeknek dús földe tele márvány s kővel. DőmÖB egy királynak volt mulatóhelye, Ékeskedik Maróth szép bikkfa-erdővel. A leghíresebb magyar gyermekkönyv \872-es változatát a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg, amelyet ma is, „örömmel ajánunk a zsenge ifjúságnak"! fiánomyné Kovács Ildikó DUPKA GYÖRGY (Kárpátalja) Kisebbségi ima fiaimnak Higgy önmaga dban hiszek önmagamban higgy anyanyelvedben hiszek a nemzetekben higgy népedben hiszek az emberekben önmegtartó erejében tűzhely őrző melegében önmegtartó erejükben tűzhelyőrző melegükben higgy a napi örömben, bánatban hiszek a holnapi jóban, rosszban higgy a csírakeltő Napban hiszek a vonzó Holdban, csillagokban higgy a kavargó szélben, vízben hiszek a ki nem alvó tűzben, földanyánkban az élei el nem árulásában szerelem s halál harmóniájában életünk fel nem adásában szerelmünk s halálunk harmóniájában A városi központi választmány május 3-ára írta ki Esztergomban a választásokat. Az szinte egyértelmű volt, hogy a vezető pártok az előző választások kapcsán született megállapodásnak megfelelően ismét a KGSZP-nek adnak lehetőségek a jelöltállításra. A jelölt személyét a KGSZP Ernszt Sándor ny.miniszter személyében találta meg. Döntés született arról is, hogy a Kisgazda Párt nem állít külön jelöltet, hanem szavazataival Ernsztet támogatja. Ellenjelöltet állított viszont Vargha Károly személyében a Magyar Nemzeti Szocialista Párt esztergomi kerülete. Esztergom sokat várt hivatalos jelöltjétől, Ernszt Sándortól. Miként azt Obermüller Ferenc KGSZP-elnök kifejtette, pártja olyan személyt jelöl „. . . aki nemcsak a pártnak, hanem az országnak is dísze és értéke, de ezen túl az európai politika tekintetében is számottevő tényező." A döntést követően megkezdődött e jelöltek küzdelme a választók kegyeiért. Ernszt Sándor programbeszédet tartott a Fürdő Szállóban, Esztergom-Táborban a Csere-féle vendéglőben, Szentgyörgymezőn a Mitter-féle vendéglőben. Rangját növelendő a választási gyűléseken megjelent gr. Zichy János pártelnök, dr. Czettler Jenő, az Országgyűlés alelnöke s több más fontos személyiség. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt jelöltjeként Vargha Károly a Duna Korzóban, a Magyar Királyban — két alkalommal is Szentgyörgymezőn a Mitter-féle vendéglőben — ugyancsak két alkalommal - tartott nagygyűlést. Ezeken — többek között — felszólalt gr. Festetics Sándor országgyűlési képviselő, a párt országos vezére is. A két párt jelöltjeinek valódi vetélkedése érzékelhetővé vált a város levegőjében. így egyre fontosabbá vált a tényleges jelöltté váláshoz szükséges ajánlások beA lakosságnak végül nem kellett az urnákhoz járulnia. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt jelöltje, Vargha Károly ugyanis 66 ajánlással kevesebbel rendelkezett a szükségesnél. így nem válhatott valóságos jelöltté. Ilymódon Ernszt Sándor a választás abszolút győzteseként vehette át mandátumát május 3-án Czettler Jenő, Fitz Artúr, Ötvös Lajos és a helyi notabilitások jelenlétében. Ernszt komolyan vette megbízatását. Segítette a várost, s rendHARC A SZAVAZATOKÉRT Az 1936. május 3-ai rendkívüli választás (6.) gyűjtése. Ernszt népszerűségének növelése érdekében az eredetileg tervezett helyszíneken túl programbeszédet tartott a nők számára a Magyar Királyban, a gazdáknak a Belvárosi Katholikus Olvasókörben, az Ipartestületben, a Polgári Egyesületben, s ismét ellátogatott a NEP-székházba. A választást néhány nappal megelőzően megjelent a hír, mely szerint Etter Ödön választási elnök 288 aláírás pótlására szólította fel a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, míg a KGSZP aláírásait — kevés kivétellel — elfogadta. szeresen megjelent választói körében. Személyében valóban európai horizontú politikus képviselte a várost az országgyűlésben. Olyan gondolatokat, mint például a következők, amilyeneket mástól eddig nemigen hallott az esztergomi választópolgár. Ernszt 1937 tavaszán az itteni olvasók számára is hozzáférhetően kifejtette: t

fMi ozt látjuk, hogy mi is játéklabda vagyunk, mint annyi más kormány Európában. Az oroszok leszerelésről beszélnek és erősen fegyverkeznek. Két irány küzd most az egész földkerekségen. Az egyik a kommunista irány, amely az egész világot kommunistává akarja tenni és olyanná, mint ma Oroszország, a másik irány pedig az, amely ez ellen küzd, de tulajdonképpen megint csak az egész világnak akar parancsolni. Nekünk az a politikánk, hogy lehetőleg ne parancsoljon nekünk senki, és menjünk a magyar úton, ne szolgailag, és ne függve senkitől. A nagyhatalmak nem fogják megmenteni az országot. Meg kell őrizni a függetlenséget és méltóságot. Ne a nagyhatalmak után fussunk, hanem a hasonló érdekű népekkel keressünk szövetséget." A helyi pártélet Ernszt Sándor képviselőségének évei alatt immáron végképp átrendeződött. A KGSZP lényegében szétzilálódott, míg a NEP ereje és népszerűsége csúcsaira ért. A kormánypárt erejét csak fokozta az 1938. november 2-án meghozott bécsi döntés, mely visszacsatola a Felvidéket. November 6-án Serédi Jusztinián 9000 ember előtt szentmisét ponfitikált. Szent beszédé ben hangsúlyozta, hogy a békés revízió megvalósulását célzó tárgyalások 1938. augusztus 15-énJVagyboldogaszszony napján indultak Esztergomban. E tárgyalások előkészítésében bizonnyal fontos szerepet játszott Ernszt Sándor is, aki e számára is igen fontos eseményt alig néhány nappal élte túl. A visszacsatolást övező felfokozott légkörben érkezett a hír, miszerint Ernszt Sándor november 21-én váratlanul elhunyt. Dr. Bárdos István