Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 VENDEGEINK VOLTAK „LA CHANSON DE VERCORIN " (SVÁJC), KARNAGYUK; SÉRÁPHIN METRAILLE Svájc Valais (a latin vallis = völgy) kantonjának — a Rhóne folyó völgyének megyéje — énekkara és zenekara töltött egy hetet váro­sunkban. Augusztus 7—13 között viszonozták a Balassi Bálint ének­kar elmúlt évi svájci szereplését. A Művelődési Központban, telt ház előtt adtak nagysikerű kon­certet, több számukat (Felkel a nap, Régi szép idők, a Rhóne folyó) a közönség kívánságára megismételték. Ráadásként Remé­nyi Károly vezényletével, a hazai­akkal elvegyülve énekelték Ko­dály: Túrót eszik a cigány című darabját. Vasárnap a Ferences templom­ban énekeltek a nagymisén, majd a templom előtt három havasi kürt szórakoztatta a megjelen­teket. Budapesten a Mátyás templom­ban léptek fel, és szerepeltek Pi­lismaróton is. Yves Masset úr, francia feszti­vál-szervező ötlete volt a két kó­rus kölcsönös találkozója, melyet még tovább mélyített Székely Gabriella (svájci születésű!) ma­gyar nyelvű műsorközlése és tol­mácsolása. Vidám, barátságos vendégeink voltak, akik bizonyára gazdag él­ménnyel — poggyásszal — utaz­tak el országunkból! (pálos) A SZENT ISTVÁN HARANG BALASSA KÓRUS NORVÉGIÁBAN A Balassa Kórus 50 tagú küldött­sége norvég meghívásnak tett ele­get, ahol részt vett a STORD szigetén rendezett kórusfesztivá­lon. Ezt a fesztivált a rendezők a ma élő modern norvég zeneszerző, Nystedt műveinek szentelték. Minden kórus énekelt legalább egy művet Tőle. (A miénk 3 művet is!) Fáradtságos, 3 napos autóbusz­úttal jutottunk el Norvégiába, ha­sonlóképpen vissza. Mindkét irány­ban két éjszakát át kellett buszoz­ni, és csak egyszer lehetett ágyban aludni. Élmény volt a 8 órás ten­geri hajózás Lengyelországból a svédországi Ystadba, majd Norvé­gia, a fjordok országa. 100 km-e­ken keresztül vezet az út a fjordok paijtján. Az utat a talán 100­200 m magas, majdnem függőleges sziklából robbantották ki, máshol alagútakat vájtak a sziklába, olyan keskeny utakat, hogy két nagyobb jármű csak a kitérőkön fér el egy­más mellett. A sziklafalakon ki­sebb-nagyobb vízfolyások, vízesé­sek futnak le a fjordokba. Minden üde zöld (már ahol egy vékony talajréteg van), hiszen szinte min­den nap esik az eső. Bergen, az első állomáshelyünk felé haladva utunk egy fennsíkon át vezetett, ahol már csak a zuzmó él meg. Sok helyen még hó borí­totta a hegyeket. Egy pihenő al­kalmával hógolyóztunk! Bergenben, egy kempingben, 4 ágyas faházakban helyeztek el minket. A hőmérséklet 9—15 fok között lévén, villamos fűtéssel fű­teni kellett. Vendéglátóinkkal a Szent-Iván napi,nyári Nap-forduló ünnepségei miatt csak később találkoztunk. Fogadásunkat egy '56-os magyar intézte. Később azonban egy jó hangulatú ismer­kedési-, majd búcsúesten volt al­kalmunk velük megismerkedni. Régi énekeikből, táncaikból, az egyes norvég tájak népviseleteiből mutattak be. Aztán modern, lazán előadott énekeiket koreografált mozdulatokkal kísérve szórakoz­tattak. Sikere volt a válasz­képpen előadott énekeinknek, köztük az Olasz saláta című ope­raparódiának is. Bergenben a nyári Nap-forduló tiszteletére rendezett kórusfesz­tivál gála-hangversenyén énekel­tünk először, majd az ARNA-i templomban. Mindkét helyen szép sikerrel. Stord szigetén magánházaknál szállásoltak el, így betekintést nyertünk a norvégok életébe. Nyugodtak, nem hajszoltak, látha­tólag nincsenek szorongásaik, ol­dottak. Fejlett a lakáskultúrájuk. Szinten mindenki beszél angolul, kevesebben németül. Stordon 17 ezer ember él, mesés környezet­ben. A kis központban gazdag az áruellátás. A fesztivált a 450 főt befoga­dó modern Kultúrházban tartot­ták. Norvégok, dánok, amerikai­ak, skótok, bjeloruszok, észtek és magyarok részvételével igen szín­vonalas kórustalálkozón vehet­tünk részt. Felemelő volt a meg­nyitón a kórusok együttes előadá­sában Nystedt vezényletével el­hangzott, elemi erővel ható Lau­date Dominum című kórusmű. Ki­emelkedett az észt kórus, amely profi kórus lévén, valóban profi módon szerepelt, de szép sikert aratott a Balassa Kórus is. Szé­pen szerepeltünk még Leirvik templomában, ahol a gyönyörű istentisztelet hangulatában na­gyobb beleérzéssel énekeltünk, mint a fesztiválon. Szépen sike­rült szereplésünk a záró gála­hangversenyen, ahol programon kívül ismét elénekeltük Nystedt O Crux! c.művét, a szerző nagy örömére. A kórusokat közös sétahajózás­ra vitték vendéglátóink. Ezen, és a búcsúesten a különböző nem­zetek képviselői között őszinte, vi­dám barátkozás folyt. E sorok írója igazolva látta azt a véle­ményt, hogy nagy az emberek béke-vágya. Kelet és nyugat em­berei a vasfüggönyök leomlása után sok érdekeset tudnak mon­dani egymásnak. A népek közötti jó kapcsolatok kiépítésében, egy­más megismerésével ez a népinek nevezett diplomácia többet tehet, mint a hivatalos. Elismerés illeti a kórus minden tagját, mert Esztergom városának és a mi kis népünknek jó követei voltak. A „hűvös" norvégok bizony meleg könnyek között énekelték kézenfogva magyarokkal az „Ami­tie, amitie, liberte, liberte. . kezdetű éneket, és búcsúztak el új barátaiktól. _ ,, . . J Grób Lajos LABDARÚGÁS: SERDÜLŐK­NÉL A MIM VASAS SC A MEGYEI BAJNOK Oszvald Béla edző büszke lehet az utóbbi öt év eredményei­re, hiszen ebből négy alkalommal megyei bajnokságot nyertek. Az edző a serdülő korosztállyal érte el sikereit, ott, ahol két-három évenként új csapatot kell alakíta­ni. Most is úgy vágtak az 1989/ 90-es bajnoki évnek, hogy négy játékosát Dorogra csábították (Fodor kapust, Horváthot, Heté­nyit, Kertészt). A körzeti baj­nokságban 43 pont, 97:16 gól­aránnyal lettek elsők a 38 pon­tos Magyar Viscosa és a 35 pon­tos Lábatlan előtt. A megyei döntő eredményei MIM Vasas SC - Bábolna 9:0, Tatabányai Vasas — Bábolna 1:0, MIM Vasas — Tb. vasas 2:0. A csapat tagjai Balla István, Findt Péter, Nagy József, Dékai Attila, Erős Balázs, Rácz Béla, Bökő Zoltán, Benke Róbert csa­patkapitány, Monostori Balázs, Horváth László, Lévai Zsolt, Sza­bó Attila, Berecz Zoltán, Tatár László, Cserép Gábor, Patakfalvi Levente, Kisbalázs András. - Mi a titka, hogy folyamato­san az élen tudnak lenni? — kér­deztük az edzőt. Tapasztalatom, hogy a viselkedés, az edzésre­járás, a játék szeretete az alapja a teljesítményeknek. Aki ezek közül valamelyikben is gyengélkedik, az nem számíthat arra, hogy bekerül a csapatunkba. Ezek után is még marad mit faragni (rossz passzolá­sok, labdacipelések, kevés futás) a serdülőkön. Sok munka rejlik abban, hogy élen vagyunk, éppen ezért ragaszkodni keÜ a szakosz­tálynak minden jó serdülőhöz, ne járuljanak könnyen hozzá, ha valaki átigazolási igénnyel áll elő, — mondta Oszvald Béla. SPORT ÚSZÁS; ÉRMEK A MEGYEI KOROSZTÁLYOS BAJNOKSÁG­RÓL A 13-14 éves (és ennél fiata­labb) úszók megyei bajnokságát az esztergomi feszített víztükrű 50 m-es uszodában rendezték. Az UNIKER TE (edzőjük Kádasi Ferenc) érmet szerzett ver­senyzői: fiúknál 50 m pillangó Fehér Zoltán (1 .hely), Varga Zol­tán (2.), 100 mell Varga Zoltán (1), Hack Ádám (3), 100 m hát Fehér Zoltán (2), 50 m mell Var­ga Zoltán (1), Rózsa Roland (3), 100 m gyors Fehér Zoltán (3), 50 m hát Fehér Zoltán (2), 200 m vegyes Varga (2), Fehér (3) 50 m gyors Fehér (3). Lányoknál 50 m pillangó Sza­lay Orsolya (1), 100 m mell Hu­szár Zsuzsa (1), 100 m hát Jekkel Gabriella (2), 50 m mell Jójárt Rita (1), Csetneki Judit (2), Tatár Eszter (3), 50 m hát Jekkel (2), Csetneki (3), 50 m gyors Jekkel (3). FOCI SULI: CENTRUM KUPA ÉS KÖLYÖK BAJNOKSÁG 72 csapat indult a Centrum Kupán és azok közül Gál Kálmán csapata, 5 győzelemmel, 1 döntet­lennel és 2 vereséggel az első lett. A csapat: Takács Dávid, Híd­végi Péter, Párkányi Norbert, Gál János, Meszes György, Zöld Zoltán, Nagy Attila, Hajnal Ta­más. A fiatalabbak, a körzeti baj­nokságban (kispályán játszák) az elsők lettek, a csapat: Glevitzky Tamás, Pálinkás Zoltán, Németh Kálmán, Várkonyi Tibor, Tóth Sándor, Hernádi Zsolt, Zöld Zol­tán, Vargha Krisztián, Jánszki Roland, Kugler Balázs, Szedő István, Jánszki Dávid. Pálos Imre RÓLUNK ÍRTAK — Göncz Árpád: „Boldog va­gyok, hogy én írhattam alá", avagy: mártírok posztumusz elő­léptetése: Mecséri János ezredest vezérőrnaggyá, Csíki Lajos hadna­gyot őrnaggyá léptették elé. (Nép­szabadság 1990. július 6.) Az Állami Egyházügyi Hivatal létrehozása után (1951 május) sor került a katolikus egyház nagy levéltárainak állami ellenőrzés alá vonására. Ez ténylegesen azt jelen­tette, hogy az egyhézi levéltárak zárait kicserélték, s csak az ál­lami irányítás alatt álló közlevél­tárak vezetőinek együttműködésé­vel volt lehetőség a leváltárak használatára. A levéltáros szakma ezt kétkulcsos rendszernek nevez­te. Az 1956-os események követ­keztében Esztergomban és Győr­ben szűnt meg ez a rendszer, a többi helyen* 1957-ben ért véget a kettős kezelés. Az esztergomi egyházi levéltárak kettős kezelésé­ről a Komárom Megyei Közlevél­tár vezetője az alábbiakban szá­molt be: „253/1951. szám Levél­tárak Országos Központja, Buda­pest. Folyó hó 3-án tartott levél­tárvezetői értekezleten kiadott utasítással kapcsolatban jelentem, hogy folyó hó 4-én a prímási le­véltárakat (prímási palotában és a székesegyházban) biztonsági (El­zett) zárakkal elláttuk. A kápta­lan két levéltárát - tekintettel a kulcsokat őrző egyházi személy távollétére - lepecsételtük. A káp­talan levéltárainak biztonsági zá­rakkal való ellátása e héten szin­tén megtörténik, mert a kulcsokat tartó kanonok 2-3 napon belül megérkezik. Jelentem továbbá, hogy a kulcsokat a szóbelileg kapott utasításnak megfelelően kezeljük. Végül jelentem, hogy az esztergomi prímási és káptalani levéltárak megkezdett rendezési és leltározási munkáiról állandóan tá­jékozódom és azt figyelemmel kísérem. A levéltárvezetői értekezletre történt utazásomra vonatkozó úti­számlát érvényesítés végett felter­jesztem. Esztergom, 1951. szep­tember 5-én. Vitái József s.k. levéltárvezető." A tanulmányt és iratközlést Bikki István és Lakos János ké­szítette. Megjelent a Levéltári Szemle 1990/2 számában. i^lWMMWüUUUUUMMMlLlUMUMMMi NYILATKOZAT A Független Kisgazdapárt esztergomi szervezete örömmel üdvözli, hogy négy és fél évtized után úgy tűnik komolyan szóbakerült a lerombolt Mária Valéria-híd újjáépítése. Köszönet mindazoknak, akik eddig akárcsak a legkisebbet is tették ennek előmozdítására. Pártunk az újjáépítést, elsősorban erkölcsi okból, feltétel nélkül támogatja, s leginkább állami feladatként látja megvalósítható­nak. Természetesen, megfelelő biztosítékok mellett támogatunk más, például vállalkozói alapon történő megvalósítást is. A megalapozott döntéshez azonban szükségesnek tartjuk, hogy egy átfogó vizsgálat készüljön. Ebben egyértelmű válasz legyen adható az újjáépítés összes műszaki, forgalmi és gazdasági vonatko­zására. Különös tekintettel a környezetvédelmi kérdésekre és az esetleges hídpénz mértékére, hiszen ez utóbbi adott esetben nem összeköt, hanem szétválaszthat. Elengedhetetlen a megvalósítás költségének pontosabb meghatározása és hitelezési módjának tisz­tázása. Úgy véljük — mint ahogyan ezt már többször elmondtuk —, hogy a végső döntésnek olyannak kell lennie, amely elegendő tá­jékozottságon alapszik és nem ró elviselhetetlen terhet az új helyha­tóság számára. Esztergom, 1990. augusztus 10, A Vezetőség GOMBÁSZSAROK EGYÜK, NE EGYÜK? Gyuri kollegám azzal dicsekszik, hogy soha sem evett gombát. Ugy véli, ezáltal bizonyosan hosszú életkort él meg. Jómagam ötven­négy ilyen-olyan gombát fogyasz­tottam, s lám: mégis koptatom a ceruzát, próbálom gombagyűjtésre buzdítani, de egyben óvatosságra is inteni a gyűjtögetőket. Feljegyzések egész sora tanúsít­ja, hogy már a rómaiak is szede­gették a gombát, kedvenc cseme­géjük volt a császároknak a csá­szárgomba (vajon innen kaphatta a nevét?) meg a szarvasgomba. Ma kerek e világon szinte min­denütt előszeretettel használják mint kellemes fűszert, de. .. sok­szor főétek gyanánt is szolgál. A címben feltett kérdésre tehát azt válaszolhatjuk: együk a gom­bát. Együk, mert noha a friss gomba víztartalma 85-90 száza­lék — tartalmaz fehérjéket, növé­nyi zsírokat, olajokat, foszfort, káliumot, vasat, de A, Bj, B2 és D vitamin is található benne. Együk, de legyünk nagyon óvato­sak! Csakis azt fogyasszuk, ame­lyiket százszázalékosan ismerjük; vagy a gombaszakértővel megválo­gattattunk! Még ma is rengeteg a gombával kapcsolatos tévhit. Sokan állítják: a feltűnő színű gombák mérgesek. Pedig a császái­gomba, a pirulógalóca, a lila­pereszke, királyvargánya és még jó néhány gombánk ugyancsak fel­tűnő színű, mégis bátran fogyaszt­hatjuk. Viszont a párducgalóca nem feltűnő, mégis halált okozó, pedig sem vágásra, sem törésre nem változtatja a színét. Viszont a közkedvelt rizike narancssárga színű, húsa megtörve vörös nedvet ereszt, íze is kissé csípős — mégis milyen biztonsággal esszük. Tév­hit, hogy ha a gombaételbe már­tott ezüstkanál megfeketedik, mérges gombát szedtünk, mert a friss mérges gombából készült étel nem feketíti meg az ezüst kanalat. Ne higgyük, hogy a le forrázás, főzés minden esetben megszünteti a mérgező hatást! Azok is téved­nek, akik azt állítják: a csiga által megrágott gombát bátran lehet fogyasztani, ugyanis néhány ehető gombát kivéve minden gombát megesznek, a mérges gombát is, mégsem árt nekik. Akkor hát: együk, ne együk a gombát? A biztonságot a gomba mérgezé­sének elkerülésére a megismerés, a folytonos tanulmányozás, a figyel­mes vizsgálat adja. Tréfásan mi, gombászok egymásközt úgy szok­tuk mondani: csak akkor szedd, fogyaszd a gombát, ha pertuban vagy vele, ha teljesen barátodnak fogadtad, s a legapróbb részletek­ig ismered! . . (csip-erke)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom