Esztergom és Vidéke, 1990

1990. május / 8. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 UTCANÉV VÁLTOZÁSOK Esztergom Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1990. április 12-i ülésén újabb utcák nevének megváltoztatásáról döntött. Régi név Uj név Hajabáts László utca Kopácsy József utca Kopácsy József (1775-1847) esztergomi érsek, az MTA tagja. Bölcsészeti, teológiai tanulmányokat folytatott, majd az egyháztörténelem- és törvény tanára. 1918-tól a hétszemélyes törvényszék bírája. 1839-től esztergomi érsek. Rudnay Sándor után ő építteti tovább a bazilikát. Az ő idejében, 1842-ben, alapították a tanítóképzőt is. Hősök tere Rudnay Sándor tér 1—9, 2-28 számok A térnek a 18. századtól 1950-ig mindig két elnevezése volt. A VB. döntése alapján a Szent Anna templom körüli térséget újra a templom építtetőjéről, Rudnay Sándorról nevezik el. Rudnay Sándor (1760-1831) érsek volt az, aki 279 évi távollét után visszahelyezte Esztergomba az érsekséget és a káptalant, 1822től kezdi építtetni a Főszékesegyházat. Az I. világháborús hősi emlékmű körüli térség 11-23, 32-46-os házszámok Hősök tere marad. Ifjúmunkás utca Imaház utca A 18. század elejétől Szenttamás község volt a helybeli zsidóság központja. Az utcában többszöri átépítés után 1890-re elkészült imaházuk, (ma: Technika Háza). A VB. döntése alapján az utca az 1950 előtti Imaház elnevezést kapta vissza. Mező Imre utca Rényi Rezső utca Szentgyörgymezőn a Honvédtemető utcába torkollik. Rényi Rezső (1827-1899) 48-as honvédfőhadnagy. Iskoláit Esztergomban, a Bencés Gimnáziumban végezte. Bölcsészetet, teológiát majd jogot tanult. A szabadságharcban a 64-es vörössipkás zászlóaljjal 14 csatában vett részt. Komárom ostrománál főhadnagy, az ácsi csaía részese. 1865-től Esztergom város főbírája és törvényszéki elnöke volt. Irodalmi munkássága igen sokoldalú. Pedagógiai, jogi, művészettörténeti, irodalmi, drámaírói munkái nevét országosan is ismertté tették. Károlyi Mihály utca Juliánus barát utca —1-19, 2-38 számok Mivel az utca két egymással párhuzamos részre oszlik, a Petőfi Sándor utca felőli részét Juliánus barátról nevezik el. A középkori Esztergom egyik jeles külvárosa volt Újfalu, a mai Petőfi Sándor utca teljes hosszában. A belvárosi temető környékén volt a Szent Domonkos templom és kolostor. Innét indult el Juliánus barát a keletre szakadt magyarok felkutatására. Lőwy Sándor utca Szenttamás utca A VB. döntése alapján 1950 előtti elnevezést állítják vissza. Az utca Szent Tamás hegyre és az 1895-ben Esztergomba olvasztott önálló község nevére emlékeztet. Mártírok útja Lőrinc utca Az utcát a 19. század elejétől 1948-ig Lőrinc utcának hívták. Indulásánál állt a 11. századtól - a római diakónus vértanúról elnevezett - Lőrinc templom és városkapu. A középkori és múlt századi elnevezést figyelembe véve döntött a VB a Lőrinc utca mellett. Mundi József utca Magyary László utca Az utca a Kályhagyártól indul. Magyary László (1865-1919) kályhás. A Magyary család 1812-ben alapította kályhagyárát Esztergomban, amely Magyary László működése idején élte virágkorát. Magyary Esztergom közéletének kedvelt alakja volt. Három évtizeden át a képviselőtestület tagja, 1898tól a Tarkaság iparos asztaltársaság titkára. 1910-ben az Ipartestület elnöke lett. Munkácsy Mihály utca Mátyás király utca Az utcát az 1920-as években nyitották, s Mátyás királyról (14431490) nevezték el. 1950-ben kapta az utca a Munkácsy nevet. 1990. április 6-án emlékeztek Mágyás halálának 500. évfordulójára. Ebből az alkalomból az áprilisi VB ülés visszaállította az utca régi nevét. Az utcanévmagyarázatokat a VB. megbízásából összeállította. Dr. Pfkó Péter KÖZPONTI MICSODA? Biztos vagyok benne, hogy nem egyedül engem háborít fel az a lehangoló látvány, ami Esztergom kellős közepén a járókelők szeme elé tárul. Magamat még szerencsésnek is tudom ezen a téren, mivel csak fél éve tartózkodom ebben a városban, de az állandó lakókat bizony csak sajnálni tudom, akik már jó ideje „gyönyörködhetnek" a mozi melletti volt Bistro romhalmazában, mely a háború utáni napokra emlékeztet. Miközben büszkén mutogatjuk a hozzánk érkező rokonoknak, vendégeknek a sok emlékhelyet, ritka látványosságot, s gyönyörködünk a várost körülölelő kivételes szépségű panorámában, s egyszer csak . . . odaérünk a legforgalmasabb útkereszteződéshez,... A porta felében-harmadában bekerített, de ez a térelválasztó csak a plakátcsatát vívóknak kedvezett. A romtér jó hányada viszont nyitott, szabad a bejárás. Látogatja is a szemérmetlenebb fajta: végzi zavartalanul kis- és nagydolgát. Van aki dolgavégeztével odébbáll, de olyan is akad, aki hasznosítható épületanyagot lát, hát viszi. A környező ivodákból kitántorgók éjnek évadján gyakran rendeznek itt tetőcserép dobálási versenyt, de hadd ne folytassam az itt zajló, megbotránkoztató események felsorolását, mert félő, hogy tizennyolc éven aluliak is olvassák majd e sorokat. Inkább szerény javaslatokat tennék. . . Ha a telek gazdájának nem telik építkezésre (magán avagy közhasznú épületre), könyörgök, távolítsuk el a romot, a szemetet, számoljuk fel az ingyen illemhelyet! Apropó, illemhely! Hát egy ilyen városközpontban miért nincs higiénikus, a kornak-helynek megfelelő színvonalú közvécé? — Fásítsuk, parkosítsuk addig is, míg épül rá valami. Erre felajánlom két kezem munkáját, a lap hasábjain társak mozgósítását. Biztosra veszem, sokan jönnének. . . K.J. ... és vidéke TÁT CENTENÁRIUM Meghívót hozott a postás: a Táti Községi Tanács Önkéntes Tűzoltó Egyesülete megalakulásának 100. évfordulója ünneplésére invitáltak. Régi emlékek kavarogtak bennem a tűzoltók linó-metszetét látva: szülőfalum roggyant puskaszínét véltem felfedezni a képen, s benne a négyszemélyes „meghajtású" vízipuskát láttam tartozékos felszereléseivel együtt. Elsős elemista koromban ide bújtam el, ha nem volt kedvem iskolába menni. Jó apám azonban csakhamar rájött iskolakerülésemre, alaposan elnadrágolt és oda volt a József Attilától kölcsönzött elhatározás, miszerint tűzoltó leszek, vagy katona. . . Április 21-én, amikor Tátra érkeztem az évforduló megünneplésére, a sok szép egyenruhás láttán az villant át agyamon: mégis csak jó lett volna ezt a szakmát választani! Jöttek, csak jöttek a versenyző csapatok (összesen 42 csapat 10-10 személlyel), ide gyűlt a megye önkéntes tűzoltóinak színe-java. Képviseltette magát a BM Országos Tűzoltósági Parancsnoksága, a Megyei Tűzoltósági Parancsnokság és Esztergom Város Tűzoltó Parancsnoksága is. A vendégvárók zászlódíszbe öltöztették a helységet, a legapróbb részletekig kidolgozták a 42 csapat versenyének lebonyolításához szükséges terepet, a szükséges kelléket; kiállítást is rendeztek a száz év tűzoltói történelmének bemutatásáról. . . Délután a meghirdetett ünnepi gyűlésre tódult a falu a Népház irányába. Csakhamar megtelt a nagyterem. Már a gyülekezés hangulata is megható volt: a helyi fúvószenekar (de kár, hogy alig van már ilyen a környéken!) játszik! Istenem, de ismerős ez a hangulat is! Táton járok, élvezem a szép zenét, s közben a Nagykároly környéki lehangolt, meggyötört svábokat, ottani barátaimat, hajdani sorstársaimat látom. Fogy, egyre fogy a svábság azon a vidéken, felejtik ősi nyelvüket, de. . . végképp nem lehet legyötörni, „átnevelni" őket. A kaplonyi, csanálosi, mezőfényi, kálmándi, mezőpetri, nagymajtényi bálokon még most is így hangzik fel a rézfúvósok hangszeréből az első világháború hangulatát idéző nyitó tánc zenéje: „Nem lesz egy tenyérnyi hely sem puszta síromon. . ." Táton, a Népházban, a kitűnően játszó, virtuóz zenekar* kíséretében több százan énekeltük: „Meg bünhődte már e nép a multat., s jövendőt. . ." Üdvözlő szavak, elismerések, az eltelt évszázad méltatása. A tátiak joggal büszkék egykori és mostani tűzoltóikra. Az országos, a megyei, az esztergomi tűzoltó szervek részéről elhangzott méltató szavak után a külföldről érkezett vendégek nevében Sraubing (NSZK) városának tűzoltó parancsnoka mondott meleg szavakat az egybegyűlt ünneplőknek, a kedves barátoknak. Ezután kitüntetések, díszoklevelek, jutalmak kiosztására került sor. (E hosszú névsort helyszűke miatt most nem tudjuk közölni, de következő számunkban pótoljuk mulasztásunkat.) S azután a már említett zenekar kíséretében a Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. DÖMÖS KIÁLLÍTÁS A Dunakanyarba látogatók gyakorta betérnek a dömösi galériába. Érdemes, mert a Községi Tanács, valamint a Dömös Barátainak Köre rendszeresen gondoskodik az értékes, jó ízlést formáló művészet népszerűsítéséről. A mérce fölött Vertei József grafikusművész, országos hírű bélyegtervező őrködik. Az idei nyitó tárlaton — április 7-én — Furlán Ferenc dorogi festő- és grafikusművész mutatkozott be munkáival. Színei megkapóak, vonzóak, kifejezőek. HÁT MÉGSEM KŐMÍVES KELEMENÉK? Jó ideig úgy tünt: Táton, a művelődési ház építésénél a hajdani Déva vári építők utódai, Kőmíves Kelemenék egyenes leszármazottai dolgoznak. Ákárcsak magas Déva vára, a tátiak háza sem sikeredett „tető alá" esztendőkön át. Beavatottak mondják, hogy a pénz már 1986-ban megvolt. Mégsem építettek, mert az épület elhelyezésével, a számára kijelölt hellyel sem mindenki értett egyet. Mire létrejött az elhelyezésre vonatkozó megegyezés, az épületanyag árának emelkedése miatt kevésnek bizonyult a korábban megszavazott összeg. Következett a tervmódosítás, az ezzel járó húza-vona, várakozás. Ekkor kezdett a községben itt-ott elhangzani, hogy van valami hasonlatosság ama bizonyos vár és a táti művelődési ház építése közt. Pedig csak a hely kijelölése miatti széthúzás, aztán meg a tervmódosítással járó útvesztő akadályozta az építőmunkát. Tulajdonképpen tavaly „érett be" a terv, s akkor kezdték az alapozást. Most az építtetők és az építők (Dorog Városi Tanács Költségvetési Üzeme) egyáránt állítják: ebben az esztendőben kulcsra kész lesz az épület, átadják rendeltetésének. Aki ismeri a középület adatait, enyhén szólva kételkedik ebben. De higgyünk a kivitelezőknek, hogy még ebben az évben átadják az 1100 négyzetméter hasznosítható alapterületű középítményt, amely nem kevesebb, mint 38 helyiséget foglal magába. Ezek közül legnagyobb a 250 személyt befogadó előadói terem, majd a klubok, játéktermek, öltözők, könyvtárszobák, a zenekari próbaterem következnek — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha minden terv szerint halad, akkor a község lakói már ebben az esztendőben teljesen birtokba vehetik a több mint 20 millió forintos beruházással és a község lakóinak kétkezi munkájával készült épületet. Az igazság kedvéért írjuk azért ide: valamivel kevesebb idő alatt, mint magas Déva-vára. .. PILISSZENTLÉLEK HOVA, DE HOVA?. .. A címben feltett kérdés napjában hangzik el Pilisszentlélek lakóinak körében. Nem is egyszer. Felteszik a kérdést, amikor portájukon megtelik a szemetesláda, a szemeteskosár, meg a többi efféle alkalmatosság. Az esztergomi szemétszállító jármű nem megy ki ide. A szemét meg csak gyűl, csak gyűl. Van aki elföldeli a félreeső helyeken. De. . . sok olyan gazda is van, aki egy szép napon csak gondol egyet, talicskára, szekérre rakja a felgyűlt szemetet, s elindul vele. Útközben még felteszi magának a kérdést: hova, de hova?. . . Mikor aztán úgy véli, nem látja senki, hát az erdőszéleken, útmenti árkokban, meg ahol éppen megállhat, borítja a szemetet a természet „lágy ölére". Hadd „szórakozzon" majd a hétvégi kiránduló. . . Falujárásom alkalmával azt is elpanaszolták a szentlélekiek, hogy a szennyvíz „eltávolítása" sem kisebb gond ebben a faluban. A költői kérdés tehát ebben az ügyben is elég gyakran elhangzik: hova, de hova?. . . Tréfásan azt mondták erre a lakók: azért a víznek meg van az a tulajdonsága, hogy „elfolyik a maga folyásán". Engedik is. . . Nesze neked környezetvédelem! Pilisszentlélek Esztergom vidékének egyik legszebb, legnépszerűbb kirányulóhelye! MÁJUSFA Első májusomat várom új hazámban. Nem tudhatom hát hogyan ünnepük miként köszöntik május jöttét az itteni fiatalok. Óhazámban, pontosabban szűkebb pátriámban, az Érmelléken, időtlen idők óta különös varázsa van május érkeztének. A legények napokkal, hetekkel előtte verbuválódnak a májusfa állítására: honnan veszik, hogyan díszítik, hova rögzítik. . . Minden felcseperedett, bálba járó, legényekkel diskuráló leány májusfát kell kapjon. Jaj annak a leánynak, akihez május éjszakáján nem jut el a legény. . . A kivágott fát vagy nagy ágat legtöbbször a lányosház kapufélfájához rögzítik vagy az ablak elé ássák a földbe. Ezt szép pántlikákkal feldíszítik, s mikor végeztek vele, kezdődik az éjjelizene... Előbb csak a prímás hegedűje sír bele az éjszakába, aztán a többi hangszer is bekapcsolódik, míg végül a legény viszi majd a prímet. . . A zenével megtisztelt ház ablakában meglibben a függöny, a leány gyufát gyújt, s ezzel nagy kört ír le, „fogadja" a zenét. . . Jönnek a nóták, zenei aláfestéssel betöltik az orgonaillatú májusi északát. Mikor a legény elhallgat, a mellékhangszereknek is ácsi. Ismét csak a prímás „munkálkodik". . . Virradatra csend honol mindenütt. . . Nem állítok, nem is várok májusfát, de . . . nyugtalan vagyok, mert számomra talán soha sem volt még ilyen balsejtelmes, titkokkal, bizonytalanságokkal teli a májusvárás, mint ebben az esztendőben. Ugy vélem, sokan, nagyon sokan vagyunk így effajta érzésekkel e kicsiny hazában. Tűnődik az ország népe, mert jóllehet a közelmúltban választott, de. . . nem tudja, nem tudhatja, mit hoz számára a május. Mi, menekültek már hetek óta azon meditálunk, kihajtott-e a virág otthagyott halottaink sírján? Van-e, ki mondjon egy istenhozzádot a süppedő sírok felett, vagy a többségben levők "tangoskodásában végképp elvész a kisebbség fohásza? Félünk, remegünk, könnyezve aggódunk. Nem csak a lét és nemlét kérdése nyugtalanít. Egészen apró kérdések is foglalkoztatnak bennünket. Aggódunk például azért is, hogy sok ház kéményére nem érkezett gólya - írják az otthoniak. Nem igazítja elhagyott fészkét, nem költi magzatát, mert a hosszú lábú kelepelő a nyugalmat, a békét, a csendet szereti. Arrafelé pedig most sem béke, sem nyugalom — csak a nagy feszültség, s akkor hiába adott a gólyának két hazát Istene. . . Nekünk csak egy volt. . . Hova forduljunk hát a kérdéseinkkel? Kitől kérdezhetjük, mi, Esztergom és vidékére sodródott erdélyiek: lesz-e még szép tavasz, lesz-e örömteli kikelet? Díszítheti-e még valaha piros, fehér pántlikával a zöldszínű májusfát az erdélyi legény? Ki mondja meg? Ki mondja meg? Esztergom, 1990 április vége Rovatvezető: Kiss József