Esztergom és Vidéke, 1990

1990. május / 8. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 GÚZSBA KÖTÖTT KÖRNYEZET­VÉDELEM 1990. április 18-án környezet­védelmi szakmai napon vettem részt az almásfüzitői Timföldgyár­ban, közel nyolcvan Komárom­Esztergom megyei környezetvédő ipari szakember társaságában. Vendéglátóink helyszíni szemle során tájékoztattak a hulladék­tárolási nehézségekről, valamint a megye hőerőműveinek környezet­szennyező hatásairól és a terve­zett megoldásokról. A helyzet enyhén szólva siral­mas. No nem azért, mert a szak­emberek nem találják az optimá­lis környezetvédő megoldást. . . Olyan rabszolgákhoz lehetne őket hasonlítani, akiket egy kút mélyén kötöttek gúzsba. Szűk tér, magas falak és sokszálú erős kötél. A legerősebb szál a költség. Egy olyan társadalomban, ahol tervgaz­dálkodás címén negyven éven át rablógazdálkodás folyt; ahol közel húsz éve nem lehet igazán fejlesz­teni; ahol ma, a kétszámjegyű infláció korában is olyan szabályo­zók szerint képződik a fejlesztési alap, mint húsz éve, ott a kör­nyezetvédelem nem kaphat való­ságos teret. Pedig az utolsó órában vagyunk. Megyénk hőerőművei — köztük a dorogi — az egyre romló szén­minőség miatt a por és a kéndi­oxid tonnáit szórják a levegőbe; hulladékainkat szépséges völgye­inkben ássuk el és azt mondjuk, drága a kéményre a szűrőfilter, s a hulladékhasznosítás pedig nem gazdaságos. De mihez viszonyítva nem gazdaságos? A termeléshez? A környezetvédelemre fordítható összeghez? Vagy életünkhöz?. . . Nekem valahogy az az eljárás a szimpatikusabb, melynek során a füstgázban lévő kéndioxidból kénsavat gyártanak — és nem kén­savas esőt. Még akkor is, ha van ennél olcsóbb kénsavgyártó tech­nológia! Le kellene tehát bontani a fala­kat, ki kellene oldani a köteleket, mert rövidesen a nyakunkra szo­rul. Április 8-án lezártunk egy korszakot. Hitet tettünk amellett, hogy új úton indulunk el. De ez az út is csak akkor vezet el a cél­hoz, ha unokáink is kirándulhat­nak a zöldbe. Szeder Balázs EGY RÖVID HÍR! A bánomi iskolában az idén is megrendezték a József Attila Napokat. Az április 19-20-án tar­tott rendezvénysorozatban szak­tárgyi versenyek, pódiumjáték, vá­rosséta, KRESZ-vetélkedő, számí­tógépes foglalkozás, reneszánsz irodalmi vetélkedő, tréfás szabad­téri versenyek, művészeti szemle, Kazinczy szépkiejtési verseny és sok más érdekes program kapott helyt. Külön érdekességként említjük a helytörténeti fakultációsok elő­adássorozatát: Esztergom második virágkoráról, a Vitéz-palotáról, a város régi iskoláiról. .. Délnyugat-Pilis helynevei FÁRI KUT A monda szerint itt lett ön­gyilkos egy Fári nevű, nagyon szép és gazdag török leány, mi­vel nem mehetett feleségül az er­re legeltető, de más hiten lévő 1 („gyaur") magyar juhászlegény­hez (Berkesi I. k.). UGRÓ ÚT Középső, meredek szakaszán lép­csőszerű, nagy kövek voltak, ame­lyeken csak ugrálva, zökkenőkkel haladhatott át a fogat. Az 1970-es években Perlaki Kornél erdész­technikus robbantással tehergép­kocsi részére is járhatóvá tette az Ugró utat. BRANDT VILLA Brandt Vilmos zsibói főszolga­bíró az Osztrák-Magyar Monar­chia összeomlása után került Er­délyből Budapestre. Politikai pá­lyafutása csúcsán a Magyar Egysé­ges Párt országos elnöki székében találjuk. Egyidejűleg a képviselő­ház elnöki tisztét is betöltötte. Az 1930-as évek elejétől 1944. évig vadászbérlője volt a városi erdő jelentős részének. Kisebb vadászházának — „villájának" — romjai még fellelhetők a mai 27. KG j. földrészlet DNY-i sarkán. Vadőije — állandó jelleggel ­ugyanitt lakott, de kissé lejjebb, a mai KPM.-út mellett. Brandt Vilmosnak, a nyilas hatalomát­vétel után rövidesen nyoma ve­szett, de a Brandt villa helynév környékszerte közismert (Pózna J. k.). RÁRÓ Horváth Ernő érdéi munkás tájé­kozottsága szerint egy régi er­dész nevéről elnevezve. Pózna J. ezzel szemben valószínűsíti, hogy a szomszédos pilisszentléleki lege­lőt első ízben 1287-1526. évek között birtokoló pálos szerzetesek ménesének volt ez a környék ál­landó tartózkodási helye (A ráró — akárcsak a turul — őseink mito­logikus madara volt. A honfogla­lás utáni századokon lett e szóból gyakori lónév.) SZALMA HÍD (Az Esztergom—P.szentlélek­Dobogókői KPM.-út és a Szent János (Szentlélek) pat^k metszés­pontján) A mai kőboltíves műtárgy „előd­je" az útépítést megelőző idők­ben, mintegy 100 m-rel lejjebb „állott". Nem is volt híd, hanem egyszerű gázló. Fagyos téÜ idő­ben szalmával töltötték fel, hogy könnyebben átjuthasson rajta a fogat. A szalma és a közéje fagyott víz biztosította a téli forgalmat. A mai KPM.-út 1936/37. évi megépítése folytán feleslegessé vált a szóban lévő gázló, de a kö­zeli híd neve azóta is Szalma híd (Berkesi I. k.). TÜZKÖVES ÁROK Rendkívül köves, fogattal nehe­zen járható földút, ahol a bekö­tött kerék abroncsa tűzkő mód­jára szikrázott a köveken (Ber­kesi I. k.). JAKUS FA E vastag, öreg, ma is fajéiként fenntartott bükkfához kötözték asszonyruhába öltözött kesztölci vadorzókí?) büntetésképpen Jakus János városi erdészt, az 1920-as években, mivel kegyetlen, a szegé­nyekkel együtt nem érző, nép­szerűtlen ember volt. Állítólag csak harmadnapra szabadította ki egy arra haladó kesztölci ember az éhségtől, szomjúságtól, renge­teg szúnyogcsípéstől halálra vált erdészt, aki - hála helyett - erdei kihágás alapos gyanúja címén fel­jelentette megmentőjét (Berkesi I. k.). HÁROMSZÁZ GARÁDICS A Feketehegy É-i oldalában húzódó, keskeny, erősen köves, meredek turistaösvény olyan a rengeteg sziklakibúvástól, mintha sok lépcsőn — garádicson — ha­ladna az ember (A latin gradus je­lentése: lépcső; a gradus elmagya­rosodott alakja: grádics, ill. gará­dics.) SZÁRAZ FARKAS A nagyon régi — de bizonyára nem alaptalan — szájhagyomány szerint egy erre járó szlovák em­ber Y-alakú fa ágai közé szorult, eleven farkassal találkozott itt. Ijedtében elfutott és csak egy év múlva merészkedett megint erre. Ekkorra azonban már csupán a farkas száraz temetét találta a két ág között. (A régi Pilisben — a medve kivételével — minden vad megtalálható volt, tehát a farkas is, egészen az 1700-as évek köze­péig.) (Berkesi I. k.). TARTALÉK ERDŐ A régi térszakozás idején nem mindig jött össze az évenkénti azonos nagyságú vágásterületről azonos mennyiségű fatömeg. Ha hiány mutatkozott: e tartalék te­rületről pótolták a még szüksé­ges fatömeget. E célból ezt az erdőt kikapcsolták a gazdasági beosztásból és tartalékként ke­zelték (Berkesi I. k.). NAGY CSEREPES E talajvédelmi rendeltetésű er. felső térszínén lapos andezitkövek sokaságát találjuk. E kövek ház­tetőcserép módra fedik a hegy­tetőt (Pózna J. k.). A népi hiede­lem szerint ugyanitt állt Árpád vezér földvára is. Innen a hely másik neve: Árpádvár. Ezt azon­ban egy régészeti kutatás sem erő­siti meg. CSIPKE VÖLGY A völgy mélyén húzódó út két oldalán termelték ki a közeli pilisszentléleki üveggyártás alap­anyagát, a kvarcot, az 1700-as évek első harmadában. Az 1—2 m 3-es alkalmi kvarcbányák soka­sága olyan képet mutat, mintha kicsipkézték volna a völgyet (Póz­na J- k Dobay Pál Előszedem kezed rótta könyvet m7 (500 éves a Szalkai-kódex) A magyar neveléstörténet euró­pai hírű, nagybecsű dokumentuma az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban a Szalkai-kódex, a­mely a Mátyás király korabeli ma­gyar iskolákba enged bepillantani. Ez a kódex 6 terjedelmes — 528 — oldal-füzetet foglal magába, ame­lyeket 1489-1490-ben Szálkái László, a későbbi főkancellár és esztergomi érsek írt tele 14—15 éves korában latin szövegekkel, száznál több magyar szó közbe­írásával. Az egyes füzetek végét — akkori szokás szerint — zára­dékkal látta el a diák Szálkái. A retorika anyag terjedelmes szöve­gét 1490. május 7-12-e kqzött másolta le. Május 7-én a kiváló bolognai jogtudós szövegének le­másolásával végzett a szorgalmas diák: „Vége Johannes Andreae pro­fesszor könyvének, én írtam ezt Szálkái László, Patakon, a bakka­laureus (tudományos fokozat, a bölcsészeti fakultás másodéves nö­vendékei kaphatták sikeres vizsgá­ik után) Kisvárdai János rektor vezetése alatt 1490. május 7-én." Ezután 5 nap alatt elkészült a következő füzet, amelynek vé­gén ez olvasható: „Én írtam ezt, Szálkái László, május 12-én, a pataki iskola jelenlegi rektorának, a bakkalaure­us Kisvárdai János vezetésével, az Ur 1490-ik esztendejében." Büszkeség tölthette el a máté­szalkai csizmadiamester kamasz fiát, amikor kis szobájában letette tollát a nagy munka után. Miről álmodozhatott; tán fényes karrier­ről, udvari méltóságról, ami szá­mára — mivel sem nemes, sem földbirtokos gyerek nem volt — csak a tudományok révén volt elérhető? Vagy Mátyás királyra gondolt, ki ekkor már 17 napja örök álmát aludta a székesfehér­vári szentegyházban?.. . Nem tudjuk, de azon az estén ábrándozás közben egy hollót rajzolt szép piros színnel az egyik nagy C betű belsejébe: Mátyás király hollóját. . . Szálkái László hollója 1490-ből A diák Szálkái László álmai valóra váltak: Bakócz Tamás párt­fogoltjaként kezdte pályáját. Nem­sokára a budai királyi udvarba került, s évekkel később a gyenge­kezű II. Lajos mellett szinte ki­rályi hatalmat gyakorolt. 1524. május 6-án érsekké lett. S elérkezett 1526 tavasza. Ez a tavasz nem volt olyan gondtalan, mint az 1490. évi, amelyről így írt az akkor még diák Szálkái: „A legfelső egekig ragyogó az idő, szikrázik a levegő, szelek fújdogálnak, a hó elolvad, futnak a patakok, csörgedeznek a forrá­sok. . . Az egész föld ismét vi­rulni kezd, szépséggel ékesült, s olyan lesz, mint a legszebb, leg­gyönyörűbb menyasszony..." 1526-ban fellegek tornyosultak az égen, s a díszes menyasszonyi ru­hát gyászruhára változtatták. Tö­möri Pál kalocsai érsek április 13-án Esztergomba jött, hogy meghozza a vészhírt a királynak,. Szulejmán hadainak Konstantiná­polyból történt elindulsáról. Szál­kái László prímás 1000 gyalogost és 400 lovast ajánlott fel a törö­kök elleni hadjáratra, ő maga pe­dig elkísérte királyát a mohácsi csatába az utolsó lovas csapatban. A király oldala mellett foglalt helyet, s vele maradt a harcme­zőn 1526. augusztus 29-én, „ahol kard a toll és vér a tinta, s gyászos eposzát egy nemzet írja; Szálkai ott küzd, harci tűzben égve, s néhány sort ő is írt a nagy hős költeménybe." Egyik történetírónk a követke­zőket írta róla: ,,. . . az a dicső­ség jutott neki osztályrészül, hogy a mohácsi gyászmezőn hazájáért meghalhasson, s egy sírba temet­kezhessék a nemzet nagyságával." Bánomyné Kovács Ildikó ÉS EGY MÉG RÖVIDEBB HÍR Majoros Gabriella, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola hallgatója április 25-én a debreceni Országos Tanítási Versenyen 2.^ helyezést ért el. A Zsolnai-program szerint tartott magyaróra során még a zsűritagok is nevettek. HARC A SZAVAZATOKÉRT (5.) - 1JJ83. június 28-30. ­(Folytatás) Az elmérgesedett, helyzetet végül Antony Béla nyugdíjazása, Glatz Gyula polgármesterré választása, Huszár Aladár főispán távozása, új főispán kinevezése, Vécs Ottó lemondása, az Esztergom című lap kiadóváltása, s az ezt követő kölcsönös bocsánatkérések oldot­ták viszonylagos békévé. A végle­ges megoldást azonban Mátéffy Esztergomból való távozása hozta meg. Erre 1933. június l-jén ke­rült sor. A Gellért-hegyi Szikla­templom plébániájának irányítását átvevő Mátéffy nem mondott le ugyan képviselői mandátumáról, de a város mindennapi közéletéből való kiválásával lehetővé tette a belső viszonyok újrarendeződését. A szétzilált esztergomi belviszo­nyok közepette szinte jól jött Gömbös Gyula Nemzeti Egység­mozgalmának zászlóbontása 1933. június 15-én. Az új szerveződés élére dr. Mike Lajos,'volt keresz­ténypárti elnök állott. A Keresz­tény Gazdasági és Szociális Párt új vezetővel, Obermüller Ferenc reál­iskolai igazgatóval az élén, kísé­relte meg régi fényének visszaszer­zését. A két rivalizáló erő között fel­tűntek a hivatalos közvélemény által nagy ellenérzéssel fogadott szélsőjobboldali szervezetek is. Az Esztergomban 1934 júniusá­ban feltűnt buzogánykeresztes plakátokkal kapcsolatban a helyi sajtó megjegyezte: „Esztergom­ban csak Krisztus keresztjének, s az apostoli kettős keresztnek ... van varázsa és hatása. Más kereszt­re nincsen szüksége a katolikus magyarságnak. Horogkereszt! Nyi­laskereszt! Buzogánykereszt! Di­vatos keresztek. Esztergomban nem kellenek." A plakátok hirdette buzogányke­resztes gyűlést végül — helyi lap­vélemény szerint — csekély érdek­lődés mellett ugyan, de megtar­tották. Viszonylag nagy érdeklődés kí­sérte a Gömbössel szövetkezett Független Kisgazda Párt Magyar Királyban tartott nagygyűlését. A város belső erőviszonyai erre az időszakra úgy módosultak, hogy a Nemzeti Egység hívei immár döntő fölénybe kerültek a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt híveivel szemben. 1935 janu­árjára pedig esztergomi csoportjá­nak létrehozásával letette négje­gyét a város politikai asztalára a Festetics Sándor vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párt is. Ilyen belső politikai állapotban érte a várost a hír, mely szerint 1935. március 5-én Horthy Mik­lós kormányzó föloszlatta a parla­mentet s március-áprilisra kiírta a választásokat. Dr. Bárdos István KRÓNIKA 1890. május 6: Az Esztergomi Ta­karékpénztár elnökének, Frey Vil­mosnak a betegsége miatt a Ta­karékpénztár elnökhelyettesnek választotta meg Reusz Józsefet, aki 1895-ben megírta az Esztergo­mi Takarékpénztár félévszázados történetét. 1786. május 8: II. József köz­igazgatási változtatásai során egye­sítette Esztergom és Komárom vármegyéket. Az egyesített megye első ülését Tatán tartotta. 1740. május 11: Esztergom szabad királyi város tanácsa ,,megjáratta" a város Marót felé eső határát. A török kiverését követő jó fél évszázadban a város sokat peres­kedett a szomszédos egyházi tulaj­donban levő községekkel határai­nak megállapítására. 1308. május 15: János esztergomi olvasókanonok és Pelagius, az esz­tergomi Szent Tamás-egyház pré­postja - mint a Tamás esztergomi érsek által kiküldött bírák — meg­bírságoltak egy peres felet, mert idézésükre nem jelent meg. 1920. május 29: Esztergom vár­megye Törvényhatósági Bizottsága közgyűlésén tiltakozott a trianoni békeszerződés igazságtalan, orszá­got csonkító döntései ellen. 1926. május 29: Esztergom városa ünnepélyes külsőségek között lep­lezte le első világháborús emlék­művét, Lányi Dezső szobrászmű­vész alkotását, a Rudnay Sándor téren. A tér nevét 1950-ben vál­toztatták meg Hősök terére. Komárom-Esztergom Megyei Levéltár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom