Esztergom és Vidéke, 1989

1989. április / 4.szám

2 FÓRUM ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Milyen város Esxtergom ? A címben föltett kérdésre természetesen nagyon sokféle válasz adható. Gyakran halljuk, főként kirándulóktól, hogy városunk az ország legszebb helyeinek egyike. Milyen jó lehet itt élni! — teszik hozzá. Nem egy helybéli pedig épp az ellenkezőjét vallja: ennél ellátatlanabb, ennél rosszabb lakásállományú, ennél öregebb telefonhálózattal rendelkező várost messze földön nem találni. E sommás ítéletek okán jogos a kérdés: Egyáltalán: milyen is e helyi társadalom? Mostanában, mint az sokak számára köztudott, Esztergomot szociológusok vizsgálják. A kisvároskutatás egyik vezetőjét, Bánlaky Pált a célokról kérdeztem. — Elöljáróban annyit: nemcsak Esztergomban folytatunk kutatásokat, hanem Pápán és Orosházán is. — Miért pont e városokban? — Kiválasztásukban sokféle szempont közrejátszott. Korábban falusi közegben készítettünk diagnózisokat; most elsősorban a hagyományokkal rendelkező városokat kerestük. A vizsgálat köréből kizártuk a „szocialista" városokat, s különböző tájegységekről kerestünk olyanokat, melyek között van: egykori megyeszékhely, olyat, amelyik sosem volt az, és lélekszámuk 20 és 40 ezer közötti. Természetesen, személyes kapcsolatok is közrejátszottak, például volt-e az adott helyen ismerősünk aki „bevezetett" bennünket a helyi közéletbe. Esztergomban Rozgonyiné dr. Kéry Terézre számíthattunk, s benne nem is csalódtunk. — A munkába nyilvánvalóan többen is bekapcsolódtak... — A feladatot három intézmény vállalta föl: a Művelődési Minisztérium Továbbképző Intézete, a Művelődéskutató Intézet, valamint az MSZMP Társadalomtudományi Intézete. Bőhm Antal kollégám a helyi társadalmat mint működő társadalmi egységet vizsgálja, azaz milyen dimenziók mentén szerveződik. Hidy Péter a művelődés oldaláról közelít Esztergomhoz. Kutúraközvetítő intézményeken természetesen nemcsak a művelődési központot értjük, hanem az egyesületeket, klubokat és spontán szerveződéseket is. Például roppantul izgalmas kérdés: milyen közösségek léteznek egy ilyen kisvárosban, mint Esztergom. — A kultúra szerves vagy szervetlen voltára úgyszintén kíváncsiak vagyunk. — S az eredmények aprópénzre válthatók? — Meggyőződésem, hogy nemcsak gazdaságot és infrastruktúrát kell tervezni, hanem társadalmat is. S hogy a „nagy" társadalom „kis" egységei, a községek, városok milyen úton fejlődhetnek tovább, ahhoz adhatunk mi segítséget. Olyan tükörképet kívánunk felmutatni, amely kiindulópontul szolgálhat. Hangsúlyozom: nem kívánunk receptet adni. De, hogy konkrét példát is mondjak: ha a helyi vezetés felméréseink révén ismeri az egyes városrészek lakosságának véleményét — mondjuk a szolgáltatásokat illetően —, akkor arra kötelessége odafigyelni. A vélemények persze e vonatkozásban is rendkívül megoszlanak, így e városnak sincs homogén önképe. Továbbá vizsgálatainkból kiderül: melyek az allergikus pontok, hol vannak a csírák, melyeket növeszteni kell, lehet... — Ha már itt tartunk: milyen az esztergomi közélet? — A kép az országoshoz hasonló: a civil társadalom szervezetlensége, a fórumok, agórák hiánya itt is jellemző. A vizsgálat azonban érdekes periódusban folyik. Ezekben az években a gyors mozgások jellemzik a magyar társadalmat, melyek a legkülönbözőbb módon csapódnak le a kutatásban. Például az Esztergom Barátainak Egyesülete 1985—8ö táján — s ezt nem pejoratív célzattal mondom, noha tudván tudom, hogy sértő — néhány nyüzsögni vágyó széplélek egyesülete volt. Mára keményen politizáló erővé vált. Véleményét a város vezetése is figyelembe veszi. Az Esztergomi Kulturális Egyesület megalakulása is erre az időre esik. A korábbiak alapján folyton azt kerestük, hogy a belső önkormányzat újjászervezésének mik a lehetőségei. S most elkezdődött — átélhetjük —, amit esetleg csak feltételeztünk, az most kezd „bejönni". — A helyi vezetés milyenségét is vizsgálják? — A helyi hatalom működésére természetesen mi is kíváncsiak vagyunk. Az egyes döntésmechanizmusokat az ötlet megszületésétől, a formális és informális résztvevők beleszólását is figyelve, a megvalósulásig követjük nyomon. Például: kikből állnak az egyes döntéseket befolyásoló csoportok, a lobbyk; ideértve a holdudvart, a döntéshozókhoz lazábban-szorosabban tartozók körét is. A döntnökök és a holdudvarban lévők száma — más városokhoz hasonlóan — itt sem túlságosan magas. .. S persze az sem lényegtelen, hogy a lakosság véleménye milyen csatornákon, réseken keresztül jut el a vezetőkhöz... — És a vezetők döntései? — Ez is kardinális kérdés: a lakosság mennyire tájékozott mondjuk a városházán elhangzottakról. .. — Miként történik a vizsgálat? — Több szálon követjük a helyi közéletet. Megkerestük a meghatározó személyiségeket. Nemcsak a pártbizottság és a tanács illetékeseit, hanem az egyesületek vezetőit is. A mélyinterjú-sorozat révén főként az értelmiségiek véleményére voltunk kíváncsiak. De tisztségviselő-vizsgálatot úgyszintén végeztünk: e kör minden tagjához eljuttattunk egy kérdőívet. A nagy kérdőív a lehető legtöbbre kereste a választ: mivel — intézmények szolgáltatások, közélet — mennyire elégedettek az esztergomiak. Másrészt: nem a városlakók háta mögött kutatgatunk, hanem őket megnyerve, közösen. Igv résztanulmányokat, esettanulmányokat iratunk helyi szerzőkkel. Említhetem itt a Pifkó házaspárt: ők az esztergomi polgárcsaládok történetét dolgozták fel, dr. Bárdos István a két világháború közötti kulturális életről, dr. Magyar György a sportegyesületekről, dr. Müllerné dr. Seres Ágota a tanítóképző és a város kapcsolatáról készített-készít tanulmányt. Az elkészült dolgozatokról már menet közben tematikus vitákat kezdeményeztünk, helyi szakemberek részvételével, így Pápay Zsuzsa: Múzeumok Esztergomban, Révész Sándor: Esztergom és a tömegkommunikáció, Beke Pál: Esztergom közművelődése, valamint Kuti Éva: Tanácsi kultúrafinanszírozás című tanulmányáról. — Mégis: mi az, amiben Esztergom különbözik a többi várostól? — Meggyőződésem, hogy minden város egyedi képződmény, az egyediség bélyegét viseli magán, a másság így nem meglepő. Egykét dolog azonban mégis sajátosnak látszik: így a múlt mint érték, rendkívüli jelenléte az esztergomi várostudatban. Másrészt: az „előérzetekkel" ellentétben — a vizsgálat adatai szerint úgy tűnik — az egyház a lehetségesnél és a kívánatosnál is kevésbé van jelen a város életében. Noha az egyház óriási szellemi kapacitást testesít meg — nemzetközit is! S nem csak vallási dologként „működik". Például Pécs esetében, megítélésem szerint, sokkal jobb a város-egyház kapcsolat. A pécsi püspök, hogy mást ne említsek, az egyházi műemlékek feltárásában hallatlan együttműködést fejt ki. — Ha nem veszi szerénytelenségnek: hogy látja az Esztergom és Vidéke szerepét a helyi közéletben? — Tizenegynehány éve, mióta e témában publikálok, nincs olyan írásom, amelyben ne említettem volna a helyi nyilvánosság fontosságát. E vonatkozásban a mai Magyarország technikai feltételei közepette még mindig a sajtó a legjobb. A tényleges önszerveződés, a közvélemény-formálás elképzelhetetlen helyi újság nélkül. A város polgárságát befolyásolni képes, érdemi vitáknak helyt adó orgánum esetében azonban én minimális követelménynek a legalább heti kétszeri megjelenést tekintem. A napi várospolitikában az Esztergom és Vidéke, a havi egyszeri megjelenést figyelembe véve, nem tényező. Mire a tudósítás megjelenik — lecseng az ügy. A sűrűbb megjelenés érdekében a változó terjedelem is megoldás lehet. — Ha a civil társadalom kiépülése felgyorsul, akkor a városi vezetésnek primer érdeke lesz a helyi lap. Egyszerűen nem tud nélküle politizálni. Fontos lesz számára, hogy neki is legyen megszólalási fóruma. Vagy a görcsök oldódnak vagy a görcsbe rándult embereket oldják el a hatalomtól. — Mikor olvashatunk a vizsgálat eredményeiről? — Lezárt eredmények még nincsenek. Talán a nyáron már megjelenhetnek az első tanulmányok. A kutatást egyébként bűn lenne abbahagynunk, az esztergomi változásokat továbbra is figyelemmel kísérjük. — Terveink szerint az Esztergom és Vidéke is beszámol majd ezekről az eredményekről. Sebő József II. RÉSZ Az 1922. június 1-jei nemzetgyűlési választások HARCA SZAVAZATOKÉRT Az 1920-as választásokat követő két és fél esztendő alatt átrendeződött az ország politikai palettája. A közeledő újabb választásokra készülő pártok új programokat, új választási szövetségeket teremtettek. 1922. január 14-én Andrássy Gyula tizedmagával kilépett a KNEP-ből és csatlakozott Friedrich István Keresztény Nemzeti Pártjához, mely ezt követően Keresztény Nemzeti Földműves Polgári Párt néven lépett a mandátumokért harcolók sorába. Kevéssel utóbb február 22-én a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a nagyatádi Szabó István vezette Kisgazda Párt fúziója nyomán létrejött a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt, népszerűbb — közhasználatú nevén — az EGYSÉGES PÁRT. E választási célzatú pártegyesülés azonban sajátos módon korántsem jelentette azt, hogy a KNEP nem indult önálló jelölttel a képviselőválasztásokon. Az ország politikai palettájának átrendeződésével párhuzamosan módosult a katolikus egyház politizálással kapcsolatos álláspontja is. A politizáló egyház mellett elkötelezett XV. Benedek pápa elhunyt. Az őt követő — 1922ben trónralépő — XI. Pius koncepciójának centrumában a hitélet fejlesztése, s a pasztoráció állott. E változás érhető tetten Csernoch János hercegprímás ama beszédében, amelyet a Szent István Társulat 67. közgyűlésén mondott el, s amelyben hangsúlyozta, hogy a katolikusok közéleti feladatai az új helyzetben nem a politikai pártokban, hanem a szociális akciókban rejlenek. Mészáros János érseki helynök még ennél is konkrétabban fogalmazva jelentette ki: „...a katolikus papok tartózkodjanak a képviselői mandátum vállalásától, mert az elvonja őket a lekészi teendők ellátásától." Ilyen körülmények között bizonnyal volt némi alapja a felröppent hírnek, miszerint Csernoch János nem járul hozzá Mátéffy Viktor további képviselői tevékenységéhez. Az intézkedés azonban elmaradt. így Mátéffy ismét indult a nemzetgyűlési választásokon, melynek esélyszámítási alapját már a 2200/1922. sz. kormányrendelet adta. Az új rendelet jelentős szigorodást mutat az 1920-as szabályozáshoz képest. Ez alkalommal már csak azoknak a 24 éven felüli férfiaknak biztosított választójogot, akik 10 éves magyar állampolgársággal, 2 évi helybenlakással és legalább 4 elemivel rendelkeztek. A nők esetében — egyéb szigorítások mellett betöltött 30. életévre emelték a korhatárt. S ami még az említetteknél is lényegesebb visszalépés volt, az nem más mint a nyílt szavazás rendjének viszszaállítása az ország jelentős részére kiterjedően. Az új rendelet nyomán mármár simának tűnt Mátéffy megválasztása, akinek biztonságérzetét csak fokozta, hogy eleinte még riválisa sem akadt. A választások előtt néhány nappal azonban váratlan dolog történt. Két új pályázó tűnt fel a láthatáron. Perényi Kálmán dr. előbb az Egységes Párt, majd a Szociáldemokrata Párt zászlaja alatt kívánt fellépni a választásokon. Kellő támogatás hiányában azonban hamar visszalépett a küzdelemből. A másik rivális Osváth Andor városi főjegyző személyében tűnt fel. Osváth fizetés nélküli szabadságot vett ki, s Mátéffy városon belüli ellenzékére támaszkodva a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt képviselőjeként kívánta elnyerni a szavazatok többségét. Választási kampánya során szeretett volna a pártvezér Gömbös Gyula színe elé járulni. Erre azonban nem kerülhetett sor, mivel az Egységes Párt két szárnya közötti megállapodás értelmében a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt Esztergomban nem állít hivatalos jelöltet a KNEP képviseletében induló Mátéffyval szemben. Osváth azonban bízott sikerében, s még azon az áron is felvette a harcot Mátéffyval, hogy nem nyerte el pártja hivatalos jelölt státuszát. A város hivatalossága, s az akkoriban megjelenő két lap, az Esztergom és az Esztergom és Vidéke egyként Mátéffyt támogatta az egyre élesedő küzdelemben. Osváth ezzel szemben Mátéffy ellenzékére és a földművesekre támaszkodott. Programbeszédeiket a Széchenyi téren, Szentgyörgymezőn az Olvasókörben tartották. A klérushoz közelálló „Esztergom" szerint a Széchenyi téri kortesbeszédét mondó Osváth hívei a szónoktól jobbra tömörültek: „Itt állott fel az a 15—20 igyekvő ember is, akinek feladata volt a programbeszéd egyes pontjainak dörgő éljent kiáltani. Becsületesen teljesítették is kötelességüket ...) az alábbi érdekes következtetéseket jegyeztük fel: őt ne tartsa senki önjelöltnek. Mátéffy Viktor maradjon csak lelkésznek, úgy igazán szeretni tudná." Osváth lejáratása érdekében még a sokat sejtető, homályos fenyegetésektől sem riadtak vissza: „Vannak hibák — így Mátéffy lapja, az „Esztergom" —, vannak gyatraságok, vannak sokszor bűnök is, amik a világ szemei előtt örökre rejtve maradnak, ha maga a hibázó, vagy bűnös nem ad alkalmat feltárásukra, ilyen alkalom a képviselőségre való törekvés is (...) A mérték alatt azonban az ilyen kelevényekhez is hozzányúlnak és akinek van ilyen eltakarni valója, bizony jobban teszi, ha nem áll olyan mérték alá, ahová őt senki nem kényszeríti." Miközben Osváthot keményen támadták, Mátéffyt igyekeztek a legjobb színben feltüntetni. Programbeszédeiről, melyből egyet külön a nőknek is tartott, elismerően szóltak, s igyekeztek tompítani a vele szemben megnyilvánuló ellenszenvet. Az erős nyomás „eredményeként" Osváth május 26-án 400 ezer korona ellenében felajánlotta visszalépését. A győzelmét sejtő KNEP azonban nem volt hajlandó a kért összeg megfizetésére. így immáron Osváthnak nem volt más lehetősége, mint a nyílt megméretés vállalása. Június l-jén a szavazás napján hét szavazókörzet várta a voksoló polgárokat. Sietős hírvivők agitáltak jelöltjük mellett. A sajtó egy oldalas déli különkiadással befolyásolta — nyilvánosságra hozva az addigi eredményeket — a még ingadozókat. A hivatalos és nem hivatalos jelölt küzdelmét végül Mátéffy Viktor nyerte meg. ö 2539 szavazatot, Osváth 1798-at kapott. Osváth Andor választási veresége nyomán ellehetetlenült. Ideggyengeségre hivatkozva nyugdíjazását kérte, majd távozott a városból. Dr. Bárdos István KRóni^o 1313: április 3: V. Kelemen pápa megbízza a pannonhalmi apátot, hogy István veszprémi püspöknek Tamás esztergomi érsek ellen indított tizedperében ítélkezzen. * * * * 1894. április 3: Az Első Magyar Üveggyár Rt. kérvényt adott be a városhoz, hogy üveggyárat szeretne itt alapítani. A gyár 200—300 munkást foglalkoztatott volna teljes kapacitás esetén. A cég 80 lakás építését is tervbe vette. A közgyűlés elfogadta a gyár ajánlatát, s a Strázsa-hegy alján telket is bocsátott a rendelkezésére. Az üzem azonban 1897-ben tönkrement, s megszüntette a termelést. (Ma helyén a szovjet katonai laktanya van.) * * * 1919. április 8: Munkástanács-választások Esztergomban. • * » * 1919. április 16: A tavaszi hadjárat során előretörő honvédcsapatok feltartóztatására Welden táborszernagy Esztergomban 30 ezer főt vont össze. * * * 1969. április 17: Az Esztergomi Városi Tanács V. B. ülésén a város súlyos vízellátási helyzetével kapcsolatban a Komárom Megyei Vízmű Vállalat igazgatójának beszámolóját tárgyalta. A Vízmű kapacitása nem volt megfelelő. * » * * 1704. április 18-án fogta el Esztergom császári parancsnoka, Kucklander báró, Bottyán Jánost; kurucbarátsággal vádolták, őszig raboskodott a vár tömlöcében. * * * 1739. április 24: Szent György napján, a szokásos főbíróválasztás alkalmával a lemondott Zellezy András helyére Gánóczy Istvánt választották meg Esztergom szabad királyi város főbírájának. * * * * 1849. április 24: A császári csapatok megkezdik Esztergom kiürítését, hiszen a Görgei vezette honvédcsapatok már Komáromban vannak. * * * 1939. április 24: Esztergom város képviselőtestülete üdvözli Kárpátalja felszabadítását és Magyarországhoz való visszatérését. Ugyanezen az ülésen tárgyalták a Kolos-kórház számára felveendő államkölcsön ügyét és a kórház esetleges államosítását. * * * * 1899. április 24-én adták át a Takarékpénztár Lőrinc utcai (Mártírok útja) új lakóépületét. Az épületben bérlakások voltak. A földszintjén üzleteket rendeztek be. A Duna-partra eső oldalán új szállót nyitottak Korona Szálló néven. Az épület ekkor a város legkorszerűbb lakóháza volt. 1849. április 29: Kmety György honvédezredes csapatai bevonulnak Esztergomba. 1849. április 30

: Palkovics Károly kormánybiztos a Kmety csapatai tiszteletére rendezett népünnepély után másnapra összehívja a vármegye bizottmányát. * * * * 1989. március 14-én Tatabányán Simon Péter történész nyitotta meg azt az „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag" című kiállítást, amelyet a Komárom Megyei Múzeum és a Komárom Megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeum rendezett. A kiállításon a két rendező szerv mellett a Balassa Múzeum és a Hadtörténelmi Múzeum anyaga is látható. Az alkalomra műsorfüzet készült, amely Ortutay András: „Újabb adatok Esztergom és környéke 1848—49-es történetéhez" című, a XIV. Komárom Megyei Levéltári Napon elhangzott előadásán kívül iratmásolatokat közöl az Esztergomi Prímási Levéltár anyagából, valamint a Komárom Megyei Levéltár őrizetében levő Nyergesújfalui jegyzői leveleskönyvből, A kiállítás érdekes darabjai mellett egy 1849-es. Komáromban megjelent „Komárom bombáztatása 1849-ben" című kiadvány reprintjét is tartalmazza a műsorfüzet, amely a Komárom Megyei Levéltárban (Esztergom, Vörösmarty u. 7.) kapható. * * * Az Esztergom és Vidéke februári száma közölte, majd a Komárom Megyei Levéltár írásban is tájékoztatta az általános- és középiskolákat arról, hogy a levéltár épületében helytörténeti iratkiállítás látható a város 1848— 49-es történetéről az Esztergomi Balassa Bálint Múzeum, a Hadtörténelmi Intézet, a Prímási Levéltár és a Komárom Megyei Levéltár anyagából. Ebben az időben 34 általános iskolai és 12 középiskolai osztály, kb. 1200 gyerek tekintette meg a kiállítást és hallgatott meg rövid helytörténeti ismertetést a város múltjának e dicsőséges időszakából. A legtöbb osztályt az Arany János Általános Iskolából (Esztergom-Kertváros) hozták be a pedagógusok. összeállította a Komárom Megyei Levéltár