Esztergom és Vidéke, 1989

1989. április / 4.szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÉT ÉVTIZED Ha semmi mást nem tett volna az esztergomi fotóklub, mint 20 esztendőn keresztül létezik, ak­kor is meg kellene emlékezni ró­la, hiszen a fényképező kultúra intézménye volt ennyi időn ke­resztül egy olyan városban, amely sosem idegenkedett az egyik leg­fiatalabb művészeti lehetőség be­fogadásától. És nem egyszerűen csak azt vállalta, hogy a fotó­masina iránt érdeklődést muta­tó embereket összehozza és affé­le belső köldöknéző együttessé formálja, hanem hogy a maga lehetőségei szerint részt vállal­jon az általános vizuális kultúra, ezen belül a fényképezés mód­szeres ismertetéséből. Sőt, illen­dő kijelentenünk: az esztergomi alkotói törekvések, elsődlegesen experimentális fényképezés terü­letén, az egész magyar fotográfo­zásra hatottak, azzal pedig, hogy ez a város hosszú évek óta rend­szeresen vállalja a biennálé meg­rendezését, szervezőjévé, ihlető­jévé is vált a kísérletező kedvű fényképezőknek. Engedtessék itt meg annyi sze­mélyes emlékezés, hogy fölidéz­zem, amikor négy esztergomi fia­talember, Balla András, Kollár István, Sipeki Gyula és Tamási Péter fölkerestek Népművelési Intézetbeli hivatalomban és elő­adták elképzelésüket biennálé szervezésére. Volt abban valami megható, ahogyan csaknem az irrealitás világából azonnal gyakorlatias gondokra váltottak. Ügy gondolom, az experimen­tális fotó valamiképpen a társ­művészetek avantgard irányza­taival kereste a kapcsolatot (meg is találta), azidőtt pedig ennek félreismerhetetlen politikai föl­hangjai voltak: a dogmáktól nyo­morgatott, paternalista kulturális politikát igenis froclizta az efféle „formalista" elhajlás. Jelenti tehát ez azt is, hogy az esztergomi fotóklub eddigi két évtizedes fennállása alatt orszá­gos érvényű kulturális politikai tényező volt, ha nem is éppen a hivatal szájíze szerint. Meg kell azonban jegyeznünk (ez is az igazsághoz tartozik), mind a vá­ros, mind pedig a megye illeté­kes vezetői — a maguk erővi­szonyai szerint — támogatták ezt a félhivatalos intézményt, rokon­szenveztek a fotó-főváros rejtett vagy éppen kimondott gondolatá­val. Nélkülük nemhogy a vásár­lások, a gyűjteményezés vagy az országhoz viszonyítva nagyvona­lú kiállítási rendszer nem állt volna össze, egyáltalán a klub sem működhetett volna. Leírom mielőtt feledésbe merülne, a Pe­tőfi Sándor Művelődési Központ, a Vármúzeum, a Balassa Múzeum és a Keresztény Múzeum munká­sainak szorgos, mindenkor kor­rekt segítőkészségét; rájuk igen sok apró munka hárult. j A fotóklub tagjai elsősorban, mégiscsak fényképezők, a saját ! művészi elképzeléseik, mondhat­! ni életművük megszállottjai. Olyan fotográfusok, akik szá­mára maga a médium a legfon- j tosabb; művészi gondolkodásuk főképpen az eszközre, a kifeje­zés lehetőségére, esélyére irányul. Ez az, amit a professzionista, te­hát aki ebből él, ritkán enged­het meg magának: az ő meg­rendelői klasszicizáló nyugalmat várnak tőle. Az elmondottakból korántsem következik, hogy az esztergomi fotóklub az elmúlt húsz eszten­dő alatt valamiféle egyenruhát öltött volna. Azt kell mondanunk, az experimentumon belül na­gyonis színes elképzelések buk­kannak föl — szükségképpen el­térő színvonalon. Ügy tetszik, Balla András az, aki legtágasab­ban képes a médiumról töpren­geni oly módon, hogy ezenköz­ben folyvást az öntörvényű kép­építés mondhatni csaknem kép­zőművészeti igénye mozgatja. Kollár István világa racionáli­sabb, dokumentátori hajlandósá­ga olykor a világ fonák jelensé­geihez közelítik; ideáljaiból a szocifotó sosem iktatódott ki. Si­peki Gyula ennek a kétévtizedes mozgásnak az egyik legfontosabb gagman-je, úgyszólván ötletei hajtják szövevényes változatossá­gában. Tamási Pétert főként a határkérdések izgatják: mettől fotó a fotó. mikor megy át, mi­lyen beavatkozások nyomán, kép­zőművészetbe. Ök képezik a klub kemény magvát. Az utánuk következő generá­cióból leginkább Mudrák Attila- j ra figyeltem föl. Alkotói szemlé­lete Baliáéval rokon, képei azon­ban — úgy látszik — szigorúbb konstruktív fölfogást képviselnek, olykor szinte a geometriáig egy­szerűsödnek. Nem tudom, megér-e újabb két évtizedet a fotóklub; bízom ben­ne, hogy akik eddig segítették, azok tisztában vannak a jövő esé­lyeivel is: éltetik éltetőinket. Fábián László ÉQBŐL ÁLDÁS KÍSÉRJE" Jó ilÍREK-et! Azt hiszem, ez a mondat: „Imád­kozzál és dolgozzál", nemcsak a bencések jelmondata, hanem az iparosoké is. Legalábbis régen, mikor még a műhelyekben a na­pi munka imádsággal kezdődött. Ma már másként van, válto­zott a világ, de a szakma meg­maradt. Ma az inas kitanul, le­futja gyakorló idejét, mester lesz, de nem tudja, hogy szakmájának, amit választott, ki a védőszentje. Pedig minden mesterségnek meg­van a maga patrónája a meny­nyei szentek seregéből. És bizony volt idő, mikor a legutolsó inastól a legjobb mesterig a műhelyben mindenki tudta, hogy kihez fo­hászkodjon. ha valami nem úgy sikerült, ahogyan szeretné. „A mű a mestert dicsérje, és égből áldás kísérje." — szól az idézet a régi énekből Különböző országok, vidékek az ősi szokás szerint más-más szen­tet tisztelnek pártfogóként, sőt néha még azt sem lehet tudni, hogy miért lett a mesterség védő­szentje; talán azért, mert az éle­tével, vagy a halálával van kap­csolatban. Olvastam városunk iparosainak lajstromát, ez adta az ötletet, hogy megnézzem: egy-egy szak­ma művelői kihez is fohászkod­tak az idők során? Azt hiszem, összeállításom nem lesz érdekte­len kultúrtörténeti bíráskodás. Ha ragaszkodunk az abc-hez — márpedig a lajstrom ragaszkodott —, akkor az aranyműves és az asztalos szakma egyik pártfogó­ját olvassuk el részletesen. Szent Elligius (franciául: Eloy), a flandriaiak megtérítője. Limo­gesben született, és már születé­sét is legenda szőtte át. Szülei Eligiusnak, vagy Elegynek keresz­telték őt, amely név a latin eligo szóból származik és annyit je­lent, mint „kiválasztott". Nagy ügyességű patkolókovács, majd ékszerész és ötvös volt, s mint ilyen a merovingiai udvar­hoz került, hogy ott művészetét gyakorolja. A neki tulajdonított művek közül a legnevezetesebb Dagobert (frank király) széke a Louvreban. A munka mellett a király te­kintélyes tanácsadója is, egészen ura haláláig, majd pappá szen­teltette magát. Később 640-ben Noyon püspöke lett, meghalt 660 táján. A középkori Európában az aranyművesek védőszentje. Mes­terségének eszközeivel: kalapács­csal, csipesszel szokás ábrázolni. Természetesen a francia és a ma­gyar ötvösöknek is a védőszent­je, kivétel volt itt nálunk a győri céh, mely Szent Leót tisztelte. A kassai, budai, besztercebá­nyai, eperjesi ötvös céh pecsét­jén is Szent Eligiust ábrázolták jobb kezében kalapáccsal, baljá­ban kehellyel. Várady László MÚZSA-HÍREK MÁKCIUS 8-AN Budán, a Vers és dal a Várban c. sorozat új bemutatója — sajnos kis közönség előtt — nagy si­kert aratott. Az Átkelés c. műsort Nagyfalusi Tibor szerkesztette és ál­lította pódiumra felvidéki magyar köl­tők verseiből, amelyekhez természete­sen társult népdalaink szólama. Szvo­rák Katalin varázslatos hitelességgel énekelt, a tatabányai Tóth Zsóka vers­mondói gazdagságáról és erejéről pe­dig ezt írta a Film, Színház. Muzsika kritikusa (márc. 18.): ,,(...) művé­szetét revelációként fogadtuk! A kér­dés szinte fölkiáltássá hangosult Jan­csó Adrienne művésznő ajkán is: Hol van? Hol volt eddig? Miért nem is­merik országszerte?" — Esztergomban mindenesetre megismerhetik, mert a műsort a Városi Könyvtár meghívá­sára — az Ünnepi Könyvhét megnyi­tójaként, május 29-én — itt is be fog­ják mutatni. MÁRCIUS 30-ARA hirdették meg a Kincses Kolozsvár c. irodalmi műsor helyi bemutatóját. Előadóművésze Jancsó Adrienne. (Aki életrehívta és évek óta fáradhatatlan hivatástudat­tal szervezi a Vers és a dal a várban c. sorozat is.) Jóval korábbi lapzár­tánk miatt az előadásról e számunk nem tudósíthat; itt csak külön örö­münket jelezzük, hogy a műsornak a Fürdő étterem kínált helyet, ahol valamikor a költői szép szó sem volt annyira ritka vendég, mint az utóbbi egy-két évtizedben. (1934 nyarán pél­dául Babits ünnepi estjét rendezték meg itt elődeink . ..) APKILIS 10-ÉN, hétfőn 17 órakor a Balassa Bálint Társaság „Esztergomi írószobák" c. sorozatának 4. találko­zójára kerül sor a Városi Könyvtár­ban. Ezalkalommal költőt mutat be: Flórián Máriát, aki 1961-ben született, a dorogi gimnázium óvónői tagoza­tán végzett, majd könyvtárkezelőnek tanult ki: i98(i-tól a Városi Könyvtár alkalmazottja. Verseit néhány év óta rendszeresen közli az Üj Forrás, me­gyénk több fiatal költő-tehetségével együtt a Kötet nélkül c. antológiában (1986) is szerepel. Örömmel tudatjuk: március 10-e óta megyénk újabb lappal gaz­dagodott. Fejlécén — ideiglene­sen — ez olvasható: Ászári—Etei — Hántai — Kisbéri HÍREK" A „testhezállóbb" név, az olvasók javaslatai alapján, bizonyára rö­videsen megszületik, de addig is elmondhatjuk — a lap tetszik! Tetszik, mert egy város lapja, s szemmel láthatóan ezt a rangját igen komolyan értelmezi is; tet­szik, mert a győri nyomdában profi módon szedték, tördelték, nyomták, tehát kellemes; tetszik, mert a múlt értékeinek felmuta­tását is vállalják. S ez a vállalásuk győz meg ar­ról is: nyílt szívvel, őszinte szán­dékkal mennek a jövő elé, ta­lán ugyanazt gondolván, amit a bölcselő előd: ki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli... Kívánjuk, hogy az 1892-ben alapított Kisbér és Vidéke méltó folytatójaként nagyon sokáig, egyre szebb köntösben és egyre gazdagabb tartalommal örvendez­tessék olvasóikat. Kívánjuk: jó lapot, jó HÍREKET! ÁPRILIS ll-ÉRE — a Költészet Nap­jára — a Városi Könyvtár ismét meg­hirdeti a Babits nyomában címmel tavaly kezdeményezett találkozót. 15— 16 óra között a könyvtárban várjuk Babits és az újabb magyar költészet érdeklődő híveit, különösen pedig a versszerető, versmondó közép- és fő­iskolásokat. 16 órakor az előhegyi Ba­bits-ház meglátogatására indulunk. A Könyvvilág márciusi száma jelez­te, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelenteti Sárándi József: Egy esély­telen magánszáma című kötetét. A Leányváron élő, lapunkban is közlő költő úgy tudja, hogy könyve a Köl­tészet Napjára jelenik meg. A gyűj­temény a szerző válogatott és új ver­seit tartalmazza. A Könyvvilág sze­rint: ,,A költeményeket egymás mel­lett szemlélve derül ki igazán, hogy Sárándi József egy verses regényfolya­matot ír másfél évtizede." A vidéki lapok számára az 1860- HOVÁ LEHET EGY VIDÉKI LAPNAK „ODAMONDANIA"?... a szerkesztők számára. Elkezdő­as évek elején a „nagypolitika" dik már a lapalapítás előtt; cenzúrával szigorúan tilalmazott , a TA I / i v\ T^. Á CI IV I 1/ Trx'DTl' IV I I í~ Y~ D f \ I Pongrácz Lajos visszaemlékezése — s ezért kerülendő — övezet. I /\ I ' K I /\ I ) /\ S V / l\l IV I l ) K. I t l\J I IS V ) I szerint az első helyi újság cím­Oda iránycikkekre jogosító „úti- L / L^ 1' ' I • I I L-l ^LI választását is döntően befolyá­okmányuk" nincs, de a helyi köz- solta: elet elenkulo kishatárforgalmá- Min (i e z _ több hasonlóval hosszabb tudósításában újságunk tisztelt városi hatóságot e rész- m,. a n .. . ,, , ban egyre gyakrabban van szük- ~ Esztergomi Újság arról is beszámolt - és nemcsak ben sérteni akarni, miután mi " Els o' a melyen tisztelt fokap­seg az atlepesre. Mod is nyílik az ^ergo j g ta ng entem" hogy: „a mident személyesen nem látha- tatom ta®* koreben megindult ra; igaz, hogy csak korlátozott h^sab ain Ke lo lüooen es nang „f viz ipuskája haszon- tunk és sok esetben csak azt va- elofizetoi-iven jegyzetteken kivul, távolságon belül Ez bonyolul- f^Lf 1^ rin? ,™ vehetetlennek bizonyult be" Nos, gyünk kénytelenek Írni. mit más aki személyesen jelentkezett az tabb szerkesztői taktikat nem kí- közvetve, ugy per tangentem o ^ Józse f polgármester sk. hiteltérdemlő személyek saját ta- előfizetésre, Kiss Mihály nyug. van csak kellő oyatossagot a is csak oda mondhat valamit sietett g >>hivatalo s cáfolattal": pasztalásuk szerint ' tollúnk alá városi főügyész volt, s ez mind­megmrctetett stratégia bevaltasa- ahol a nemzeti erüeKeK Keszuioci- } kötelességemnek tarto m mondanak." járt interpellált is, vájjon Esz­ban. A „közel vidék" érdekeinek nek a „tiltott határok" szervezett ezenne l kijelenteni, hogy (...) . tergom-ot, avagy Esztergam-ot szolgalata, „lehető fejlesztese ön- áttörésére. A deáki alkura, amely eze n haszonvehetetlennek nyilvá- Esztergomi Ujsag, 1863. május 3. fogo k. e irni lapomban? miután í Hrímra i £ II ulw gyakorla ü ehetővé teszi az alkotmányos jo- nított vizipuska mi ndnyája Esz- ő kész, cáfolhatatlan adatokkal inrn.1 ánr "HSS­S go k visszaállítását, egyszersmind tergomban létezők között a leg- íme, az „őszinte bizonyítvány" bebizonyította, hogy Esztergam­tikafelsőbb -orszáío^nfnpm a P o lS árosodá s reform-utjanak jelesebb s legjobb, (...) igaz - arról, milyen kemény megró- Qt kell írni, nem pedig tótos ki­zetközi — szint leivel Éíée hn a gyorsabb folytatását. ugyan hogy ezen vizipuska, azon vás sújthatja saját kis körében ejtéssel Esztergom-ot, s erre zse­városunkban is észlelhető társa- tűzveszélykor csekély mértékben i s a vidéki lap törekvését, hogy bé5ől elővett egy roppant terje­dalmi kulturális és gazdasági Az els ő esztergomi lap szer- megsérült, de oly helyen es mo- „mindig reszrehajlatlan mérvben delmű kézirat ot (...) „A leendő felüdülés 1tervei és erXmenyf Vésztői - Pongrácz majd Haan - don. mit a legszorgosabb megelo- tanácsoljon, s ha kel (...) ró- szerkesztő sietv e V megnyugtatta, , , 1 eieunienyei FPLNL PIRP krinv- z o vizsgalat elo nem lathatott; az jon is egyszersmint." (Ahogy ezt . „ „ „ £ rendre megtárgyaltatnak. hírei tehát a_gyakortat. felöl eleg kony « megeevezőhh w*óhh iHfifi-h.n Rántha Inár a Gram a ~ Gran - Garam — 0 - —'„„1, UN^^CA^NMTVÍIF A "jjocig c uaji Iiicgeumcni tjfc uiuií>u JVtJi^iu — puiuusau- , , , * ' , . ~ „ életre kelt az 1837-ben alapított hkalasanak hatarsorompoit. A csakugyan szükségesne k találta, ban: „tulajdonos és lapvezér." kaztassa egy nagy tekintélyű — Kaszinó, nagy látogatottságnak h elyi korben „nevezetesebb moz- __ azt tudatni a kö zönséggel hogy (Pedig itt csupán egy tűzoltó- véleményformáló — előfizető el­örvend, s tagjainak — a korszak zanatok vagy mtezkedesek ko- am a tűzveszélykor egyik városi fecskendőn esett „sérelemtől" fes- vesztését. (Persze így a kézirat főirányába mutató — kívánságát vetése, a „szükséges adatok es vizipuska megsérült, mint a ha- lett fel kissé a „tisztelt városi elolvasásától is megmenekült, teljesítve, 1863-ban Széchenyi és határozmányok" begyűjtése sem szonvehetetlenséget reáfogni. hatóság" mundérja... Mekkora ami szintén nem volt lebecsülen­Deák arcképeit festeti meg dísz- kívánt meg tőlük terhes utánjá- 1fM !„„ ellenkezésre számíthat a lap, ha dő nyereség...) Pongrácz dönté­terme számára. Arról, hogy rást, hiszen mindketten — köz- Esztergom, april 28. 1863. k ritikája élével olyan ügybe-baj- sét a német eredetre utaló város­ugyanez év március 25-én meg- hivatali funkcióik és rokoni kap- ba vág bele, amely tényleg vá- név-változat mellett, szélesebb alakult a helybéli Katholikus Le- csolataik révén — állandóan az A szerkesztőnek — a helyi hí- rospolitikai jelentőségű? ... És körben szerzett tapasztalat is tá­°ényegylet Hogy dr Feichtinger információk forrásánál „táboroz- r ek rovatában — hamarosan al- a Polgárok — mint egyének, cso- mosatta• Sándor kisdedóvóintézet felállttá- hattak". kalma adódott a nyilvános men- Portok és egyesületek? ök talán ö sán fáradozott mely 1865-ben tegetőzésre: „Múlt hétfőn virra- " e m ugyanilyen sertodékenyek? „(...) mi engem leginkább ba­tartotta első közgyűlését 1863 Igazi nehézség éppen ott várt dóra ismét tüzünk volt, s ugyan- Persze hogy azok, raadasul vesze- toritott, a lapnak kellő számú július 8-án alakult meg a nesz- rájuk, amerre egyetlen nyitott csak a Buda-utczán, hol a .ve- vannak miníT^aíóS £ előfizetök nf lküli kiboc s u átására mélyvidéki bortermelők egyesü- útjuk vitt: a helyi kötődésű, gya- res ökörhez' czimzett fogadó el is Í S' aZ VOl t' h° gy a kavéha z^ lete. Gróf Hunyady László a korlatias érdekképviselet mentén égett. (...) ez utóbbi alkalom- i ük keIlen e megélnie Mi törté- korcsma i helyisegekben a polgal­(Párkány) Nánáról kiinduló ga- leselkedtek lapjukra komolyabb mai valamennyi vizipuska nem- nik h a _ kétségbevonva tárgyi- sa g' nyer t ertesulesem szerint, bar ramvölgyi vasút megteremtése veszélyek. Az érdekek ugyanis csak haszonvehető volt, hanem lago s jószándékát — megvonják nemetu l> l aP° m Partolasa mel­érdekében fejtett ki mozgalmat, sokfélék, a bármikori helyi ha- jól is működött, s már ezen ré- tőle ? részvétüket", vagyis az elő- lett ny il atkozott." ugyanakkor szóba került az Üj- tataiak a felsőbbeknél nem ke- szünkrőli önkéntes (nem köteles) f^et^ vásárlói pártolást? ... Esztergomi Közlöny szőny, Esztergom és Buda között vésbé érzékenyek, ráadásul egé- elismerése- vagy felemlitesével e 8° 2 f b á 26 építendő vasút ügye is. Palkovics szen közel is vannak... Igen dolognak, őszinte bizonyítványát Ezt megszerezni, fenntartani, Károly pedig egy regionális gaz- szemléletes példája ennek a váró- véljük adni annak, miszerint mult sőt növelni — az újság céljának dasági egyesület megalakításán si „vízipuskák" 1863. április 21-i alkalommal .eszünk ágába' sem elvtelen feladása nélkül —: nincs (Kiemelés tőlem:) munkálkodott esete. Az e napi tűzoltást leíró jutott szándékosan az általunk is ennél nehezebb taktikai feladat Nagy falusi Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom