Esztergom és Vidéke, 1989

1989. február / 2.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE IDŐLAPOZÓ 5 NOVAK LAJOS (Baja, 1927. február 7. — Dömös, 1989. január 9.) ESZTERGOMI EMES: BÁNYÁSZ-KRISZTUS (Lencsehegy, 1988. december 4.) Megrendülten hallottuk a hírt: 1989. január 9-én elhunyt Nóvák Lajos Munkácsy-díjas festőművész, az esztergomi tárlatok szívesen fogadott vendége, az Esztergomi Képzőművész Kör 1974— 1981 közötti években működő vezetője. Temetésén a pályatársak és barátok nevében Kántor Lajos Munkácsy-díjas festőművész a következő szavakkal idézte az elhunyt emlékét: „Szorongó lélekkel és nehéz szívvel állok itt és búcsúzom a baráttól a művésztársak és barátok nevében. Nehezen találok szavakat érzéseim kifejezésére, mert nincsenek rá szavak. Az elmúlt hosszú évek nem homályosították el a bennem élő képet az indulásról, a fiatalságunkról. Oly közeliek még a séták a főiskola folyosóján, a viták és beszélgetések. Ügy tűnik: még itt rezegnek idegeinkben a vizsgák drukkjai és az első kiállítás élményének feszültségei. Itt állunk barátaid és művésztársaid a múló évek közös sorsvállalásával, és emlékezünk. Emlékezünk a negyven év előtti önmagunkra, akik jöttünk az ország közeli és távoli vidékeiről, hogy tudásunkat, ismereteinket gyarapítsuk. Emberként sokfélék voltunk, különböző családi környezetből hoztuk magunkkal tehetségünket. Te közülünk az egyik voltál. Részese a lerombolt ország szellemi megújulásának. A hitelét vesztett és önismeretétől megfosztott nemzet lassú magáratalálásának. A munka közösségi embert formált belőlünk, bárhonnan jöttünk is. Igaz, hogy közben megfáradtunk és fiatalságunk hite, amellyel indultunk, elfoglalni a megillető helyet a világban, útközben megkopott és a hév is lanyhult. De hűségesek maradtunk elveinkhez, eszményeinkhez és a nemzethez, szellemi létünk maradandóságának ez egyik záloga. Tehetségedre korán felfigyelt a szakma és a hivatalos elismerés sem maradt el. Munkásságod megbecsülést és barátokat szerzett szerte az országban és azon kívül is. Munkácsy-díjad és olaszországi ezüst érmed szép bizonyíték rá. Vásárhelyi munkásságod és szervező tevékenységed jelentősen hozzájárult az ottani művészeti élet kiszélesítéséhez. Alkotásaid nemcsak a hazai és külföldi műgyűjtőkhöz jutottak el, hanem egyszerű művészetszerető emberekhez is. Alkotásaidat hazai múzeumok és közintézmények is őrzik. Rokonszenves egyéniséged mindvégig megőrizte természetes nyitottságát és sokirányú érdeklődését. Megszállottan dolgoztál. Betegséged alatt sem lankadt a belső kényszer, amely a munkára sarkallt mint minden igazi művészt. Megrendült vagyok. Életünk emberi mértékkel mérve is behatárolt, és e határok között kell az embernek kiteljesednie. A rideg és meggyötört világ tele diszharmóniával, ami nem segíti ezt a kiteljesedést. Méltóságunkat mégis meg kell őrizni, mert mi az emberi lét értelme, ha eszméi homályosak és belső tartása ingatag. Búcsúzom tőled barátaid és művésztársaid nevében, azokéban is, akik eljönni nem tudtak. Emlékezzünk a sikerekre és a barátságra, amely az idő múlásával egyre erősödik, — mégha bölcsességünk kevés is, hogy életünk leszakadozó darabjait össze tudjuk rakni. Megőrizünk emlékezetünkben." (Dömös, 1989. január 9. 14 óra) Nincsen benne csak remény! Hogy nyarat ígér és fagyunk — mit árt? Zsíroskenyérrel nem csalunk magunknak több Harmóniát! Mert láss csodát! Ha leszáll közénk, mint káromkodás bányáknak fölizzó tüze, Glóriája kihuny, mire túlóránk is véget ér... Fizet egy fröccsöt, nem ostoba, tudja, hogy várja Golgota, de feltámadásról beszél... * * » * Villant az ég, megnyílt bordád -csontívében Magyarország... o Babitt Mihály Váron Könyvtár KÖLCSÖNZÉSI IDÖ Felnőttek részére: kedd 9—18 óráig szerda, csütörtök, péntek 11—19 óráig szombat 9—16 óráig Gyermekek részére: kedd, csütörtök 9—12 óráig 14—17 óráig szerda, péntek 13—17 óráig szombat 9—12 óráig 14—16 óráig Szolgáltatásaink: Kölcsönzés és tájékoztatás — a saját állománykörén túl is (könyvtárközi kölcsönzés, irodalomkutatás); Helybenolvasás (kézikönyvtár, 130 féle bel- és külföldi folyóirat), mikrofilm-leolvasó, helyismereti különgyűjtemény, hangtár 10 lehallgató hellyel, átjátszás (hozott lemezről, kazettáról, tekercsről is). MI A „SZÜKSÉGES KELLÉK" EGY VIDÉKI LAPNÁL? LAPKIADÁSUNK TÖRTÉNETÉBŐL Ahogy 126 éve az Esztergami Űjság 2. száma tette, — e mostani sorozatunk második közleménye is folytatja Majer István kanonok levelét, amely az első esztergomi újság megalapításának szóló szívélyes köszöntést e befejező részben tüzetes programjavaslattal váltja fel. A lap rovatait is felvázolja, nagy vonalakban tartalmukat is megtervezi. Elképzelései javarészt egybevágnak a szerkesztők (az alapító Pongrácz Lajos, majd az 1863 október elején nyomdokába lépő Haán Rezső) szándékával: a „hetenként vasárnap egész rétíven" jelentkező lapban minél érdekesebb, változatosabb olvasnivalót kínálni a város és vidéke közönségének, ezáltal „részvétét kiérdemelni, s azt folyvást fönntartani." A megjelent lapszámok tartalma valóban e terveknek, ígéreteknek megfelelően formálódott. Rendszeresen helyet kapott benne a „politikai szemle" (többnyire vezércikk formájában s mindig szigorúan csak a „helyhatósági életre" korlátozva, eltiltva az ún. „nagypolitika" eseményeitől, mozgalmaitól) — különféle „heti apróbb hírek s levelezések a képviselt vidék városaiból, községeiből" — az Esztergomban fellépő vándortársulatok színielőadásairól rövid kritikai beszámoló — „ipar- és gazdászati" továbbá „nevelészeti cikkek, részint eredetiek, részint más tekintélyes lapokból közölve vagy kivonva" — irodalmi tárcarovat, amelyben „élvezetes olvasmányként" nemcsak „rövid beszélyeket, verseket, útirajzokat", hanem „könnyű nyelven írt komolyabb értekezéseket, közéleti elmélkedéseket", színes történelmi írásokat is közreadnak. Természetesen minden alkalommal hirdetéseket is, — időnként pedig „Irodalom" és „Galambposta" c. rovatuk is jelentkezik. Az előbbi pármondatos ismertetést nyújt frissen megjelent könyvekről, az utóbbiban — hasonló rövidséggel — a szerkesztő üzen, többnyire a közlésre beküldött írói termés fogadtatásáról. Néha rejtvénnyel, „sakktalánnyal" is kedveskedni igyekeznek olvasóiknak. A fenti főrovatokból összeálló lapszerkezet a későbbi esztergomi újságokra is jellemző (és a vidéki lapokra általában is). Nemkülönben az a törekvés, hogy — mivel ezeket az újságokat a szerkesztéstől a postázásig egy-két személy csinálta, fizetett újságírókat nem foglalkoztattak — a közönséget ne csak előfizetőként nyerjék meg vállalkozásuknak, hanem szerzőként is. A legelső — az 1862 decemberi — „toborzásban" ezt a szerkesztői buzdítást erősítendő, Pongrácz jutalmazást is meghirdet. E szerint akik lapjában „a közügy érdekében bármi tekintetből érdekes és hiteles beszámolókat" vagy más műveket írnak, azokat egész éven át „tiszteleti példány" illeti meg. Utódja, Haán Rezső beköszöntő cikkben nyomatékosítja ugyanezt az óhajt: „Lapunk főtörekvése leend: közvetlenül (...) kis körben hintegetni és terjeszteni a szép, jó és nemes magvait; hogy így a józanirányú és szabadszellemű fölvilágosodást és a finomabb ízlést körünkben terjesztve, közvetve a szeretett nemzet és imádott haza boldogságának előmozdítására is hasson. Ezen általános irányon kívül címjének megfelelőleg — hű tükre leend lapunk e nagymúltú város szellemi és anyagi mozgalmainak; amiért is városunk jóllétét célzó bárminemű indítványok tételére vagy megvitatására egész készséggel ajánljuk fel annak hasábjait. — Minek kapcsában tiszteletteljesen felkérjük a városunkban székelő tudományos és egyéb nyilvános intézetek vezetőit is, hogy a körükben fölmerült nevezetesebb mozzanatok, vagy intézkedések közzétételével lapunkat megtisztelni szíveskedjenek." (Szerkesztői beköszöntő. =E-i Űjság, 1863. okt. 4.) A város és vidéke lapjának tartalmát döntő mértékben alakító közönség, — a csoportok, rétegek érdekeiből ütköztetve-egyezkecive formálódó — közvélemény: máig érvényesen támasza és célja minden helyi lapkiadásnak. Ahogy Majer István megfogalmazza levele befejező részében: az erre vállalkozók legelőször is azt várhatjak el méltán, „hogy mind a hatóságok, úgy a testületek a szükséges adatokat és határozmányokat Önnel hitelesen és gyorsan közöljék." „István bácsi" tehát nemcsak az olvasók nevében nyilatkozik meg, hanem a szerkesztő szerepébe is beleéli magát, még három „jogos kívánatát" tolmácsolva: „(2) hogy olvasói az ön jó szándékán ne kételkedjenek, s minden fölszólítását jóra magyarázzák; (3) hogy mindenki lelkesen támogassa „módja és tehetsége szerint"; „(4) — hogy lapjától se többet, se kevesebbet ne várjanak, csak amennyit egy vidéki lap körülményei és a részvét megengednek." (István bácsi levele.= E-i Űjság, 1863. jan. 6.) A körülményekhez mérten „több" és „kevesebb" között eltalálni a szükségesen eleget: olyan tanács, amelynek gyémántnál is keményebb igazsága van minden idők lapcsinálói számára. Mindenkor követni érdemes, bár megtartani szinte lehetetlen. A mérce anyaga — különböző érdekek, változó körülmények — ugyanis igencsak képlékeny: rugalmas igazodást kíván egy város egyetlen lapjától. Amit az akkori történelmi helyzetben b i zt o s a n tudni lehetett — hiszen a cenzúra merev szabályai diktálták —, azt a Majer-féle javallatokra azonmód, a levél szövegét kísérve lábjegyzetekben válaszoló — Pongrácz így rögzíti: „Politikai és társadalmi iránycikkeket adnunk egyelőre nem lehet." Pedig a valóság mozgásai szerint már ez is szükséges lenne. Az ellenkező „parancsok" között így próbál járható ösvényre lelni egy májusi vezércikkében Haán Rezső (aki gyakori jelentkezésével ekkor amolyan főmunkatársa volt Pongrácznak): „Az utóbbi évek során fölmerült érdek-viszonylatok között társadalmi életünknek úgyszólván minden rétegében),... (túlsúlyra vergődött a politica) ... (Egész lényünket a politica bus föllegei lengik körül...") ... (A helyi lap „célja a közel vidék érdekei körül forog, azok emelése s lehető fejlesztése adhat irányt törekvéseiben, s csak amennyiben a politica viszonyaink közt más alsóbb érdekeket is láncolatában fűz — s így nem egyszer megtörténik, miként vidéki érdekű dologról is Iehetlen írni, hogy a politica ne nyúlj hozzám-virág maradjon — terjesztheti ki figyelmét a politica láthatárra... (...) Ugy per tagentem őis csak oda mondhat valamit..." (Szükséges kellék-e egy vidéki lapnál a politica? = E-i Újság, 1863. május 31. — Kiemelések — hogy továbbgondolhassuk és megszívlelhessük — itt, mint fentebb is, tőlem:) CARNEVÁL POSTÁJA (Feladta a tegnapi bálon Gaszton) A levélírást a nők mi érettünk, s a pecsételést mi férfiak tisztán a nőkért találtuk ki. * * * * Az iparos ifjak az ő báljukon valóságos végrehajtók. Nem hódítani, hanem rögtön foglalni szeretnének. * * * * A szívnek is van jövedelme és kiadása. Csak deficitje ne legyen, mert akkor az egyensúly rovására kénytelen egy harmadiktól kölcsönözni. * * * * Az egész élet nem egyéb egy óriási farsangnál. Legszerencsésebbek vagyunk még mi cigányok, a kik a muzsikát csináljuk hozzá. * * * * Az a szív, amelyik megtanult koplalni, megérdemli a negyven esztendős böjtöt. * * * * Ha ötvös volnék, akkor a mai este királynőjének két koronát csinálnék, hogy a másikkal mindjárt meg is koronázzon egy rabszolgát. * * • * Az anyósokat rendesen azért gúnyolja a világ, mert az apósok rendesen még szót sem érdemelnek. * * * * Nem azt kérdik manapság egy eladó lánytól, hogy: hány szíved van, hanem, hogy: mennyi pénzed. • • * • A nevető bölcset meg tudja csalni egy nő, de nem valamenynyi. Nagyfalusi Tibor Esztergom és Vidéke 1887. II. 13.