Esztergom és Vidéke, 1988

1988. szeptember / 7. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Középiskolai változások Esztergomban A Bánomi dűlőből nézve érzékelhe­tők legjobban az épülő 20 tantermes gimnázium impozáns méretei. Nagy ütemben végzik a belső szerelési munkákat, s ha nem is szeptember l-jén, de még ebben a naptári év­ben birtokba vehetik új iskoláju­kat a „dobósok". A VII. ötéves tervben városunkban építhető középiskola létesítése, elhe­lyezése a tervezés időszakában sok vihart kavart. A szakmabéliek, a város értelmisége, diákok és érdek­lődő városlakók vitatták, hogy miért gimnáziumot építtet a megye és a város, és miért a „város szélén" je­löli ki helyét. A kérdésfelvetés jogos volt. A dön­tések csak akkor érthetők meg, ha a lakosság ismeri azokat a ténye­ket, melyeket a döntéselőkészítés so­rán nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az alábbiakban rövid átte­kintést adok ezekről. A Vll. ötéves terv előkészítésének időszakában a megyei művelődési osztály a városokkal közösen ala­kította ki a középfokú iskolahálózat fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit. Tatabánya mellett Esztergomban van a legtöbb középfokú oktatási­nevelési intézmény. A Vll. ötéves terv legjelentősebb ágazati beruhá­zásait is e két városban szándékoz­tak megvalósítani. Esztergomnak minimálisan 20 tan­teremre volt és van szüksége ah­hoz, hogy a középfokon bekövetkező létszámnövekedés, valamint a szak­mai és szerkezeti változások felté­teleit megteremtse. Ezek részletezve az alábbiak: A középiskolai korosztály létszám­növekedését (térségünkben 4 év alatt várhatóan 600 fő) a gimnáziumokon lehet átvezetni (utóbbi az országos elképzelés). Ehhez tanulócsoport-fej­lesztésre, ezzel együtt újabb tan­termekre van szükség. Három szakközépiskolánkban beve­zették a technikusképzést. Ez azzal jár, hogy három tanuló­csoport 5 évig jár középiskolába. Űjabb termek, kollégiumi férőhe­lyek szükségesek. A város szakközépiskolái, szakmun­kásképzői kevés, a lányok számára is vonzó szakmát oktatnak. Ugyan­akkor a Városi Tanács Egyesített Kórháza krónikus ápolónőhiánnyal küzd. Az érintett megyei és városi szakosztályok egy szakiskolai (ápo­lónőket képző) osztály indításahoz kérték és kapták meg a Szociális és Egészségügyi Minisztérium hozzájá­rulását. (Tanulócsoport-fejlesztés, tanteremigény.) Mivel az egészség­ügyben továbbra is szükség van a felnőttképzésre, a két szakosztály úgy döntött, hogy javasolja az egész­ségügyi szakképzés önálló iskolában történő folytatását. Az I. István Szakközépiskola veze­tése évek óta kéri, hogy gimnáziumi osztályt indíthasson. A tanári kar felkészült erre a feladatra. A gim­náziumi osztály belépése egyrészt bővíti az intézményen belüli „pálya­módosítás" lehetőségeit, másrészt az itt tanuló gimnazisták speciális, csak ebben az iskolatípusban megszer­vezhető fakultációs oktatásban ré­szesülhetnek. Több mint egy évtizede lakik és ta­nít „albérletben" a 317. sz. Szak­munkásképző épületében mindig dél­után a Tatabányai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző esztergomi tagiskolája. A 450 tanuló többsége vidéki, este 8-9 órakor ér­nek haza, másnap délután fáradtan ülnek be az iskolapadba. Állandó elhelyezésük, a délelőttös tanítás megvalósítása nem tűr halasztást. Látható, hogy a tanteremigény több iskolában és különböző mértékben jelentkezett. Ilyen körülmények kö­zött ideális megoldást nehéz lett vol­na találni. Végül a kérdést a VII. ötéves terv tervezési előírása dön­tötte el, mely kimondta, hogy az ok­tatási ágazatban célberuházásként kizárólag gimnázium vagy szakmun­kásképző építhető. A 20 tanterem égető hiányát csak úgy lehet leküz­deni, hogy gimnázium építésére vállalkozunk. így a Dobó is jobb kö­rülmények közé kerül, s a felsza­baduló épületrészt átadva közvetle­nül 3 középiskolán, de közvetve még a 317. sz. Szakmunkásképzőn is tu­dunk segíteni. Remélem, sikerült érzékeltetni azt a sokféle igényt, mely a tervezett átalakításokból, bővítésekből fakadt, és azt a sokféle kötöttséget is, me­lyet a döntéselőkészítésnél kényte­lenek voltunk számításba venni. Most már jól láthatók az új gim­názium méretei, talán azt is elfo­gadják, hogy ekkora területet a tör­ténelmi városban nem lehetett biz­tosítani, a Prímás-szigeti elhelyezés pedig több mint 10 millióval drágítot­ta volna meg a várostól így is óri­ási áldozatokat követelő építkezést. Esztergomban az 1988/89. tanévben bekövetkező középiskolai változások összegezve így festenek: — 17 gimnáziumi osztállyal új épü­letbe költözik a Dobó K. Gimnázium. — Az egészségügyi szakképzés ön­álló iskolában történik, évfolyamon­ként 1 szakközépiskolai, 1 szakisko­lai (ápolónő) osztállyal, ehhez jön­nek a felnőtt tanfolyamok. Helye a volt József Attila Ált. Iskolában. Az I. István Szakközépiskola 1 gim­náziumi osztályt indít évfolyamon­ként. Az első emeleten további ter­meket kap. Önálló esztergomi kö­zépiskolára terveződik az eddigi Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari tag­iskola, megkapva a Dobó épületé­nek többi részét. Az egészségügyi szakiskolai osztály­ba — az alapos előkészítés nyomán — szép számmal jelentkeztek. A 3 új gimnáziumi osztály (egyet a Te­mesvári P. Ferences Gimnázium is indított) pedig befogadta az átla­gosnál jóval több jelentkezőt. Re­méljük a következő években sem kell helyhiány miatt a beiskolázá­si osztályt csökkenteni, sőt az osz­tálylétszámok is — egy-két kivétel­től eltekintve — közepes szinten tart­hatók. Két új középiskolánkat az induló tanévben megbízott igazgatók veze­tik. Az Egészségügyit Sipos Imre, a gimnázium volt tanára, a Kereske­dőt Jó Dobronya László, az eddigi tagiskola-vezető. Az igazgatói állás­helyekre 1989 elején pályázatokat írunk ki. KOLLÉGIUMOK ÁTSZERVEZÉSE A vázolt középiskolai változásokkal egyidőben a kollégiumok részbeni átszervezésén is munkálkodunk. Szükségessé tette ezt a Martos Fló­ra Leánykollégium immár állandó­sult kihasználatlansága (50—60%), valamint a 317. sz. Ipari Szakmun­kásképző kollégiumában kialakult zsúfoltság, melyet a vájártanulók Annavölgyről való beköltöztetése eredményezett. A szükséges egyeztetések megtör­téntek, ezt követően az alábbi át­szervezésre kerül sor: A Martos Flóra — keodukált kol­légiumként működve — fogadná a gimnazista és szakközépiskolás lá­nyokat, valamint az L István fiú­tanulóit. A 317. sz. Szakmunkásképző kollé­giuma — ugyancsak koedukálttá vál­va — csak a szakmunkásképzős fiú­kat és leányokat venné fel. Mind­ezek következtében 1988. szeptem­ber l-jétől a Martos Kollégium teljes kihasználtsággal, a 317. sz. Szak­munkásképző kollégiuma pedig lét­számkeretén belül működik. Az életköri sajátosságokat is figye­lembe véve célszerűnek látszik majd az ötödik évfolyamos technikus hal­gatók együttes elhelyezése az ugyan­csak kihasználatlan Hell J. Károly Szakközépiskola Ifjúgárda Kollégiu­mában. Ez a kollégium — szükség esetén — a másik két fiúkollégium­ban jelentkező esetleges feszültségek levezetésében is tud segíteni. A kollégiumi átszervezés fokozato­san, elképzeléseink szerint 2 tanév elteltével fejeződhetne be. Addig vé­geznek és kikerülnek azok a közel­ben lakó középiskolások, akik az el­múlt években épp az aránytalan ki­használtság miatt nyerhettek kollé­giumi felvételt. A tanévkezdés az érintett középis­kolákban nem lesz könnyű. A fő­vállalkozó KULTURINVEST október 15-re ígéri az új gimnázium tan­termi blokkjának átadását üzembe­helyezve. A szükséges javítások el­végzése után kezdődhet a költözés. A tornaterem és kiszolgálóhelyisé­gei december 10-re készülnek el. Október végéig, november elejéig a megszaporodott tanulócsoportok el­helyezése a régi épületben komoly erőfeszítést, tanártól, diáktól türel­met, megértést követel. Balogh Ákosné Városi Tanács V. B. művelődési oszt.-vez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom