Esztergom és Vidéke, 1988

1988. szeptember / 7. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Épül a Tanítóképző Főiskola kollégiuma! G **Q KDIRTERO Közel tízéves vita, keresgélés és tárgyalások sorozata után kezdődött el az esztergomi főiskola kollégiumának építése. Ezzel a jövőben már Vitéz János nevét viselő intézmény tűrhetetlenné vált diákelhelyezési gondjai fognak megoldódni. Most elsősorban a tervezés menetéről, illetve a tervezés során előbukkanó műemlékvédelmi gondokról, valamint a leendő épület kialakításáról essék szó. A kollégium szükségessége évekkel ezelőtt nyilvánvalóvá vált, de gazdasági és városrendezési okok miatt megvalósítása későbbre tolódott. 1985-ben az építkezés lebonyolításával megbízott MÜBER megbízást adott a helyben működő Komárom Megyei Tervező Vállalatnak a beruházási program elkészítésére. A tervezés elkezdése előtt a legsürgetőbb feladat a megfelelő hely kiválasztása volt. Az előkészítésbe ekkor kapcsolódott be a Városi Tanács, a Városépítési Tudományos és Tervező Vállalat és az Országos Műemléki Felügyelőség. A főiskola működése szempontjából a legelőnyösebb helynek a Batthyány Lajos utca páros számozású telkei bizonyultak. így közvetlen kapcsolat alakulhat ki a kollégium és a főiskola között. Más szempontból: ezen a területen volt a legkevesebb kisajátítandó lakás, ezenkívül a környező, műemlékileg védett területen nem akadt még ekkora szabad terület sem, valamint a VÁTI az általa készített városrendezési tervében is ezt a városrészt jelölte ki a főiskola bővítésére. Azonban: a műemlékvédelemről szóló 1/1967 (I. 31.) ÉM sz. rendelet 5. §-a e területet országosan is kiemelt és védett műemléki jelentőségű területté nyilvánította. Ezért a tervezés megkezdése előtt dr. Horváth István múzeumigazgató bevonásával történeti vizsgálatot végeztünk el a városrész és a főiskola múltjáról. (Kivonatát a következő számban adjuk közre.) Ebben a tanulmányban a Batthyány Lajos utcai lakóházakról dr. Horváth István régész így nyilatkozott: „Az utca földszintes házsora a kiemelt műemléki védettség értelmében feltétlenül megtartandó. Maga a védettség azonban ebben az esetben csupán a hangulatos utcafrontra vonatkoztatható. Az épületek kert felé eső szárnyai sem műemléki, sem városképi szempontból nem jelentenek kiemelkedő értékeket — véleményünk szerint a kerti szárnyak elbonthatok és a helyhez illő és illeszkedő épülettel beépíthető a terület. Magát az utcaképet a 18. sz. újonnan épített, ide nem illő, az utcafrontnál beljebb álló (jellegtelen modern emeletes ház) zavarja csupán. Ennek elbontását, és helyére a környezetbe illeszkedő ház építését javasoljuk. .." Ehhez a véleményhez csatlakozott az Országos Műemléki Felügyelőség is. A lakóépületek műszaki állapota siralmas volt. Ennek bizonyságául: a 16. sz. ház a kisajátításra várva — összedőlt. Elgondolkodtam azon, hogy vajon minden érték-e, amit manapság a „régi idők -re való hivatkozással megtartunk? Talán úgy próbáljuk jóvátenni azoknak a valódi értéket képviselő épületeknek lebontását, melyek már nem pótolhatók. Ügy hiszem az a helyes út, ha az értékes építészeti alkotásokat megőrizve, új, a régivel hamonizáló és azokkal egységes városképet adó épületek megvalósításához is van bátorságunk. Ez a fajta kontinuitás biztosíthatja a haladást a múltból a jövő irányába. Az építészet — jó esetben művészi értéket is tartalmazó műszaki alkotás — a társadalom adott állapotának maradandó tükre. Az épített körynezet biztosítja az értékek, hagyományok, társadalmi tudat megőrzése mellett az életteret az ember fennmaradásához. Ennek tükrében érzékelhető az erdélyi települések lerombolásának tragédiája. Tervezésünk során gondot okozott a kisajátított házak tulajdonosainak tiltakozása, az utcakép megőrzése és az épületek újrahasznosítása. A házsorból a 12—12/A számú ház képviselt megtartandó építészeti értéket, de az utcakép védelme érdekében a többi ház utcai frontját is megtartottuk. A 16. sz. ház öszszedőlt; a 18. számút pedig az egységes utcakép miatt kell lebontani. A 14. számú ház jelenleg hiányzik, mert lebontása és eredeti állapotba való felépítése gazdaságosabbnak bizonyult, mint a régi vályog- és faszerkezeteket felújítani. A felújított épületrészekbe a főiskola népművészeti speciális kollégiumainak műhely-helyiségei kerülnek. A lakóházak utcai homlokzata eredeti kialakításban maradt meg, belül válaszfalak áthelyezésével pedig új funkciókat kielégítő helyiségek jöttek létre. Az utcasor kezdő eleme a kollégium új földszintes, magastetős porta épülete lett, majd a trafóház követi, ami a 8. sz. ház kapualjában kapott helyet. Ebbe az épületbe kerül a fazekas- és tűzzománcműhely, majd a 10. sz. házba a szövők és bőrdíszművesek költözhetnek, ahonnan át lehet jutni a 12. sz. ház alá került játszóház- és bábműhelybe. Itt foglalkozásokat és előadásokat tarthatnak a kisiskolásoknak, valamint klubdélutánok megrendezésére is van lehetőség. A ház másik szárnyába kiállítótér került, amelynek elárusító- és bemutatóterme már a 14. sz. házban kapott helyet. Ez a galéria időszakos kiállításoknak adhat helyet és többek között a főiskolások munkáinak bemutatását szolgálja majd. Mellette ötszobás vendégház fogadja majd a főiskola vendégeit. Az utcát garázsok sora zárja, mivel a jelenlegiek a főiskola udvarában megszűnnek. A 18. sz. alatti jó állapotban lévő pincéből pinceklub alakítható ki. A házak belső udvarai kedves hangulatú terek sorozatát alkotják. A műhelyek az oktatás színvonalának emelését szolgálják, majd a nyári időszakban pedig különböző alkotótáboroknak adhatnak otthont — szálláshelyül pedig az új kollégium szolgálhat. A kollégium a MIKROMED támfalával párhuzamosan húzódik. A 250 férőhelyes, háromemeletes, magastetős épület kialakítása a főiskolához és a kanonoki házak tömegeihez alkalmazkodik. A főiskolával „nyaktag" köti össze. A tervezés során az épület tervezője, Schneider Ferenc külön figyelmet fordított arra, hogy az épület — a Várhegy felől nézve — ne takarja a Szt. Tamás-hegyi kálváriát. A ház szigorú tömegformálású, jó arányai, franciaerkélyes, zsalugáteres ablakai hangulatos otthonná tehetik a kollégiumot. Ez a terv, több alternatíva elkészítése folyamán, főépítészi, főiskolai, OMF és más szakági hatóságokkal való egyeztetések után alakult ki, amelyet az EBE is jóváhagyott. A kollégium 2-3 ágyas szobái egy középfolyosóról nyílnak. Tetőterében szintén kollégiumi szobák és klubhelyiségek kaptak helyet. Földszintje árkádos, a változó terepviszonyokhoz alkalmazkodik. A bejárati részt egy jól összefogott üvegezett zárterkély alkotja, amelyben a közösségi terek, társalgók kaptak helyet. (Később megvalósításra vár még a főiskola nagyelőadójának épülettömbje.) A 100 milliós beruházás kivitelezését versenytárgyalás alapján a Dorogi Szénbányák Szolgáltató Üzeme végzi, ezidáig jó ütemben és minőségben. Reméljük, hogy 1990 szeptemberében már itt fogadhatják a „gólyákat". Tétényi Éva és Schneider Ferenc Komárom M. Tervező V., Esztergom