Esztergom és Vidéke, 1988

1988. április / 4. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ CSILLAGASZATI HÍRADÓ Egyiptom '88-expedíció Március 7-én csillagász-földrajzi expedíció tagjaként Egyiptomba utazott az ÁMK szakkörvezetője. Az Uránia Csillagvizsgáló megbízásából földrajzi információs szolgálatot, Asszuánban pedig az eratosztheneszi mérőcsoport vezetését kell ellátnia. Természetesen az expedíció sokrétű munkaprogramjába is bekapcsolódik. A szak- és amatőrcsillagászokból álló 35 fős csoport az óegyiptomi csillagászati emlékeket kutatja, és a Ráktérítőn túllépve a déli égbolt néhány nevezetes csillagképét (pl. Dél Keresztje, Kentaur stb.) is megfigyeli. Eratoszthenész kb. 2200 évvel ezelőtt a delelő Nap mérhető szögállásai alapján bámulatos pontossággal kiszámította a Föld kerületének hosszát. A magyar expedíció lesz az első, amelyik ezt a mérést megismétli — az eredeti helyszíneken. A feladatok közé tartozik a piramisok tájolásának, belső csatornáinak, szellőzőnyílásainak esetleges csillagászati rendeltetésének vizsgálata is. Tervezik a sok kőbe vésett és sírkamrafalra festett csillagászati vonatkozású írásjelek tanulmányozását is. Az expedíció visszaérkezése után részletes tájékoztatást adunk a végzett munkáról. A CSBK XV. Országos Találkozója A Csillagászat Baráti Köre 1988. július 14—17-ig rendezi meg XV. országos találkozóját Debrecenben. Aki a Föld és Ég c. folyóirat előfizetője és CSBK-tag is, részt vehet a négynapos rendkívül színes programon. Jelentkezni lehet 1988. április 30-ig az alábbi címen: Zajácz György, Debrecen, István út 83. VI/19. 4031 Csillagászati tanfolyam a Temesvári Pelbárt Gimnáziumban A gimnázium igazgatójának felkérésére a szakkörvezető januárban és februárban csillagászati és űrkutatási előadássorozatot tartott a diákok részére. A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért — videóval és diával szemléltetett — program újabb tanulókat toborzott az amatőrmozgalom számára. A dorogi csillagászoknál Az esztergomi úttörőház csillagászati szakköre február 12-én meglátogatta a dorogi József Attila Művelődési Központ „Proxima II" csillagászati szakkörét. A közös foglalkozást az úttörőház szakkörvezetője, Mécs Miklós vezette „A Naprendszer régen és ma" címmel. A nem régóta működő szakkör fiatal (egyelőre úttörő korosztályú) tagsága a közeljövőben tapasztalatcsere-látogatással viszonozza a találkozót. Mécs Miklós, szakkörv. titkár 60 éves a Petőfi iskola Esztergom városnak a század elején 5 elemi népiskolája volt: a Deák Ferenc utcai 6 osztályú fiúiskola, a Bottyán János utcai 6 osztályú leányiskola, a szenttamási, a szentgyörgymezői és az úgynevezett Kapu-iskola, mindhárom négy-négy osztályos. 1927. szeptemberében az említett iskolák közül a három első „vonult be" a Petőfi utcai új épületbe. Itt közbevetően megjegyzem, hogy az iskolán kívül a szomszédos Katolikus Legényegylet, a mai kultúrház, a Hősök téri iskola, a Zalka Máté utcai (akkor Simor János u.) a Katolikus Földmíves Egyesület (ma elhanyagolt állapotban) Mátéffy Viktor belvárosi plébános közbenjárásának köszönhető, aki országgyűlési képviselő is volt. Mint ilyen, sokat tett a városért, A fiúiskolák akkori tanítói voltak: Neményi Károly igazgató, Bárdos József, Bognár János, Gábriel István (újságíró is), Hajnali Kálmán, Márkus Ferenc, Szvoboda Ilona, Hortobágyiné Kottra Erzsébet. Megemlítem a húszas években nyugdíjba ment Szölgyémi Gyulát és Szoleczky Jánost. A leányiskolában hatan voltunk: Lisztner Kálmánné Pach Jolán igazgató, Hajnali Kálmánné, Vitái Irma, Háber Jánosné Sehönbech Janka, Meszéna Jolán, Vezér Mária. Az új épület bal oldalán a fiúiskola, jobb oldalon a leányiskola helyezkedett el, az előbbi Szent Imre, az utóbbi Szent Margit iskola néven. A gyerekek létszáma osztályonként átlag 40—50 volt. Ez ma zsúfolt állapotnak látszik, de akkor természetes volt. A gyerekek könnyebben kezelhetők voltak, az adminisztráció sokkal kevesebb, mennyiségileg a tanulnivaló is kevesebb. A tanítás csak délelőtt folyt, a kisebbeknek reggeltől 10—11 óráig, nagyobbak számára 12—l-ig. Délután — hetenként kétszer — az úgynevezett ismétlő-iskolások jöttek. Ez a hat osztályt végző 12—15 évesek részére volt kötelező. Évenként egyszer-kétszer voltak járási tanítógyűlések. Ilyenkor aktuális pedagógiai kérdésekről tartottunk előadást és mintatanítások is voltak. A tanfelügyelő évenként egyszer látogatta meg az iskolát. A várostól kaptunk a Deák Ferenc utcában (egy városi házban) két helyiséget, ezt berendeztük „otthonnak". A gyerekek szerettek ide járni. Hetenként volt gyűlés, ilyenkor kaptak egy kis „lelki fröccsöt" — ahogy ma mondják —, aztán játszottunk, énekeltünk. Tavasztól — a vakációban is — kéthetenként kirándultunk a hegyek közé. Karácsonykor az általuk összegyűjtött tüzelőt, élelmiszert, ruhát kiskocsin maguk vitték el az általuk ismert rászorulóknak. Akkoriban még ismeretlen volt a mai énekkultúra. A leányiskolában alakítottunk először kis énekkart, Hajnali Kálmán jónevű karnagy vezetésével. Énekeltünk templomokban, külön a gyerekeknek írt misét is. Színpadon ugyancsak szerepeltünk iskolánk anyagi támogatására rendezett darabokban. Azonkívül a „Stefánia" Anya- és Csecsemővédő Egyesület számára, évenként kétszer, télen és nyáron, ötször-hatszor is megismételtük, annyira kedveltek voltak ezek az előadások. Teletűzdeltük énekszámokkal. Ezeket Ammer József templomi karnagy zenésítette meg. Hadd említsem meg név szerint Borz Tibor, már nyugdíjba vonult OTPigazgatót, aki hajdan a „Kis Kondás" szerepében, hatalmas ostorpattogásával és énekével viharos sikert aratott. Ügyszintén boldogult Schleifer István, az iskolák gazdasági intézője, a „szegények orvosának", Matyi bácsinak fia, parányi szólóénekesként kapott nagy tapsot. . Novembertől márciusig tanárok, jogászok, orvosok, papok tartottak ismeretterjesztő előadásokat. Mi pedig énekeltünk, táncoltunk, kis jeleneteket adtunk elő, tetszést aratva. Még megemlítem, hogy volt az iskolánknak ingyen fogorvosi rendelője az épület fiúiskolái szárnyában berendezett helyiségben. Az iskola melletti Népkert utcában Varga Péter suszter bácsi a legrongyosabb cipőket hozta rendbe délelőttönként, s délben már talpalt cipőkben mentek haza a gyerekek. Mindez a nagyon ínséges időkben történt. 1944. márc. 19-én nagy megdöbbenéssel újságolták a gyerkek, hogy az egész Dorogi út tele van német tankokkal. Rögtön éreztük a közvetlen hatást is. Iskolánkból kiraktak bennünket. Rövid ideig a volt szenttamási iskolában húzódtunk meg, aztán hamarosan befejeztük a tanévet. Jött a háború utolsó borzalmas éve, s csak a következő év április ie-án nyílt meg újra iskolánk. Akkor a volt Kapu-iskolában szorongtunk, és ezt a csonka évet július elején fejeztük be. Szeptemberben viszszakerültünk régi iskolánkba, s megkezdődött újra az élet. 1948 nyarán államosították az iskolákat. Középiskolai tanár nem volt elég, tehát a felső tagozatú osztályokat is mi, elemi iskolai tanítók láttuk el, de most már szakosítva, ki-ki valamilyen tárgyat választva vagy vállalva. Én magyart, földrajzot és éneket tanítottam, s a 8. fiúosztálynak osztályfőnöke voltam. Idegenből is kaptunk új tanítókat, megszűnt a helyi jelleg, de jóban voltunk, segítettük egymást. 1949. szeptemberében nyugdíjaztak, és ezzel befejeztem 1916-tól induló tanítói pályafutásomat. Egy kis dal szövegével fejezem be: Régi mesékre emlékszel-e még? Szép tavaszon ragyogott fenn az ég... Volt egyszer . .. volt egyszer rég! Régi iskolám kedves Tantestületének szeretettel: Meszéna Jolán