Esztergom és Vidéke, 1988
1988. március / 3. szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1988 Március MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Ára: 7,—Ft István király emlékezete Országalapító István király halálának 950 éves év* . fordulójára emlékezünk. Szülővarosának közössége méltó részt vállal a jubileumi ünnepségből. Ürömmel olvassuk Hartvik püspök legendafeljegyzésének 4. fejezetében: „...megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia... Esztergom városában született és már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya... miután a serdülőkor első lépcsőfokán átlépett apja összehívta Magyarország főembereit és az utánnuk következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint liát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék ő utána..." Országalapító és történelemformáló egyénisége elmosódik az évszázadok messzeségében. Életművéről sem könnyű igaz képet alkotni, mert hiányosak az írásos emlékek. Mindannyiunk szívében és lekében mégis él István király személye. A messzeségből megelevenedik alakja, amint a Várhegyen, a palotában, kemény egyéniséggé, igaz magyará formálódott. István király lángoló lélekkel küzdött az igazságért és népe szervezeti életének megszilárdításáért. Esztergom városából kisugárzott rendet teremtő akarata. Egyéniségét az 1015 körül, királyi bölcsességéből fakadt intelmeiből ismerhetjük meg. Az első fejezetekben az egyház dolgairól szól, majd a főemberek és vitézek tiszteletére; az igaz életre és a türelem gyakorlására buzdít. Majd napjainkban is megszívlelendő útmutatást ad, így: „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén... Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal; mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli... Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő..." Bárcsak értő szívvel figyelnénk napjainkban is országalapító Királyunk intelmeire. A fiak kövessék az elődöket — buzdít bennünket a nagy Király: „... A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint a királyi elődök után járni, a szülőket utánozni. .. az engedetlenség szeletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban.. „Ezért kedves fiam, apád rendeletei, vagyis, az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa... Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló. így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel." Szent István halálának körülményeiről keveset tudunk, mert nem maradt részletes feljegyzés. A legendák, halálának helyét ne-mgmlítik, csupán azt, hogy „palotája" nagyjai az ágyához gyűltek. Valószínű azért történt így, mert a megszokott lakóhelyén következett be a halál, ahol palotája is állt. Csak Székesfehérvár és Esztergom jöhet szóba, de a legenda azon közlése hogy „testét a királyi székhelyre, Fehérvárra vitték le" inkább Esztergom mellett szól. A Szent Király halála után kb. 45 évvel készített legenda írója sem tud bizonyosat a halál körülményeiről. Megemlíti:... testében megfogyatkozott s mivel a nyavalya hosszan tartó gyöngeséggel nehezedett rá, már lábra sem tudott állni... " Bizonyára a lábát fájlaló király kúrálta magát Esztergom hévízeiben. A kisebbik Krónika 8. fejezete az évet is meghatározza: „Az Úr megtestesülésének 1038. évében, a VI. évkörben, Henrik római császár idejében, a maga uralkodásának pedig 38. esztendejében elhunyt és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá." A Magyar Krónika, amely a kislegendával egyidőben íródott a halál napját is meghatározza: „A Boldogságos és örökszűz Mária menny bevitelének napján kiragadtatott e hitvány világból és a szent angyalok társaságához csatlakozott." 1083 augusztus 20-án, István király ünnepélyes szentté avatása alkalmával VIII. Gergely pápa engedélyével felnyitották a királyi sírt. A következő esztendőben Szent László király Berekisbe, Bihar megyébe zarándokol, ahol Szent István jobb karját őrizték. Azóta május 30-át a Szent Jobb „megtalálása, átvitele és felmagasztalása" napjának nevezi az Egyház és külön szertartással ünnepeljük. A török időben a Szent Jobb Dalmáciába került és Rag uzz a városában őrizték. Mária Terézia királynő fáradozásárabgcsbe került (1771—1777), majd a Budára helyezett É^fyetem őrizte az ereklyét. 1865-től az esztergomi papság látja el a Szent Jobb őrzését. Dr. Lékai László bíboros, prímás érsek elhatározása alapján a nemzeti ereklye a főváros legnagyobb templomába, a Szent István-bazilikába került. A Bíboros Főpásztor 1986. június 6-án kinyilvánította óhaját: „biztosítsuk a Nemzeti Ereklye előtti állandósult tiszteletadás lehetőségét." — A Főpásztori végakaratnak megfelelően a budapesti Bazilika S. Lipót kápolnájában őrzött Ereklye megtekinthető. Az idei jubileumi évben a Szent Jobb első országjárása alkalmával, április 16-án, szombaton és 17-én, vasárnap a város és környéke, valamint az egyházmegye az esztergomi Bazilikában fejezi ki hódolatát és . tiszteletét a Szent Jobb előtt. Mi, esztergomiak, a közel egy évezredes helyi hagyományokhoz is ragaszkodva, igaz tisztelettel emlékezünk országalapító első Szent Királyunk halálának évfordulójára, azzal az elhatározással, hogy a reánk hagyot örökséget hűségesen megőrizzük; tudásunkkal és áldozatos munkánkkal gyarapítani fogjuk. Kovács Tibor kanonok, plébános
