Esztergom és Vidéke, 1988

1988. február / 2. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ VITÉZ JÁNOS alakja Feltehetően már közismertté vált, hogy ebben az esztendőben Esztergom városa emlékév keretében ünnepli meg Vitéz János születésének 580. évfordulóját, kinek neve és tevékenysége összefonódott a város reneszánszkori felvirágzásával. Az évforduló kapcsán joggal vetődik fel az a kérdés, hogy vajon milyen is lehetett a nagy államférfi és politikus-érsek alakja, egyénisége? Amikor a Vitéz János emlékmű-pályázatra meghívott szobrászművészekkel először beszélgettünk Esztergomban, többen is úgy vélekedtek, hogy — sok reneszánsz főpaphoz hasonlóan — ő is kövér és elpuhult ember lehetett. Nos, a néhány fennmaradt ábrázolás, ami a kérdésben támpontul szolgálhat számunkra, egyértelműen megcáfolni látszik ezt a feltételezést. Testalkatára nézve a leghitelesebb kiindulási alapot a bazilikában látható síremléke adja, melyen sovány, szinte törékeny alakú emberként jelenítette meg a korabeli szobrász. A dús redőzetű díszes főpapi ruházatban szinte eltűnik a test. A vékony testalkat feltételezését támasztja alá a Tribrachus-kódex ábrázolása is, melyen mellképszerűen, kissé jobbra forduló testhelyzetben láthatjuk. A Plautus-kódex fennmaradt ábrázolása sem mond ellent ennek a feltételezésnek, bár a profilban készült képmásból nem vonhatunk le meszszemenő következtetéseket ( (E képmás színes kerámia-változata a Bibliotheka lépcsőházában is látható.) Arcáról a legtöbbet a Tribrachus-kódex árul el. Sajnos a síremlék e részletét — feltehetően a törökök — öszszetörték, így a múlt században készült kiegészítés megalapozatlan és teljesen hiteltelen. A kódex köralakú mellképén gondterhelt, kissé fájdalmas, szorongó arckifejezést találunk. Az arc nem sovány, de nem is telt, feje kissé jobbra billen, tekintete a távolba réved ... Mint már említettem, a Plautus-kódexben profil arcmást láthatunk. Itt valamivel nyugodtabbnak tűnik az arckifejezés, ám az arc karaktere kevésbé egyértelmű. Míg az előbbi ábrázolás főpapként, ez utóbbi inkább humanista mivoltában jeleníti meg. Az életvitelében puritán, szakadatlanul munkálkodó diplomata, a tudományok és művészetek nagy mecénása, az egyetemalapító érsek sovány, belső feszültséget hordozó alakját néhány hónap múlva Szentirmai Zoltán szobrászművész megfogalmazásában a Várhegy lejtőjén majd nap mint nap láthatjuk. így mindig lesz okunk eltűnődni különös életútján, melyet jól jellemez a tőle származó alábbi idézet: ,.Én pedig a magam részéről nem hagyok fel azzal, hogy ahol szükséges, munkával és tanáccsal támogassam mindazt, ami a közbéke és kölcsönös testvéri jóviszony megerősítésére irányul." Kaposi Endre Városvédelem — UTCANEVEKBEN!? Az utcanév is lehet műemlék — írta Kovalovszky Miklós kiváló nyelvészünk az Édes Anyanyelvünk 1987. évi 4. számában. „Ahogy nemcsak városaink, hanem falvaink külső képe is uniformizálódik, egyhangúvá és jellegtelenné válik, hasonló fantáziatlan divat vagy torz korszerűsödés jellemzi utcaneveinket is. A régi, természetes, nép adta utcaneveknek szemléleti, tárgyi alapjuk, jellemző szerepük volt, s így a település történelmének részei, beszédes dokumentumai." „ ... elsősorban a hagyományos, történelmi nevek megőrzése volna fontos ... Mindenki tud idézni példákat lakóhelyének ... jellegtelen névcseréire, melyek törlik az emberek tudatából a múlt egy-egy emlékét, halványítják a történelmi folyamatosság eleven élményszerűségét." Az ilyenféle „gyorsmásolással" terjesztett elnevezések, mint Béke, Szabadság, Mártírok stb. — amelyekből nemcsak utcákra, terekre, de hegyre, hídra, téeszekre, filmszínházakra szintúgy bőven jutott — leginkább a történelmet (is) sematizáló, szegényítő „felsőbb" akaratról tanúskodnak. Az ötvenes években minél többet beszéltünk, írtunk a hagyományok tiszteletéről, a honismeretről, a népakaratról, — annál többet vétettünk ellene. Példának okáért az Árpád hidat Sztálin hídra „keresztelték át" — s alig hihető, hogy ez Újpest munkásságának szíve sugallatára történt... Miért jobb Szegednek, hogy Partizán utcája van Vitéz utca helyett? Hiszen voltak végvári vitézeink is, akiknek emléke az új és újabb nemzedékeknek talán mégiscsak mélyebben vésődik tudatába, mint Horthy Vitézi Rendje. A hídnak már visszaadták Árpád nevét; Kalocsán pedig István király út került a várostérképre. Ugyanitt Haynald bíboros-érsekről újra elneveztek egy utcát, s a Micsurin utcából is Érsek utca lett. Páratlan történelmi múltú városunkban, Esztergomban is itt lenne az ideje legalább néhány utcanév „történelmesítésének". Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója a városközpont rendezésekor végzett ásatások során, amikor meglelték az egykori Lőrinc-kapu helyét, javasolta, hogy a Mártírok útja nyerje vissza régmúlt történelmünkben gyökerező nevét. Annál is inkább, mivel az utca torkolatában vörös színű útburkolat jelzi az egykori városkapu helyét. Hadd tegyem hozzá, hogy a Mártírok útja elnevezés — véleményem szerint — voltaképpen egyedül a budaikörutat illetné meg. Éppen egyedülisége erősítené fel nemzeti tragédiánk szörnyű betetőzésének egyik utolsó emlékét. Az ország más településein, ott, ahonnan százak, ezrek indultak a mártír-halálba, egy-egy márványtábla elhelyezésével állíthatnának emléket. így van ez például Lengyelországban a kivégzések színhelyén, ahol az emlékezők évről évre elhelyezhetik kegyeletük virágait. (Igaz, kényelmesebb egy utcanévvel egyszer s mindenkorra lerázni „minden gondot" magunkról, mintsem időnkint élesztgetnünk kihagyó emlékezetünket.) S ahogy — nagyon helyesen — ismét IV. Béla király utca lett a már annyiszor átkeresztelt egyik utcánk, első szent királyunk is visszanyerhetné az egykor nevét viselő teret. Jelenleg két(!) csupán sarkaiban érintkező tér, terület közösen viseli a Béke nevet. A bazilika falán még ott rozsdásodik a székesegyház előtti hatalmas terület régi neve: Szent István tér. Hivatalosan azonban első királyunk a tér jobb oldali, pontosan körül sem határolható szögletébe, sarkába szorult... Pifkó Péter: Esztergom utcanevei 1700—1982 című könyvében ezt írja a Béke térről: „A Várhegy és a Bánomi dűlő között elterülő térség... 1950-től Béke tér... A tér ÉK-i részén, annak folytatásában az 1970-es években új lakótelep létesült, amely szintén a Béke tér nevet viseli. Ezáltal a város legnagyobb kiterjedésű és a legkülönösebb formájú tere lett." (Igen, a legkülönösebb...) A tér északi oldalának névadójáról ugyanitt ezt olvashatjuk: „Szent István (967—1038) az ország első királya. A magyar állam megalapítója. Esztergomban született... A tér területén a X. század végén építtette Géza fejedelem a Szent István protomártír templomot és prépostsagot. Itt keresztelték meg 975-ben I. (Szent) Istvánt." Ha nem több, ennyi köze mégiscsak van Szent Istvánnak városunkhoz. S amikor a fentieket gépelem, hallgatom a reggeli hírekben a rádióból, hogy a Brezsnyevről elnevezett utcák, városok és intézmények viszszanyerik előző nevüket, mert: „senkinek sincs joga elvenni utak, utcák, városok történelmileg kialakult elnevezését. Különösen akkor, ha az új névadónak semmi köze a róla elnevezett területhez." K. A.