Esztergom és Vidéke, 1988

1988. november / 9. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az író és a furulyás (Tersánszky Józsi Jenő emlékére) (Az újságok nemrég emlékeztek meg Tersánszky Józsi Jenő születésének 100. évfordulójáról. Az azonban kevésbé közismert, hogy esztergomi kötődései is voltak.) I. Martsa Alajos, városunk jeles fotóművésze (1910—1979) 1937-ben nyitotta meg műtermét, amely csakhamar a haladó szellemű helyi ifjúság találkozóhelyévé vált. Egy napon ismeretlen vendég kopogott a műterem ajtaján; az örökké csatangoló Berda József, akit a kirakat csábított fényképezkedésre. Amikor pedig kiderült, hogy a fotográfus nagyon jól ismeri a költő verseit, Berda József aznap nem is távozott Esztergomból, és a későbbiek során nemcsak maga tért vissza gyakran, hanem kiterjedt ismeretségi köréből hol egyik, hol másik barátját is magával hozta, esetenként Martsa Alajos külön, névre szóló meghívása nyomán. így került sor Tersánszky Józsi Jenő első esztergomi látogatására is 1940-ben. Az író néhány napig a fotográfus vendége volt. Az esztergomi kiskocsmák asztalainál, a dunai kajakozások és az éjszakai kóborlások közepette kellemesen telt az idő, amit bizonyít, hogy Tersánszky többször is megismételte látogatását. Mivel pedig Martsa Alajos gyakran utazott fel Budapestre; ha tehette, mindig felkereste Tersánszkyt kedvenc tanyázó helyén, a Japán Kávéházban. Tersánszky a felszabadulás után először 1948-ban, majd ezt követően többször is meghívást kapott Esztergomba, író-olvasó találkozóra. Ezeket a meghívásokat Martsa Alajos szorgalmazta, aki ilyenkor mindig őszinte barátsággal — és persze, kedvére való borral — várta neves barátját. II. A címben szereplő nevezetes fotósorozat 1942-ben készült az esztergomi műteremben. A szimpatikus környezet és a jó bor hatására Tersánszkynak jókedve kerekedett. Martsa fényképeket készített róla, és az író — látszólag hirtelen támadt ötletként — felajánlotta az író és a furulyás párbeszédének eljátszását. Martsa Alajos így emlékezik: „... Az egész egy remek improvizáció volt. Mindketten nagyon élveztük a játékot. A témáról több variációt is készítettünk, ezeket postán küldtem el címére. A képek láttán felvetődött benne a publikálás lehetőségének . gondolata, amiben aztán meg is állapodtunk. Maga állította össze a neki leginkább megfelelő képsorozatot, a többféle lehetőség egyikét. A képekhez szöveget is készített és tájékozódott a közlés lehetőségeit illetően." A sorozat közlése előtt azonban még némi igazítani valót talált Tersánszky. Egyik levelezőlapján így ír Marisának: „Kedves Komám! Sajnos nagyon lassan mozgunk mindketten egymás irányában. Itt hevernek ezek a remek képek ..., és halasztódik, hogy megírjam neked, fordítva kellett volna levonatniok. Mert a furulyás kép kezdi a vitát az íróval, máskülönben zsidó írás szerint, visszafelé kell írnom a szöveget. Vonj le gyorsan egy sorozatot és küldd el postán, mert le lehet adni azonnal..." Úgy látszik, hogy az újabb kópiák nem készültek kellő gyorsasággal, mert néhány nap múltával újabb lap érkezik: „Kedves Komám! Hiába várom a képeket, pedig kár a haladékért, mert legkönnyebben az ünnepi számokban lehet elsütni hasonló dolgokat.." A képek végül is elkészültek, és a sorozat Tersánszky szövegével a „Film, Színház, Irodalom" című lapban látott napvilágot. Ezt a képsort Kerékgyártó István Tersánszkyról írott könyvében is láthatjuk. Számos darabja azonban eddig még nem került a nyilvánosság elé. III. Az író és a furulyás párbeszéde első látásra csupán jókedvű tréfának tűnik. Aki azonban ismeri Tersánszky életútját és életművét, az tudja, hogy a sorozat elkészülte idején Tersánszky a perspektívátlan irodalmi élet, az egyre nyomasztóbb politikai légkör és nem utolsósorban a megélhetési gondok következményeképpen — súlyos belső válságot élt át. Ekkor fordul ismét a korábban csupán passzióként művelt muzsikáláshoz, a gitárhoz és a furulyához. Az irodalmi élet terén elmaradt sikereket és fel nem táruló lehetőségeket a muzsikával szerette volna pótolni. Produkciójával közönség elé is lépett. Első nyilvános szereplése a maga szervezte regős társulattal a Nyugat Baráti Körében zajlott le, majd a félszáznál is több előadást megért „Képeskönyv Kabaré"-val aratta újabb sikereit. Az elismerések közé azonban gúnyos megjegyzések, sajnálkozások, sőt felháborodott kifakadások is vegyültek. Tersánszky belső önvizsgálatra kényszerült. Az író és a furulyás párbeszéde tehát korántsem a fotográfus kedvéért improvizált ötlet volt, hiszen élete ekkortájt valóban az irodalom és a zenés kabaré (hivatás és egzisztencia?...) között oszlik meg, — két énje perlekedik egymással Martsa Alajos remek portrésorozatában is. Az író — kinek tekintélyét a pápaszem is fokozni hivatott —, mindent elkövet, hogy a furulyás kópét elhalgattassa, ám az huncut kacsintással tudatja velünk, hogy rajta nem lehet kifogni, és lám, a komoly író elszontyolodva veszi tudomásul, hogy a furulyástól nincs mód megszabadulni. .. Kaposi Endre 125 ÉVE ÍRTÁK „Örömmel értesíthetjük olvasóinkat, hogy helyi kisdedovodánk teljesen megalakulván, az november hó 1-én fog megnyittatni nagy ünnepélyességgel; (...) — A még hiányzó asztalos munkák eszközlése érdekében megkerestettek az illető asztalos czéhek is — s mi, tapasztalva egyéb városok polgárságának e tekintetbeni erélyét, biztos reményünket fejezhetjük ki, hogy nem marad eredmény nélkül. — " (1863. okt. 4.) „Hozzánk intézett több oldalról! megkeresések folytán a mészárosok egy némelyikének mértékére figyelmeztetjük a városi t. elöljáróságot, s teljes tisztelettel fölkérjük, hogy miként a mészárosok mérnek a közönségnek, olyaténkép mérjenek ők is a mészárosoknak. Ha emlékezetünk nem csal, előbbi időkben egypár polgár volt mindég kiszemelve, kik az illetőket bár mikor meglephetvén, a rosszlelkűség korlátoztatott. Ügy hisszük: e szokás fölelevenítése elejét venné minden bajnak.'' (1863. okt. 4.) „A nagy dunaparti sétány mellett lakó érseki kertészt igen szépen kérjük: lenne kis figyelemmel a közönség iránt, és ha ő tán módíölött is élvezetesnek találja a vörös hagymahéjaknak anda illatát, ugy inkább udvarába töltesse azt ablaka alá, nem pedig oly sétatéren, mely nálunk a maga nemében egy s azért, minden rendű közönség által látogattatik." (1863. okt. 4.) „A csak pár héttel előbb oly nagy tűzzel fölkarolt vízvezeték ügye, mint. látszik egészen az álmok világába költözött. Mi egész sajnálattal regisztráljuk a körülményt, mert a vízvezeték üdvös voltáról megvagyunk győződve, s tudjuk azt, hogyha ez eszme egyszer elejtetik, annak egy később alkalommal való újbóli érvényreemelése sokkal több terhekkel fogna járni." (1863. okt. 18.) „A legközelebb történt szerkesztői változással lapunk fennállhatása egészen biztosítva levén, teljes tisztelettel fölkérjük részvényeseinket, nemes lelkűleg megajánlott részvényilletékeik szives beküldésére." (1863. okt. 18.) AZ EKE 1988. NOVEMBERI RENDEZVÉNYEIBŐL Szentföldön jártunk (Művelődés- és vallástörténeti diaképes előadássorozat.) Előadók: Komjáthy Aladár és Komjáthy Aladárné. Időpontok: November 9., 17.30. óra, . . 16.,. 17.30 óra, . .. 23., 17.30 óra, 30., 17.30 óra. ... . . Helyszín: ÁMK.