Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 11. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 50 fillér Don Bosco nemzedékeket mentő munkája ii. a 100 év tükrében HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD 477 millió pengő a Kereskedelmi Bank betétállománya. — A kormány­zó és a miniszterelnök részvételével temették el Szmrecsányi érseket.— A mostani háború vitézei kapják a volt zsidóbirtokok 70 százalékát. — Január 31-étől 27 tői 63 százalék­kal megdrágult a trafik. KÜLFÖLD Háborús főfelügyelőséget szervez­tek Olaszországban. — Cavallero gróf olasz vezérkari főnököt felmen­tették vezérkari főnöki állásától. — A németek új tartalékokat dobtak harcba a bolsevisták ellen. — Ja­pán is mozgósította az összes mun kaerőket német mintára. — Szlová­kia 80 éven keresztül 100 millió ko­ronát fektet be évenkint a vizierő építésébe. — Hitler kijelentette, hogy szövetségeseivel együtt a Szovjet bukásáig folytatja harcát. — A né­metek a háború alatt 1000 tenger­alattjárót építettek. — Bojkottálják Argentínát, mert nem szakítja meg kapcsolatait a tengelyhatalmakkal. — A szovjet kormány az afrikai hadműveletek befejezését követeli március elsejére. — A japánok el süllyesztettek két amerikai csataha­jót és három cirkálót a Salamon- szigeteknél. — Szlovákiában felbont­hatatlannak mondják ki a házassá­got. — Fontos tárgyalásokat folyta­tott Churchill a török államfővel. — Meghosszabbították a munkaidőt Olaszországban. — Egy négerhad­osztály van készenlétben elszállí­tásra Amerikában. — Anglia zsák- mányolási jogot kapott az amerikai vizeken.— Szénszünetet rendeltek el a newyorki iskolákban. — Egysé­ges alumínium evőeszközöket gyár­tanak Németországban. — Gandhi súlyosan megbetegedett. — Csang- kaisek nagy kísérettel Washington­ba repült. — Az angolok Francia- országot is nemzetközi ellenőrzés alá akarják helyezni. — Az olasz trónörökösnőnek leánygyermeke szü­letett. — Törökország továbbra is ragaszkodik semlegességi politikájá­hoz. — Churchill Ciprust és Kairót is meglátogatta. — Megölte egy an­gol bomba a reggiói olasz érseket. — Sztálingrád védőinek emlékét nemzeti gyásszal üli meg Németor­szág. — Churchill Faruk egyiptomi királlyal is tárgyalt. — Bevezették a szolgálati kötelezettséget az Egye­sült Államokban, — Churchill érte­kezletre hívtc össze az ankarai, li- szaboni, madridi és stokholmi an­gol nagyköveteket. — Megsebesült a palermói érsek egy angol repülő- bombától. — Churchill Portugáliába is ellátogatott. — Vatikán tiltako­zott a bombázások miatt. — Fel­robbantott romerődjeik alá temetkez­tek a sztálingrádi hősök. — Gyüj- tőtáborba internálták a francia Rot- schild-ház fejét. — Heves harcok vannak a Rosztov előtti térségen. — Kaukázusból sikerült a német csa­patoknak sértetlenül kivonulni. — Kilencvenhét légitámadás volt eddig Hamburg ellen. — Újjáépítik a dán kereskedelmi flottát. Don Bosco. Isten mindig a legalkalma­sabb időben küldi el az altala kiválasz­tott embereket más emberek megmenté­sére. Így tett szent Benedekkel, így as­sisi szent Ferenccel, igy loyolai szent Ignáccal, Az isteni gondviselésnek min­dig kész tervei vannak nemcsak az egyes emberekkel, de nemzetekkel is. Don Bosco nem vonakodik követni az Isten hívó szavát, nem töpreng, egész ember­ként áll a munkába. Nem akar más lenni, mint igénytelen eszköz az isteni gondvi­selés kezében, A munka, mely Don Boscóra vár, szinte óriási. Tálán más meg is hátrálna, de ő nem olyan fából van laragva, hogy a ne­hézségek megrettentsék. A nagy társa­dalmi bajok láttára olyasmit láthatott, mint Ezekiel próféta, akit az Ur Lelke egy emberi csontokkal teleszórt nagy tér­ségre vezetett és megparancsolta neki, hogy az ott heverő szaraz csontvázakat keltse életre. A próféta engedelmeskedett és a csontok, mint hatalmas hadsereg élere keltek. Don Bosco is igyekszik életre kelteni a már meghalt, vagy hal­dokló emberi társadalmat. Don Boscoval új szellem jelenik meg, addig nem hal­lott igéket hirdet. Éles szeme azonnal meglátja a bajok okozóját, Neki lát az emberi erőt meghaladó munkának, hogy visszavezesse az Istenhez és Krisztushoz az emberek legnagyobb és legérdemesebb részét, az ifjúságot. Mindent megújítani Krisztusban, lett a jelszava. Lelkeket, semmi mást. Nagy szó ez a ma teljesen anyagias gondoikozású vi­lágban, amikor mindenki csak az e vilá­git kereste, amikor a természetfelettinek nem volt értéke az ember szemében. Az isteni Mester nyomdokain halad, szent Pált követve, amikor mindenkinek min­dene lett, hogy mindenkit megnyerjen Krisztusnak. Szeme lett a vaknak, füle a siketnek, lába a bénának. Nincs más célja, csakhogy mindenkit Istenhez ve­zessen, hogy minden a Krisztus vérén megváltott lelket az őt megillető isteni fiúságna visszatérítsen. Az anyagiak őt sohasem érdekelték, ezek intézését min­dig másra bízta, pénzt nem kezelt, pe­dig milliókat gyűjtött össze nagy müvei­nek fenntartására. Az ifjúság. Legelőször az ifjúság nagy elhagyatottságát, nyomorát és züllöttsé- gét veszi észre. Látja, hogy mennyire el van mindenkitől hagyva a szegény senki fia. A sok ezer szegény gyermek sírása üti meg fülét. A gyermekben, az ifjúság­ban ő is a jövő nemzedéket látja. Ettől az elvtől hajtva semmit sem tart soknak, nehéznek, amit az ifjúság érdekében ten­nie kell. Nem kíméli magát, nem ismeri a fáradságot, nem tudja mi a szégyen, mi a megalázás, mikor az ifjúság ügyéről van szó. Eszelősnek tartják őt, de ezzel sem törődik, bolondok házába akarják zárni, neki ez semmi, elvéből nem enged, mert az Isten küldötte őt az ifjúságért. Ennék az isteni küldetésnek teljes tuda­tában van és épen ezért senki és semmi el nem tántoríthatja őt. Ünnepi oratóriumok. Látja, hogy va­sár- és ünnepnapokon az ifjak százai csa­varognak a városok utcáin. Hamar észre veszi, hogy sokan közülök még a legele­mibb vallásos oktatásban sem részesül­tek, a templomot is csak kívülről isme­rik. Azt is látja, hogyha idejében senki sem veszi őket pártfogásba, csakhamar a lakosok rémei lesznek és meggyűlik ba­juk a rendőrséggel. Maga köré gyűjti őket, beszél nekik az Istenről, a vallás­ról, az erényről, a becsületes munkáról. Először csak páran, majd ötvenen, szá­zan és végre szinte számnélkül jönnek hozzá, mert látják, hogy semmi mellék­célja nincs. Megszeretteti velük a temp­lomot, a munkát, az erényt és mint be­csületes honpolgárokat adja vissza őket annak a társadalomnak, mely előbb nem akart róluk tudni, most pedig hasznos és számottevő polgáraivá lették. Menhelyek. Amikor azt látta, hogy az ifjak között olyan szegények is voltak, kiknek senkijük sem volt, ezeket ott tartja magánál, gondoskodik ellátásuk­ról, lakást ad nekik és igyekszik becsü­letes mestereknél elhelyezni őket. Teszi ezt mindaddig, amíg ő maga nem tud iparos műhelyeket nyitni. Iparos iskolák. Bármennyire is iparko­dott gyermekeinek jó mestereket szerez­ni, nem mindig sikerült azok vallásos és erkölcsi nevelését biztosítva látni. Elha­tározta tehát, hogy ő maga nyit műhe­lyeket, hogy igy éjjel nappal mindig szemmel tarthassa gyermekeinek erkölcsi és vallásos nevelése?. Az eredmények vá­rakozást felülmúltak. Don Bosco iparos iskolái ma már világhírűek, ahonnan nem egy a legmagasabb polcra került egyén lépett ki az életbe. A föioimíves iskolák. Don Bosco nagy szivében helyt adott a falusi ifjúságnak is. Ezek számára földmives iskolákat nyit hogy ott kellő és szakszerű irányí­tás mellett elsajátítsák a i'öldmívelés nem könnyű mesterségét, hogy mint képzett földmívesek, másokat is képesek legye­nek irányítani. Középiskolák. Don Bosco a XIX. szá­zad nagy nevelője belép a középiskolák­ba is. Utt is kiveszi derekasan a munká­ból a maga részét. Akkor ugyanis hazá­jában igen ritka volt a hitvallásos iskola. Don Bosco iskoláival és nevelési rend­szerével itt is teljesen újat alkotott. Is­kolái ma is túlzsúfoltak, ahol ezer és ezer gyermek nevelődik az Isten, az Egyház és a Haza szeretetében. Don Bosco min­denütt ott van, ahol az ifjúság van az óvodától az egyetemig. Külföldi missiók. A szentek szereteté- nek nincs határa. Don Boscot érzékeny szive sokszor sírásra vitte, amikor arra Szokatlanul nagy érdeklődés 'kíséreté­ben tartotta meg az Esztergomi Kát. Kör január 31-én délután 6 órakor 51-ík évi rendes kzgyűlését. Ott láttuk dr. Késmárki Frey Vilmos főispánt, revisnyei Reviczky Elemér ny. alispánt, dr. Etter Jenő polgármestert, vitéz Bánomy Antal főjegyzőt, dr. Lé­pőid Antal, Gregorovits Lipót, Mészáros János, Jeszenszky Antal protonotarius- kanonokokat, dr. Balogh Albin, Bartal Alajos tanügyi főtanácsosokat, Blasko- vics Piacid leánygimnázíumi, dr. Jámbor Mike bencésgímnáziumi igazgatókat, dr. dr. Eggenhof er Béla kórházigazgatót, dr. Divéky István m. kir. kormányfőtaná­csos, közjegyzőt, dr. Gróh József, Hol- lósy Mátyás bankigazgatókat és a tár­sadalmi élet sok más előkelőségét. A megjelentek lelkes elragadtatással szemlélték a Kör csillogó, ragyogó új külsejét, amely méltó lett a tavalyi köz­gyűlésen elhangzott komoly ígéretekre. Az elnöklő dr. Csárszky István proto- notarius kanonok első szavaival a mind­nyájunkért küzdő honvédhősökről emlé­kezett, A közgyűlés tagjai felállva nyil­vánítottak hódolatot szavakkal ki nem fejezhető áldozatos hősiségüknek. Hálá­val emlékezett meg a Bíboros Herceg­prímás Őeminenciájának atyai gondos­ságáról, akinek jósága lehetővé tette a Kör összes helyiségeinek és külső tarto­zékainak minden dicséretet megérdemlő megújításait, rendbehozását. Az ő jóin­dulatú támogatása tette lehetővé a Kör számára az igen kedvező kölcsön felvé­telét, amelynek segítségével a Kör épü­lete szép, kényelmes, szinte újaknak mondható helyiségekkel rendelkezik. Az elnök javaslatára a Kör dr. Serédi Jusz- tinián bíbornok hercegprímást hódoló tiszteletei köszönti közgyűlésével kap­csolatban, A pénztáros jelentése örvendetesen megdagadt pénzösszegekkel dolgozott. Kiemelte a székesfőkáptalan tagjai ré­széről az építkezésre kapott adományo­kat. A fáradságot jelentő »unkáért dőlt, akik még nem jutottak el az igaz Isten ismeretére. 1874-ben útnak indítja hittérítőinek első csapatát és azóta éven­te száz és száz elszánt lélek hagyja el hazáját, itthoni kényelmét és megy mesz- sze tengerentúli országokba, idegen né­peknek hirdetni Krisztust. Nem egy kö­zülök a vér tanúság pálmáját nyerte el. A sajtó. Mindez még nem merítette ki Don Bosco munkakörét. Mély fájdalom­mal látta, hogy a gonosz sajtó és a Sá­tán szellemétől, megszállott emberek ke­zében a toll mily mérhetetlen rosszat ké­pes tenni, ő maga is tollat ragad és el­kezd írni és minden szabad idejét erre szenteli. Százezres példányokban és szin­te teljesen ingyen juttatja el a nép közé iratait, az u. n. katolikus olvasmányokat, melyek még ma is járják a világot min­denfelé, nagy jót téve. Később nyomdá­kat nyit, ahol a keresztény munkások százai keresik meg becsületes munkával kenyerüket. Don Bosco nyomába lépnek liai, hogy amikor ő nincs, azok folytas­sák a munkát. Az irgalmas szamaritánus. Don Bosco mindenütt ott van, ahol segíteni kell, ahol enyhíteni kell az emberi nyomoron. Segít és mindig segít az emberen mind testileg, mind lelkileg. Ha elesettel talál­kozik, lehajol hozzá és felemeli, nem kí­méli magát, nem riad vissza az áldozat­tól, nem hátrál meg a nehézségek előtt, nem fél semmiféle hatalomtól, egyedül csak az Istent féli. Azt mondják, hogy Don Bosco egy modern szent. Hát igaz, ha úgy értjük, hogy hozzánk elég közeli időben élt, de mégsem modern szent, mert az életszent­ség minden időkre szóló, mert olyan régi, mint maga az Evangelium és olyan örök, mint maga az Isten. Don Bosco a népek, de még inkább az ifjúság apostola volt és marad mindig. Serédi Sándor pénztárost lelkesen meg­tapsolták. Vértes Zoárd titkár a Kör életének fontosabb mozzanatairól számolt be. Bú­csúztatta a halottakat, A Kör nagy saj­nálatára jelentette dr. Csárszky István elnök távozását, aki legtöbbet fáradozott a Kör külső megújításán. Az ő ízlése, el­gondolása érvényesült az újjáalakítás­nál. Nevét kitörülhetetlen betűkkel írta be a Kör történetébe. A szintén távozó dr. Major Ödön érdemeinek felsorolása után a Kör köszönetét tolmácsolta a tá­vozó tisztviselőknek. A titkári jelentés után a tisztikar, a választmány és a számvizsgáló-bizottság megválasztására került sor. Elnök : Jeszenszky Kálmán protono- tarius kanonok, alelnök : Grósz István bányaügyi tanácsos, ny. bányaigazgató, titkár : Vértes Zoárd, jegyző : dr. Ág­falvi Endre, pénztáros : Serédi Sándor, háznagy : Piispöky Aladár, könyvtáros : Pózna József, ügyész : dr. Kőmíves László, ellenőr ; Boromissza Gyula. Számvizsgáló bizotság : ifj. Jalkóczy Ist­ván, Márkus Ferenc, Viebner Lajos. A választmányi tagok megüresedett he­lyeire dr. Csárszky István protonotarius kanonok és dr. Major Ödön került. Egyébként a tavalyi választmányi tagok maradtak meg tisztségükben. A választás után dr. Késmárki Frey Vilmos főispán emelkedett szólásra és köszönte meg meleg szavakkal a Kör ne­vében a távozó elnöknek azt a szerető gondozást, amellyel a Kör ügyeit min­denkor vezette és istápolta. Végül az új elnök, Jeszenszky Kál­mán beszélt a zárószó jogán, s a mindig, de különösen a mostani megnehezedett időkben szükséges Isten-áldást kérte a Kör életére. Cselekedj! Adakozz a honvé­dek családtagjainak! i>r. Czuczor János Az Esztergomi Katolikus Kör közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom