Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 11. szám
2 1943. február 6 ESZTERGOM is VIDÉKÉ Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XV. Séta a hatottak városának utcáin. Az út szélén, a rövid vonal végén az esztergomiak előtt igen ismerős, emlékeiben áldott, tetteiben emlegetett házaspár piheni a nemes és munkás iöldi élet láraüiaimait. A térj, Walter Károly, posta- és távirda lóíelügyelöi tisztségben szolgálta a magyar államot. Eietenek megsokasodott esztendei után, 91 éves korában szólította magához a Mindenható. Életének osztályosa, megértője, támogatója ; Walter Károlyné Jasek Alojzia a helybeli jótékony egyesületekben lej - tett ki szavakkal nem méltányolható munkálkodást, A beteg, fazó, nem sok mosolyt ismerő sz-egény gyermekeknek volt jóságos angyala. Örökké derült arccal, lélekkel jarta a segítés nem egyszer göröngyös útjait. Rózsak gyúltak arcán, bontottak szirmokat lelkében, ha sokat segíthetett. Az első véres viiágdá- ridó éveiben az érseki szeminárium hadikórházában ápolta a háború sebesüit- jeit. Szent hitünk tanítása szerint az élet elesettjeinek, keze Krisztusnak gazdag kincstára. Mindazt, amit kapnak ezen a földön, az égben raktározzák el adományozóiknak. Ennek az életét jócselekedetekkel megszentelt jóságos asszonynak Krisztus országában sokat gyüjthet- tek össze szegény Lázárjai, testi sebekkel elborított betegei. Már itt a földön igyekeztek hódolni a hála jelével, mikor a TESz ,,a társadalom legjobbjai" jubileumi emlékjelvényével tüntette ki. igazi öröksége azonban, amelyet senki sem vehet el tőle, mégis az volt, amit Krisztusért tett a szegényeknek. Ami földi volt benne és nála, itt kellett hagynia, de a lélek boldog hazájába elkísérték irgalmasságot gyakorló cselekedetei, A tárkas-család sírboltjának felírása fiatal élet ellobbanását siratja a fiatal Farkas Károly Jenő II. é. joghallgató emlékének őrzésével. Fehérmárvány emlék falán aranyhátú sorok az ,,Úrban és a feltámadás biztos reményében nyugvó" Jaksics Imréről emlékeznek. Jaksics Imrémé Oberhoff er Mária s a hétéves J. Gabika síri látogatása teszi teljessé a sírbolt lakosainak találkozását. Sötét svédgránitból formált, széles homlokú, bronz Krisztus-fejjel diszített sírkő Vass Mihály és Vass Boriska emlékét őrzi a földi feledéstől. A gyászoló hozzátartozók szivüknek kedves szavakkal bizonykodnak : Ti voltatok mindenünk Drága halottaink. Szivünkben él a remény, Hogy még találkozunk ! Vörös márványba vésett karcsú betűk Kolb Róbert egyetemi hallgató ,,deli ii- júságának szép tavaszát" panaszolják. Az utána következők : Kolb Ilona, Kolb Gyulámé Laumann Amália s Kolb Gyula, az esztergomi erdészeti szakiskola nyug. műszaki altisztje, megrendítő tragédia véres áldozatai. 1942. június 13-án egy Budapestről Esztergomba „szerezni" kirándult fiatalkorú cukrásztanonc minden erkölcsi gátlás nélkül embertelen kegyetlenséggel leütötte s kiirtotta a könnyezní- való sorsra jutott háromtagú családot. A véres kezet rablás is szennyezi. A földi igazságszolgáltatás 1943. január 8-án mondott a gyilkos fölött Ítéletet s tizen- kétévi fegyházbüntetést mért rá Istent, embert nem tekintő tettéért. Ugye azon- bna még máshol is elintézésre vár ! Mert él az erkölcs és vigyáz az Isten ! Bekker Endre ny. iskolaigazgató sírja fölé a márványemlék felső lapjába faragott szomorúfűz hajlott ága csuklik. Mellette talált életet halotti álommal felcserélő pihenőre sorsának feles osztályosa, Bekker Endrémé Merksz Mária is. Koszorús fakereszt Raymann János dr.-nak, a városi gimnázium képzett és nagy munkabírású tanárának sírját vigyázza. Atyja közelében nyugszik íia : Raymann József, a kereskedelmi minisztérium fiatal mérnöke. Korán ellobbant 23 éves élete sok reményt hamvasztott semmivé, Bekö János építész sírba omlott teste fölött sötétszínü márványkő őrködik. Ég felé törő sudár teste a komor gyász fekete arcával néz szét az apróbb sírkeresztek egybebúvó családjában. A férj előtt költözködött síri lakóhelyére a megsiratott feleség ; Hugyecz Katalin. A rézkarikás súlyos sírbolt-kőlapok terében karácsonyfák juttatnak szóhoz karácsonyi emlékezést. Örökzöld ágakból font koszorúk öléről hamvas virágok nyiladoznak és pihegnek testetlen szavakat a kőfalakat átütő szeretetről és kegyeletről. A hosszú, vékony földsáv felső határán járunk már. Lassan kifogyunk az idetartozó mondanivalókból. Tátos István ny. erdész neve siklik végig kőbe ágyazott fekete márványlap csillogó felületén. 79 esztendő ormáról int búcsút völgyben lakozó ismerőseinek. A keskeny szalag szélén út vonul a már korábban említett sírok záró vonala mellett a Schalkház-mauzóleum felé. Ennek az útnak másik felén, a szögleten, a harmadik telekrész íolytatásaképen a temető térképének feltüntetése szerint a lil./b. számú telekrész kezdődik. A temető felső hataráig . nyúló, kezdetben széles, majd keskenyedö és ívben hajló hosszabb területen csak két sír hirdeti az elmúlást. Ezért itt számolunk be róluk. A két út találkozási szegletén emelkedik a búrszentmiklósi Klinda-család vilá- gosszinű kőlapok közé szorított síri nyugvóhelye. A háttér kőpereméről felnyúló teketemárvány-lap mellén aranytól villogó sorok a kis tízéves Kiinda Béla harmatos életéről sírnak.Kiinda Jenő m, kir. honvédalezredes alakja is felimbolyog az ismerősök előtt a betűk aranyos látyola mögött. Kiinda Gyula ny. ipariskolai főigazgató szállott le legutoljára a csak egyszer járható úton a mindenkire ásító, bánatot, örömet egyaránt elnyelő csendes, szűk lakásba. Az angyaifejes, angyalszárnyas bronz lámpák metszett üvegén napsugarak kergetőznek és simogatják a kristály vésett keresztjeit. Örökzöld bokrok, tobozos fenyőkoszorúk a nem szűnő életről zengenek halk himnuszokat. Mögötte nem rég dombolt sír hervadt, fagyott virágai figyelmeztetnek biztosan elkövetkező számadásunk nem tudott napjára, órájára. A fölhányt föld hantjai Zsolt Ferenc ny, MÁV segédtiszt koporsójára hullottak, amikor a lélek szabadulni tudott a test börtönéből. A búcsúzó nap lassan-lassan bíbort fon a lila fellegekbe. Leszáll az este s a „fehér keresztek nagy békessége integet felénk." Titkaik köpenyébe burkolóznak. Csak értelmes, megelevenedett kőarcuk beszél : ne feledd, a földi gyertya fogy, az örök fény közelget ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Vöröskeresztes hazibetcg= ápolási tanfolyam! Helybeli Vöröskereszt választmányunk keretében újabb házibetegápolási tanfolyamot rendezünk. A tanfolyam február hó 15-én kezdődik és két hétig tart. A tanfolyamra csak azok jelentkezhetnek, akik legalább négy polgári, vagy négy középiskolai végzettséggel rendelkeznek. Jelentkezni lehet minden héten kedden és pénteken délelőtt 10—12 között a Vármegyeházán a Női Bajtársi Szolgálat hivatali helyiségében (1. emelet). Esztergom ,1943. február 3. Dr. Késmárki Frey Viimosné VK. főápolónő. Közgyűlés az Esztergomi Polgári Egyesületben Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén tartotta az Esztergomi Polgári Egyesület hagyományos évi közgyűlését a Magyar Király vendéglő különtermében. Az egyesület tagjai a tradíciókhoz híven nagy számban jelentek meg a közgyűlésen. A megjelentek között ott láttuk revisnyei Reviczky Elemér ny. alispánt, ! 'itéz Szívós-Waldvogel József ny. vezérőrnagyot és bánáti Büchner Antal főszékesegyházi karnagyot. A gyűlést Vodicska István elnök nyitotta meg. Megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesület mindig azon dolgozott és minden törekvése az volt, hogy a szegények és az arra szorultak igazi segítésben részesüljenek. Hangoztatta, hogv az elmúlt évben a szeretetnek és az adakozásnak nem tudtak eleget tenni, mert a háborúokozta anyaghiány és a beszerzési nehézségek ezt megakadályozták, de azért az Egyesület jótékonyságot az idők szellemében mégis gyakorolt. Az elnöki megnyitó után Mártoni Gusztáv olvasta fel titkári jelentését. — Az elmúlt esztendőben a háborúokozta korlátozások miatt kényszerhelyzetbe kerültünk, hogy az évek óta szokásos, szinte hagyományossá vált gyermek- felruházásí akcióról is le kellett mondani. A jótékonykodásnak így is megtaláltuk a módját és nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy alapszabályainkhoz híven teljesítettük azon kötelességeinket, amelyeknek elvégzésére a közgyűlés bizalma folytán vállalkoztunk. —• Az egyesületi élet két főesemény körül tömörül : az egyik a március 15-iki ünnepség, a másik a felruházási akció lebonyolítása. A hagyományokhoz híven az elmúlt esztendőben is koszorút helyeztünk el a 48-as hősök temetőjében, este pedig megrendeztük a Magyar Király külön termében a szokásos társasvacsorát. A vacsora közben az ünnepi beszédet dr. tasnádi Beér Gyula alíspánhe- lyettes-főjegyző mondotta, akinek beszéde sokaknak lelkében lángra gyújtotta a szunnyadó hazafias érzést. A gyermek- felruházási akció a kényszerítő körülmények folytán elmaradt s ezért a jótékonykodásnak más módját választottuk. A választmányt mindenkor áthatotta az a tudat, hogy a magyar katona hősies helytállása az ezeréves határok védelmében és azokon belül a mi jövőnk biztosításáért történik, azért minden alkalommal, mikor legfelsőbb helyről felhívás érkezett, a magyar honvédért örömmel és hazafiúi érzéstől mélyen eltelve ajánlottuk fel adományainkat. A szeptember 3-iki választmányi ülésen a honvédség téliruhagyüjtésére 200 pengőt, a december 3-iki közgyűlésen pedig a Magyar Vöröskeresztnek a céljaira ugyancsak 200 pengőt ajánlottunk fel. Szerény bevételeinkhez képest ezen nagyösszegű adományok mellett szegény gyermekek segélyezésére is jutott, amennyiben a szenttamási Napközi Otthonnak és a belvárosi kisdedovodának 50—50 pengőt, két elaggott helybeli iparosnak 50, illetve 20 pengő adományt juttattunk, — Az elmúlt év is áldozatokat követelt nemcsak szűkebb értelemben vett egyesleti tagok köréből,, akik közül Fazekas Kálmán számvizsgálót és Zelenyák Ferenc tagokat kell megemlíteni, hanem osztoznunk kellett a nemzetet ért nagy veszteségben, a főméltóságú Kormányzóhelyettes úr hősi halálában is. Az elnök indítványára egy perces néma felállással áldoztak az elhunytak emlékének. — Az elmúlt esztendőben 3 választmányi ülést tartottunk és örvendetesnek mondható az a tény, hogy a csütörtöki összejövetelek látogatottsága kielégítő és egyre nagyobb az érdeklődés egyesületünk irányában. A tagok jelenlegi száma 165 fő. A titkári jelentés felolvasása után K. lványi Lajos pénztáros ismertette az elmúlt év pénztári forgalmát, Az elmúlt évben az összes bevétel 1356.58 pengő, a kiadás 1046.70 pengő volt. A pénztárosi jelentés után a számvizsgáló bizottság jelentését olvasták fel, amit a közgyűlés tagjai egyhangúlag elfogadott. A közgyűlés ezután egyhangú lelkesedéssel ismét a régi tisztikart választotta meg. Elnök ; Vodicska István, alelnök : Laiszky Kázmér, titkár : Mártont Gusztáv, jegyző : Szalva László, pénztáros : K. lványi Lajos,, számvizsgálók : Kósik Ferenc és Papp Sándor, háznagyok : Harangozó Mátyás és Malompataki Béla. A választmányba kiegészítésül ugyancsak egyhangú lelkesedéssel revisnyei Reviczky Elemér, Büchner Antal, Bognár János, Babura Sándor, Bodor Zoltán és Kicsindy Géza tagokat választották be. A gyűlés végén Vodicska István elnök megköszönte a közgyűlés bizalmát és kérte a megjelent tagokat a támogatásra és a baráti összefogásra. FIGYELMEZTETÉS. A városi hatóságok feljelentése alapján feltűnően sok egyén ellen indult eljárás azért, mert az előírt terménymeny- nyiséget több ízbeni felszólításra sem szolgáltatták be. A rendőrkapitányság néhány ügyben már meghozta az Ítéletét, amely 1000 P- től 5000 P pénzbüntetésig terjed és néhány ügyben 1—4 hónapi elzárás van kimondva. Ezzel kapcsolatban értesítjük az érdekelteket, hogy mindazok, akik beszolgáltatás! kötelezettségüknek február 12-éig önként elegei tesznek, a büntetés alól mentesülhetnek. A cselekmény büntetése 6 hónapig terjedhető pénzbüntetés. Tévednek tehát, akik a közellátás kárára spekulálnak, mert nagyon súlyos büntetés alá esnek. Most, amikor létkérdésről van szó, teljesítse mindenki hazafias kötelességét, mert ellenkező esetben a törvény teljes szigorával találja magát szemben. Megjegyezzük, hogy a február 12-ike után történt, beszolgáltatás nem mentesít a büntetés alól. <iiiiaiTnraíi!iiKii!i;MiiiiiBaiiii:aiiiiiiE3iiiiimiiii:«aiiiiimi!ii£8iiiiiaiiiiiBiiiiiiii Turáni-est városunkban A Turáni Társaság február hó 7-én d. u. Vs6 órai kezdettel a bencés gimnázium nagytermében néprokonsági estélyt tart az iskolánkivüli Népmüvelésügyi Bizottság rendezésében a következő műsorral: 1. Magyar Hiszekegy. Énekli az Érseki Tanitónőképző énekkara. 2. Üdvözlő és megnyitó szavak. Mondja : dr. Etter Jenő polgármester. 3. A Turáni-eszme jelentőségéről beszél dr. Gergelyffy Gábor író, a Turáni Társaság igazgatója. 4. Finn versek. Szavalják az Érseki Ta- nítónöképző és Tanítóképző, valamint a Bencés Gimnázium egy-egy növendéke. 5. Finn dal. Énekli az Érseki Tanítónő- képző Intézet énekkara. 6. Finn Himnusz. Énekli az Érseki Tanítónőképző Intézet énekkara. 7. Japán veresek. Szavalja az Érseki Tanítónőképző Intézet egy növendéke. 8. Japán Himnusz. Énekli az Érseki Tanítónőképző Intézet énekkara. 9. Suomi, az Ezer tó Országa. Vetítettképes előadás. Tartja : Ispanoviis József polg. isk. igazgató. 10. Lárószavak. Mondja : dr. Etter Jenő polgármester. 11. Himnusz. Énekli az Érseki Tanítónőképző Intézet énekkara és a közönség. Ma amikor különösen Finnországhoz a vérrokonságon kívül a fegyverbarátság is köt bennünket, illő, hogy e néprokonsági estén mindnyájan ott legyünk és ünnepeljük őszinte szívvel a hős finn és japán nemzetet, kik vitézül harcolnak közös ellenségeink ellen. Vau még szív A vasútállomásnál lévő autóbusznál óriási a tolongás. Mindenki a kocsira akar jutni, biatal mama a karján kisgyermekkel reménytelenül áll a tolongok között. Egyszer csak a tömegben megszólal egy öblös férfihang. — Adjanak helyet a gyermekét a karjában tartó anyának. Percekig senki sem mozdul, mindenki törekszik a lépcsőn fölfelé. Az autóbusz pillanatok alatt megtelik. Az anya reménytelenül néz az autóbuszra. Már berreg a motor, a soffőr indítani akar, mikor odabenn a zsúfolt kocsiban ülő ősz, jó hatvan felé járó úr feláll a helyéről és hangosan, a sok fiatalt megszégyenítő udvariassággal kiált a kalauzra ; — Várjnak, leszállók ! — A kocsiban lévők csodálkozva néztek rá. — A felszólítás után nem hagyhatom, hogy fiatal anya gyermekével a karján gyalogoljon a városba. Azt hiszem én vagyok a legfiatalabb, nekem kell leszállni. Vtan még a háború idegizgalmában szív is. * A hatósági hússzék előtt hosszú sorban tapognak az emberek, A sorban állók között van iparos-, földműves-, bányász-asszony, akad nyugdíjas, ráérő férfi is. A kiszolgálás elég gyors ütemben folyik, jönnek, mennek csomaggal, táskával a kézben a kielégült arcú emberek. A sorbaállók közé a város egyik iskolájának tanítója áll. Lassan-lassan halad a sorbanállókkal előre. Amikor egy szürke kendőbe bugyolált asszony odaszól kellő udvariassággal : —• Tanító úr kérem, adja ide a húskönyvét, kiváltom és elviszem a lakására a részét, ne ácsorogjon itt. A tanító mosollyal az arcán, a hivatásának a tudatában, nemes egyszerűséggel köszönte meg az asszonyka szívességét. Van még tisztelet az esztergomiakban. Az egyik napon, az olvadás után a járda, amelyet bármennyire iparkodtak letisztítani a tulajdonosai, az éjszakai lehűlés után igen síkos lett. Ma, a háború lázas iramában, nincs idő arra, hogy a járdán lassan, kényelmesen topogjunk. Ma a gazdaasszonynak, ha a főzéshez készül, végig kell járni jó egykét üzletet, hogy az otthon elgondolt ételéhez szükséges kellékeket előteremtse es azt kellő időben az asztalra tállalhassa. Háború van... 1943... rohanunk. Egy pillanat műve, egy idős nő bevásárló-kosárral a kezében a földre esett. A kosár tartalma, amely apró holmikkal volt tele, a járdán szétszórva. Alaposan megütötte magát szegény asszony, alig bír feltámaszkodni. Az utca a szerencsétlenség percében elég néptelen volt. Különösen senki sem haladt el a balesetet szenvedett mellett. A bajba jutott felé futott 30 lépés távolságból egy fiatal hadnagy. Felemeli az asszonyt, csomagjait a kosárba szedi, az fájdalomban udvariasan hárítja el a műveletet : — Tessék csak hagyni, majd összeszedem. Nem való ez egy tisztnek (már mint a csomag felszedés). — Hogy mi való, azt csak bízza rám aszonyom ! Lehet, hogy távol e kis várostól, az én falumban az édesanyám, ha elesik, ép így segítik fel. — Tisztelgett és tovább sietett... Dolgozik a szív . .. * Viszolai, az újságárus fiú végigrikácsolta már a várost. A hideg levegő némi fátyolozást, rekedtséget adott kellemetlen, átható, de üzleti szempontból fontos hangszálaira. Látszott a gyermeken a fáradtság, de azért csak kínálta a tudományt, a távoli országok, a harcterek híreit. Városunkban nyugdíját élvező intéző megállt, végignézte a gyereket, majd megszólította : —• Milyen újságaid vannak, öcskös ? —■ Az összes estiek. —• No, akkor adj még egyet, hogy hamarabb elfogyjon és azután menj ház» és igyál hársfateát.
