Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 3. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. " Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Háromezer kiló almamagot gyűjtöttek 60.000 pengő értékben. — Magyar szeretetcsomagokat kaptak a Bécsben ápolt finn katonák. KÜLFÖLD A bolsevisták új tömegsírja lett Velikije Luki. — Göring szerint a háború 1943-ban győzelmesen véget ér. — Japán elleni háborúban eddig 38 kínai tábornok esett el. — Timosenkot a délkeleti arcvonal főparancsnokságának élén Zsukov tábornok váltotta fel. — fiavonta ötezer repülőgépet gyártanak Amerikában. — Az egyiptomi angol haderő a múlt évben 1163 repülőgépet vesztett. — Amerika csapatai brazil kikötőket használnak. — Egységes politikai irányítást követelnek a gaue- listák. — Csang Kai-Sek felesége mint rendkívüli követ Amerikában marad. — A németek szigorú rendszabályokat léptettek életbe Brüsz- szelben. — Proklamálták a tangeri övezetnek spanyol-marokkói protektorátusba való bekebelezését. — Háborús kormányt akarnak felállítani Washingtonban. — Győzelmi adót kell fizetni Amerikában. — Tunisz bán légikaravánokkal kerítették be az amerikai csapatokat. — 44 fokos hőséget mértek árnyékban Brazíliában — Tuniszban a német csapatok a franciák ellen harcolnak. — Szlovákiában takarékossági okból 109 lapot megszüntettek. — Több katonát kér Ausztrália Amerikától. — Megszüntették a pozsonyi rádió magyar óráját. — Ee Gaule Afrikába helyezte át székhelyét. — Az amerikai haditengeiészeknek nem szabad naplót vezetni és a meglévőket meg kellett semmisíteni. — Szlovákia a filinka-ifjúság számára rendezi be Rákóczi nagysárosi kastélyát. — Horvátországban a dohányzók naponkint tiz cigarettát vagy két szivart kapnak. — Roosevelt kiadta a háborús Fehér Könyvet. — Ukrajnából eddig már 4000 élelmiszervonat ment Németországba. — Ideiglenes francia kormány lé'.esíte:- tek. — Bombát dobtak Marseilleben a németek által megszállott szállodára. — Lemondott az amerikai köz- ellátásügyek vezetője. — Eeltalálták a művért Németországban. — Amerika brazil katonákat akar küldeni Uj-Gueniába. — Életfogytiglani fegy- házat kapnak a bulgáriai spekulánsok. — Afrikában 18 vonatkisiklás történt az amerikai invázió óla. — Wavell tábornokot közellátási tanácsadónak hívtak meg Iránba. — Perzsiában előtérbe kerül az amerikai befolyás. — Amerika hadikiadásai messze felülmúlják Angliáét. — Mexikóban elrendelték az általános védkötelezettséget. — A svéd kereskedelmi flotta háborús vesztesége a múlt évben 45 hajó. — Az angol Fidzsi-szigetek amerikai mjg- szállása befejeződött. — Sztálin rendeletére visszaállították a cári katonai egyenruhát. — Az amerikai hadseregnek 10 százaléka négerekből áll. — Uj helyesírást vezettek be a szerb iskolákba — Párisba akarja áthelyezni székhelyét a francia kormány. — Kvaternik horvát tábornagy nyugalomba vonult. — Lezuhant az amerikai légierők parancsnoka. — Egy angol folyóirat Szovjetoroszország felosztását követeli. — A világ guminitermelésének 90 százaléka a tengelyhatalmak kezében van. — Amerikában korlátozták az olaj fűtést. Országos gyűjtés a honvéd családokért Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz. Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk, immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkvalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egyideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk; meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell ! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenkíní szembe szerelnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést : „Felelj ! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhíteiied-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején 1 Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért. 1" Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán : cselekedetekkel. Amikor ezév augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki ieheisége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek : a hadbavonuliak családjainak, az emberieleiti áldozatta! harcolók itthonmaradottainak. Január 17-tői február 7-ig országszerte minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévők itihon- maradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk : a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak ; mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgái. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctói függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég ! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van : a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mini jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok ! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé I Adjatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja ! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták I Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk I Budapest, 1942. december 31, napján. HORTHY MIKLÓSNÉ. E nemes és hazája minden fiának sorsáért aggódó lélekből fakadó felhívás olvastán önkéntelenül az a kérdés tolul fel szivünkből : Akad-e egyetlen ember ebben az országban, aki ennek a felhívásnak ellenállom tudna ? Akad-e egyáltalán magyar állampolgár, aki magának jobb falatot, nagyobb kényelmet merne követelni, mint amilyen katonáink hozzátartozóinak jut ? Akad-e valaki ebben a sok szenvedésben is előkelő lelkületű hazában, bármilyen nemzetiségűnek vallja is magát, aki el ne révülne a saját harcoló hozzátartozója, messze idegenben nélkülöző, szenvedő, vagy sebesülésében nyöszörgő apja, fia, hitvestársa, vagy testvére, s akinek el ne szorulna a szive, ha lelki szemei előtt elvonulnak hazafelé tekintő vérei ? Aki nem látná be, hogy mennél többet tagad meg, annál több szenvedést, fáradtságot, erőtlenséget barázdál annak leikébe ? Meg vagyunk győződve, hogy a magyar mindig magyar marad, jólétében éppen úgy, mint nehéz, gondterhelt napjaiban és a kevésből ugyanolyan szeretettel ad, mint egykor a sokból adott. Elképzelhetetlen magyar fejben az a ke- vély és jellemével össze nem egyeztethető felfogás, hogy adománya kegy, vagy nagylelkűség. Nem! Égzengés dörögje a fiilébe, villámok fénye szikrázza szeme elé a lelkiismeret szavát: Nem nagylelkűség, hanem kötelesség! Félre a magyar szívből az efféle kevélységet! Hajtsuk meg fejünket a magyar katonaeszmény előtt, amelyet ma a legegyszerűbb honvéd közlegény is ragyogóan képvisel ott künn, a Don mentén, vagy a Volga partján. Záporesőként, felhőszakadásként hulljon most a pengőknek özöne s mutassa meg minden magyar állampolgár, hogy hazaszeretetben, áldozatkészségben, kö- ielességtudásban nem marad el egyetlen más nemzet mögött sem. Akinek még él a harcoló hozzátartozója és eddig baj nélkül küzdötte meg a maga hősi harcát, — nehogy vakmerőén megtagadja ezt a kötelességét. Akinek pedig már hősi halált halt családjának valamely kedves tagja, az még önmegtagadóbb lélekkel áldozzon a haza oltárán és aranyozza meg buzgó imájával is, hiszen az elesett Hős érzi gondolatainknak, jócselekedeteinknek minden melegét és tudja, hogy a hátramaradottak hazafias áldozatkészsége az ő iúlvilági boldogságát is emeli és hazájáért, övéiért mondott imájának erejét is fokozza. Ne feledje senki, hogy annak a fenn- költ Nagyasszonynak, aki az adakozásra való felhívást kibocsátotta, szintén átjárja édesanyai szivét hős fia elvesztésének fájdalma és nemes szive mégis a többi honfitársának és hozzátartozóinak jólétéért remeg . .. Ne csak ajkunkkal énekeljük Szózatunkat, hanem lelkiismeretünk is figyeljen fel és remegjen meg annak intelmére: ,,Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar !“ Második szavam minden esztergomihoz! Első cikkemben : ,,Egy szót minden Esztergomihoz !“, amely cikk ezen újság karácsonyi számában jelent meg, kifejtettem, hogy milyen káros az esztergomi kereskedőre, ha az esztergomi lakosok vásárlásaik eszközlésére a fővárosba utaznak. Kifejtettem továbbá, hogy a pénznek Esztergomból való kivitele nemcsak a kereskedőnek, hanem közvetve a városnak is kárt jelent. Azt is mondottam, hogy hazafias kötelessége elsősorban minden esztergominak, hogy itt vásároljon, mert itt minden szakmában éppen olyan választék, éppen olyan olcsó és jó árú található, mint Budapesten. Figyelmeztettem azonban a kereskedőket is, helyezzenek nagyobb súlyt a vevőszerzésre, mert ezen a téren itt Esztergomban jóformán semmi, vagy nagyon kevés történik. A kereskedők közönye az oka annak, hogy annyi esztergomi eszközli Budapesten vásárlásait és ez a közöny — Csipkerózsika álmának neveztem — most egész Esztergomra súlyként nehezedik. A magam részéről nagyon elitélem, hogy egy ilyen gyönyörű és híres város mint Esztergom, Csipkerózsika álmát alussza. Megkértem minden esztergomit és ezt a kérést most megismétlem, járuljon hozzá, ébressze fel Esztergomot Csipkerózsika álmából. A városi vezetőség támogatását is kértem ehhez és ma már megelégedéssel mondhatom, hogy időközben a magas városi vezetőség is megígérte errevonatkozó támogatását és mind a közönség, mind a kereskedők köréből számos beleegyező írást kaptam. Kitűzött célom, hogy segítsek, mindig az lebeg szemem előtt, hogy Esztergomot felébresszem és igyekszem majd tervem pontjait be is tartani, E téren ma egy lépéssel tovább szeretnék haladni, és bepillantást engedek az esztergomiaknak tulajdonképpeni munkatervembe. Mindenekelőtt a legközelebbi napokban intézkedni fogok „Idegenvezető“ kiadása iránt, amelyet többezer példányban fognak kiadni és amelyet minden Esztergomba érkező a vasúton és autóbuszon díjmentesen kap kézhez. Ez az „Idegenvezető“ utalni fog Esztergom város látnivalóira, hozni fogja az ösz- szes esztergomi kereskedő eladási ajánlatát és hirdetéseit. Természetes, hogy a vendéglők és szórakozóhelyek sem fognak hiányozni. A magam részéről minden erőmmel és minden rendelkezésemre álló eszközzel azon leszek, hogy a kiskereskedőnek és kisiparosnak valamilyen formában pénzügyi könnyebbséget nyújtsak. Tervbevettem továbbá a kirakatversenyt is, valamint virágos-ablak-ver- senyt, azonkívül sport- és játék-rendezésekre gondolok, korcsolya- és síverseny, ródli, torna, tennisz, football, úszás, evezés, stb., stb. Foglalkozom továbbá ,jFilharmonikus Egyesület" megalakításával is, amely nyilvános hangversenyeket fog tartani. Ez a rövid vázlata az én tervem pontjainak, amelyet a legközelebbi időben óhajtok keresztülvinni és hinni szeretném, jövő nyáron meg lesz a lehetősége, hogy ezt a tervemet ki is bővítsem. Azt is szeretném remélni, hogy minden esztergomiban szives munkatársra találok, hogy az unalmas arckifejezés, a
