Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 3. szám

2 J.943. január 9 nadrágzsebbe helyezett kézzel, Csipke­rózsika álma egyszer- és mindenkorra és végérvényesen el fog tűnni, hogy minden megmozdul, minden feléled és Esztergom felébred. Természetesen olyan hangokat is hal­lok, amelyek azt jósolják, hogy csodál­kozni fogok az eredménytelenségen, no, meg, hogy fejjel megyek a falnak. Én tudom, hogy Esztergomban nem hiány­zanak az ú. n. ünneprontók, akik vég­eredményben mindenhol találhatók, — de nem hagyom magam tőlük elriaszta­ni és nem akarom, hogy engem az én cselekvési kedvemben megzavarjanak. És ha néhányan azt hiszik, hogy ben­nem az „idegent“ látják, aki ,,új és re­form" ötleteivel forradalmasítani akar, akkor ezeknek azt válaszolom, hogy Esztergomban és az esztergomiakkal szemben nem érzem magam „idegen­nek" megtanultam Esztergomot és az esztergomiakat becsülni és szeretni és mindenkinek tiszta szívű barátja és nem „idegen" vagyok. Itt is hagsúlyoznom kell, hogy ne gon­dolják az emberek, hogy most Eszter­gomban vidám napok fognak felvirrad­ni, tobzódunk majd a szórakozásban, ESZTEI60M és VIDÉKÉ táncban és játékban, akik ezt gondol­ják, tévednek ! Erre vonatkozólag vilá­gosan szeretnék beszélni. Bizarr dolog lenne olyan időben, amikor apáink, testvéreink és fiaink a nemzet szabad­ságát életükkel védik, amikor óráként, sőt percenként hullahegyek tornyosul­nak, mi ünnepségre, táncra és szórako­zásra gondoljunk ! Mindenkinek cselekednie kell, amit én is meg akarok tenni. Mindenkinek segítenie kell, hogy nagy magyar nem­zetünk felépítésénél az ország belsejé­ben már ma kezdjük meg az építő mun­kát, mialatt odakint a nemzet megerő­sítéséért és fenntartásáért folyik a harc. És mi esztergomiak ne zárkózzunk el ez elől az építő munka elől. A gyönyö­rű Esztergom kapui táruljanak fel az ideözönlő idegenek előtt. A kereskede­lemnek, egész Esztergomnak fel kell vi­rágoznia, fel kell ébrednie. Esztergomiak ! Arra kérlek : segítse­tek valamennyien, kövessétek tervemet, nem rólam van szó, hanem minden egyes emberről, egész Esztergomról. Ébredjetek ! Dr. Brenner Péter Uözgazdaaági tanácsos. Krisztus szobra hirdeti az örök élet győ­zelmét a sírok felett. A síremlék testvér­mása az első telekrészben ismertetett Nitter-család síri otthona fölé állított szobros emlékkőnek. Az idő patinájától bevont szürke sír­kő mellén verssorok idézik Thausz Jó­zsef Károly-nak, az Esztergomi Keres­kedelmi Egylet egykori elnökének mun­kás életét. A tekintélyes kereskedő és „városi polgár“ hittel tanít és esedezik : Tűnő sugár volt életem, Mint röpke fény, elszállt velem. Sírom fölö t ne sírjatok Hű nő s ti árva magzatok. Inkább az Istent imádjátok, Hogy szent honába jussatok. A síremléket hitvese, Kogelbauer Anna „emelte a maga és árvái : Kálmán, Győző, Károly, József, Ödön és Elek nevében.“ Nagy turista sírjához közeledünk em­lékeket kereső utunk során. A régebbi Esztergom tisztes polgárának síri pihe­nőjénél kell pár percre elidőznünk. Brilly Gyula életét és nevét nem a múlt töimelékei közül kell kimentenünk. Ne­mes egyénisége ott él a közös életsor­sot megfutottak értékeket őrző emléke­zetében. A pozsonyi volt cs, és kir, 71. J gyalogezred főhadnagya volt. Morvaor­szágból származott el a magyar sorsfolyó ősi városába, ahol a katonaság köteléké­ből való kiválása után szállítási vállala­tai alapított. Bár mondatszerkesztése s egyéni ízű kifejezései nem mindig egyez­tek meg a magyar nyelvtan és stílus kö­vetelményeivel, lelkes magyarság jelle­mezte. Kezdeményezője és megalapítója a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának. A Vaskapu-menedékház az ő fáradságai nem ismerő buzgóságára épült a Vaskapu tetejére. A menedékház falán bronz dombormű és emlékező so­rok hirdetik munkásságának eredmé­nyét. A nagy természetbarát s Isten ha­talmának elmerengő csodálója egykor a zúgó erdőket, víllámokverte hegytetőket járta, madárdaltól, kristályos patak gyöngyöző csobogásától ittasult. Most a jóságos föld alatt álmodik tovább. Ter­méskövekre emlékeztető sírkövét és síri ágyát az esztergomi turisták emelték a budapestiekkel együtt nagyon megbe­csült ügyvezető elnöküknek. Síremlékén a megváltás jele, a kereszt hirdeti az üd­vösség zálogát s az életnek halált győ­ző folytatását. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd. Az esztergomi belvárosi temető siriámpái mellől. XI. Séta a halottak városának utcáin. Amit nem kellett volna megírni az „Esztergom Vármegye“ társadalmi és politikai hetilapnak A harmadik telekrész sok sorában akadunk katonatisztek sírhalmára. Éle­tük nem egy napját kísérte ágyúdörges, csatazaj, dobpergés és trombitaharsogas. A megálmodott dicsőség elszállt szép napjai után hányatott testük a mindenki földjébe került, ahol sárral, porral ele­gyedtek az aranyzsinóros, díszes atillák, itt elpihennek a tört remények és csapkodó szárnyak. A csend és béke szól : minden földi valóság csak futó ár­nyék, tűnő csillogás és színes délibáb. Szürke obeliszk merev ,,vigyázz"-ban őrködik Steyszkál Károly-nak, az egy­kori cs. és kir, 26. gy, ezred őrnagyának síri szállása előtt. Sírdombja közepén gömbbe borult örökzöld bokor zörgő le­velei verik az emlékezés halkszavú só­haját, A síri veremnek nem egyedüli la­kója. Tóth Fanni, életének tarsa nyug­szik mellette, aki katona urával együtt várja a feltámadás harsonáját. Német felírás és búcsúztató sorok hoz­zák át az elhanyatlott múltból az emle­gető jelenbe Etter János serfőzőnek em­lékét. A legjobb atyát, barátot és hitvest siratják a könnyes sorok, aki híven ki­tartott a kötelesség és az adott szó szol­gálatában. Meghalt ugyan, de tovább él szerettei szívében. A hátramaradottak nyugalmat esdenek a sír lakójára. Kérik az égi jutalmazót, fogadja az örök bol­dogság honaba az elköltözöttet. Elter Annuska, Etter Auer Erzsébet, Etter Meszéna Etel földi életére utalnak a be­tűkbe dermedt nevek. A sírkő legfel­sőbb szalagján arannyal futtatott kőró­zsák között Etter Nándor földi vándor­lására figyelmeztetnek a kőre szállott emlékeztető betűk. A kiszámíthatatlan halálra mindenki­nek mindenkor készen kell lennie. Itt nincs helye a tervező számítgatásoknak. Senki sem kapott ígéretet, hogyan, hol és mikor esik találkozása a titokzatos ismeretlennel. Erő, rang, kor nem irá­nyítja megjelenését. Kopogtat az ajtón. Nem várja válaszunkat. Ránk nyit. Elénk toppan, s máris mennünk kell I Zsolnay Jenőnek, a helybeli bencés gimn. VII, o. t.-nak, ifjúsága Ígéretes ta­vaszán kellett távoznia a földről, mely várakozással fordult feléje. Két évvel a fiú nagy útja után az apa, Zsolnay János dr., a pannonhalmi főapátság főorvosa tért pihenőre véréből sarjadt gyermeke mellé. Vasrács keretében sziléziai már­vány őrzi fakuló emléküket. Német írás Hobza Rudolfról, az első világháború előtti idők cs. és kir. 26. gy. ezredének főhadnagyáról hoz katonásan rövid adatokat. A fiatal, 33 éves tiszt­nek tiszttársai állítottak síremléket. A kereszt és szív egymástól elválaszt­hatatlan világáról beszél Tóth Imréné nemes Kintzly Irén szobros sírköve. A sírbolt fedéllapján görögruhás fiatal nő ül. Tekintete a kezében tartott nyitott könyv két lapjára esik. Az egyiken szí­vet, a másikon keresztet domborított a szobrász vésője. Olvasnunk kell a betiik nélkül is érthető szöveget: ahol szív van, a kereszt elmaradhatatlan s csak a szív tudja elhordozni az egyébként elviselhe­tetlen fájdalmas kereszteket. A síri pi­henőre tért úrasszony Tormay Cecil­nek, a kiváló írónőnek s a Magyar Asz- szonyok Nemzeti Szövetsége elnöknőjé­nek volt unokatestvére. Az ,,Esztergom és Vidéke" 1938. évi folyamának 79. sz.- ban bájos aprósággal hódol az akkor már halott híres-neves unokanővér em­lékének, aki törhetetlen akaraterejének, ragyogó tollának s nagy szervezőerejé­nek már 10 éves korában figyelemremél­tó jeleit mutatta. Üjra tiszti sír előtt állunk. Mag*s­rangú katona életfutását szedik néme­tül beszélő sorokba a rendekbe paran­csolt betűk. Appel Ferdinánd lovag em­lékét idézik. A már többször emlegetett cs és kir, 26. gy. ezrednek parancsno­ka volt. Harsány vezényszavak, csillogó kardok köszöntötték egykor a nagy urat ! Vasból formált katonaderekak sorerdeje gyökerezett a földbe villámló szeme előtt ! Ma ? Hűs, csendes, ese­ménytelen sír ölén pihen, őrtálló sírkö­vek karéjában, zörgő avar, bánatosan síró szellő muzsikája mellett. Szomor- kodó testvérei állítottak márványkeresz­tes síremléket az életének 52, évében messze vidékre rendelt ezredparancs­noknak. Enyhe rózsaszínben játszó sírlapok fedik egyházpakai Andrássy József m. kir, ny, csendőrszázadosnak lezárt föl­di páiyát jelző sírboltját, A sírtetőre aggatott koszorúk a fájó emlékezést sír­ják, A sír rácsán belül vastag törzsű akácfa dong hangtalan igéket a terjesz­kedésében pusztuló életről s az egyedül­álló élet árvaságáról. Három, egyfajta vörösmárványból fa­ragott sírkő áll egy vonalban sírőrséget a Viola-család temetkező helyén. A Schalkház-mauzoleum oldala mellett el­vezető, dombnak kapható út szélén tar­tunk. Ezen a részen hirtelen nagy esés­sel szakad a domboldal. Valóságos kis- erődszerű építkezést kívánt az egyenet­len talaj. Csak oldalt, több lépcsőtök se­gítségével közelíthető meg a sírhely és a sírkövek homloktere. Az úttól befelé in­duló első sírkő Viola Mihály-1 szólít- gatja a messzi múlt árnyai közül, a „leg­jobb férjek egyiké"-t, aki 1849-ben haj­totta fáradt fejét a koporsó vánkosára, abban az időben, amikor a forró júliusi napok izzásakor Görgei seregének elvo­nulása után Esztergom vármegye a rém­uralom kiszolgálóinak kezére került. A középső síremlék Viola Ferenc „városi tanácsnok" enyésző porai fölött őrködik, kit utolsó útjára is híven elkísért a hit­ves : Mollik Mária. „Hideg tetemeit“ a közös családi sírhely őrzi. A harma­dik márványemlék Viola Imré-1, „Esz­tergom városának másod szószólóját — utóbb képviselőjét" emlegeti, aki életé­nek 74. évében rázta le földi bilincseit. Egy évvel korábban került a sír ma­rasztaló hantjai alá Viola Imréné Bulits Erzsébet. A sírkő ívmezeje alatt az írás Viola Flóris ,,m. kir. áll, vasúti mérnök" haláláról vet pár emléksugarat. A Lábady-család síremlékén fájdal­mas sorok siratják ifj. Lábady Lajos-1, Szany községnek a halál adóját ifjú évekkel fizető tanítóját. Az élet és ha­lál Urához fohászkodnak a vesztesek : Irgalmas Jézus nyugtasd meg őt És vi­gasztald meg szeretteit. — A viszont­látás reményével vigasztalódnak. A lefelé futó domb dereka táján tar­tunk. A talaj egyenletesebbé simul. A tizennegyedik sorban, közel az út szé­léhez Horváth Vendel ny, csúzi plébá­nos sírkeresztje beszél a 82 esztendős életfutás célhoz éréséről. Egyéni elgondolás faragta kőbe Kol­lár Antal özvegyének, Einczinger Mag- dolná-nak síroszlopát, melyet anyjuk „gyászemlékeül állítottak kesergő gyer­mekei." Apró, keresztes kupolában vég­ződő, barázdált, talpas korinthoszi osz­lopos kőemlék hirdeti porai fölött a ke- gyeletes emlékezést. A század ötvenes-hatvanas éveinek modorában emelt, homokkőből faragott, hármastagozású síremlék Geiger Juli- anná-nak, néhai Mészáros Márton ér­seki tiszttartó özvegyének emlékét őrzi. A felső tagozat fülkéjében a feltámadott A minap délután egy pár ügyiratot vit­tem be a városháza 1-es szobájába, ahol a városházi urakat egy újságlap fölé ha­jolva találtam. Mint afféle kíváncsi nő, azonnal érdeklődtem, hogy vájjon min tanakodnak ? Erre az egyik úr, aki a cikkben szintén érintve volt, felém nyújt­ja az újságot azzal, hogy olvassam, mert igen tanulságos a tisztviselők részére, Hát elolvastam, olvasás közben pirultam és elszomorodtam. Pirultam, hogy vannak olyan merész, izgága emberek, kiknek nem az a törekvésük, hogy a mai nehéz viszonyok között simítsák az ellentéteket és előbrelendítsék ezt a háborús, nehéz helyzetet, hanem aligha jóindulattal és meggondolatlanul zavarják a közhangu- atot és károsan befolyásolják az amúgy is elkeseredett alsóbb osztályrétegek fel­fogását. Kérdeztem az illető urakat, miért nem válaszolják meg az újságközleményt ? — Azért, mert nekünk munkára kell az idő, nem pedig újságcikkezésre. A tisz­ta, becsületes munkát ért alaptalan táma­dás visszaesik az írójára. Nem érdemes nekünk erre felelni. De igenis érdemes. Érdemes megleckéz­tetni X. Y. urakat, a mai magyar élet ezen szomorú típusait, akik azt sem tudják, hogy mit csináljanak jó dolgukban. Könnyű a kávéházból bodor szivarfüst felhői mögül kritizálni a sokszor késő es­tig dolgozó városháziakat, kik ha nem is vérrel, de nehéz verítékkel vesznek részt az országvédő nagy küzdelemben. Vannak, akik azt hiszik, hogy gyerek­játék ma a közélelmezési hivatalt, meg a lakáshivatalt vezetni. Bár nincs megha­talmazásom, de szívesen felajánlanám, hogy csak egy hétre is vezessék el azokat a hivatalokat X. Y. urak, ahol azt hi­szem, hamarább megkopaszodhatnának, mint Schaklház és meggörnyednének, mint apám, vagy egy hét alatt bekerülné­nek Lipótmezőre. Ott aztán elmélkedhet­nének azon, hogy míg ők csufondáros, helyt nem álló állításokkal kritizálják a vezetőket, addig azok, akiket csúfolnak, íróasztaluk fölé hajolva azon iparkod­nak, hogy igaz felebaráti érzéssel és megértéssel minél egyszerűbben oldjanak meg olyan problémákat, amelyekhez X. Y. urak esetleg annyit sem értenek, mint az a bizonyos tyúk az ábécéhez. Most, amikor mindenki a magyar ösz- szefogást és a belső front szilárdságának és egységesítésének szükségességét han­goztatja, csodálkozom, hogy ilyen jóin­dulatúnak nem nevezhető és tekintély- romboló cikk egy magyar lapban megje­lenhetett. Ugylátszik, ezek a névtelen X. Y. urak azt akarják, hogy megismétlődjék a szo­morú emlékű 1918—19-es belső viszály (kár az erőlködésért), vannak még, akik éberen őrködnek a magyar társadalom belső rendjén. Ilyen urakat a munkatá­borba kellene küldeni, vagy ki az orosz­front első vonalába. Nagyhangúak ! Bé- kétlenek ! Mennének ki csak 6 hónapra a frontra, a 27 órás tűzbe, a 20 fokos hi­degbe, az egér és tetűtanyákra, a latya­kos, beázott tetejű bunkerekbe, — aztán szájhősködhetnek, követelőzhetnek, ha tudnak ! De azt hiszem, inkább örülné­nek, hogy csendben meghúzódhatnak itt­hon. Több megértést tehát Uraim! Több meg­értést és több körültekintést ! Mielőtt va­laki az újságba valamit megírna, győződ­jék meg annak valóságáról. Például a t. Cikkíró úr a lakáshivatal­lal kapcsolatban azt mondta, hogy aki nem hiszi, hogy így van, az próbálja meg. Én vettem magamnak annyi fáradságot és csendes szemlélőként 30 percet töltöttem ott el. Ezen idő alatt tapasztaltam, hogy az ott lévő tisztviselőknek igazán vas­idegzettel kell rendelkezni, nagyon sokat lenyelni, még többet magyarázni. Ezen 30 percből egy intelligens úriasszony 20 perc alatt sem akarta megérteni, hogy az új lakásban fizetett jelenlegi lakbérét a la­káshivatalnak leszállítani módjában nem áll. Türelem és udvariasság kell a vég­telenségig és ha a fél eltávozik, mégis azt mondja, hogy nem csináltak neki semmit. Ugyancsak a Cikkíró úr gunyoros han­gon számol be arról, hogy milyen áldásos tevékenységet fejt ki Esztergomban ez a hivatal. Hát kérem én adatokkal bizonyí­tom a valóságot. A lakáshivatal 9 hónap alatt a város területén kiutalt összesen 254 önálló lakást, három szobásat. Em­berhez méltó lakásokhoz juttatott olyan sokgyermekes családokat, akik eddig odúkban laktak és a háztulajdonosok so­hasem engedték volna be a házukba. Helyszíni kiszállást eszközölt több mint 1.000 esetben. Az a tény, hogy a t. Cikkíró úr, vagy sugalmazója azonnal a kellő időben és a szája íze szerinti megfelelő lakást nem kapta meg, az nem azt jelenti, hogy nem adják ki a lakásokat, hanem azt, hogy a lakáshivatal annak adja ki, aki azt első­sorban megérdemli és sokkal nagyobb szüksége van rá. A sokgyermekes család­nak mindenesetre előnyben kell részesül­ni pld. a vadházasságban élő, gyermek­nélküli ú. n. férj és feleségnél. A helybe­lit előnyben kell részesíteni a vidékivel szemben és így bizonyos mértékben a nem kívánatos elemek beszivárgását is meg lehet akadályozni. Mindenesetre a lakás­hivatal tisztviselőjének is van annyi lel­kiismerete és kötelességérzete, hogy min­denkor az igazságnak megfelelően, min­den részrehajlás és közbelépés nélkül adja ki a lakásokat a rászorultaknak. Ne dobálódzunk a szavakkal, mindenki söpörjön először a maga háza előtt és ha azt tisztának találja, akkor tiszta és pár­tatlan szemmel nézze meg a más portá­ját. Ne játsszunk a lappangó tűzzel és a kétségtelenül fennálló nehézségeket ne fokozzuk. Ne okoljuk a hatóság embereit olyan bajok és hiányok miatt, amelyek a háborús viszonyokból önként adódnak, amelyekről ők maguk sem tehetnek. Ha pedig valami mulasztást vagy bűnös visz- szaélést tapasztalnak, annak sem a sajtó­ban a helye, hanem a fegyelmi hatóság­nál, mely tudja a kötelességét, s melynek ellenőrzését a kritizált hivatal bármelyike is minden bizonnyal nyugodt lelkiisme­rettel fogad. B. R. .BŐÉT LEGMAGASABB NAPI ÁRBAN VESZ ESZTERGOMI BORÁSZATI EGYLET Rt. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom