Esztergom és Vidéke, 1941

1941-03-15 / 22.szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér. Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér. HETI ESEMÉNYEK BELFOLD fíerczeg Ferenc 50 éve tagja a Pe­tőfi Társaságnak. — Gránát rob­bant a kispesti polgári iskolában, 3 halott, 6 súlyos sebesült. — Kassa visszakéri a csehektől az árvák és gondnokoltak elvitt vagyonát. — Dí­szes emléket állítanak Lázár szerb cárnak Szentendrén. — Visszaállít­ják az országgyűlési képviselők ré­szére régi fizetésüket. — Buda­pesten csaknem ötször akkora a fe jenkinti egyenesadó teher, mint vi­déken. KÜLFÖLD Szerdán életbelépett az amerikai hadianyagkölcsönzési törvény. — Hazaszállították XIII. Alfonz volt spa­nyol király holttestét. — Német ér­dekkörbe került a Banca Romána, Románia legnagyobb bankja. — A brit tengerzár áttörésére készül a francia hajóhad. — A görögök ki­ürítik Szalonikit. — A nyégus fő­hadiszállását a Tana-tó mellé he­lyezte. — Az angol kormány meg­gyorsítja a hajóépítést. — Roosevelt sajátkezű levelet írt Pál jugoszláv régens-hercegnek. — Eddig 43 an­gol torpedóromboló pusztult el. — Amerika 50 millió dollárért támasz­pontokat kér Írországtól. — Megkö­tötték a békét Indokina és Sziám kö­zött. — A japán külügyminiszter Berlinbe és Rómába utazott. - Te­rületeket engedett át Franciaország Sziámnak. — Külön rendőrséget ál­lítottak fel a panamázó román tiszt­viselők ellen. — Német szénnel fű­tik a francia vasutakat. — A német ipar 130 millió márka megrendelést adott a francia nagyiparnak. — A kölni biboros-érsek meghalt. — Már a csalán is szerepel az angol étla­pokon. — Mozgó templomokat épí­tenek Németországban. — Nem sza bad szarvasmarhát Romániában le­vágni. — Anglia katonailag feladja Görögországot. — 16.000 repülőgé­pet akar gyártani ezidén Amerika. — Nyolcvan millió tonna acélt gyárt évenkint Amerika. — Pokolgépek robbantak fel a szófiai angol követ podgyászában. — A volt román ki­rály aranykincsének nagy részét el­kártyázta titkára. — Németország hadianyaggyárakat létesít az Ural hegységben. — Az összes tartaléko­kat behívták Görögországban. — Há rom éve csatolták Ausztriát a né met birodalomhoz. — Roosevelt hét­milliárd dollárt kér a hadianyagköl­csönzés finanszírozására. — Anglia elzárkózik a blokádnak a franciák javára való enyhítése elől. — Haza rendelték az összes francia gyarma­tok vezetőit. — Elfogadta az ame­rikai képviselőház 317:71 szavazat arányban az angliai támogatás tör­vényét. — Tengeralattjáró kereske delmi hajókat akarnak építeni Ame rikában. — A tengely korlátlanul tá­mogatja Bulgária égeitengeri kijá ratra való igényét. — A londoni ki rályi palota egyik pavillonját teljesen elpusztította a légi támadás. — Az ausztráliai és újzélandi csapatokat sürgősen Északafrikába szállították — Anglia zavarja a német-jugosz­láv megegyezést. — Hét halálos ál­dozata van az isztambuli pokolgé­pes merényletnek. — Végrehajtják halálos ítéleteket a vasgárdistákon. — 100.000 homokzsák és 3000 köb­méter fa védi a bombáktól a Forum Romanumot. /Vemzefi zászlót lenget a friss márciusi szél és a zászló lobogása két varázslatos szó fogalmát idézi fel lelkünkben: a szabadságét és az ifjúságét. Az esztergomiak emlékezetében feltámad ekkor a jó öreg honvéd­temető képe s mindez hozzátar­tozik az örök március tizenötödi­kék hangulatához, amelyben még egyéb, szóval alig magyarázható szívbeli motívumok is élnek. Ami túléli az időket és viharo­kat s amely a jelenkori viszonyok­tól és a mindenkori divatos esz­meáramlatoktól függetlenül, friss" sen marad meg a márciusi gon­dolatok között, az a két ragyogó eszmény, amelyek egyike a sza­badság, a másik az ifjúság. A szabadság, de nem az a szabadság, amelyet megfertőztek árpolitikai indulatok, és amelyet a maga képére és hasonlatossá­gára faragott meg és festett át a politikai és gazdasági önzés kü­lönféle irányzata. Nem ezt a sza­badságot jelenti az a kis márciusi kokárda, amelyet gyermek és öreg, de különösen a magyar ifjú a mellén visel ezen a napon! Szabadság az, mely a lélek eredeti, tiszta indulataiból ered és amely lelki erőink között a sza­badon szálló sas, képzeletünkben pedig a boldogság aranytollú ma­dara. Szabadság, de az a sza badság, amely Petőfi titáni lelkét töltötte be, s amely az ő kezébe adta a kardot. Szabadság, de olyan, amelyért a másik eszménynek, az ifjúságnak hordozói és képviselői küzdeni, vérezni és meghalni tud­nak ! Bármilyen keveset is, de adjon mindenki! Második esztendeje zúdult ha­zánkra az árvíz csapása. Ember­emlékezet óta soha még két egymást követő esztendőben ilyen csapadék­bőség a Dunavölgyében nem volt. Az ember tűnődve néz az égre, ahol talán megváltozott valami a csilla­gok járásában, vagy az életetadó nap sugárzásában. Kifürkészhetetlen és az emberi akaraton kívülálló oka van annak, hogy folyóink ellensé­gekké váltak és a vízzel telített földből a folyóktól távol is tenge­reket alkotva fakad fel a talajvíz, amelynek pedig más esztendőkben hiányát érezzük. Megfoghatatlan és kiszámíthatatlan, előre nem látott és nem várt természetű körülmények pusztítják immár másodízben a magyar vetéseket, tesznek ezreket hajléktalanná, koldussá, földönfu­tóvá.. . A rémület, a kétségbeesés és a keserűség e pillanataiban csak egy segítség van, csak azzal fordíthatjuk jobbra az árvíztől sújtott nép sor­sát, ha tehetségünkhöz mérten ada­kozunk és megosztjuk gondjainkat az árvízkárosultakkal. A magyar társadalomnak ezúttal is Kormányzó Urunk adta meg a jelet az építő munka elindítására. Fáradtságot, ve­szélyt nem nézve, repülőgépért* be­járta a tengerré vált rónákat és szomorú szívvel látta a magasból, hogy mint süppednek össze a kis tanyai házak és mint hordja el a jeges ár a földekről a vetést az éle­tet és az istállókból a barmokat. Szomorú látvány tárult az első magyar ember elé. Az elöntött hol­dak százezrein milliós károk apasz­tották megint népünk vagyonát és jövedelmét éppen akkor, amikor a világtörténelem eseményei napról­napra a legnagyobb áldozatot kö­vetelik meg a legnagyobb magyartól a legkisebbig egyaránt. Látta a kár, a pusztulás és a siralom sötét képét, de látta a magyar honvéd és sok-sok névtelen dolgozó ember hősiességét, elszántságát, kitartását a szakadozó gátakon. Látta, hogy ez a sokat szenvedett magyar tár­sadalom mérhetetlen nagy erkölcsi erőkben gazdag. S ezért tudta, hogy két esztendő alatt, immár másodízben nem fog kérő és hívó szavával hiába fordulni hozzá. Azok az emberek, akik ma idegen házakban, vagy talán a télutó vi­harával küzdve a szabadban kény­telenek tanyázni, vagy talán éppen ezekben a percekben mentik ki a düledező házból szerény földi javaik egy részét, nem is tudják talán, hogy rajtuk függ ma az egész ma­gyar társadalom aggódó tekintete. A boglyára, vagy az ár elől a fára menekült ember, aki végveszélyben már csak az Úristenhez fohászko­dott és attól a gépmadártól remél segítséget, amely elhúzódott a tükör­ré vált földek fölött, nem integetett, nem fohászkodott hiába. A legelső magyar ember látta nyomorúságát, szörnyű sorsát és most a jóságos atya szerető szavával fordul a tár­sadalomhoz: „Bármilyen keveset is, de adjon mindenki!" A felhívásnak — tudjuk — meg­lesz az eredménye. Hiszen azt mu­tatja meg a gyűjtéssel a társadalom, hogy mennyire becsüli meg saját véreit és mennyire hajlandó hozzá­járulni ahhoz, hogy a szakemberek ezután már felkészüljenek az ilyen rendkívüli és előre nem látható árvízkatasztrófa elhárítására is. Azok akik hajlékukat és vagyonukat most nagyrészben elveszítették, leginkább szűkös viszonyok között élő embe­rek, nehéz munkával szerzik meg mindennapi kenyerüket. Nem kérnek többet a társadalomtól, csak annyit hogy megint visszatérhessenek haj­lékukba, ismét végezhessék mun­kájukat, amely az egész országnak ad kenyeret Aki tehát talpraállítá­sukban segédkezik, tulajdonképpen önmagának ad, Vármegyei gyűlések Vármegyénk törvényhatósági kisgyfi­lése kedden tartotta meg dr. Késmárki Frey Vilmos íőíspán elnöklésével rendes havi gyűlését. Dr, Radocsay László igazságügymi­niszter köszönetét nyilvánította a tör­vényhatóságnak m. kir. titkos tanácsos­sá történt kinevezése alkalmából hozzá­intézett üdvölésekért. Bárdossy László külügyminiszter ugyancsak köszönetet mondott az üdvözlésekért, A tárgysorozat jelentőseb pontjai vol­tak : Uny község leventegyakorlóteret létesít, Magyar- és Németszőgyén köz­ség elhatározta egyesülését. A kisgyűlés végén Hegedűs Balázs szólalt fel és kifogásolta, hogy a Renner­féle telkeket, amelyeket kis emberek vá­sároltak meg, még most sem kapták meg a kisemberek. Reviczky Elemér alispán válaszában közölte a kisgyűléssel, hogy addig is, ameddig a felsőbb határozat megjön, en­gedélyezi ezeknek a házhelyeknek a be­építését. Hegedűs Balázs kérte még, hogy Pár­kányban emeljék fel a cukorfejadagot, továbbá, hogy Búcs községből a tenyész­állatvásárra felhajtandó sertések szállí­tási költségét, a vármegye vállalja ma­gára és végül sürgette a belvizek szabá­lyozását. Az alispán megnyugtató válaszában a két utóbbi kérelemnek teljesítését kilá­tásba helyezte. A kisgyűlés után a közigazgatási bí­zottság ülésezett. Az ülésnek kiemelke­dő pontja volt az alispáni havi jelentés, amely szerint ünnepi eseménye volt vár­megyénk életének dr. Radocsay László igazságügyminiszter látogatása, aki ab­ból az alkalomból jött el a vármegyébe, hogy XII. Pius pápa vitéz Sághy Antal­nak, a Lábatlani Cementgyár igazgatójá­nak, a Szent Gergely-rend lovagkereszt­jét adományozta. Az alispáni jelentés kitért a közélel­mezés kérdéseire is, amelyek igen súlyos gondokat okoznak. Különösen nagy pro­bléma a zsírellátás. Legnagyobb nehéz­ség a kérdésben az, hogy a süldők ára nincs maximálva, mint a hízósertéseké, A két ár közti különbséget emiatt a ren­delkezés miatt áthidalni nem lehet. Egyébként a vármegye zsírzsükséglete a megkötött szerződésekkel biztosítva van. Esztergom városában a hentesek a ser­íésvágásokat teljesen jogtalanul beszün­tették azzal a céllal, hogy áremelést kényszerítsenek ki, Esztergom város ez­zel az akcióval szemben hatósági hús­széket nyitott és biztosította a város zsír és húsellátását. Nagy nehézségek vannak a bőr-beszer­zések körül is, mert az igényelt anyag késedelmesen érkezik, annyira, hogy a párkányi járás már október óta nem kap cipő-, bőr- és talpanyagot. Az elmúlt hónapban a népszámlálás befejeződött. Az árvíz és a hideg nagyobb károkat 'nem okozott. Jégtorlaszok is csak Ga­ramkövesdnél képződtek, de nagyobb bajokat ezek sem okoztak. Az erdélyi menekülteket aránylag igen nagy számban sikerült a legkülönbözőbb helyeken elhelyezni. A vármegyei gazdasági felügyelő havi jelentéséhez dr. Porubszky Géza ország­gyűlési képviselő szólt hozzá és a pár­kányi zsidóbirtokok ügyében interpel­lált. Tomka László gazdasági felügyelő vá­lasza után vitéz Szívós-Waldvogel Jó­zsef hívta fel a figyelmet arra, hogy az év folyamán nem szabad parlagon ma­radni egyetlen kis területrésznek sem. Tomka László felvilágosításul közölte, hogy meg vannak a törvényes eszközök arra, hogy ez megakadályoztassák. A kir, tanfelügyelő jelentésében meg­emlékezett a népszámlálásról, amelyet legnagyobb részben a tanítók végeztek ; a különböző kulturális előadásokról, a magyar dal propagandájáról, A közigazgatási bizottság ülése után a különböző albizottságok üléseztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom