Esztergom és Vidéke, 1941

1941-06-07 / 46.szám

HATVANKETTEDIK ÉVFOLYAM 46. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton Keresztény politikai és társadalmi lap. SZOMBAT, 1941. JÚNIUS HÖ 7 Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér. Előfizetési ár 1 Hóra : 1 pengő 20 fillér. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Budapest egymillió pengős póthi­telt kér. — Ünnepélyesen beiktatták Popoff Mihály görögkeleti érseki helynököt. — Sürgősen szabályoz­zák Kárpátalja folyóit. — A fővá­ros 300 holdas erdőt vásárol Soly­már határában. — Eltiltották a zsi­dókat a pestmegyej vendéglők, mo zik és cukrászdák látogatásától. — Bárdossv miniszterelnök kihallgatá­son jelent meg az olasz királynál a pápánál és Mussolininál. — A Kúria ötévre Ítélte a szökésben lévő Kovarcz volt nyilasképviselőt. KÜLFÖLD Németországban másfélmillió ha­difoglyot tartanak nyilván. — Hitler és Mussolini ismét találkoztak Bren­neren. — Irak fegyverszünetet kért az angoloktól. Mozgósították a fran­cia légiflottát — Bagdadot meg­szállották az angolok. — Anglia azonnali fegyveres beavatkozást kö­vetel Amerikától. — Japán katonai küldöttség járt Olaszországban. ­Romániában korlátozták a vasúti forgalmat. — Megadóztatják a ne­mesi címereket és a jelvényeket Bra­ziliában. — Temesváron a kereske­dők adnak vásárlási jegyet a ve­vőknek. — Chiliének ajándékozta Németország az ottrekedt iskolaha­jót. — Letartóztatták az, angolok az egyiptomi főparancsnokot. — Beve­zették Angliában is a ruha és a cipő adagolását. — 110.000 ember eddig Anglia háborús vesztesége. — Repülőtereket építenek az amerikai csapatok Grönlandban. — Latin be­tűkkel nyomják ezentúl a Völkischer Beobachter és a Berliner Börsen­zeitung német újságokat. — Hadi­ellenőrzés alá helyezte Roosevelt az egész amerikai ipart. — A szovjet kilenc és félmilliárdos államkölcsönt cocsátott ki. — Hősi halált halt Ribbentrop német külügyminiszter főszárnysegéde. — Összeütközés volt a japán és amerikai katonák között Sanghaiban. — Rémuralmat csinál­tak az angolok Irak megszállott fő­városában. — Amerika a kőolajter­melésben bevezeti a kényszergazdál­kodást. — Mexikó nem fogja követni a háborúban Amerikát. — Kréta szigetén már megszűntek a harcok. — A háború legcsúfosabb vereségét szenvedte Krétán Anglia. — A né­metek májusban 746.000 tonna an­gol kereskedelmi hajóteret süllyesz­tettek el. — Oroszország meszün­tette moszkvai görög követséget. — Németország támogatni fogja a fran­ciákat Sziria védelmében. — A Te­heránba menekült iraki miniszterel­nök magával vitte a hatéves Feysal királyt is. — Tüntetés volt London­ban s veszteségliszták közzétételéért. — Megerősítik a svéd tengeri had­erőt. — Ismét szabad friss kenyeret árusítani Romániában. — A zsidók tulajdonában lévő ékszereket és mű­tárgyakat Németországban csakis a képzőművészeti kamarának lehet el­adni. — Vitorlával és fafűtéssel ju­tott el egy német gőzös Argentíná­ba. — Költöztetik a márványtengeri olajtartalékokat. — Krétán 3800 új­zélandi katona tünt el. — Három német altisztet keresztre feszítettek Kréta szigeten. — //. Vilmos volt német császár 82 éves korában Doornban elhunyt — Moszkvában és Leningrádban havazott. — Töme­gesen megszöknek a kinai katonák. — Amerika londoni tengerészeti at­taséja öngyilkos lett. — 8000 an­gol és 4000 görög került fogságba Kréta szigetén. — Német aknákkai árasztották el a Szuez-csatornát — Az angolok elkobozták Bagdad élel­miszerét. Pünkösd a Bazilikában Pünkösd vasárnapján dr. Serédi Jusz­tinián bíboros, hercegprímás szentmisét mondott a főszékesegyházban, majd — mielőtt kiosztotta a bérmálás szentségét — szentbeszédet intézett az egybegyűlt nagyszámú hívösereghez és a bérmálandó ifjúsághoz. Beszédének elején Pünkösd ünnepének egyházi és emberi jelentőségére mutatott rá a bíboros főpásztor, majd azzal a ke­resztény alapvető igazsággal foglalko­zott, hogy a lélek az, amely elétet ad. Lélek nélkül nincs élete az embernek. Lélek nélkül nem élet a földön a test éle­te, a lélek által él az ember teste, egé­szében és minden részében, a lélek és a test különválásával megszűnik az ember élete a földön, így van ez a természetfö­lötti életben is, ahol hitünk szerint Krisztus titokzatos testével, az anya­szentegyházzal kell egyesülnie a lélek­nek, hogy örök élete legyen. Hangsúlyozta ezzel kapcsolatosan a bíboros hercegprímás, hogy Krisztus ta­nításait és a hitigazságokat teljes egé­szében és minden részletében magunkévá kell tennünk. Eretnek az, aki válogat a hitigazságokban s az egyház tanításaiban és csak azokat fogadja el magára nézve kötelezőnek, amelyek neki tetszenek. Részletesen magyarázta a főpásztor, hogy mit jelent az, ha valaki nem hiszi az egyház tanítását és ha ismét mások nem élnek a krisztusi erkölcsök szerint s nem követik az egyház erkölcsi paran­csait. — Nemcsak valami elmefuttatás az, amit az imént mondottam, hanem — saj­nos — gyakorlati valóság is, — folytatta a bíboros főpásztor, — Soha annyi két­kedés, tagadás nem környékezte a hit­igazságokat és az egyház tanítását, mint manapság a sajtóban és a beszédekben. Igazában nem is a hitigazságok fájnak egyeseknek, akik tagadják ezeket és vá­logatnak közülük, hanem az erkölcsi igazság és parancs megtartásának köte­lezettsége. Aki megtartja a hitigazságo­kat és Krisztus tanítását s az egyház pa­rancsait mindenben követi, annak az er­kölcsi igazságokat ís követnie kell az az életben. Azt a kérdést tette fel ezután a bíboros főpásztor, hogy nem nagyobb megalá­zás-e az emberi értelmet és akaratot az emberi akaratnak és parancsnak aláren­delni, mint Krisztus akaratának és az isteni eredetű egyház parancsainak ? ! Nem nagyobb megaláztatás-e az, ha egy gyarló ember szándékának és akaratá­nak kénytelenek az emberek értelmüket és akaratukat feláldozni ? Sokan támadják az egyházat ma is, pedig az egyház a földi életünkben is legalább olyan fontos intézmény, mint az állam. Az állam a földi élet biztosításá­ra van rendelve, az egyház pedig azért — hogy a természetfölötti életet bizto­sítsa az ember számára. Beszéde befejező részében arról szó­lott a hercegprímás, hogy azok, akik az egyházat támadják, ezt rendszerint tu­datlanságból teszik. Ha ezek az emberek a hívők részéről kellő felvilágosításban részesülnek, legtöbbször elállanak rossz szándékuktól. Végül a bátor hit, tudás és felvilágosodás szellemét kérte a Szentlé­lek Istentől a bérmálkozó ifjúságra. Prohászka-dombormű ünnepé­lyes leleplezése Pünkösd hétfőjén leplezte le az Orszá­gos Szent Gellért Egyesület a belvárosi plébánia falán elhelyezett Prohászka­domborművet. Dr. Kamenszky Gyula ala­pító elnök ismertette az indítványokat a Prohászka-kultusz tárgyában, műveinek propagálásí s idegen nyelvekre fordítási akcióját. Határozatba ment, hogy felkéri hódoló feliratban Shvoy Lajos székesfe­hérvári püspök, dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök főpártfogójukat a Pro­hászka-kultusz irányítására, mely után dr, Fallenbüchl Ferenc ny. kir, tanker. főigazgató megáldotta Krasznay Lajos remekül sikerült alkotását, a Prohászka­domborművet. Dr. Etter Jenő Esztergom város pol­gármestere megértő együttérzésével, mint [az egyesület fővédője, méltatta Prohász­ka érdemeit. Az alapító elnök előterjesz­tésére örömmel fogadta azt a tervet, hogy a városház tanácstermében az egye­sület egy Prohászka olajfestményű képét helyezi el és pedig az augusztus 14-i Szent István-ünnepség alkalmával. Ez­után átveszi a város nevében a dombor­művet, hivatkozással az alatta lévő em­léktábla és a szemközt lévő Szent Gel­lért-dombormű és emléktábla régebbi át­vételére, A Himnusz elhangzása előtt az alapí­tó elnök az egyesület és Bencés Diákszö­vetség nevében koszorút helyezett el az emlékműre. Az ünnepség után az egyesület kül­döttsége felvonult a Bazilikához a Pat­rona Hungariae-szoborhoz s onnan le­tekintve a szemináriumnál lévő Pro­hászka műemlékre, mondotta el a Pro­hászka Jézus Szíve-ímafohászát. Majd az 50 év előtt érettségizett öreg bencés­diákok a Szent Gellért Otthonban vitat­ták meg, miképen fogják értékesíteni az összejövetel terveit, A bencésdiákok közös találkozója Az esztergomi bencésgimnázium vég­zett növendékei már szinte hagyomá­nyossá váló szokás szerint az idén is Pünkösdkor tartották meg együttes ta­lálkozójukat. Az idén a 10, 20, 25, 30, 35, 40, 45 és 50 évvel ezelőtt érettségi­zett öreg diákok jöttek el városunkba, hogy néhány felejthetetlen óra kereté­ben emlékezzenek vissza esztergomi örök szép diákságukra. Pünkösdvasárnap este a találkozóra összejött növendékek fehérasztal mellett ünnepelték a viszontlátást és barátságos beszélgetés közben emlékeztek vissza a diákkor ezernyi vidám emlékére, a jó és bölcs tanárokra, a fiatal kor édes ba­jaira és örömeire. Pünkösd hétfőjén a gimnázium termei­ből indultak szentmisére az öreg diákok. A szentmisét dr. Shvoj Lajos m, kir, titkos tanácsos, székesfehérvári megyés­püspök mondotta a volt diákok segédle­tével, ugyanakkor a mellékoltároknál a meghalt osztálytársakért mutattak be szentmisét, A szentmise után ünnepély volt a gimnázium dísztermében, amelynek so­rán a gimnázium énekkara a bencés in­dulóval köszöntötte a megjelent öreg diákokat, majd Mészáros László I, o, gimnazista kedves szavakkal mondott Is­tenhozottat, ezután a Gaudeámus örök­szép melódiái hangzottak fel, Dr. Porubszky Géza országgyűlési képviselő mondotta az emlékezést. Fel­emelő szavakkal emlékezett vissza a ré­gi tanárokra és osztálytársakra s azokra, akik nem jöhettek el, de akik gondolat­ban egészen biztosan együtt vannak most az alma mater falai között, . Dr. Porubszky Géza ezután nagy vo­násokban visszapillantott azokra a nagy történelmi változásokra, amelyek a világ képét az iskolás évektől egészen mosta­náig gyökeresen átalakították. — Diákkorunkban — mondotta az il­lusztris szónok —, ha megbuktunk, ak­kor lehetett pótvizsgát tenni, egy nem­zet életében azonban nincsenek pótvizs­gák, hanem önfeláldozó hazaszeretet, lankadatlan szorgalom emelheti a ma­gasba a mélyből a nemzetet. Dr. Porubszky Géza beszéde végén kö­szönetet mondott a bencésrendnek, hogy diákjait hazaszeretetben, vallásosságban neveli az életre. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a gimnázium szalonzenekara Kéler : Csokonay-nyitányát játszotta el. Ezután dr. Balogh Albin m. kir. tan­ügyi főtanácsos, gimnáziumi igazgató szólt a megjelent régi diákokhoz meleg szavakkal. A felejthetetlenül szép ünnepséget a Ballag már a vén diák eléneklése fe­jezte be, Az ünnepély után dr, Tompa Ferenc egyetemi tanár az alábbi emelkedett han­gú beszéd keretében helyezte el az inté­zet hősi halottainak emléktábláján a ta­lálkozóra összejött bencésdiákok koszo­rúját : —• Antes ernyedt izmait viaskodásá­ban az anyaföld, ez a kifogyhatatlan ak­kumulátor töltötte meg újra és újra friss, győzelemre vezető erővel és mi, Szent Benedek szellemének késő örökösei, za­rándokként keressük fel időközönként az Alma Matert, hogy ennek a szellemnek soha meg nem fogyatkozó erejéből részt kérjünk lankadó munkakedvünk, eltik­kadt lelkünk táplálására. Testünk, lel­künk ereje véges és gyarló, a 10, 20 év sőt íme, egy emberöltő távlata őrli, kop­tatja, de az Alma Mater szelleme örök, mert Istentől való, — De zarándoklatunk egyúttal sereg­szemle is és kutató szemünk meleg tekin­tetével keressük sorainkban az ifjú évek sorstársait, akikkel együtt tanultunk dol­gozni, akik részesei voltak zsenge éle­tünk tiszta örömeinek, akikkel együtt lettünk Szent Benedek fiaivá. — Hol vagy Te kedves, jóbarát, aki előtt oly bizalommal tártam fel lelkem vágyait, ifjúságom álmait, hol vagy Te nehézségeimben készséggel támogató hű­séges bajtárs, vidámságaimban Velem ka­cagó megértő pajtás ? Óh, hogy örülök, hogy most itt látlak mellettem, Téged és Téged és Téged is, hogy megszoríthatom újból a kezedet, Te szürkefejű, baráz­dált arcú kortársam, osztálytársam, egy életre örök barátom, akinek a kemé­nyebbre vált vonásában is én mindig, még most is az ifjú, derűs, vidám te­kintetű arcot látom. — De hol vagy Te, akit az élet mesz­szebbre sodort, akit sorsa, hivatása meg­akadályozott abban, hogy itt legyen a mai seregszemlén és aki most — bizton tudom — nosztalgiás fájdalommal gon­dolsz arra, hogy nem vehetsz részt za­rándoklatunkban. És hol vagy Te, szív­béli bajtárs, akinek csak az emlékéhez tudunk ma elzarándokolni az örökéletű lélek baráti kézszorítására ? — És én mélyen érzem, és érezzük ma mindnyájan, hogy ezen a seregszemlén épen ők, porladó testű bajtársaink jelen­tek meg a legteljesebb számban, az ő ka­tonás glédájukból nem hiányzik egy sem, az ő szellemük telít meg bennünket, az ő harsány jelentkezésük zúg most a fü­lünkben : presente, jelen vagyok 1 Itt va­gyok öreg bajtárs, átveszem a parancs­nokságot, irányítlak, vezetlek Benneteket az ideológiák, a politikai jelszavak, a rosszul értelmezett hazafiság útvesztőjé­ben, kemény vezényszavammal, a magam példájával öntök friss erőt lanyhult iz­maitokba és kiadom Néktek azt a tábori jelszót, melyet soha elárulnotok nem sza­bad, amelyet még utolsó csepp véretek­kel is megőrizni tartoztok: és ez a jelszó: a szentistváni magyar haza, a jelhang pedig: magyarnak lenni mindenek fölött I — Te Horváth Miska és Ti többiek, a Ti véretek áztatta és tette termékennyé azokat a szent rögöket, amelyeknek el­rabolt, de isteni törvény alapján vissza­térő talajában egy új magyar ezredév fája terebélyesedik. Te Kucsera Fero, és mártírtársaid igazolták Isten és a világ előtt, hogy a magyar fa csak magyar ta­lajban verhet gyökeret, hogy azt csak magyar kéz, magyar éghajlat táplálja, erősíti, de idegen eszmék, idegen nedvek

Next

/
Oldalképek
Tartalom