Esztergom és Vidéke, 1941

1941-06-07 / 46.szám

leszárítják, lepergetik leveleit. A Ti pél­daadástok, bátor kiállástok, a magyar­ságtokért hozott legnagyobb áldozat mu­tatta meg, hogy a határainkon túl élő ba­rát vagy ellenség csak a magyarságát ön­tudatosan valló és azért minden áldo­zatra kész nemzedéket tiszteli, becsüli és értékeli, de lenézi és poltronnak tartja a meghunyászkodó rabszolga-lelkeket. — És amidőn most áldott emléketek­nek áldozunk, köszönjük Néktek ezen ta­nítást, köszönjük Néktek véretek hullá­sát, amelyről hisszük, valljuk, fogadjuk, hogy az nem hiába történt, A Ti szelle­metek óvja meg és tegye teljessé drága hazánkat, védjen, óvjon és vezessen to­vábbra is bennünket, hogy ha majd mi mondjuk előttetek a szententét, szégyen pírja ne érje arcunkat, és emlékünk le­gyen utódaink előtt olyan áldott, mint amilyen a Tiétek most és mindörökké ! A déli órákban az elhunyt tanárok sírjait küldöttségek koszorúzták meg. Délben fél 2 órakor közös társas ebéd volt a Fürdő szállóban. Délután az intézet sporttelepén reme­kül sikerült tornaünnepély volt. A sport­pálya hatalmas nézőterét teljesen meg­töltötte a közönség, amelynek élén vá­rosunk vezetőit jóformán teljes számban ott láttuk. A tornaünnepélyen a gyönyörűen si­került közös szabadgyakorlatok után egymásután peregtek le filmszerű tarka­ságban a szebbnél-szebb számok, ame­lyek mind tanúskodtak arról az odaadó és szakértő munkáról, amellyel Boro­missza Gyula tornatanár irányítja az in­tézet testnevelését. Többezres közönség előtt folyt le a gyermekdalosverseny és tornaünnepély Mindvégig meleg érdeklődés mellett, nagyszámú közönség részvételével folyt le május 29-én, csütörtökön az a nagy­szabású gyermekünnepély, amelyet Borz Lajos kir. tanfelügyelő hívott életre és rendezett meg immár másodízben Esz­tergomban a vármegye ós város elemiis­koláínak részvételével. Mind a délelőtti léleküdítő dalosversenyről, amely a da­lárdák fejlesztését és a magyar gyer­mekben az önbizalom felkeltését szol­gálta, mind pedig a délutáni magyar táncbemutatókkal kapcsolatos szabadtéri tornaünnepélyről ma is az őszinte elis­merés és elragadtatás hangján beszél mindenki, aki ezen a valóban nem min­dennapi gyermekűnnepélyt végignézte és végighallgatta. Megállapíthatjuk, hogy az a meleg pártfogás, amellyel ezt a gyermekünnepélyt a vármegye és a város vezetőkörei fogadták és az a meleg, osz­tatlan érdeklődés, amellyel csak a leg­szebb, legérdekesebb eseményeket szok­ta megajándékozni a város közönsége, nem volt hiábavaló, Sok szépségben és kedvességben volt részünk ezen a napon, sok gyönyörűséget találtunk a gyermek­sereg érdekességet, eredeti magyar népi értékeket nyújtó teljesítményeiben és megállapíthatjuk azt ís, hogy nem volt hiábavaló az a fáradságos, nehéz, kitartó rendezői és pedagógiai munka sem, amely az ünnepség -sikerének előfelté­tele volt. Köszönjük és elismerés jár t ezért Borz Lajos kir. tanfelügyelőnek és a rendezőségnek. Délelőtt fél 11 órakor a Katolikus Le­gényegylet dísztermében kezdődött a dalosverseny, amelyen ötszáznál több gyermek vett részt. Mint már említettük, ez a dalosverseny érdekes és szinte út­törő megmozdulás volt az iskolai dalkul­túrában, mert eddig ilyen gyermekdalos­ünnepet verseny jelleggel még nem tar­tottak az országban, A hatalmas terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, a magyar dal és a ma­gyar gyermek barátaival, A m. kir, val­lás- és közoktatásügyi minisztériumból báró Wlassics Gyula államtitkár képvi­seletében Neidenbach Emil gimnáziumi igazgató jelent meg és végighallgatta a dalosversenyt dr. Beresztóczy Miklós mi­niszteri tanácsos, dr. Mertén János pro­tonotarius-kanonok, Esztergom főegy­házmegyei főtanfelügyelő, vitéz Szí­vós-Waldvogel József ny, tábornok, dr. Brenner Antal főjegyző, polgármester­helyettes a lelkes közönség többi tagjá­val együtt tapsolva az éneklő gyermek­csoportok sikeres szerepléseinek. Horváth Mária esztergomi Szt. Margit iskolai növendék kedvesen előadott pro­lógja után tizenhárom gyermekkar ver­senyzett és mindegyik elsőnek Bárdos Lajos Huszárnóta c, szerzeményét éne­kelte. Majd a bényi iskola Bárdos : Ti­szai dallamok c. szerzeményét adta elő Tóth József kántortanító vezényletével, a dorogi társ. iskola kórusa Török : Kutya csiribiri csárda c. szerzeményét Kövecs György társ. tanító vezényletével, az esztergomi Szt. Margit leányiskola Ko­dály : Katalinka, szállj el c. háromszó­lamú dalát Hajnali Kálmán igazgató ve­zényletével, az esztergomi Szt, Imre fiú­iskola kórusa Török : Megkötöm a lo­vam c. darabját Hajnali Kálmán vezény­letével, az esztergomi Szt. Anna-zárdai iskola Neuwach : Régi dalocska ját Ke­reszthegyi Gyula segédlelkész vezetésé­vel, a kéméndi iskola Sztojanovits ; Nincs cserepes tanyám c, dalát Csepregi Kálmán igazgató-tanító vezényletével, a magyarszőgyéni iskola Kodály ; Cu, föl lovam c. szerzeményét Lohner János kántortanító, a muzslai iskola Nyusnyai­Szabadi : Befordultam a konyhára c, dalt, Pócs Rezső igazgató-tanító, a nyer­gesújfalui áll, iskola székely népdalokat adott elő Padányi Lajos tanító vezényle­tével, a piszkei áll iskola Simonfi : He­gedűlnek, szépen muzsikálnak Dobos István tanító, a sárisápi áll. iskola Hal­mos : Hej Vírágné c, szerzeményét Bart­kő Györgyné áll, tanítónő, a tokodaltá­rói társ, iskola De szeretnék rámás csiz­mát viselni c, dalt Alpár Gyula társ, ta­nító és a tokodüveggyári iskola kórusa Bódis-Török ; Ej haj gyöngyvirág c. da­lát énekelte Szoleczky Sándor igazgató­tanító vezényletével, A kedves, változatos műsor elhangzása után Buchner Antal főszékesegyházi kar­nagy vezetésével összeült a zsűri és meg­állapította a versenyben résztvett gyer­mekkarok helyezését, A zsűri döntése szerint a verseny ered­ménye a következő : 1, a dorogi társ, iskola gyermekkórusa (vezénylő : Kövecs György), 2, az esztergomi Szt. Margit leányis­kola kara (vez. : Hajnali Kálmán), 3, az esztergomi Szt. Anna-zárdaiskola (vez. : Kereszthegyi Gyula), 4, a tokodaltárói társ. iskola (vez, : Alpár Gyula), 5, a tokodüveggyári áll. iskola (vez. : Szoleczky Sándor), 6, az esztergomi Szt, Imre, 7. a sári­sápi, 8. a piszkei, 9. a nyergesújfalui 10, a magyarszőgyéni, 11, a kéméndi, 12, a muzslai, 13, a bényi iskola gyermekkó­rusa. Az első öt gyermekkar énekét a rádió is közvetítette. Nehéz lehetett választani a dorogi társ. iskola és az esztergomi leányiskola énekkarának elsősége között. A dorogi gyermekkórus fegyelmezettségével, pre­cizitásával, a hangárnyalás és hangerős­ség megkapó érvényesítésével tünt ki, az esztergomi leányiskola énekkara pedig csipkeszerű finomságával, elragadó bájá­val nyerte meg különösen a hallgatóság tetszését. A zsűri véleménye szerint általában ís meglepően szép, tanulságos eredményt hozott a gyermekek dalosversenye, amelynek szakavatott főrendezője Haj­nali Kálmán igazgató, énektanár volt. A közönség a hangverseny befejezté­vel is együttmaradt a gyermeksereggel, melegen ünnepelte a kis dalárdákat és nézegette a színpad előtti asztalon fel­halmozott szebbnél-szebb, értékes ver­senydíjakat, amelyek nagyrésze a város és vármegye megértő közületeinek, na­gyobb iparvállalataínak adományaiból gyűlt egybe, A tornaünnepély és táncbemutató dél­után 4 órakor kezdődött a bencésgimná­zíum szigeti sporttelepén. Esztergomban régen tapasztalt lelkes, nagyarányú ér­deklődés kisérte végig ezt a szép torna­ünnepélyt. Többezernyi közönség vette körül a hatalmas sportpályát, A székso­rokban és a tribünökön 4 órakor már nem lehetett helyet kapni. Kitüntette a tornaünnepélyt magas megjelenésével dr. Serédi Jusztinján bí­boros, hercegprímás is, aki pontosan 4 órakor érkezett és végignézte a gyerme­kek ünnepségét. Neidenbach Emil báró Wlassics kultuszállamtitkár képviseleté­ben, továbbá dr. Beresztóczy Miklós kul­miníszterí tanácsos, dr. Frey Vilmos fő­ispán, Reviczky Elemér alispán, dr, Dra­hos János érs- helytartó, Nagy-Józsa Kálmán alezr,, a katonai helyőrség pa­rancsnoka, dr. Mertán János* főegyház­megyei főtanfelügyelő, vitéz Szívós­Waldvogel József ny, tábornok, dr. Brenner Antal városi főjegyző, polgár­mesterhelyettes, Jeszenszky Kálmán és vitéz Ronkay Antal protonótárius-kano­nokok, dr, Balogh Albin és Obermüller Ferenc gimnáziumi igazgatók, tanügyi fő­tanácsosok és még sokan a vármegye és város hivatali és társadalmi vezetősze­rnélyíségei közül. Zenés díszfelvonulás vezette be a tor­naünnepélyt, A párkányi leventezenekar indulójának hangjai mellett, tábláik elő­vitelével hosszú sorban vonultak el a zászló előtt a torna- és tánccsoportok. Katonás léptekkel, mosolyogva menetel­tek a kis magyarok, akik közül pedig so­kan már nagy teljesítmények után vol­tak, hiszen hajnal óta talpon voltak, gyalogoltak vagy kellő vonatösszekötte­tés híján kocsin jöttek, hogy résztvehes­senek ezen az ünnepélyen. Az elhelyezkedés után a sportpályán a bényi kislányok százrétű, színes bokor­ugró szoknyácskáíkban, hosszúszárú pi­ros csízmáikban, píros, kékszalagos fej ­díszükkel, a bényi kis legények piros mellényeikben, csizmaszárba szorított gatyában, piros ellenzőkendőíkkel, — a kéméndi lányok a szivárvány színeiben pompázó pártáikkal, — a szőgyéni, muzslai, köbölkúti lányok menyecskésre kötött fehér, piros, sárga, kék fejken­dőikkel, — a barti leányok piros csízmá­ban, hóiehér ruhában, — a libádi, nánai leányok libegő sokszínű szalagcsokraik­kal, — az esztergomi kislányok piros és kék fehérbabos szoknyácskáíkban, szí­nes csillogó pártáikkal — valóban olya­nok voltak, mint a magyar mezők, rétek virágai, a margaréta, pipacs, búzavirág hullámzó sokasága, A színpompás felvonulás után a Ma­gyar Hiszekegy hangjaira vígyázzba me­revedett a gyermeksereg, majd megkez­dődtek a fiúk tornagyakorlatai, amelyen a bényi, kéméndi, szőgyéni, muzslai, kö­bölkúti, dorogi, tokodaltárói, nyergesúj­falui, piszkei, párkányi, tokodüveggyári és az esztergomi iskolák vettek részt Kmetty Ernő tokodaltárói főtanító irá­nyításával, A szép, fegyelmezett tornabemutató után ismét megelevenedett a tér, A barti bényi, kőhídgyarmatí és kéméndi iskolák leány- és fiúcsoportjai magyar táncegy­veleget mutattak be cigányzenekisérettel a garamvölgyi nép pompás magyar vise­letében. Mintha, virágcsokrok kötődtek, nyitódtak volna a téren, úgy mozogtak a táncos gyermekcsoportok, A világ egyet­len népe sem tud több kecsességet, bájt, szépséget belevinni a táncba, mint a ma­gyar, mint ahogy ezek a kis magyar leá­nyok és legénykék megmutatták, A közönség lelkesen tapsolt, ünne­pelt, nem tudott betelni a tánc gyönyö­rűségeivel, amelynek irányítója Ács Vilma kéméndi tanítónő volt, aki maga is pompás népi viseletben járt elől, ismét a fiúk meglepő fegyelmezettség­gel bemutatott tornagyakorlatai követ­keztek, majd a nagy érdeklődéssel várt aratóünnepi táncra vonultak fel a köböl­kúti, líbádí, muzslai, magyarszőgyéni, nánai és az esztergomi iskolák tánccso­portjai. Érdekes, színpompás, mozgalmas kép volt ez is. Aratólegénykék koszo­rúikkal, pírosszoknyás marokszedőlány­kák és kékszoknyás, piroskendős me­nyecskék kosárkákkal — valóban lélek­üdítő jelenség. Pompás búzakoszorút hoztak a legénykék, nemzeti szalaggal díszített kenyeret tartott egy leányka, Özv. Bátky Dénesné irányításával megin­dult az aratótánc, amelynél kedvesebbet, bajosabbat alig lehet elképzelni. Hosszan, melegen tapsolta, éljenezte a közönség a táncoló gyermeksereget. Az esztergomi iskolák tornacsapataí szép irredenta játékot mutattak be Augusztin János és Pollák Gyula eszter­gomi tanítók vezetésével. Csonka Ma­gyarországból kirohanó csapatok sorra loglalják el a régi határokat. A szép ha­zatias játéknak nagy hatása volt a jelen­lévőkre. Az egyes iskolák tornaszámait : Au­gusztin János, Pollák Gyula, Szabó Emil, 1oma József, Balázsy Géza, Beluch László, Rácz Béla, Kiss József, Bittér Béta, —• a táncszámokat : Ács Vilma, Já­szainé Kovács Erzsébet, Hame Mária, Beluchné Tatárik Erzsébet, Drahosné Ballá Irén, Balázsy né Szegő Margit, liajnaliné Vitái Irma, Báthy Tibor, Zsil­káné Jezsó Mária, Zsilinszky Ilona, Pa­jor János, Szabóné Dinnyés Innocentia és Szabóné Varga Magdolna tanított­ták be, A talajtorna kedves jelenetei után dr. Késmárki Frey Vilmos főispán intézett beszédet a jelenvoltakhoz. Hangsúlyozta a főispán, hogy aki végignézte a dalos­versenyt és tornaünnepélyt, az megálla­píthatja, hogy a város és vármegye gyer­mekeinek nevelése jó kezekben van. Me­leg elismeréssel és köszönettel emléke­zett meg a tanítói kar lelkes munkájáról, amelyet kötelességein túl önzetlenül végzett a siker érdekében, — azután ki­osztotta a versenydíjakat. Minden részt­vevő iskola szép, értékes versenytárgyat ís kapott az elismerő oklevél mellé. Zenés díszelvonulással fejeződött be a felejthetetlen, színpompás gyermekünne­pély, amely hónapokig tartott lelkes ren­dezői és pedagógiai munka méltó gyü­mölcse volt, A rádió a délutáni tornaünnepélyről is színes, kedves közvetítést adott, az ün­nepély szép jeleneteiről pedig sok felvé­tel készült. UI[UHBr[EIIBJI]JEHiIJI«ElI[!HElJ[IHIiJNIHfilíB[ÍJIHE]l[!B[llEHril!iniEilHilllIEI A városi zárszámadásról A városi gazdaság zárszámadásához Schalkház Ferenc főintéző nyújtott a vá­rosi zárszámadás külön mellékleteként magyarázatot. Az indokolás megállapítja először is, hogy a zárszámadás amiatt, hogy a kész­pénzforgalomból indul ki, nem adja a gazdaság tényleges mérlegét, A tavalyi évben országszerte kataszt­rofálisan rossz termés volt, s a városnak az árviz ís nagy károkat okozott a szi­geti réten a szántókon, A jelentés ezután részletesen beszámol az egyes üzemágak elmúlt évi helyzeté­ről, A juhállomány az elmúlt évben 82 da­rabbal szaporodott, A felemelkedett bir­kalétszám az év végén 392 darab volt, ez az állomány a vagyonleltárban 6315 pen­gőre van értékelve, úgyhogy az átlagos érték darabonkint 16 pengő. A szántóknál és a réteknél 6240 pen­gő a ráfizetés. Főoka ennek a rendkívüli rossz termés, ami cca 5 vagon termelési kiesést jelentett. De sok váratlan kiadást okozott a katonai szolgálatra behívott lovak és emberi munkaerők pótlása is. A város rétjein hosszú ideig állott az árvíz, úgyhogy a városi széna a gyakor­latban semmiféle tápértéket nem jelen­tett. A szőlőgazdaságnál és a faiskolánál 317 pengő a ráfizetés. A tavalyi évben a város szőlészetében ís a fagykár vég­zetes károkat okozott, úgyhogy 40—50 hektoliteres átlaggal szemben az elmúlt évi termés csupán 750 liter volt. A faiskolában ís rendkívül nagy ká­rokat okozott a fagy. Leltári szaporulat a faiskolánál is volt, mert míg az előző, év 24.498 vegyes fával zárult, addig a zárszámadási év már 32,272 darab vegyes fát mutat. Az emelkedés tehát kb, 8000 darab, A szőlőtelepítés az arra alkalmas te­rületeken nagy erővel folyt tovább. Befejezésül megemlíti az indokolás, hogy a gazdaságban bevezették próbaké­pen a szójabab és a napraforgótermelést s lassan sor kerül a többi hasznosnak mutatkozó üzemág bevezetésére is. Pünkösd idegenforgalma Az idei Pünkösd gyönyörű idővel ked­vezett a pihenni vágyó emberek ezreinek. Városunkat is egészen hihetetlen töme­gek lepték el. Az idegenek többsége most is Budapestről érkezett. A korlátozott közlekedés miatt a vo­natok és hajók már szombaton este szin­te életveszélyesen túlzsúfoltan érkeztek Esztergomba. Itt azután a késő éjszakai órákig megindult a tülekedés azért a né­hány szobáért, amelyeket már jó előre el nem foglaltak. Egészen fantasztikus összegeket kínáltak egy szobáért. Hal­lottunk 25 pengős szobákról, de még ezért az összegért sem lehetett kapni se­holsem éjszakára szállást. Igy azután igen sokan voltak olyanok, akik a sza­badban a szigeti és a sétahelyi padokon voltak kénytelenek éjszakázni. Az ünnepi esték a vendéglőknek is igen nagy forgalmat hoztak, s volt hely ahol tíz óra felé már semmiféle pénzért sem lehetett kapni asztalt, A vikendről hazautazó közönség talán még nagyobb tortúrákon ment keresz­tül, mint idefelé jövet, A kevés számú hajót 4—5-ször akkora tömeg rohamozta meg, mint ami a hajóknak a maximális férőhelye volt, íme az első komoly idegenforgalmi nap rövid története. Tanulság belőle : hogy az elszállásolás érdekében a legko­molyabb propagandát kell megindítani, mert van még szoba Esztergomban, csak talán a tulajdonosok nem ís gondolnak arra, hogy ezeket kiadják. A második főtanúság az : hogy Esz­tergom élelmezési kérdéseit feltétlenül összhangba kell hozni az idegenforgalom követelményeivel, mert bármilyen szép és hasznos dolog az idegenforgalom, érette mégis nagy ár az, hogy mindennek hihetetlenül felveri az árát, még a leg­szigorúbb ellenőrzés ellenére is, nem is szólva arról, hogy a legszükségesebb közcikkeket felvásárolják előlünk . Népművészeti kiállítás A Fürdő szálló nagytermében igen ta­nulságos és rendkívüli reményekre jogo­sító kiállítást tekintettünk meg az elmúlt hét folyamán. Az Emszo, az Országos Nép- és Csa­ládvédelmi Alap és az Idegenforgalmi Hivatal karöltve mutatták be a téli tan­folyamok eredményeit. Á kiállítás hatalmas anyaga a Fürdő szálló egész színházi termét elfoglalja, A bejáratnál szebbnél-szebb szőnyegek kö­tik le az ember figyelmét, nemes tónu­sok, világos egyszerűségük iskolapéldá­ját mutatja annak, hogy a szorgalom, a tehetség és az ízlés mennyi művészetet tud produkálni, jóformán minden külö­nösebb előképzettség nélkül is. Követen­dő példaképül álljon itt a szorgalmas szőnyegkészítő leányok névsora: Jakus Margit, Gál Margit, Csizmár Erzsébet, Torán Ilona, Kósa Erzsébet, Erdős Irén és Matus Erzsébet. A termen tovább sétálva egymásután csodáljuk meg Esztergom és környéké­nek szebbnél-szebb népművészeti alkotá­sait, ízléses nippek, remekbe készült ké­zimunkák között az ízlésesen kivitelezett praktikus használati tárgyak egész sere­gét láthatjuk. Általános közfeltüné3t keltettek a re­mek üveg- és selyemfestmények. Nagyon szépek a vízivárosi plébánia­templom számára készített keresztúti ál­lomások. Alkotóik Huszár Erzsébet és Huszár Anna igazi tehetségről tesznek tanúságot ezekben a műveikben is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom