Esztergom és Vidéke, 1940

1940 / 77. szám

2 ESZTERGOM és VI DE KE 1940. október 6 talmazásául elismerő oklevéllel tüntette ki. A díszközgyűlésen megjelent dr. Dobsa László, az Ipartestüle­tek Országos Központjának igaz­gatója, dr. Brenner Antal polgár- mester helyettes, dr. Felber Gyu­la c. kanonok, kegyúri plébános, dr. Marczell Árpád c. gimnáziumi igazgató, a M. É. P. elnöke, dr. Etter Jenő iparhatósági biztos, a Párkányi Ipartársulat és a Nyer­gesújfalu és Vidéke Ipartestület küldöttségei, a kitüntetett képvi­seletében, aki beteg, veje Várhe­gyi János, valamint Esztergom város iparostársadalma igen szép számban. Hermann Lajos ipartestületi el­nök a Magyar Hiszekegy elmon­dása után üdvözölte a megjelen­teket és a díszközgyűlést megnyi­totta. Megnyitójában bejelentette az elnök, hogy a kitüntetett jelen­leg súlyos beteg s a tiszteletére rendezett ezen ünnepi közgyűlé­sen azért nem vehet részt. Az el­nök indítványára a díszközgyűlés úgy határozott, hogy a gyűlés le­folyása után az elnökség tagjaiból alakított küldöttség vigye el a mi­niszter által adományozott dísz­oklevelet a kitüntetett lakására. Az elnöki előterjesztés után dr. Etter Jenő íparhatósági biztos nagyhatású ünnepi beszédében méltatta a felső helyről jött elis­merés jelentőségét. A kitüntetett Halász György cipészmester tisz­tes, szorgos munkában eltelt, 42 esztendőt kitevő életszakasza per­gett le a hallgatóság előtt élveze­tes előadásban. Láttuk a megin­dulását, a fejlődését annak a min­den magyar iparos által követésre méltó becsületes munkának, mely méltán érdemelte ki a felső hely­ről jött kitüntetést. Az iparhatósági biztos nagy tet­széssel fogadott ünnepi beszéde után dr. Dobsa László, az I, P. O. K. igazgatója magas szárnyalású beszéd kíséretében adta át a mi­niszter elismerő oklevelét az ipar­hatósági biztosnak azzal a kérés­sel, hogy azt a kitüntetettnek adja át és tolmácsolja előtte az egész magyar iparos társadalom meleg szeretetét s őszinte jókívánságait. Hoffbauer István, a Párkányi Ipartársulat jegyzője tolmácsolta ezután a felvidéki iparostársada­lom őszinte jókívánságait a magas kitüntetéshez. A díszközgyűlés után az ipar- testületi elnök vezetésével kül­döttség vitte el a díszoklevelet a kitüntetettnek lakására. Az esztergomi és bényi árpád- kori templomok A premontrei kanonok-rend országunk­ban emelt templomai között legrégibb a megyénkbeli ma is jókarban lévő bényi templom. A bényi prépostságot még il. Endre király uralkodása idején Omode István mester alapította 1217-ben és igy a templom építése a XIII. század első ne­gyedében indult meg. Tatárjárás után újra boltozták, törökdúlás után 1722-ben, majd 1800., 1862, és legutóbb 1898. években is mételten helyreállították, mely legutóbbi munka befejeztét mutatja a mai állapot. Egyedül álló franciás alaprajza, szokatla­nul különleges templomépítési módot ad. A különben rövid templomhajót elevenen változatos térhatású, egy szélesebb, majd még szélesebb, de fokozatosan keskenye- dő előtér előz meg. Nagy, aránylag tágas bejáró tornáccal a homlokzati tornyok alatt és feljáróval a közép előteret övező és az oldalfalakra is áthúzódó karzattal. A sarokban álló és átjáró ívek alatti oszlopainak dúsan faragott fejezetei a franciás román építésmester darabjai. E fejezetek, mint a baloldali alakos oszlop­fej, édes tesvérei az esztergomi várkápol­na hartíi jelenetet mutató oszlop végző­désének. Ez az oszlopfej, mely legélén­kebben utal a királyi kápolnánkbelire, va­dász-jelenetet ábrázol ; két jóképű, ped- zett bajszú magyar galléros mentében, egyike nyíllal, a másik karddal kézében viaskodik, Zsákmányuk egy dámvad és négy medve ; a hézagokat két vadmacska j feje tölti ki. A magyarországi román-kori építészet­re új fényt derített az esztergomi Várhe­gyen feltárt királyi kápolna. A franciás modorhoz hiven itt is, sarokoszlopokból indulnak a keresztbolfozat ívei. Az egész belsötéren uralgó diadalív mögött álló szentély boltozata félkörben elhelyezett páros oszlopokon nyugszik. Stílus szempontjából jellegzetes, hogy a fejlett román elgondolás mellett, itt már találkozunk a gótika felé hajló elemek halványan bontakozó nyomaival, a mi időbeli meghatározását elősegíti. Épült III. Béla király idejében, a Xll,, század utolsó negyedében, tehát mintegy félszá­zaddal a bényi templom építési ideje előtti időben. A normand ízű jobboldali cakkos ív el­ső oszlopán láthatjuk a már hivatkozott bényi aiakos oszlopfej párját. A kápolnát a palotával összekötő díszajtó oszlop fe­jezete szintén harcos magyarok viaskodá- sát ábrázolja. A két alak nyilharcától bal­ra, a keskeny oldalon, Sámson, oroszlán­nal viaskodik, másik oldalon kitárt szár­nyú nagy sast láthatunk. Míg a bényi ala­kok bajuszt viselnek és kifejezetten ma­gyaros ruhában vannak, az esztergomi három alaknak nincs bajusza ; hosszú, lent hullámos redökben omló kabátjukat de­réköv szorítja, milyent az ősmagyarok az ázsiai pusztákról hozhattak. A jobboldali nyilas támadása ellen, a kardos másik alak pajzsot tart védelmük A nyilazó hajának kiképzése azonos a magyar szobrász ön­arcképén látható hajjal ; erőteljes, dara­bos megformálási módja nem különben. A nyers előadási mód és az alakok elraj­zolt volta dacára nagy kifejező készséget tüntet fel. Az átellenes ikerfülke magyar szobrásza elégedetten szemléli kezemun- káját benne. Dénes mester művét, kiválő­sz: i n ü szerzője az oszlopfőnek, talán látta a közel az időben épült bényi templom mestere. Mintául vehette a kóruserkélyre az ugyancsak nagyfejü bényi vitézek alakjához. Talán a további kutatás azt is meg fogja állapítani, hogy a két szobrász- alkotás azonos mester kezemunkája, min­denesetre egy iskola terméke. A lombardia felé mutató közös szárma­zási , irányt jelez mindkét műemlék vájt- piIlér kiképzésű gyönyörű díszkapuja. Bi­zonyosra tehető, hogy a magyar román­kori építészet és szobrászat fontos kiin­duló állomása volt Esztergom, hol az Ár­pádok korában keresett építő és kőfaragó műhely állott. Az esztergomi királyi műhely szorosabb hatását indokolja Bény közelsége, a bényi mester két óra alatt ide lovagolhatott, hogy munkájához ösztönző példát tanul­mányozhasson. A bényi templom belső díszkapuja is innét való származást árul el, de korintusi oszlopai maradiabbak, vi­szont egyes oszlopfők haladottabbaknak látszanak emennél. Az esztergomi műhely fontosságát bizonyítja a bényin kívül az egész országban ezidőtájban emelt temp­lomok különleges esztergomi elgondolá­sé kapudísz megoldásai. A két templom testvéri voltát bizonyító oszlopfők és a románkorra utaló minden egyéb szerkezeti és részletmegoldások az alaprajzok csak a félköríves szenté­lyekkel tartják a rokonságot. Az eszter­gomi várkápolna belső nyugodt nagysze­rű térhatásával szemben a bényi templom változatos dallama merészebb, új utakon járó gazdagabb képzeletű mester művét mutatja. Építése idején a bényi templom bazilikának számíthatott a mi kis, királyi családi kápolnánk mellett. Az esztergomi femplomhajó 32, a szentély 36 négyzet- méter, viszont a bényi hajó 88, szentélye 26, oldalkápolnái 46 négyzetméter !erü- letűek ; tehát az esztergomi cca. 68 négy­zetméter belsőtérrel szemben Bényben cca, 160 négyzetméter a férőhely, mely utóbbihoz számítandó még a tágas elő- fornác is, Einczinger Ferenc. lehet megtalálni. Halála oz orvosi élet szomorú tragédiája volt. Míg hivatásá­nak élhetett, aggódó lelkiismerettel gon­doskodott betegei gyógyításáról, neki pedig orvosi gyógyítás helyett a szomo­rú valóságot kellett hallania : betegsége az életét kívánja áldozatul. Betegségét, a nagy szenvedést hősies lélekkel viselte. A tájdalmak között is tudott mosolyogni. Ennek a nemes lé­leknek krisztusi türelme környezetének áldozatvállalását is megkönnyítette. Községünk és a környező falvak kit veszítetek el Benne, azt megmutatta az a nagy részvét, amellyel oly sokan ki­sérték el azon az őszi délutánon (szept. 24-énJ utolsó útjára. Szegények, gazda­gok, egészségesek és betegek egy lélek­kel imádkoztak az Egek Urához : Adj Uram örök nyugodalmat Neki !“ dr. Inkey Gusztáv orvosról Dr. Inkey Gusztáv tatai körorvos, kit Esztergomban is előnyösen ismertek, hosszabb betegeskedés után életének 46. évében Tatalóvároson elhunyt. A kiváló orvosról a ,,Tatatóvárosí Hírlap" című újság az alábbi sorokban emlékezik meg : ,,Az emberszeretet apostolainak szá­ma eggyel megfogyatkozott. Az orvosi hivatás munkásainak soraiból egy ne- meslelkü egyéniség távozott dr. Inkey Gusztáv személyében, Fiatal éveit fele­barátai testi és lelki orvoslására szen­telte. Az emberi nyomorúság akár test­ben, akár lélekben jelentkezett, híva­tott, lelkiismeretes orvosra talált benne. Hány édesanya gondol imádságos lélek­kel az, Elköltözöttre, aki az édesanyai szenvedést és betegséget nemcsak földi orvossággal, de lelki vigasztalással is gyógyította. Maga élte át az életnek nagy igazságát, hogy az igazi boldogsá­got és nemes szivet nem a jólét palotá­jában, hanem a szegényes kunyhókban DIVATLEVÉL Az örökké felszínen uralkodó problé­ma : a divat kérdése élénken foglalkoz­tatja a minden időkben élő, divatosan öltözködni szerető nők gárdáját és ki nem szeret divatosan öltözködni ? Vall­juk be őszintén, valamennyien szeretjük a divatos ruhát. Egy-egy sikerült ruha felvételénél valami megmagyarázhatat­lan kellemes érzés járja át valónkat, a megelégedettség meleg áramlata. Az új őszi divat nem sok újítást ho­zott. Talán a háború okozta bajok miatt a párisi kreációk nem jutottak idáig. Vagy talán szerényebbek lettünk s meg­elégszünk a magunk alkotta magyar jel­legű ruhákkal.. , Bár igy volna. Van ab­ban valami megnyugtató érzés, hogy ha­reprezentáljuk. szépek . .. gyönyörűek ezek a magya­ros motívumokkal díszített ruhák és ha meggondoljuk, hány szegény magyar anyának adunk a kezébe egy-egy darab kenyeret, talán nem túlozok, ha azt mondom, erkölcsi kötelességünk felka­rolni a honi művészetet. A csekély újí­tásban a következőket figyeltem meg a fővárosban látott legújabb divatrevün. Eltűntek a túlbő gloknis szoknyák, a kosztümök szoknyái kissé merészen rö­videk, ezzel ellentétben az estélyi ruhák feleslegesen hosszúak. Sok a prém a ka­bátokon s a színek minden árnyalata di­vatos. A csipke ismét tért hódít, szóval nőiesebbek leszünk. Pillanatra átsuhan telettünk a rég múlt idők romantikus rokkokó-korának teljesen csipkés leve­gője. Bár hangulatával együtt vissza jönne. Látni itt-ott karakos ruhákat is, amit magas hölgyek igen előnyösen vi­selhetnek. Az ujjak kezdenek kissé lé­teié bővülni, ezt az újítást sem visel­heti mindenki.A fekete és fehér változa­tának most is előkelő szerepet juttattak. A (comme il faut) öltözködő hölgy ma is ilyenben megy látogatóba. De azért elő hölgyeim az elraktározott divatból kiment különböző színes ru­hákkal, mindent viselhetünk, mert talán a színek tobzódása sohasem volt olyan sokoldalú, mint éppen ma. özv. Nyári Gézáné, Majd a mészárszékek ,.. De ennek a bocik Örülnek legjobban, Mert mégis csak jobb a Meleg istállóban, Mint a szegen lógni A mészáros boltban ... Olvasom a lapban, Hogy Romániában Rengeteg miniszter, — Háromszázkilencven Megannyi filiszter — Osztozott a leu-en. Most suhog az ostor, Szorul ott a nadrág, Jobban mondva : bocskor. A sok miniszteren Úgy elverik a port S még a lábukról is Lehúzzák a bocskort. Az új polgármester Legyen ezermester ! Vágja ki már végre Bátran azt a rezet! Akkor kiderül az Ég városunk felett! Most a két öreg úr Kezet log egymással, S elsétálnak haza Lassú csoszogással. I—r—r. Uj rigmusok Két úr megy az utcán : Urbán meg az Orbán, Közben diskurálnak A világnak sorsán : Ej az anglikánus Ravasz publikánus ! Még hogy mit nem akart, Elfoglalni Dakart! Most, hol nem is viszket, Vakard, angol, vakard ! Nálunk eső után Terem a sok gomba, Londonban az égből Hull le a sok bomba. Hej, most a világnak Minden kincséért sem Laknék én Londonba'. Olvastam a lapban, Hogy minap a német, Olasz meg a japán Kötött szövetséget. Nesze neked angol, Nesze neked jenki' Nyakig vagy a pácban, Nem húz ki már abból Téged soha senki. Nagy a zsirhiány is —• Már katasztrofális — A hízók csak játszanak, S nem kukoricáznak' Vagy kartelbe léptek, És a negyvennyolcból Addig nem engednek, Míg a zsirár s hajunk Nem mered az égnek. Három hústalan nap : Hétfő, kedd és péntek' Lassan becsukódnak Udvariasság.. Zsúfolásig telt vonaton utaztunk az elmúlt napokban. Az összes ülőhelyek foglalva, senki sem áll. Szóval üldögél­tünk, szép csendben üldögéltünk, höl­gyek, urak, gyerekek és szorgalmasan hallgatott mindenki. Az egyik megállónál felszállt egy hölgy. Nyilvánvaló hogy ülőhely nem jut neki. A kocsiban tehát felvetődött az udvariasság kérdése, de a dolog nem oly egyszerű. Nyilvánvaló, hogy a fiatal hölgynek szó nélkül átadja az ember a helyét s ugyanígy cselekszik idősebb hölggyel szemben is. Ám a hölgy, aki felszállt, nem öreg, sem nem fiatal . . . tehát a törvény értelmében ülve maradtunk. ! Csakhogy! Egy fiatal hölgy felkiál­tott: — Micsoda udvariatlan emberek — és azonnal átadta helyét a középkorú nőnek, aki barátságos mosollyal leült a felajánlott helyre. Csakhogy! Az urakban a szunnyadó udvariasság kezdett feléledni. Szégyel- ték magukat, különösen egy öreg úr, aki azonnal átadta a helyét s a fiatal hölgy ,helyet foglalt. , i Csakhogy! Állt az öreg, ült a fiatal. Velem szemben ült egy fiúcska, de nem láttam rajta az átadási szándékot, így magam álltam fel és átadtam a helyet. \Az idős úr megköszönte s leült. ' Csakhogy! A velem szemben ülő fiú rájött helytelen viselkedésére, felállt és j én ültem le. Egy mama, aki mellett apró gyermeke ült, resteilte, hogy el­foglalta a helyet, felállította és átadja a helyet s ült a fiú, állt a kislány. Csakhogy! Az idős hölgy, aki felzak­latta a vonat nyugalmát, felháborodott, hogy végül mégis csak egy csöpp kis lánynak kell állni. — Üljél le szívem —, mondja és átadja a helyét a kislánynak, aki átadta a fiúnak, aki nekem s aki át­adtam az idős úrnak, aki a fiatal nőnek, aki átadta neki. A kislány leült s az idős hölgy újra állt. Halkan felsóhajtottam: — Most kezdhetjük elölről! HÍREK Október hatodika. A nemzeti ke­gyelet minden esztendőben meg- hatódottan és mély fájdalommal el­telve áll meg az 1849-i vértanúk emléke előtt. Nekünk mindig az a sors jutott, hogy más hatalmak kényét szenvedjük. A vértanúk szel­lemé az élő magyarok hányatta­tásán, szenvedésén át hívja tetemre azokat, akik a nemzet testét sor­vasztják és szellemét béklyóba kö­tik. A múltak önfeláldozó vértanú­sága legyen örök figyelmeztető az önzés, a kegyetlenség, a testvértaga­dás leküzdésére és intő jel a ma- gyarzág egységes szellemének ki­alakulására. Esztergom város közön­sége, mint minden esztendőben, úgy az idén is kegyelettel üli meg az országos gyásznapot, amely most már hivatalosan is nemzeti ünnep. Ma, vasárnap, október 6-án, délelőtt 9 órakor a belvárosi kegyúri plé­bánia-templomban ünnepi istentisz­telet lesz, amelyen a közhivatalok és társadalmi egyesületek képvise-

Next

/
Oldalképek
Tartalom