Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 100. szám

■ i HATVANADIK ÉVFOLYAM 100. SZÁM. VASÁRNAP, 1939. DECEMBER 24 Szerkesztőség, kiadóhivaiai: Símor-u. 20 £6r6SZÍÓHy politikai 03 íárSfláalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Karácsony 1939-ben Az esztergomiak ősz bíbo­ros főpapjának szelíd alakja tűnik elénk az örökkévalóság­ból, amikor ezeket a karácsonyi sorokat rójuk és a mai vész­terhes időkben hirdetjük az an­gyal szavával a bethlemi bé­kességet. Nagymagyarország utolsó és Csonkamagyarország első her­cegprímása, Csernoch János jellemezte egyik karácsonyi írá­sában a világháborút végig- küzdött, trianoni magyarság korát úgy, hogy: kívülről har­cok, belülről felelmek, — azaz : amíg dúl a háború, dörögnek az ágyúk, ropognak a gép­fegyverek és robbannak a bom­bák, rettegnünk kell legdrá­gább emberi és nemzeti érté­keinkért, a hazáért, családért, templomért, amelyet Istennek emeltünk és a templomért, ame­lyet az otthon számára szen­teltünk munkával és a szeretet melegével. Mert kegyetlen, embertelen és veszedelmes világot éltünk már akkor is, amikor pedig a jelenkor gigászi harcairól, bor­zalmas háborújáról, kegyetlen ember- és nemzetsorsairól, nagy lelki szorongattatásairól alig, hogy sejtelmünk volt. Most, ennek a kietlen, en­gesztelhetetlen, konok, vérben és pusztulásban tobzódó világnak ezen a legárvább karácsonyán értjük meg igazán az azóta már a béke szelíd honába köl­tözött főpásztor szavait a kívül dúló harcokról és a belül tá­madó félelmekről. Erezzük, hogy életünkre, sor­sunkra és eszményeinkre megy ez a borzalmas színjáték, amely­nek felvonásaiban és véres je­leneteiben talán a jó és a go­nosz, tálán az igazság és hamis- misság, talán a gyűlölet vagy félrevezetettség vak óriásai, talán a kultúra és a rombolás szelleme méri össze erejét. Ki tudja, mi hal meg, mi pusztul el és miféle világ az, amely győztesen kerülve ki a győzelemből, új életet kezdhet ? Lesz-e ebben a megmaradt es feltámadó világban köszönet, öröm, vígasztalas, lesz-e ebben az új életben becsülete es te­kintélye mindannak, ami előt­tünk szent es sérthetetlen, — lesznek-e eszmények, amelyeKért élni érdemes, és végül amiért mindnyájunkTszíve-lelke resz­ket ; milyen és mekkora lesz a magyar haza, az igazságnak megfelelően nagyobb lesz-e Magyarország ? Sátoros ünnepeinken nem egyszer hallottuk Serédi Jusz- tinian bíboros főpásztorunk aj­káról azt a szomorú megbélyeg­zést, hogy nemcsak emberi és társadalmi, hanem nemzetközi életünkben is a hazugságok ko­rát éljük. Ha ezért nincs meg­értés a világban és ezért zuhan­nak a kulturnépek vakon a vér­tengerbe, akkor a hazugság bűnéért igen nagy bünhődést kell a világnak elszenvednie. Azonban nemcsak a korok és népek küzdelmeinek szem­A főispáni méltóság a ma­gyar közéletben nemcsak elő­kelő pozíció, hanem egyúttal igen felelősségteljes hivatás is. A főispán reprezentálja a kor­mányhatalmat a vármegye la­kosságával szemben, de egy­ben ő a képviselője is a vár­megye lakosságának a kormány- hatalom előtt. Hivatásának és feladatának ez a kettőssége olyan előfeltételeket kíván meg, ame­lyeket csak igen kevés ember mondhat sajátjának. Őneki kell éberen őrködnie a politikai hullámmozgások ki­lengései felett, őneki kell ezek­nek a kilengéseknek rúgóit meg­találni s tapintatos kézzel ki­húzni a töviseket a fájó se­bekből. Őrajta múlik az, hogy megvalósítja-e mindenki azt az egységet, amelynek fenn kell állnia a vezetők és a ve­zetettek között. Magasztos és nehéz a főis­pán hivatása, de különösen az Esztergom vármegyeben es vá­rosában. Városunk hosszú évek óta a legnagyobb nehézségekkel és problémákkal küzködik, pol­gársága szegény. A múlt di­csőségéből kierzett nagy, jö­vendő hivatását a hétköznapi gondok tengertömege foj­togatja. A társadalom egysége — hála dr. Radocsay László bölcs vezetésének — a köz­életi felfogást tekintve helyre­állt, de a város nagy nehézsé­geivel és problémaival csak a lélői és esetleg résztvevői, nem­csak értékeinket féltő kortársak és jövőnkért remegő s érte küz­deni kész magyarok vagyunk, hanem emberek és hívő keresz­tények is. Éppen ezért tudjuk, hogy amint a legridegebb, legvadabb lélek is felmelegszik a betle­hemi csillag fényétől, úgy a ma még a poklok útjait járó világ sem pusztíthatja ki az emberiségből azokat a reményt, életet és feltámadást biztosító lelki kincseket, amelyeket a betlehemi kis Jézus hozott a földre: az Igazságot, amelyet végre harmatoztak az Egek, — a békét, amelyet énekeltek az angyalok, — és a Szeretetet, amelyet boldogan térdre bo­rulva imádtak a pásztorok. kormányhatalom legnagyobb fokú segítségével tud megbir­kózni. Vármegyénk visszacsatolt ré­szének is sok-sok égető kér­dése kerül napról-napra a fel­színre. A két résznek szellemi, erkölcsi, gazdasági élete sür­geti a minél előbb való és mi­nél tökéletesebb egybeíorrást. De ennek útjában ott állanak a sokszor kicsinynek nem ne­vezhető akadályok. Keresztül- hidalásuk, a tökéletes egység kialakítása, a húszéves rab magyar múlt hagyatékának fel­számolása, mind-mind olyan feladat, amelyeknek megoldása egész embert kivár. meg. A legfelsőbb hely bizalma dr. Frey Vilmos alispánt emelte Esztergom vármegye főispáni méltóságába. Kinevezése osz­tatlan örömet és megelégedést keltett az egész vármegyében, mert a vármegye társadalma tisztában van azzal, hogy dr. Frey Vilmosban gazdagon meg­vannak mindazok az erények és képességek, amelyeknek birto­kában lehet valaki csak arra méltó, hogy Magyarország eme dicső múltú vármegyéjében a legelső polgár szerepét betöltse. Dr. Frey Vilmosnak egész közéleti pályája vármegyénk­ben ívelt felfelé. A kolozsvári egyetemen végezte el a jogot, a volt cs. és kir. 5. sz. Ra­detzky huszárezrednek volt ön­kéntese, majd később tartalékos tisztje. 1905-ben lépett Esztergom vármegye szolgálatába, mint közigazgatási gyakornok, még ez évben aljegyzőnek válasz­tották meg, 1907-ben árvaszéki ülnök és h. elnök lett, majd 1922-ben főjegyzővé választot­ták, Esztergom és Komárom vármegyék közigazgatási egye­sítésekor árvaszéki elnök, 1926- ban a dorogi kerületben or­szággyűlési képviselő lett. A dorogi kerületet egészen 1934. évig képviselte, amikor Komá- rom-Esztergom vármegyék al­ispánjává választották meg, A világháború alatt tényle­ges katonai szolgálatot teljesí­tett s ennek nagy részét, mint századparancsnok, a fronton töltötte el. Több magas kitün­tetést kapott, míg súlyos sebe­sülése arra kényszerítette, hogy a polgári életbe térjen vissza. 1917-ben az esztergomi járás­nak volt helyettes főszolgabírója. A forradalmak idejen megszer­vezte a városi polgárőrséget, amely az ő parancsnoksága alatt megmentette városunkat akilen­gésektől, pusztításoktól és rab­lásoktól. Ebből a néhány vázlatzszerű adatból is világosan kitűnik, hogy dr. Frey Vilmos mennyire összenőtt vármegyénk és váro­sunk életével. Legközvetleneb­bül ismerkedhetett meg egész pályafutása alatt vármegyénk összes problémáival. Közvetlen közelről láthatta mindazokat a feladatokat, amelyek várme­gyénkben megoldásra várnak, sőt nem egy problémának meg­oldását épen az ő igazi hiva­tástudata végezte el, illetőleg készítette elő a befejezésre. Dr. Frey Vilmosnak, mint fő­ispánnak, nem kell külön be­mutatni a vármegye ügyeit, hi­szen azokat nála alig ismeri jobban valaki. Bajainkat, gond­jainkat nem kell megszépítve, idealizálva eléje tárni, sőt még csak célozni sem kell rájuk, mert azok előtte teljesen tisztán állanak a maguk valóságában. Ha mindehhez hozzávesszük azt az igazi szeretetet, megbe­csülést, amely dr. Frey Vilmos főispánt az egész vármegyében körülveszi, azt az igazi, a lélek melyében gyökeredző bizalmat, amelyet panaszát, ügyes-bajos dolgát feltáró minden rendű és rangú ember iránta tanúsít, megértjük azt, hogy az egész vármegyének együttes, benső A mi főispánunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom