Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 85. szám
Párkány! Az első kiáltás Esztergomból a felvidéki felszabadulás örömére: Párkány! Ezt kiáltjuk az örömtől szinte elcsukló hangon mi, régi esztergomiak egymás között — és ezt kiáltjuk az országos magyar közvélemény felé, amely lényegileg, földrajzilag, etnikailag és gazdaságilag talán igen, de érzelmileg, szív szerint aligha tudja felfogni, hogy mit jelent Esztergomnak ez: Párkány újra a miénk! A Felvidék magyarlakta területeivel együtt Párkány visz- szatér az anyaországhoz és a híres nagyhíd Párkány és Esztergom között nem a trianoni határ vérlázító terhét és a magyar nemzeííest s ezeréves ország elevenjébe vágó metszővonalát viseli hátán, hanem betöltheti nagy összekötő hivatását a Dunán innen és a Dunán túl élő népek között, — amelyre rendeltetett. Párkány ! Húsz esztendő alatt hányszor írtuk le ezt a szót tehetetlen keserűséggel és sokszor majdnem kételkedve az igazság eljövetelének lehetőségében?! Hányszor mondtuk ki és írtuk le ezt a szót úgy, hogy alig hittünk már az igaz^ ság erkölcsi erejének győző mében ott, ahol a népek nemzetek sorsát intézik ezen a földön és ahol a népi jogokat, a nagyobb nemzeti e. sokat mérlegelik. Hányszor mutattunk efzel az egy szóval ajkunkon aflzin- magyar vidék felé, §— mutogatva a világnak m fíó m gyár sebet! Hányszo^.emlegettuK e szót a mjgyarsájfgal szj elkövetem ság k jenfekvo doku; kéntjés hányszor í: az É&yetlen szót gwriögy benne összesűrítve éreztük a yar föld és a mt g^r Duna fMflpi meggyalá! rsa miatt érzeti fájd; íányszj^i "le ezt a szót ítség édwBBl között,, míg Vérzett a határ es a pr hídfőnél szégyenigyar! íost ütött a szabadöntőbíróság ítélete Szerdán, folyó hó 2-án este 6 órakor hozták meg ben a döntőbírói ítéletet a magyar cseh határ ügyében, amelynek szövege szószerint a következő: „A magyar királyi kormánynak és a csehszIováíUkormáT nak a német és a királyi olasz kormányhoz intézett ama felkérése alapján, hogy a Magyarországnak átengedendő területeknek a két állam között függőben lévő kérdését iföntő- birtíi Ítélettel rendezzék, továbbá az ezt köveden az érdekeit kormányok között 1938 október 30 án váltotjijegyzéírek alap-^ ján Ribbentrop Joachim úr német birodalmi külügyminisztere és ő felsége az olasz király és Etiópia császára külügyminisztere, Galeazzo Ciano gróf ma Bécsben összejöttek és ko|raá- nyaik nevében Kánya Kálmán úr magy*^ kiráíyrkülügyminisz terreí és dr. Chvalkovsky Ferenc úr csehszlovák külügyminiszterrel folytatott újólagos megbeszélj után ß ^övetkejijődöntőbírói ítéletet hozták: 1. A Csehszlovákia részéről Magyarországnak átengedendő területeket a csatolt térképen megjelöltek. A határok helyszíni megvonását a magyar-csehszlovák bízol >.» m I A Csehszlovákia áltí Magyarország részéről kezdődik é? őzt 1938 kiürítés és megszállt Ságnak kell haladéi fdendő terüIete|fKiüntése és ■szállásáéi 93$ november 5-én 1C-éfhajtani. A Tatait magyar-csfmszlovák bizoit- legállapitania. 3‘ Jm A csehszlovák kortftány gondoskodni fog arról, hogy az átengedendő ^fittetek a kiürítéskor megmaradjanak rendes állapotukban. _ A terflletátengedésből adódó részletkérdéseket, különösen állampolgársági és opciós feé déseket magyar-csehszlovák bizottságnak kell rendeznie. Hasonlóképpen magyár csehszlovák bizottságnak kell Hapéunia az Csehszlovákia területén megmaradó ma- ar nemzetiségű egyének védelmére vonatkozó közelebbi rendelkezésekben. Ez á bizoitsag fog különösen arról gondoskodni, hogy a pozsonyi magyar népcsoport ugyanolyan itéiifetbe jusson, mint a többi ottani népcsoport. 6. Amennyiben a területek Magyarországnak való átengedéséből a Csehszlovákiának megmaradó terület számára gazdasági vagyJrorgalom-íechnikai természetű hátrányok és nehézségek jelentkeznének, a magyar királyi kormány megtesz minden tőle telhetőt, hogy az ilyen hátrányokat és nehézségeket n csehszlovák kormánnyal egyetértésben kiküszöbölje. Jfim&W 7. «mennyiben ennek a döntőbírói »éleinek keresztülvitele során nehézségek vagy kétségek támadnának, a magyar királyi mány és a csehszlovák kormány ezek ügyében közvetle- ül egyezik meg. Ha ilymődon valamilyen kérdésben nem tudnának megállapodni, ezt a kérdést végleges eldöntés céljából a német és a királyi olasz kormány elé terjesztik. Bécs, 1938. november 2. hegyen túl, Nánán, Muzs- n, Benyen, Köbölkúton és Fkálorkeszin túl á falvak és városok felé a magyar Felvidék erdős-bérces tájaira, mindenfelé, ahgl most felzeng a szabadulás h^laéneké, a magyar Himnusz, — az első forró kézfogáskor és öleléskor erősítsük meg szivünket. Tegyünk erősfogadást, hogy lemossuk a gyalázatot, IfFnely húsz esztendeig nehezedett Párkányra és a párkányi hídra! Lemossuk a gyalazatot a fellángoló új magyar testvériség szent érzésével és azzal, hogy jó katonái leszünk a feltámadó új Magyarországnak. Mint magyarok testvérek és mint hazafiak katonák leszünk mindannyian, erre a kettős alapelvié építjük új életrendszerünket, hogy magunkhoz ölelve megtarthassuk es megvédelmezhessük ezt a drága magyar földet mindennel és mindenkivel szemben akkor is, ha életünkkel es vérünkkel kellene megpecsételnünk ezt a fogadalmat. Hála Neked Isten, hogy az igazság erejevel elsöpretted a magyar Dunáról a trianoni határt, aminek következtében Esztergom nem határváros többé! Hala Neked, Mindenható, hogy a jövőben való bizakodással írhatjuk le a régi nevet és az öröm zengésével kiálthatjuk a felszabadult partok felé a szót, amely úgy visszhangzik most, mint egy boldogabb magyar korszak eljövetelének hajnali harangszava: Párkány, Párkány! Ribbentrop Joachim s. k. Galeazzo Ciano s. k.“ dulás órája és a húsz fekete esztendő után végre a nagy igazságtevéssel együtt felsugár- zik az öröm is. Itt az idő, amikor végre a bizakodás és az öröm jegyében írhatjuk le a szót: Párkány! Boldog örömmel kiáltunk át a Dunán: Párkány, Isten hozott! Párkány, Isten áldása legyen visszatéréseden és Isten bőséges áldása legyen azon a gyönyörű magyar földön, amely együtt tér vissza veled az édes anyaföldhöz, amelynek röge, tagja, pora, gyermeke és szive vére voltál és leszel mindörökké ! Miközben pedig áldásunk száll a párkányi síkon és az Az új magyar halár Az ujonan megállapított magyar határ iránya vázlatosan a következő : A határvonal a Csallóköz nyugati végén levő s ezentúl magyar So- morja községtől a Dunától indul ki. Félivben észak felé kanyarodik úgy, hogy a Csallóköz öt legnyugatibb községe Szlovákiáé marad. A Kis- Dunától északra Cseblész — a Pozsony—Érsekújvár vasútvonalon — Magyarországé. Az uj határ ezután a Galánta— Pozsony fővonaltól északra halad el úgy, hogy Szencz magyar területre esik. A határ azután a Pozsony—Érsekújvár vonal fölött marad mintegy Tardoskeddig, ahonnan északra kanyarodik és az Aranyos- maróttól délre lévő Verebély fölött és Szelepcsény alatt metszi a vas-
