Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 80. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. október 20 Egymilliószázhetvenezer magyar él a népszavazás nélkül visszakövetelhető felvidéki megszállt területen A magyarság a Felvidéken Pozsonytól Ugocsáig mintegy 550 kilométer hosszúságban 50—100 kilométer szélességben lakik a trianoni határ mentén. A nagy többségben magyarok által lakott területnek nagysága több mint 15.000 négyzetkilométer és e területre esnek a következő városok: Pozsony, Érsekuj vár, Nyitra, Komárom, Léva, Ipolyság, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács és Beregszász. Az a terület, amelyre igényt kell tartanunk, két részre osztható : 1. ahol több mint 50 százalék a magyarság létszáma; 2. a határvonalat kiegészítő, de legalább 20 százaléknyi magyarsággal rendelkező részek. E területeket három részre oszthatjuk. Az első Pozsonytól Rozsnyóig terjed és itt 577 magyar községgel szemben csak 8 szlovák többségű község található. E terület 8189 négyzetkilométer, lakosainak száma 647.799, ebből 557.117 magyar, 28.080 német és 41.730 szlovák. A második rész Rozsnyótól Ung- várig terjed (Kassa környékével) és 192 községet foglal magában. Területe 2460 négyzetkilométer, 166.538 lakossal, ebből 139.473 magyar, 18.143 szlovák. A harmadik rész Ungvártól Ugocsáig terjed, kiterjedése 1455 négyzetkilométer, 78 községgel. Lakossága 131.134, ebből 116.911 magyar, 1423 rutén. E három területrész összesen 12.104 négyzetkilométert tesz ki, 852 községgel, 945.471 lakossal, melyből 813.501 (85’6 százalék) magyar, 35.890 (3 8 százalék) német és 61.295 (6‘4 százalék) szlovák. E területek, melyeket a határ- megvonás következményeire való tekintettel kell igényelnünk, két csoportba oszthatók. Az első csoportba 6 kisebb nyelv- terület tartozik, összesen 1971 négyzetkilométer területtel, 174 községgel és 120.007 lakossal, ebből 26.088 magyar, 4980 német és 93.813 szlovák. A másik csoport 3 nyelvterületből áll, 1568 négyzetkilométer területtel, 96 községgel és 95.030 lakossal, ebből 18.719 magyar, 16.176 német és 54.903 szlovák. E vegyes népségű területek összes terjedelme 3539 négyzetkilométer, melyen 270 község található, 224.097 lakossal, ebből 44.804 (20 százalék) magyar, 21.156 (0 2 százalék) német es 158.716 (70 8 százalék) szlovák. Mindezen területcsoportokat összefoglalva, a népszavazás nélkül átadandó területek nagysága 15.643 négyzetkilométer, 1122 községgel és 1,169.568 lakossal, melyből 858 308 (73 3 százalék) magyar, 57.046 (4'9 százalék) német és 220.012 (18*8 százalék) szlovák. A Felvidéknek többi, fennmaradó részén is népszavazást kell követelnünk. E terület is három részre osztható: 1. a nyugati szlovák jellegű rész; 2. a középső terület, Szepes, Sáros és Zemplén megyék, mely egyaránt tartalmaz magyar, német, rutén és görögkatolikus szláv, úgynevezett keleti szlovák lakosságot; 3. a keleti, rutén többségű terület. A középső terület különösen fontos a népszavazás szempontjából. Kiterjedése 9105 négyzetkilométer, 831 községgel és 479.214 lakossal, melyből 42.253 (8‘9 százalék) magyar, 94.531 (19'7 százalék) német, 253.869 (54 százalék) rutén. Mindhárom részen a magyarságnak lélekszáma 253.076, ezzel szemben a Magyarországhoz feltétlenül, népszavazás nélkül visszacsatolandó területeken 220.012 szlovák maradna. jegyző, előadó ezután a több gyermekes mezőgazdasági cselédek és munkások helyzetének megjavítására vonatkozó iratokat ismertette. F. Péntek Pál, Csapiár József, Szijj Bálint, Szelei László és Bóday Imre szóltak hozzá a tárgyhoz, akiknek javaslatait a vármegyei mezőgazda- sági bizottság elé leendő terjesztés céljából közli az alispán útján. A közgyűlés még foglalkozott a mezőgazdasági munkaadók és gazdasági cselédek jogviszonyának újabb szabályozásáról, valamint a gyümölcsfák kötelező bejelentéséről és szakszerű kezeléséről szóló vármegyei szabályrendeletek tervezetével és teljes egészében hozzájárult az alispán által készített és véleménynyilvánítás végett a bizottságnak megküldött tervezetekhez. A tagok élénk érdeklődése mellett tárgyalták a lótenyésztésről szóló vármegyei szabályrendeletet is, a komáromi m. kir méntelepparancs- nokság vezetője, Gyertyánffy Aladár m. kir. őrnagy részletesen megindokolta, hogy miért lenne szükséges vármegyénk területén az eddigi te- nyészirányról, a Nóniuszról áttérni az angol félvérre annyival is inkább, mert a vármegye területén és annak közvetlen szomszédságában lévő angol félvór és telivér ménesek (Kisbér, Ászár, Dióspuszta, Szolgagyőr, Olbő, Tömöd és Gyarmatpuszta), valamint a bábolnai ménes az áttérést minden zökkenő nélkül keresztülvihetővé teszi. A vármegyei mezőgazdasági bizottság egyhangúlag hozzájárult az előterjesztéshez és az angol félvér tenyészirány előírását kéri a törvény- hatósági bizottságtól. Minthogy a tárgysorozat fenti pontjai annyi időt vettek igénybe, hogy már délután 2 óra volt, a tárgysorozatba felvett többi fontos ügynek a letárgyalását a legközelebbi közgyűlésre halasztotta el a bizottság, mely f. óv november havában Komáromban, mégpedig a régi nagy Komáromban lesz. legyeletl staféta. Vasárnap délelőtt napsütéses, gyönyörű őszi időben futották le váró sunkban a hagyományos kegyeleti stafétát. A kijelölt útvonalon nagyszámú közönség figyelte a szép sport- eseményt. A verseny célpontja a Hősök-szobra volt, amelyre a csapatok beérkező utolsó versenyzői koszorúkat helyeztek el. A verseny befejeztéyel a Hősök- szobra előtt bensőséges, szép hazafias ünnepély volt, amelyen az ünnepi beszédet dr. Brenner Antal pol- gármesterhelyeltes mondotta. Nagyhatású beszédében többek között a következőket hallottuk: — A mai nap megemlékezés a hősökről, akik életüket és vérüket áldozták fel a hazáért, de a mai napon nemcsak a hősök „bronzalakjai“ jelennek meg előttünk, hanem a tizenhárom aradi vértanú is. Ez a megemlékezés meg kell, hogy edzje akaratunkat s egyben tökéletesítse is azt. Tudjuk, hogy nagy adósságainkat egyszerre nem róhatjuk le, de mindent meg kell tennünk a haza érdekében. — Nem vádolhat bennünket senki, mert ifjúságunkat a nehéz órákban a nyomorban is neveltük a nagy leszámolásra. Ma ütött a leszámolás órája, mely jelenti a szebb, a boldogabb jövendőt. — A kegyeleti stafétában — mondotta dr. Brenner Antal befejezésül — ifjú sziveteket próbára tettétek és hódoltatok a hősök emlékének. Erős fogadást teszünk az egész magyar ifjúság nevében, hogy a most következő sorsdöntő napokban megtesszük kötelességünket és édes hazánkért utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk. A nagyhatású ünnepi beszéd után dr. Radocsay László főispán osztotta ki a versenyző csapatoknak a díjakat. A középiskolák kategóriájában a helyezés sorrendje a következő volt : 1. a Tanítóképző csapata, 2. a Bencés Gimnázium, 3. a Ferences Gimnázium, 4. a Városi Reálgimnázium. A katonaság kategóriájában első lett a 2. honv. gyalogezred 3. zászlóalja. A leventék versenyét a sportszakasz nyerte meg. A díjak kiosztása után az egybe- gyült közönség elénekelte a Himnuszt, majd diszmenet következett, amellyel a szép és kegyeletes ünnepség véget is ért. Álmodik a magyar. Várakozó csendben álmodik a magyar, lázas újjaim tétova szivére bújnak s egy vészes ordítással magasba lendül az öklöm : előre ! harci riadója pendül a húrnak. Feltámadnak a halottak is hogyha kell, félreverten zokognak a komoly harangok, s bár rongyosan, éhezve, fázva, de hősen egy szálig kitartunk, s átkozva zúgjuk: el innen bitangok ! S késő unokák a boldog nagy hazában, — ha béke hull minden kebelre, áldott fehér — imába szövik jeltelen sírjainkat bágyadt őszutón s a gyepes hantokon ezüstöt sző a dér. ifj. Balázs yános. EGYRÖL-MÁSRÓL Az olvasóközönség a komáromi tárgyalásokon főként Tiso és Krno nevét hallotta. Kik ezek, kérdik, hogy egyszerre sorsdöntő elhatárásozokat teremthetnek s vért és könnyet fakaszthatnak ? E kérdésre választ tudunk adni. Tiso szlovák miniszterelnök nyit- rai pap s gyönyörűen beszéli a magyar nyelvet. A hittant tanította és soha, de soha nem hallották, hogy tótul beszélt volna. Mikor a csehek bejöttek a Felvidékre, Tiso egyszerre felfedezte hovatartozását és ettől az időtől kezdve már tudott tótul, sőt a szlovák nép érdekében 20 év óta oly agitációt fejtett ki, hogy a nemrég elhunyt Hlinka páter őt jelölte ki politikai végrendeleti örököséül, így lett a nyitrai papból hónap alatt Szlovákia miniszterelnöke — a esetiekhez való behódolása révén és nemzete ügyének, a szlovák-ügynek árulója. Krno, akit elneveztek repülő miniszternek, mert Prága és Komárom között állandóan repült, a nagykőrösi Arany János-gimnázium növendéke volt s mint ilyen élvezte a Nagy Ádám csákigorbói főszolgabíró által idegenajkú diákok részére tett alapítvány kamatait. Ezenkívül Krno Vácott is ismerős, sőt közeli rokona Krno Péter egykori váci ügyvédnek. Mondják, hogy többször meg is fordult Vácon rokona látogatására. — Hiába I Krno feledékeny. Hamar elfelejti a magyar nemesszivűséget, a diákköri ösztöndíjat, el a rokoni köteléket, még elnyomott szlovák testvéreinek húszéves szenvedéseit is — egy kis pünkösdi királyságért ő is áruló lett. A komáromi tárgyalások két főkorifeusáról lóvén szó, fájdalmas keserűséggel kell feljegyezni a cseh magatartás egyik legbántóbb jelenségét is. A múlt hét elején, egyik óráról a másikra, Ókomárom felett magyar zászlótenger lengett. Gyönyörű, sziv- dobogtatóan beszédes megnyilatkozása volt ez Ókomárom igaz, szinA vármegyei mezőgazdasági bizottság közgyűlése Október hó 11-én dr. Frey Vilmos alispán elnöklete alatt tartotta meg a mezőgazdasági kamaráról szóló 1937. évi XVII. te. alapján újjáalakuló vármegyei mezőgazdasági bizottság első ülését. Az előadói tisztséget vitéz dr. Zsiga János vm. II. főjegyző látta el. A gyűlésen részt vett a Felsődunántúli Mezőgazda- sági Kamara képviseletében Mille Géza h. igazgató. Az elnöki megnyitó után megtörtént a bizottság rendes és póttagjainak igazolása, majd a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel az eddigi elnökét, gróf Esterházy Móricot újból megválasztotta elnöknek, hasonlóképpen közfelkiáltásai Ivánkay Kálmán banai földbirtokost és Mayer Mihály nyergesújfalui kisgazdát a- elnöknek, a bizottság jegyzőjévé ismét vitéz dr. Zsiga János vm. II. főjegyzőt és helyettesévé dr. János- kuti József vm. aljegyzőt. Az elnökválasztás után gróf Ester- házy Móric átvette az addig elnöklő alispántól az elnöklést és meleg szavakban mondott köszönetét a közgyűlés bizalmáért és kijelentette, hogy mint eddig, a jövőben is mindenkor az egyetemes magyar köz- gazdasági érdekeket fogja szolgálni. Az intézőbizottság megválasztása szintén egyhangúlag történt. Rendes tagok lettek: Szalay Dezső nagy- igmándi bérlő, Kardos Kálmán jószágigazgató Tóváros, Schalkház Ferenc főintéző Esztergom, Ács Lajos komáromi, Csonka János dadi, Szabó Kálmán szendi, Rezsnyák József epöli, Cseh Jenő komáromi, Jäger Ferenc bokodi, vitéz Nagy László tatatóvárosi, Dobi István sző- nyi és vitéz Kiss Géza tatatóvárosi birtokosok. Nagy érdeklődés előzte meg a kamarai tagok delegálását, mely a törvény értelmében titkosan történt. A szavazás eredményeként a bizottság Kosztics Milán süttői, gróf Esterházy Móric majki, F. Péntek Pál ácsi és Bóday Imre kisigmándi földbirtokosokat, László Kálmán kocsi, Mayer Mihály nyergesújfalui, Csapiár József császári, Meszes Ferenc esztergomi, Alföldi János és Jäger Ferenc ácsi, illetve bokodi gazdákat, Gerstner Ferenc leány vári és Bobi István szőnyi birtokosokat küldte be rendes tagok gyanánt a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarába. Az O. F. B. ügyekben közreműködő szakértőkül: Vaszary Gyula ny. jószágigazgatót (Kisbér), Kosztics Milánt (Süttő), Szenczi Mihály molnárt (Komárom), Kelndorfer Károly ny. intézőt (Tatatóváros), F. Péntek Pál földbirtokost (Ács), vitéz Rónay Aladár bajóti földbirtokost, vitéz Mészáros Pál komáromi kisgazdát, Burány Ambrus esztergomi oki. gazdászt, Stieber Antal ny. jószágfelügyelőt (Tatatóváros) és Körmendy Károly ny. erdőtanácsost (Esztergom) választotta ineg. Vitéz dr. Zsiga János vm. II. fő*
