Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 78. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. október 13 Csütörtökön az aradi vértanúk emlékezetének szentelt napnak esté­jén is sokan hallgatták a prágai pro pagandahíreket. A szlovákokat pre­parálták, nagy buzgalommal ígérve nekik mindent, ami jó és szép, ha bennmaradnak a cseh államközös- ségben. Sirovy Speaker je monoton hangon, minden meggyőződés nél­kül hadarta a minden bizonnyal nagy gonddal összeállított propagandaso­rokat, amikor a Bujdosó szlovák megszólalt és végig kisérte a prágai adást szlovákul, ruténul és magya­rul, mint ahogyan az elkerülhetetlen végzet nyomon követi áldozatát: — Tótok, rutének, magyarok! Fogjatok fegyvert, ne hagyjátok ma­gatokat kirabolni, verjétek ki a cse­heket, akik a szudétaterületekről is ide tolakodtak, hogy mindent fel­egyenek előlünk. Ha nem vigyáztok, a trágyadombot is felfalják ezek az éhes rablók. Hallgassatok rám, a bujdosó szlovákra, akit a cseh csend­őrök falkája üldöz. Vegyetek rólam példát. Nekem van bátorságom az életemet is kockáztatni hazámért. Aki gyáva, nem nyer, aki gyáva elvész. Ébredjetek fel, mielőtt a cseh fel­ébred, mert nem birtok ravasz alat­tomosságával. Testvérek! Minden éjszaka megszólalok, mint a lelki­ismeret szava, ha az életembe kerül is. Megszólalok, hogy felrázzalak benneteket: magyarok, szlovákok és ruténok. Tettek kellenek most, kü­lönben elpusztultok. Cselekedjetek! Cselekedjetek ! * * * A „Bujdosó szlovák“ igy zengi pa­naszát, igy tüzeli testvéreit minden este, mialatt a prágai, pozsonyi és kassai leadó cseh speakerje egy­hangú mormolással olvassa be a hazug híreket. Hej ! szabad magyarok, de jó volna példát venni bátorságból és áldozatkész hazaszeretetből a buj­dosó szlovákoktól. Ha másért nem, hát Pozsonyért, Kassáért, Eperjesért, Késmárkért, Munkácsért . . . Ezért talán mégis érdemes volna meg­emberelni magunkat . . . (H. L.) Fölemelték a büntetéseket a vasúton A legújabban Bernben kötött vas úti új nemzetközi egyezmény foly­tán a részes összes európai vasútak igen jelentékeny módosításokat tet­tek most október elseji hatállyal a vasútüzleti szabályzatok terén. Ezek­hez képest a MÁV most október elsejétől kezdve a személyforgalom­ban az alábbi újításokat vezetíe be, illetve rendelte el: 1. Eddig a vasúti kocsik nem do­hányzó szakaszaiban dohányzáson rajtaért utasok esetenkint egy pengő büntetést tartoztak fizetni. Most ezt felemelték két pengőre. 2. Aki eddig a vasúti vészféket bebizonyithatóan ok nélkül megrán­totta s ezzel a vonatot megokolatla- nul megállásra késztette, fizetett 20 pengő bírságot. Ezentúl 50 pengő* fog fizetni. 3. Ellenben vannak az új MÁV rendeletben az utasokra a korábbi­nál előnyösebb intézkedések is. így a többek között: eddig a sérült vagy elveszett feladott utipodgyásznál (nem tévesztendő össze az utasfülke pod- gyászhálójába felrakott csomagokai, bőröndökkel), a bebizonyított kár esetén a MÁV kgr-ként 22 pengő, nem bizonyítottnál pedig kgr-ként 11 pengő kártérítést fizetett. Az új rendelet ezt kétszeresére, vagyis 44, illetve 22 pengőre emelte fel. Vagyis az ilyen károkért az utasoknak a jövőben az eddigi összegek kétsze­rese jár. Légoltalmi szempontból osztályozták az ország városait és községeit A hivatalos lap egyik legutolsó számában a honvédelmi miniszter­nek négy rendelete jelent meg. Az egyik a légoltalom megszervezését szabályozza, ami a légvédelmi tör­vény kiegészítését jelenti. E rende­letben a miniszter pontosan és rész­letesen megállapítja a légoltalom szervezetét, a hatósági légoltalmat és a Légoltalmi Liga feladatait. In­tézkedik továbbá arról, hogy a hon­védelmi miniszter katonai, közgazda sági, vagy egyéb közszempontból a városokat veszélyeztetettségük sze­rint A, B, C és D oszólyokba so­rozza. A osztályozásúak azok a kijelölt városok és községek, amelyek előre­láthatólag légitámadások keresett cél­jai lesznek és amelyeknek eredmé­nyes légi megtámadásai katonai, köz- gazdasági, vagy egyéb közszempont­ból különös veszélyt jelentenek. B osztályba azok a városok és községek tartoznak, amelyek légitá­madások keresett céljai előrelátható­lag nem lesznek, de katonai, közgaz­dasági és egyéb szempontból fonto­sabb és különös veszélyeteteít tele­pek, építmények, vagy berendezések közelében fekszenek. C osztályozású minden város és minden 10.000 lakosnál népesebb község, ha nincsenek az előbb em­lített osztályok valamelyikébe so­rolva. D osztályozású az a község, amely az A, B és C osztályokba sorolva nincs. Árellenőrzés a győri iparkamara területén Az árellenőrzés országos kormány- mánybiztosa szükségesnek látta, hogy működését helyi megbízottak útján a vidékre is kiterjessze. Az elmúlt hetek háborús izgalmaival kapcsolat­ban ugyanis egyes közszükségleti cikkek árában olyan kiugrások mu­tatkoztak, amelyek indokolatlannak tekinthetők, vagy legalább is részle­tes és alapos vizsgálatot követelnek. A kormánybiztos a győri kereske­delmi és iparkamara területén — te­hát Győr törvényhatóságú városban, valamint Győr-, Komárom Esztergom és Veszprém vármegyék területén — az árak hatósági vizsgálatával és ellenőrzésével, valamint szükség ese­tén feljelentések megtételével Székely Rezső főrevizort bízta meg, aki Győrbe meg is érkezett és hivatali helyiségét a városháza I. emelet 46. számú szobájában foglalta el. A kereskedelmi és iparkamara el­nöksége ezzel kapcsolatban szüksé­gesnek tartja felhívni a kamarához tartozó érdekeltek figyelmét a ható­sági árellenőrzés szigorúságára és annak esetleges súlyos következmé­nyeire. Éppen azért az érdekeltek­nek nyomatékosan figyelmébe ajánlja, hogy a reális kalkulációt a közszük­ségleti cikkeknél minden esetben tartsák be, mely kalkulációhoz hozzá­tartozik természetesen a tisztességes polgári haszon is. Ezen túlmenő ha­szonkulcs alkalmazása azonban, kü­lönösen a jelenlegi külpolitikai hely­zetben, teljesen indokolatlan és meg­engedhetetlen. ‘“mttittttmmiimmi Ünnepély a Szenttamás-Vízi­városi Sat. Polgári Körben Az Esztergom-vizivárosi egyház- község bensőségesen szép műsoros ünnepélyt rendezett vasárnap este 6 órai kezdettel a Szenttamás-Vízi­városi Kát. Polgári Kör nagyter­mében Magyarország Patrónája tisz­teletére abból az alkalomból, hogy Szent István királyunk 900 éve fel­ajánlotta Szűz Máriának országunkat. A kör nagyterme zsúfolásig megtelt a közönség válogatott résztvevőivel. Az ünnepélyt »Nagyasszonyunk, hazánk reménye“ c. egyházi ének nyitotta meg. A bevezetőt dr. Almássy József plébános mondotta, aki meg­kapó szavakkal ecsetelte, hogy még soha sem ünnepeltük úgy a Nagy­asszonyt, mint most, amikor a leg­jobban rászorulunk az ő támogatá­sára. A bevezető után a Szivgárda a „Mindörökké-sohatöbbé“ c. hatásos szavalókórust adta elő lendületes, csengő hangon, melyben hűséget fogadtak Jézus Szivének és Szűz Máriának. A gyermekkórust az „Ezüstfátyol legendájáénak elsza- valása követte, amelyet Holdampf Anna, a Boldog Margit Kör tagja adott elő lelkesen. Utána Varga Anna, a Boldog Margit Kör elnök­nője emlékezett meg a Boldog- asszonyról, akinek felajánlotta a Kör munkáját és minden törekvését . „ó, áldott Szűz Anya . . .“ elének- lése után Szkalka Lajos gyakorló­iskolai tanító, c. tanár, a kulturális szakosztály vezetője lépett a közöm ség elé, hogy ünnepi beszédét meg­tartsa. Apostoli leikülettel és kiváló szónoki lendülettel vázolta, hogy e percekben ül össze Komáromban a vegyes bizottság, hogy az igazságo­sabb magyar jövőről döntsön Segít­sük az ő munkájukat a mi buzgó imáinkkal. Azután a Mária-tisztelet fontosságát és lényegét vázolta. Tart­sunk ki híven a Szent Szűz mellett, akkor ő is megsegít bennünket. A tisztelet azonban ne legyen csak külsőség, hanem cselekedeteinkkel mutassuk meg, hogy igazán buzgó és hithű katolikusok vagyunk. Az értékes és tüzes beszédet a közön­ség lelkes tapssal köszönte meg. Az ünnepi beszéd után Majorán Anna Szent Erzsébet-köri tag „Ma­gyarország Nagyasszonyához“ c. köl­teményt szavalta el meleg átérzés- sel és művészi tehetséggel. Utána Markotics Irén, a Szent Erzsébet Kör részéről mondott ünnepi szava­kat a Nagyasszonyról. Az iparostanulók cserkészcsapata bátor lendülettel adta elő a „Nem, Nem, soha“ c. hazafias melodrámát tárogatókisérettel. Ezután dr. Bánk József káplán megköszönte a sze­replők fáradozásait és a nagyszámú közönség érdeklődését és össze fogásra hívta fel a közönséget e sors* döntő napokban, amikor a Nagy­asszony palástja ismét nagyobb lesz. A zárószót dr. Etter Jenő városi főügyész, az egyházközség világi el­nöke mondotta, aki szeretettel kö szöntöíte az egyházközség apraját és nagyját, és megkapó szavakkal vázolta, hogy a katolikusság és ma­gyarság milyen csodás módon for­rott össze a történelem folyamán és most is egyesült erővel kell küzde- nünk a szebb jövőért. A megkapóan szép ünnepséget a pápai és magyar himnusz eléneklése zárta be. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. Mindent vissza! Az égen hajnalpir ragyog, Ébredjetek bús magyarok! Miénk lesz a Tátra, Fáira, fíármashalom vesztett tája ! Pozsony, Kassa, Munkács vára Mienk lesz hát valahára l Tizmillió magyar zúgja: Mindent vissza ■' Mindent vissza! Rákóczi harangja kondul, Rab sorsotok jobbra fordul, Omlóban a börtönfalak, Cseh rabló fut Trencsén alatt! Él még a magyar Istene ! Jaj, aki támad ellene! Tizmillió magyar zúgja: Mindent vissza! Mindent vissza! Ne sírj kislány az Ipolyon, Csak a lovam megitaiom, Elűzzük a rabló csehet, Ülünk mámoros ünnepet' Felvidék minden harangja: Azt kongja, hogy rajta, rajta! Tizmillió magyar zúgja ■ Mindent vissza! Mindent vissza! Előre hát jó magyarok, Mig az égen csillag ragyog! Magyar csillag fenn az égen, Erre vártunk régesrégen! Betlehemi csillag támadt, Visszavesszük szép hazánkat l Tizmillió magyar zúgja: Mindent vissza! Mindent vissza! EGYRÖL-MÁSRÓL Pozsonyba készül mindenki, Írja a „Mosonvármegye“ c. újság. „Itt ná­lunk mindenki Pozsonyba készül. Abba a kedves és szép Pozsonyba, ami a mi vidékeinknek is szemefó- nye volt. Messze kéklő várhegyére csak könnyezve tekintettünk húsz hosszú éven keresztül. És most meg fog nyílni oda az út ismét vám nél­kül, sorompó nélkül, vizűm nélkül, mert oda is haza mehetünk.“ Meghatottan olvastuk a „ Moson- vármegye“ boldog vezércikkét. Húsz hosszú év után végre ezt is lehet már írni: hazamegyünk Pozsonyba. Ebből az alkalomból hadd üzen­jük meg a jó mosoniaknak, hogy mi is ott leszünk Pozsonyban. Meg fognak bennünket ismerni szives mosolyunkról, a szemünkből kisugárzó boldog örömről és a leg­barátságosabb magyar köszöntésről, amivel szólani fogunk : Adj’ Isten .. . Adj’ Isten minden jót mindnyájunk­nak 1 A humor és a politika általában nem egy úton szoktak járni, viszont bármilyen komoly dolog is a politi­ka, a rakoncátlan humor ezt a te­kintélyt sem kiméli. A nehéz, válsá­gos napokon, melyekben az esetle­ges világháború lehetősége húzta gondterhes ráncokra a homlokokat, a humor azért megtalálta, mint min­dig most is a maga útját. Rengeteg tréfa, vicc, szójáték született meg. Ez utóbbiak közül a legjobb talán az a szójáték, melyet a cseh-len- gyel viszály idején faragtak az egyik bohém asztaltársaságban. Aznap történt, mikor a lengyel jegyzék megérkezett Prágába: tes­sék azonnal átadni Teschent és vi­dékét, különben bevonulunk fegyve­res erővel. A társaság azt vitatta, mi lesz a jegyzékre a cseh válasz, el- lentállanak-e a lengyel követelésnek, vagy sem? A kérdést legszelleme­sebben és mint másnap kiderült, a legtalálóbban a társaság tagja igy fejtette meg : — Ellentállás!?.... Ugyan ! .... Világos, hogy a cseh válasz igy fog szólni a lengyelekhez: „Teschenek csak szépen besétálni I“

Next

/
Oldalképek
Tartalom