Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 75. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE

1938. október 2

tévesztés, csalás, hazugság, a brutális erőszak és a gyűlölettel felszított pillanatnyi harag tudott leszakítani a jó édesanya, a magyar haza értük vérző testéről.

A világháborúban kipróbált bajtársi szeretettel köszöntjük a német kriegskamerádokat, köztük és elsősorban zseniális vezérüket, a ma világtörténelmének egyik legnagyobb alakját s a Nagynémetország vissza- állítóját, Hitler kancellárt, akinek bátor kiállása indította el a ma már nagy robajjal legördülő és Csehszlovákiára végzetes lavinát.

Köszöntjük az egykori nemes ellenséget, helyesebben az őszintén megbékélt ellenfelet, az olasz frontharcosokat és köztük elsősorban a Dúcét, kiben a doberdői szembenállás óta eltelt húsz év alatt megértő és megbízható, segíteni tudó és akaró hatalmas jóbarátot nyertünk.

Köszöntjük a szlovák hadviselteket, akiknek népe a magyar múlt minden örömének, jószerencséjének osztályosa, jólétünknek és boldogságunknak részese volt, de akiknek népe a nehéz időkben és a válságos napokban, mint a világháború idején is híven és becsületesen kitartott mellettünk. Még számosán vannak itt közöttünk, akik a komáromi 12. és az esztergomi 26. közös, vagy a nyitrai 14. honvéd gyalogezred keretében együtt küzdöttek a szlovák katonákkal és szemtanúi voltak annak az önzetlen áldozatkészségnek, amellyel megosztották a szlovák katonák velünk, magyarokkal a frontszolgálat minden fáradalmát, megpróbáltatását, fizikai és lelki szenvedését.

Köszöntjük a lengyel hadviselteket, akiknek ősei Bem apó had seregében a mi apáinkkal, a vörös sapkás honvédekkel együtt küzdöttek Branyiszkónál a magyar szabadságért, viszont akik népének másfélévszázados heroikus szabadságküz delmét a magyarság osztatlan rész- réte és tettekben megnyilvánuló együttérzése kisérte.

Köszöntjük a rutén volt katonákat, mint Rákóczi libertásos zászlaja hű katonáinak méltó utódait, akiknek népét nagyságunk és gazdagságunk idején sokkal és sokszor megsegítettük s ezzel nehéz óletküzdelmü- ket nagyban enyhítettük.

Köszöntjük az angol légiót, mint az angol frontharcosok kitünően megszervezett szövetségét, amely habozás nélkül s teljesen ingyen felajánlotta jó szolgálatát a szudéta- német-kérdés békés megoldása érdekében, vállalkozott arra, hogy mint teljesen pártatlan és semleges testület, ellátja a rendfenntartó szlgálatot a szudétanémet-kerületekben a népszavazás idejére s az átadás időpontjáig.

Végül szeretnénk üzenni a franciafrontharcosoknak, akikről nagyon jól tudjuk, hogy lélekben nagyon is távol állanak a szabadkőműves francia hivatalos körök és háborús uszí- tók mentalitásától, s akiktől nem kérünk és nem várunk mást, csak szigorú semlegességet. Utalni akarunk arra, hogy az ő nemzeti hősüknek, Napóleonnak, sehol a külföldön annyi tisztelője és bámulója nem volt és nincsen, mint éppen a magyarok között és hivatkozni akarunk arra a történelmi tényre, hogy a francia nép megpróbáltatása idején, 1870-ben, a magyar nők tépést csináltak a francia katonáknak és megsiratták Se- dánt.

Az évezredes múltúnk alatt kialakult és a világháború vérzivatarában keményre edződött bajtársi szeretette) tárjuk ki ölelő karjainkat a felvidék minden elnyomott nemzetiségének volt katonái, ezek hozzátartozói és néptársai felé, akiket a magyar múlt, a magyar történelem minden nagyhangú Ígéretnél hatásosabban győzhet meg és biztosíthat arról, hogyha az önrendelkezési jo gukat a magyar hazához való visszatérés szellemében gyakorolják, akkor és mindig meg fogják nálunk találni és kapni mindazon jogok teljességét, emberi, kulturális és gadasági élet- lehetőségeket, amelyeknek birtoká- bán a magyar nép mellett teljes szabadságban, zavartalan jólétben és megelégedettségben élhetnek és fejlődhetnek, viszont amely jogokat a csehek szorult helyzetekben ugyan bőkezűen megígértek szóval és írásban nekik, de soha meg nem adták és eszük ágában sincs valaha is komolyan és őszintén megadni.

A történelem dübörgő szekerének hangja mellett is halljuk szivünk hangosabb dobbanását, amikor a jó Isten további áldását kérjök Kormányzó Urunkra, a német nép vezérére, a lengyel köztársasági s az olasz kormányelnökre, a béke megóvása érdekében kifejtett közös munkájukra s a felvidékiek szabadság- küzdelmére.

Szombaton és vasárnap Esztergom és környékét hangos nótaszó verte fel. A budapesti cserkészkerület cserkészei érkeztek meg, hogy Eszter- gom-Tábor és Dorog között megtartsák nagy hadijátékukat.

A Cserkészszövetség a nagy hadijáték feltételeit a következőkben adta meg: 378-ban a húnok Bálám bér vezérlete alatt megtámadták a Dunántúlt, az egykori római Pannóniát, amelyet Frithiger nyugati gót vezér csapatai védelmeztek. A hatalmas hadjárat döntő csatája a Duna kanyarulatában folyt le. Ezt a történelmi eseményt emelte ki a Cserkészszövetség s ezt a csatát reprodukálták a cserkészhadijátékokon résztvevő cserkészek.

Szombaton délután sorakoztak fel a szembenálló ellenfelek, a kék„ gotok* Esztergom környékén gyülekeztek, míg a sárga „hónoknak“ Dorog volt a főhadiszállásuk.

A propaganda is már szombaton megkezdte működését. 8 oldalas nyomtatott újság adta minden résztvevő tudtára a tennivalókat és lelkére kötötte a résztvevőknek a fegyelmezett magatartást és az igazi cserkész „jó munkát.“

Vármegyónik frontharcosai, világ- háborús multjákhoz híven, szívvel és lélekkel résztvesznek a felvidék felszabadításában s ezért, ha kell, ismét felajánlják jó szolgálataikat, a régi önzetlenséggel és áldozatkészséggel hajlandók felajánlani egészségüket, testi épségüket és életüket. A vármegye közönségével együtt hívőn hisznek és bízva-bíznak, dolgoznak és felkészülnek, még fegyelmezett türelemmel várnak, de ha Horthy int, cselekednek és kitartanak az utolsó szál emberig azon reményben és hitben, hogy a végső győzelem — Isten segítségével — a miénk.

Szombatról vasárnapra virradó éjszaka nagyon mozgalmasan indult el. A szembenálló hadviselőfelek megkezdték a kijelölt stratégiai pontok elfoglalását. Közben nagy buzgalommal folytak az ellenség hadmozdulatait kipuhatoló felderítő tevékenységek. Hol itt, hol ott villant meg egy-egy fényszóró s megkezdődtek az előcsatározások. Mindenegyes harcos törekedett, hogy leolvassa az ellenfél kalapján lévő fehér számlapot, amelyet ha leolvasás után bekiáltott, a leleplezett csatár „meghalt“ s a hadijátékban tovább nem vehetett részt.

A szombatesti felvonulások, felderítések, előcsatározások egészen az éjféli órákig tartottak, amikor a Parancsnokság lefújta a hadijáték első részét és a vitézlő csapatok nyugovóra tértek, hogy annál frisebb lendülettel és lelkesedéssel vállalják a következő, a döntő nap fáradalmait.

Másnap 8 órakor kezdődtek meg a nagy hadműveletek. A vezérkar a meghívott előkelőségekkel és újságírókkal Sátorkőpuszta táján egy domb tetején foglalt helyet, ahonnét a terepet kitünően átt lehetett látni. Ott volt Cock József főmérnök, aki a

v. dr. Zs. y.

Cserkészhadijáték Esztergom és Dorog között

Ünnepi beszéd Szent Istvánról, vármegyénk alapítójáról

Mondotta dr. Lépőid Antal prelátns-kanonok szeptember 22-én tartott törvényhatósági közgyűlésén

Kilencszázadik esztendőben Szent István király halála után a jubileumi ünnepségek igen tekintélyes részét Esztergomban ülték meg. Május 31-én, a Szent Jobb esztergomi látogatásakor, az egész ország népe és a katolikus világ képviselői hódoltak a megdicsőült Szent Királynál«. Augusztus 15-én Magyarország Főméltóságú Kormányzójával az élen a hivatalos Magyarország rótta le a kegyeletét a Szent Király előtt az esztergomi királyi palota maradványai közt. A Magyar történelmi Társulat itt domborította ki az első Szent Király történelmi nagyságát. A Jogászegylet bemutatta őt mint bölcs törvényhozót és igazságos bírót; a városok követsége a magyar városok alapítóját tisztelte benne; a nevelők és oktatók különféle testületéi a nevelő és kulturális hatását ismertették.

Mikor Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága ünnepélyes közgyűlésen Szent István király jubileumát üli, egészen természetesen elsősorban úgy emlékezik meg Szent Istvánról, mint a vármegyénk alapítójáról. A vármegye dicsőséges Szent István királyunknak különleges magyar intézménye, a magyar jogi lángelmének előkelő terméke, amely eleinte, mint királyi vármegye megteremtette a magyar nemzet egységét és mint központi hatalom, a keresztény királyság szilárdságát; későbbi fejlődésében pedig a magyar alkotmány védőbástyája lett s mint ilyen, a mostani időkig fennmaradt.

A honfoglaló magyarság egészen Géza fejedelemig vérségi alapon, törzsszervezetben élt. Minden törzs a saját fejedelmének hatalma alatt ősi szokásjoga szerint intézte dolgait, ingatlan birtokait közösen birtokolta. Nem is volt állandó lakhelye, benn az ország területén is vándorolt s azokat a helyeket kereste, ahol a természet nagyobb gazdagságot kínált. Ezt bizonyítja a törzsnevekből származó földrajzi neveknek elosztottsága. Ugyanannak a törzsnek a nevével az ország legkülönbözőbb helyein találkozunk.

Igen laza volt a törzseknek a központi fejedelemhez való viszonya. Egyes törzsfőnökök önálló külpoli- kát is folytattak, miat azt Gyula, Ajtony, Lél, Vérbulcsu és Botond önálló vállalkozásaiból tudjuk. Már pedig a törzsszervezet s az egyes törzsek túlságos önállósága végpusztulással fenyegette a magyarságot. Egy század alatt megdöbbentő volt a vérveszteség. Viszont a folytonos vándorlás megakadályozta a helyben- lakás föltételeként az anyagi kultúra kifejlődését.

Géza fejedelem megkezdte a harcot a törzsszervezet ellen, de nem jutott el olyan organizációig, amely a központi fejedelem hatalmának ér ványesülését az udvaron kívül az ország egész területén biztosította volna. Ilyen szervezet megalkotása az ő zseniális és vasakaratú fiára, Istvánra várt.

Szent István a maga korában a királyi közigazgatás megszervezéséhez kétféle mintát ismert: a Frank , Bajor-, Gau-rendszert és a magyaroknak meghódolt szlávoknál a zsupa-beosztást. A német közigazgatási kerületekben a tartománygróf a király hűbérese volt s az Összes lakósok, tehát a nemesek és szolgák felett gyakorolta a királyi delegált hatalmát. Királyi birtokokat nem kezelt, mert a király magánbirtokait magántisztviselőkre bízta. A szláv zsupákban a zsupán törzsfőnök volt, még pedig veszedelmesebb önállósággal, mint a magyaroknál. Szent István mindenesetre figyelembe vette az ismert mintákat, de egyiket sem másolta le, hanem a speciális magyar viszonyok kiiünő megítélésével, saját jogérzékével alkotta meg a magyar közigazgatási szerveket. Azt az elvet követte, amelyet egyéb intézkedéseiben mindig szem előtt tartott, hogy az ősi szokásjogot kímélni kell, ha nem ártalmas és nem akadályozza föltétlenül a szükséges újításokat, viszont elszánt akarattal meg kell teremteni azokat az új jogi formákat, amelyeket a nemzet érdé kében az idő sürget.

Azért a honfoglaló szállásnemességét nem akarta a királyi tisztviselők hatalma alá vonni, hogy ősi szabadságaik sérelme miatt ellenállást ne tanúsítsanak. Mégis úgy körülkerítette őket a királyi vármegyével, hogy helybenlakásra kényszerítse, ellenőrízhetőkké tegye és lassú fejlődéssel vármegyébe olvassza. A szállásnemesek által meg nem szállt uratlan területeket királyi birtokoknak tekintette, ezeket a birtokterüle teket meglévő vagy újonnan létesített földvárak, mint központok körüli kerületekre osztotta s az egye3 várkerületek élére királyi tisztviselőket ispánokat állított. Az ispán hatalma csak a birtokokon lévő szolgákra és várkatonákra (jobbágyokra) terjedt ki. Régi száliásnemeseink továbbra is saját szokásjoguk szerint élhettek s a királynak csak hűséggel és háború esetén fegyveres szolgálattal tartoztak. Azonban tovább nem vándorolhattak s az állandó szálláson intenzív földmívelósre kényszerültek, aminek eredménye volt az állandó szálláson a közös birtoknak megszűnése és az egyéni birtoklás kialakulása, ami a magasabb kultúra előfeltétele.

Szent István a német tartománygrófságtól vette át a vármegye latin nevét (a Comitatus, Comes szót) szláv eredetű a magyar- megye és ás az ispán szó. Gondosan ügyelt, hogy örökletes hűbériség ki ne fejlődhessen. Ispánjai határozatlan időre kinevezett tisztviselők. Fizetésük az általuk kezelt királyi birtok jövedelmének egyharmada. Az ispáni méltósággal Szent István a leghatalmasabb főnemeseket lekötelezte, a vármegyei birtokok kétharmad jövedelmével tekintélyes anyagi eszközökhöz juttatta és a vármegyei katonasággal (Agmen comitatus) erős hadsereghez jutott. Elérte célját a nemesi szabadságok bolygatása nélkül. Minden ispán a saját vármegyéjében kisebb kerületeket is létesített és ezek élére a Centuriokat és a De- centoriokat állította. Magán a város- helyen állandó helyetteseket tartott, akiknek neve Comesz Curiaresz volt, az alispán őse. Szegényebb nemesek már az első időkben jelentkeztek az ipánok szolgálatára. Viszont a királyi birtokok adományozása