Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 63. szám
vei ezelőtt megalakulásakor kimondotta és alapszabályaiba iktatta, hogy Balassa Bálintnak, Petőfi előtt a legnagyobb lírikusnak, méltó emlékszobrot állít Esztergomban, sőt a szobor költségeire a gyűjtést is megkezdette. Balassánál sokkal kisebbbeknek szobrai vannak az országban. Balassa ebből a szempontból az ország mostohája volt és ez a szobor az első Balassa-szobor. Az ország legelőkelőbb irodalmi és mű vészeti egyesületei örömmel és pártfogással fogadták a szoborlétesités eszméjét, amelynek megvalósulása csak a kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt késett és még sokáig késett volna, ha a jubileumi esztendőben a Komárom-Esztergom megyebeli vitézek magukévá nem teszik a Balassa-szobor létesítésének ügyét. A vitézek eszményképül választották Balassát, a Vitézi Rend jelszavául ismeri a hires Balassa verssorokat : „Vitézek, mi lehet...“, a vitézekhez valóban legszebben illik Balassának, a hős végvári vitéz emlékének megörökítése. A Balassa- Bálint Társaság a kezdeményezést és a további fáradozást 1000 pengővel átengedte a vitézeknek, a bíboros hercegprímás kegyesen átengedte a megfelelő telket a szobor elhelyezésére, a kultuszminisztérium adományával megvolt az alap és a vitézek buzgólkodása, országos, megyei és esztergomi társadalmi körök adakozása révén csakhamar együtt volt a 8000 pengő pusztán a szobor költségeire. (Az alapozást Esztergom város vállalta.) Megalakult a szoborbizottság, amely kitűzte a pályázatot. A pályázó művészek közül Dózsa Farkas András tervét találták megvalósításra alkalmasnak, mint aki legjobban megértette a bizottság szándékait és intencióit. Dr. Lépőid Antal ezután elragadóan lelkes és szinte megelevenitően találó szavakkal jellemezte az emlékszobor szépségeit és Balassa életét, utolsó vitézi tettét. — Dózsa Farkas András nemcsak a XVI. század nagy költőjét és vitézét mintázta meg, hanem művével kifejezte azt a történelmi eseményt is, amely három évszázaddal ezelőtt Esztergomban történt. Azt a pillanatot örökíti meg a szobor, amint Balassa egyetlen tettben sűrítve minden erejét, a hazáért áldozatra viszi fiatal életét és amint vállalja a XVI. századi véres, küzdelmes magyar sorsot s párduckönnyedséggel rohamra indult a török ellen a vár alatt. Mintha lantját szivére szorítva, kardját magasra tartva, ajkával Istent híva, az egész Magyarországot vezényelné a küzdelemre. — A szobor nem elbeszélés, hanem egy mozzanat megörökítése. Nem a feliratról, hanem a szobor- r ól fogjátok megismerni, hogy ez B alassa Bálint, a nagy szenvedélyek, vitézségek és szerelmek költője, aki vérével mossa ragyogóra magát, — aki nemcsak műveit küldi el az örökkévalóság számára, hanem aki maga egész emberi mivoltában belép a halhatatlanságba a vértanuság jogán. Ez a lépés a vértanuság felé: ime ez a Balassa-szobor. — Ez a rohamozó bronz örök típusa a csonkahazában soha megnyugodni nem tudó magyarnak, — ez a szobor az örök magyar roham jelképe a mesterséges határok ellen, — folytatta a szónok. — Hirdeti ez a szobor azt is, hogy nincs elveszve az az ország, amelynek fiai meghalnak Istenért és hazáért, — de elevenen is meghal az az ország, amelynek fiai eszményekért meghalni nem tudnak 1 Gyönyörű beszéde végén köszönetét mondott dr. Lépőid Antal a kormányzónak, aki szives volt képviselőjét elküldeni a szoboravatásra, — és mindazoknak, akik a szobor létesítéséért áldoztak és fáradoztak, majd kérte a kormányzó képviselőjét, hogy adja meg az engedélyt a leleplezésre. Az engedély megadása után lehullott a szoborról a lepel és vitéz szinai Szinay Béla altábornagy, a kormányzónak, mint a vitézek főka- vitányának képviselője, lépett a szoborhoz és elmondotta szép szoboravató beszédét, amelyben Balassa Bálintot és korát jellemezte, áldozott a nagy hős és költő emlékének, majd felhívta a vitézeket Balassa ideáljainak követésére. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Glatz Gyula polgármester vette át Esztergom város nevében megőrzésre a szobrot, végül a koszorúk elhelyezése következett. Az első hatalmas koszorút a Kormányzó Ür Őfőméltóságának, a vitézek főkapitányának nevében vitéz szinai Szinay Béla altábornagy helyezte el a szobor talapzatán. Azután sorra az esztergomi honvédhelyőrség tisztikara, altisztikara és legénysége nevében vitéz báró Lngár Károly alezredes, zászlóaljparancsnok, Komárom-Esztergom vármegye nevében dr. Frey Vilmos alispán, Esztergom város nevében Glatz Gyulá polgármester, a Balassa-csa- lád élő tagjai nevében Lépőid Antal prelátus-kanonok, az Esztergomi Balassa Társaság nevében Einczin- ger Ferenc, a Salgótarjáni Balassa Társaság nevében Homor Imre ko szorúzta meg a szobrot. Elküldötte még a kegyelet koszorúját a szobor talapzatára a Nagykőrösi Arany János Társaság és a Kisfaludy Társaság is. Az Esztergom-vidéki Történelmi Társaság koszorúját Sinka Ferenc Pál tette le. Koszorút tettek még a szoborra az dorogi bányá szók és az Országos Szent Gellért Egyesület nevében dr. Kamenszky Gyula alapító ö. elnök. A lélekemelő ünnepséget a vitézek diszmenete zárta be. A tanügyi kiállítás megnyitása A primási mise és szentbeszéd Soha nem látott tömeg az ünnepi felvonuláson A vitézek ünnepi díszhangversenye A szoboravatási ünnepélyről az előkelőségek és a közönség nagy része a bencésgimnáziumba vonult a tanügyi kiállítás megnyitására. Itt dr. Zsindely Ferenc kultuszállamtitkárral, dr. Kemenes Illés tankerületi kir. főigazgatóval, dr. Balogh Albin bencésgimnáziumi igazgatóval, vitéz Szabó István kir. tanfelügyelővel és a kiállítást rendezett tanárokkal, tanítókkal együtt már előkelő közönség várakozott. A diákok, kis fiúk és kis lányok sorfalat állottak. Hat óra után néhány perccel érkezett dr. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás és gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter titkárával, dr. Palkovics Pállal. Megérkezett dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos alispán és Glatz Gyula polgármester is. A pannonhalmi főapátot Meszlényi Lambert közp. főpénztáros képviselte. A hercegprímást és a kultuszminisztert az imézet kapuja előtt Kersch baummayer Laci elsős gimnazista üdvözölte helyes kis beszéddel, majd kis leánykák virággal köszöntötték őket. Ezután a szépen feldíszített előcsarnokba vonultak az előkelősé gek, ahol dr. Radocsay László fő ispán üdvözlő szavaira válaszolva gróf Teleki Pál kultuszminiszter meg nyitotta a tanügyi kiállítást. Megnyitó beszédében kedves elismeréssel emlékezett meg a tanárokról é: tanítókról, akik a kiállítás megrendezésével kapcsolatosan dolgoztak és fáradoz'ak. A hercegprímás és a kultuszminiszter ezután kíséretével együtt megtekintette a kiállítást. Az előkelő venFél 10 órakor, amikor dr. Serédi usztinián bíboros hercegprímás a ^székesegyházba érkezett, még csak lig fele tudott elhelyezkedni annak z embertömegnek, amely a temp- >m felé tartott és a hercegprímás utója után még végeláthatatlan osszúságban vonult a szinpompás örmenet. A pontifikális nagymise megkez- ése után azonban csakhamar zsú- jlásig megtelt a bazilika hajója és szentély, csak középen hagyott tat a rendezőség. A szentélyben foglaltak helyet az országos és helyi egyházi, katonai és polgári előkelőségek, kik között ott láttuk József és József Ferenc királyi herceget, Albrecht főherceget, a kormány tagjait, akik közül gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter Meszlényi Zoltán püspök mellett ült, a felsőház több tagját, az állami hivatalok, bíróságok stb. előkelő reprezentánsait, dr. Korniss Gyulát a képviselőház elnökét, Glattfelder Gyula Csanádi, Schwoy Lajos székesfehérvári püspököt, a székesfőkáptalan tagjait, Hétfőn, augusztus 15-én, reggel 5 órakor a Bazilika nagy harangjának ünnepi zúgása jelezte a messze környéknek, hogy Esztergom nagy ünnepre virradt. Az ünnepi harangszó után zene karok járták végig a várost és a pattogó indulók hangjaira lassan- lasssn megélénkült a város. A pályaudvarra egymásután futottak be a különvonatok és a megerősített szerelvények, amelyek az ünneplők ezreit hozták városunkba. Hét óra után már gyülekeztek a Kossuth Lajos-utca egész terjedelmében az ereklyés díszfelvonulásban résztvevő egyesületek, testületek és zarándokok. Pontban negyed 9 órakor indult a színpompás menet, amelynél impo* zánsabbat, hatalmasabbat ősi városunk még alig látott. A szakértők becslése szerint közel 15.000-re tehető a díszfelvonulásban rósztvettek száma. A menetben a levente-alakulatok, az esztergom-tábori Fiúnevelő Intézel és a helybeli középiskolák csoportjai közé beékelve vitték Szent Imre hercég szobrát. Küiön impozáns és felejthetetlen látvány volt a dorogi, tatabányai, tokodi bányászok komoly, egyenruhás csoportjai, amint jobbnál-jobb zenekaraik kíséretében vonultak. A bányászok menete után dísz- magyaros leányok kíséretében vitte a Szent Korona mását bíborszínű párnán dr. Jánoskúti József vármegyei aljegyző. A különböző férfi és női egyesületek után jöttek a különböző nő- nevelő-intézetek növendékei, majd a zárdái növendékek színdús dísz- magyarruhás csoportja. A hatóságok és a papság képviselői az ereklyék után vonultak. A díszfelvonulást, amely másfél óra alatt ért fel a Bazilikához, a vidéki zarándokok hatalmas csoportja zárta be. Kissé később jött fel zeneszóval a Bazilikába az alerdészek nagy csoportja új zászlójuk elő vitele mellett, akik ezen a napon tartották vándor- gyűlésüket Esztergomban, majd az amerikai magyarok zarándokcsapata különféle amerikai zászlókkal. A szobor leleplezése után este 9 órakor a Katolikus Legényegylet nagytermében előkelő és nagyszámú közönség gyűlt össze, hogy jelen legyen a vitézek ünnepségeinek gyönyörű befejező műsorán, az ünnepi díszhangversenyen. A megjelent előkelő közönség soraiban ott láttuk dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos alispánt, Glatz Gyula polgármestert, vitéz Bo~ rókay Rudolf, vitéz Pongrácz-Bartha Ede ny. tábornokot, vitéz br. Ungár Károly alezredest, dr. Schmidt Sándor a közhivatalok vezetőit stb. A hangversenyen a Mária Terézia 1. honvédgyalogezred szimfonikus zenekara Figedy Sándor törzskar nagy vezénylésével legelőször is Figedy Sándor remekbe készült „Magyar hangverseny“ nyitányát adta elő. Laurisin Lajos a m. kir. Operaház tagja hatalmas sikert aratva Erkel: „Bánk bán“ című operájából egy áriát, Poldini: „Farsangi lakodalom“ című operájából pedig „Kál mán diák“ dalát adta elő. Ezután ismét zenekari szám következett a műsoron: Liszt: „1. Magyar rapszódiá“-ja. A hatalmas technikát követelő zenekari alkotás, Liszt Ferenc alkotó zsenijének gyöngye a zenekar pompás, bravúros előadásébán frenetikus ünneplésre késztette a megjelent közönséget. Demény Dezső: „Magyar tánc“-ra, amelyet bánáti Buehner Antal ültetett át avatott kézzel nagy zenekarra, Kotra Magda, Nonn Éva, Czi- bik Anna, Várhegyi Ilona, Dékány Gizella, Faragó Piroska, Urbanovits Magda és Urbanovits Rózsa stilizált, színes magyar táncot mutattak be nagy ügyességgel és összetanultság- gal. A művészi tánc betanítója és ösz- szeállítója Gaubek tánctanár volt. A szünet után Albert Ferenc hegedűművész Hubay Jenő egyik „Csár- dajelenet“-ét és Sarasate: „Cigány- ábránd“-ját adta elő. Remek tónusa, kristálytiszta technikája, művészi átélése frenetikus sikert aratott. A zenekar ezután Dohnányi Ernő ; „Ruralia Hungarica“-jából két tételt mutatott be. A hangverseny felejthetetlen művészi élmény volt. Elismerés és köszönet elsősorban Figedy Sándort törzskarnagynak, akinek karmesteri művészetét ma már felesleges újból is méltatni, a közreműködő művészeknek és végül az egészen kiváló zenekárnak. A hangverseny után a zenekar a Legényegylet kerthelyiségében szórakoztató hangversenyt adott. dégek elismeréssel szóltak a látottakról és szívesen időztek az egyes tantermekben az érdekesebbnól-ér dekesebb látnivalók között. A bencésgimnáziumból átmentek a kiállítás másik helyiségébe, a vízivárosi zárdába is, ahol késő estig időztek. A kiállítás különben az utolsó napokban is bővült. A ferences gimnázium is megrendezte szép rajzki- állitását, a gimnázium földszinti folyosójának a bencésszékházba vezető lépcsőjénél a kiállítás egyik legérdekesebb része látható, Lipthay Ká- rolynak remekül berendezett magyarszobája. Igen sok a látogatója. A pedagógusok nagy gyönyörűséggel szemlélik az érseki tanítóképző sokoldalú, szép kiállítását és az intelligens közönség sokat időzik a bencésgimnáziumi csoport egyik legérdekesebb termében, ahol az intézet volt növendékeinek művei, könyvei, írásai kerültek bemutatásra. Nem kisebb emberek diákköri itodalmi dolgozataival találkozunk itt, mint Glattfelder és Rótt püspökével és bizony egyebek között nem közönséges érzésekkel nézegetjük azt az aranytollat, amellyel maga Ferenc József király irta be nevét annak idején az intézet emlékkönyvébe.
