Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-07 / 19.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 19. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁRCIUS 7 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A középosztály kérdése. A magyar középosztály történelmi elődje a köznemesség volt. De az új társadalmi réteg nemcsak helyzeti, hanem szinte egyenes örököse a régi rendnek. Mikor a XX. sz. második fele nálunk meghozta a nemesség Götterdammerung-ját, a régi rend fiai, főleg gazdasági kényszerből, a hivatali pályák felé orientálódtak. Felszivódásuk legnagyobbrészt Tisza Kálmán kormányzata alatt ment végbe. Ez a körülmény sajátságos helyzetet teremt nálunk a középosztály kérdése körül. A nemesség az új viszonyok közé is magával viszi úri öntudatát, melyet még a régi, — az én házam az én váram-helyzet fejlesztett ki benne, tovább folytatta ennek megfelelő életmódját s ha már jogilag nem is, ebben a formában fenntartotta különállóságát, megőrizte osztály-voltát. Természetesen ez az életforma asszimilálta a más rétegből e körbe kerülteket is, mert, aki ennek nem tudott megfelelni, azt a lenézés deportáló szigete fenyegette. Igy kialakult egy új úri rend a hivatalnoki élet területén. A középosztálynak és az úr fogalmának így létrejött kapcsolata okozta aztán azt, hogy nálunk az iparos és kereskedői pályák, melyeket nem glorifikált régi nemesi nimbusz, nem számítottak az úri foglalkozások közé, művelőik sokáig nem szerepeltek a középosztály tagjaiul, sőt még ma is csak a kényszerűség tereli e foglalkozások felé középosztályunk fiait. Ezért van az, hogy még ma is, ha a középosztályról beszélünk, ennek a csoportnak a képe jelenik meg előttünk. Ez az életforma sok végzetes hibát rejt magában. Zártsága több oldalról is szakadásra vezetett a nemzet többi rétegeivel. Legmélyebb volt ez a szakadék az alsóbb néprétegekkel szemben, hol azt eredményezte, hogy a nép ma is ellenségét látja az úrban. Azonkívül ez a saját életformájának, a mostoha körülmények ellenére is, fenntartására irányuló törekvés mindenből kitépte, elsekélyesítette ezt az életet, mely a külső körülmények folytán is egyre sorvadóbbá vált. Súlyos, talán a legsúlyosabb baj volt ennek az osztálynak erősen hivatalnoki jellege, hiszen még ma is oly kevés a szabad pályán működő középosztályú ember. A hivatali függés következtében ez az osztály elvesztette a viszonyokkal szemben való önállóságát, ami azt jelentette, hogy a nemzetnek számbelileg is, de szellemi képzettségénél fogva még inkább, tekintélyes rétege csak passzive vesz részt az államéletben. Végeredményben tehát ez a középosztály teljesen képtelen annak a feladatának a betöltésére, melyet helyzete juttat neki, vagy jobban mondva: ró reá. Arra, hogy műveltségével mint valami finom műszerrel, fogja fel az idők szellemét s hivatott kormányosként annak megfelelően vezesse a közösség hajóját. E hiányokból adódik a feladat. Egy új, művelt, gerinces középosztály megteremtése, mely nemcsak osztálytudattal, jobban mondva „osztálygőggel" rendelkezik, hanem az egész nemzet érdekeinek felismerője és bátor hordozója lesz. Ez lesz az új középosztály: mélységek és magasságok hídja, középosztály mult és jövő, élet és halál között. Ss. Súlyos nehézségeket okoz a cipésziparban a nyolcórás munkaidő Általános a sok panasz a cipésziparosok körében azon nehézségek miatt, amelyekkel ennek az iparágnak meg kell küzdenie. Nemcsak azért, mert a cipőgyárak sokszor olyan áron adják a cipőket, amelyen a kisiparos még a hozzávaló nyers anyagot sem birja megszerezni, hanem sok egyéb ok miatt is. Az egyik rendelkezés előírja napi nyolc órai munkaidőt. A cipészek szerint ez az idő nem elegendő, hogy a mai árak és viszonyok mellett a rendes megélhetést biztosithassa, mivel ehhez napi 10—12 óra munkaidő kell, ez azután nagyon súlyosan érezteti a hatását a segédek foglalkoztatása és alkalmaztatása terén. A cipészmester nem alkalmaz segédet, nem kell fizetnie s az OTI illetéket is megtakarítja. Inkább elbocsátja a segédet, vagy legalább is nem fogad újat s kiadja a vállalt munkát — ha annyi van — valamelyik munkátlan iparostársának. Jogi szempontból nem emelhető ez ellen az eljárás ellen kifogás, mégis sok tekintetben károsnak kell mondani. Károsodik először az OTI, amely igy elesik a nem alkalmazott segéd be nem fizetett dijától. Kárt szenved még az iparos utánpótlás, a segédnevelés ügye. A segéd nem kap alkalmazást mesterségét felejti, mesterré való 'képesítése idővel úgyszólván elháríthatatlan nehézségbe ütközik. Kárt szenved még maga a cipészipar, mivel újabban a mesteri képesítést megnehezítették. Az ipa rosság szinvonalának emelése érdekében ez nagyon helyes do'og és szükséges volt, csupán a fentiek alapján ütközik akadályokba. A múltban elég volt a mesteri fokozat elnyeréséhez a két esztendei segédi munka, most január 15-e óta még külön mestervizsgát kell a segédnek tennie. Ezt a vizsgálóbizottság nagyon szigorúan veszi s alapos tudást követel meg a jelentkező tői. Már pedig, ha valaki a fentiek alapján, mint segéd hosszabb ideig volt alkalmazás nélkül, az idők mú Usával mindjobban elvesz a reménye, hogy a mesteri fokozatot valaha is elnyerje. Külön megemlítést érdemel az a körülmény, hogy az iparhatóság a zárt számot bármikor is óletbeléptetheti, ha úgy látja, hogy a mesterek számának újabb növelése az eddigiek megélhetését veszélyezteti. Ez még azt is megakadályozza, hogy az ifjúságnak azon része, amelynek az ipari pályához van kedve s arra készül, tényleg arra mehessen és felkészültsége, valamint szorgalma és igyekezete alapján remélhesse megélhetését és boldogulását. A fenti helyzet súlyos bajokra és nehézségekre mutat, tisztán jogi úton rajtuk segíteni nem lehet; mégis keresni keilene a módot arra, hogy ha nem is teljesen változtatni, hanem legalább enyhíteni lehessen rajta. Nyergesújfalni gazdasági tanfolyam záróvizsgája Február hó 24-án, vásárnap délután fél 5 órakor dr. Frey Vilmos alispán, a földmivelésügyi minisztérium kiküldöttje elnöklete alatt folyt le a nyergesújfalui három hónapos téli gazdasági tanfolyam záróvizsgája. A tanfolyam vizsgáján dr. Radocsay László főispán is megjelent, ezzel is kimutatva azt a meleg érdeklődést, amellyel minden gazdasági megmozdulást kísér. A záróvizsga előtt ft közönség ré szere megnyitották a tanfolyamhallgatók által rendezett kiállítást. A kiállításon bemutatásra kerültek a hallgatóság által készített háziipari készítmények: kefék, kosarak, préselt szalmakiptár, továbbá a hallgatóság! által termelt mezőgazdasági termények. Dr. Frey Vilmos alispánt Zsitvay József nyergesújfalui főjegyző üdvözölte, majd pedig az alispán a vizsgát megnyitotta. Elekes Károly gazdasági tanár, tanfolyamvezető a hallgatóságot a gazdasági tárgyakból kérdszte, melyre meglepően jó feleleteket adtak a többnyire idegen nyelvű hallgatók. Dobos István tanitó a számtan-, mértan- és természettanból, Katula Géza körállatorvos az állategészsógtanból, dr. Tábori Kornél az egészségtanból kérdezte a hallgatókat. A másfél óráig tartó vizsgát a hallgatóság önsépzS gazdaköri gyűlése követte. A gyűlésen előadásra került két vitakérdés: a fejős tehenek helyes takarmányozásáról és a szántóföld helyes műveléséről. Mindkét vita kérdést 10—15 hallgató talpraesett hozzászólása követte. Bauer István nagy sikerrel szavalta el Szilágyi Béla „Marjátok egymást magyarok* cimű költeményét. Ezután az alispán 45 hallgatónak kiosztotta a bizonyítványokat és az ezüstkalász jelvényt, majd a főispán, alispán, az Eternit Művek gyárigazgatója, Schalkház Ferenc és több ipari ós kereskedelmi cég által ajándékozott igen szép és praktikus ajándéktárgyak kiosztása következett. Még a vendéghallgatóság is kapott ajándékot, a gyümölcsfák helyes kezelése cimű füzetecskéket. Elekes Károly tanfolyam-vezető a hallgatósághoz buzdító beszédet intézet s közölte velük, hogy a miniszteri rendelet értelmében a végzett hallgatóknak joguk van az ezüstkalászos gazda cim viselésére. Dr. Frey Vilmos alispán megköszönte az előadóknak azt a szép és eredményes munkát, amelynek a hallgatóság a vizsgán tanújelét adta s a záróvizsgát bezárta. A vizsgán megjelentek dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos alispán, Reviczky Elemér főszolgabíró, vitéz dr. Zsiga János vm. aljegyző, Jeziersky Mihály gazdasági felügyelő, a győri Mezőgazdasági kamara kiküldöttje, dr. Luncz János nyergesújfalui és Koch Róbert táti plébánosok, Kosztics Milán volt országgyűlési képviselő, a nyergesújfalui szalézi intézet igazgatója, a táti és nyergesújfalui tanítóság és községi elöljáróságok, továbbá mintegy 200 főnyi érdeklődő gazdaközönség. Ez a hárómhónípos tanfolyam fényes bizonysága a magyar gazda élniakarásának. Nem igaz sokaknak az az állítása, hogy a magyar gazda nem akar tanulni, csak a helyes módját kell annak megtalálni. Nem a hallgitóság összetoborzásában kell a sikert keresni, hanem az előadásnak kell olyannak lenni, hogy a hallgatóság érezze annak végeztével, hogy fáradsága fejében megfelelő szellemi ellenértéket kapott. A nyergesújfalui tanfolyamra négy község gazdái és gazdaifjai jártak fel nagy buzgalommal és kitartással. A kilenc kilométerre fekvő Süttő községből három hallgató a legnagyobb hidegben is lejárt kerékpáron, Esztergomból és Tatról vonattal jártak be naponta szorgalmasan.