Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-04 / 18.szám

ESZTERGOHJ/IDCKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 18. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai ós társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. MÁRCIUS 4 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Igazságos közteherviselés Minden szociális adópolitiká­nak az a célja, hogy az or­szágban a közteherviselés igaz­ságos legyen, vagyis, hogy a közterhek méltányosan legye­nek megosztva az adófizető polgárok között. Már a régi Wekerle-féle adóreform ezt a célt kivánta szolgálni. Módokat keresett a teherviselőképesség megállapítására és ennek igaz­ságosan megállapított mértéké­hez kivánta arányosítani az adóterheket. Tudjuk, hogy en­nek a törvénynek azért nem lehetett az életben gyökeret vernie, és rendszerré for­málódnia, mert közben a há ború és a forradalmak, majd pedig a békeszerződés olyan kényszerintézkedéseket szültek, hogy az államoknak, Magyar­országnak épúgy, mint a kül­földnek le kellett térni az egyé­ni adóztatás rendszeréről és rideg szorzószámok alkalmazá­sával többé kevésbé illuzorius­sá tenni még a progresszivi­tást is. Ennek eredménye lett azután az, hogy adóztatásunk rend­szere valóságos antiszociális ki­lengéseknek nyitott tág teret, az adófizető polgárság pedig állandóan panaszkodott a köz­terheknek méltánytalan elosz­tása miatt. Darányi Kálmán miniszterel­nök kormánya már bemutatko­záskor olyan adópolitikát igért, amely egyrészt a mai törvé­nyek keretében állítja helyre a közteherviselés egyensúlyát, másrészt pedig megalapozza a máris készülő nagy és szociá­lis irányú adóreformot. A kor­mány tehát egyrészt folytatta azt a szociális munkát, melyet már az előző kormány az adóz tatás területén elkezdett, más részt pedig új intézkedésekkel fokozatosan igyekszik helyre­állítani a közteherviselés egyen­súlyát. Láttuk ezt máris a kis emberek házadójának törlésé­nél és még számos olyan elha­tározásnál, amelyek ugyancsak a kisemberek közterhet csök­kentették. A képviselőház legutóbbi in­terpellációs napján Fabinyi Ti­hamér pénzügyminiszter egy konkrét kérdésben adott vála­szában az egész Ház osztatlan lelkesedésétől kisérve nemcsak a kormány követendő szociális adópolitikájátlilletően adott meg­nyugtató feleletet, hanem rá­mutatott azokra az egészséges alapelvekre is, amelyekre a kor­mány az új adóztatás rendsze­rét építeni kívánja. Röviden és tömören kifejezve, az a kor­mány célja, hogy a progresz­szivitás elvének teljes érvénye­sülést szerezzen és a gyengéb­beknek roskadozó vállairól el­hárítsa a közterhek méltányo­san . megállapított részét azokra, akik a közterhet minden ne­hézség nélkül elbírják és akik eddig a közteherviselésből nem vették ki úgy a részüket, mint ahogyan ezt a méltányosság és igazságosság megkövetelte. Azt mondotta a pénzügymi­niszter, hogy fokozott gondot kivan fordítani a nagy ingóva­gyonok és jövedelmek meg­adóztatására és amennyire emel­ni tudja a valóban teherbíró alanyok kvótáját, annyira akar enyhíteni a látható és megfog­ható szerény ingatlanból, vagy fix jövedelemből élő kisembe­rek terhén. Ez az elv a legerősebb, a legszilárdabb és valósággal megdönthetetlen fundamentum az adóreform számára. Az az adóztatási rendszer, amely ezen az alapelven épül fel, sohasem találkozhatik a józan közvéle­mény kedvezőtlen kritikájával. Mert ez az alapelv jelenti azt, hogy a közteherviselés valóban igazságos, tehát hogy a köz­terhek a valóságos teherviselő­képességnek megfelelően van­nak az adóköteles állampolgá­rok között elosztva. A magyar nép soha sem akart a méltányos teherviselés­től menekülni. Azt, amit adó­morálnak nevez a közélet nyel­vezete, a magyar adófizetőréte­gek mindenkor tiszteletben tar­tották. Viszont mindenkor jo­gos volt az a kívánság, hogy a progresszió elvei az egész vonalon érvényesüljenek. A pénzügyminiszternek fent is­mertetett kijelentései ezért ta­lálkoztak a parlamenten belül is, azon kivül is a legteljesebb megelégedéssel és osztatlan tet­széssel. Aki Istenben hinni és majdan üdvözölni akar, az olvassa el a „Páduai Szent Antal csodái'' c. könyvecskét. Kapható a Ferencren­diek templomának sekrestyéjében és könyvkereskedésekben. Ára 50 fiill. Megkezdődtek a jubileu Az 1938-as jubileumi év előké­születeinek kapcsán a mult héten ke­rült sor a sportelőkészületek megbe szélesére. A helybeli iskolák, cser­kész , levente és sportegyesületei­nek vezetősége gyűlt egybe dr. Dar vas Géza elnöklete alatt s megala­kította a jubileumi év sportbizottságát. A tanácskozás során szóba kerül­tak a jövő év lehető sportesemé­nyei s ennek kapcsán nagyszabású programm körvonalai bontakozódtak ki. Az egyes ágak előkészítését kü­lön albizottságokra bízták. Nagyjelentőségű mozzanat az a körülmény, hogy dr. Kemenes Illés tankerületi kir. főigazgató támoga­tása lehetővé teszi egy kerületi kö­zépiskolai tornaverseny megrendezé­sét. Ezen nemcsak a tankerület kö­zépiskolái vesznek majd részt, ha­nem meghívják rá más városok — Székesfehérvár, Veszprém, Pécs — tanulóifjúságát is. Az úszóversenyeket, valamint a lövészversenyeket és a futballmérkő­zéseket a helybeli MOVE fogja meg­rendezni. Érintkezésbe lép a MUSZ­szal, hogy az országos úszóverse­nyeknek legalább egy számát itt bo­nyolítsa le s ezt díjazza a Szent István-dijjal. Fejlett úszósportunk több értékes számot ígér s a bizottság nagy közönség eljövetelére számit. A céllövő versenyek és fulballmérkő­zések megrendezése végett a MOVÉ vezetősége idejekorán érintkezésbe lép az érdekelt egyesületekkel. A leventeversenyek megrendezésére ni év sportelőkészülete a bizottság a helybeli leventevezető­séget kéri fel. A sporteseményekbe a cserkészek is belekapcsolódnak. Városunk nem­csak a X. Cserkészkerület csapataira számít, hanem szélesebb körből, ha­zánk távolabbi vidékeinek csapatait is be akarja vonni ebbe a megmoz­dulásba. Evégből érintkezésbe lépett a X. Cserkészkerülettel és az Orszá­gos Cserkészszövetséggel. Ennek kap­csán közös táborozás, vízi' és szá­razföldi bemutatók, cserkésznap, za­rándoklás, felvonulás megrendezé­sére gondolnak. A regatta-sport is kiveszi részét az ünnepségekből, nagyobbszabású, országos méretű verseny lebonyolí­tásával. Ugyanígy egy autócsillag­túra megrendezése végett felveszi a szorosabb kapcsolatot a rendezőbi­zottság az ATC-bal. Az elemi iskolák is szerepelni fog­nak, még pedig a helybeliek és kör­nyékbeliek egyaránt s előreláthatóan nemcsak tornamutatványok, hanem szavalókórus, ének, játék formájában is bemutatják tudásukat. Impozáns lesz a fáklyásstaféta, amely Rómából hozza a lángot Esztergom­ba s innen a Bazilikából staféta vi­szi szét — szent szimbólumként — Csonka-Hazánk egyes püspöki szék­helyeire. A tervet az A. C. országos rendezőbizottsága már elfogadta, s ez a mozzanat Fportteljesitmény te­kintetében is kimagasló eseménye az 1938-as év esztergomi eseményei­nek. Hol vásárolta a város a karácsony­kor kiosztott cipőket? A város vezetősége, mint a múlt­ban, úgy ezévben is nagyobb meny­nyiségű cipőt osztott szét karácsony előtt az arra rászorulók között. Ez­zel kapcsolatban a helybeli cipész­iparosság köréből olyan hangok hal­latszottak, amelyek sérelmezve em­lítették fel egyrészt azt, hogy a vá­ros a szétosztásra kerülő cipőket nem a helybeli iparosokkal készít­tette, vagy legalább is nem a kellő arányban, hanem egyenesen a cipő­gyárak lerakataitól vette s ezzel a helybeli iparosság s kereskedelem és maga a város károsodott, mivel a cipőgyárak lerakatai nem a helybeli kereskedőktől szerzik be a nyers­anyagot, nem itteniekkel készíttetik, sőt befizetett adójuk is lényegesen kisebb, mint aránylagosan a hely­beli cipészeké. Másként pedig azt emlegették fájdalmasan az eszter­gomi cipészek, hogy a munkájú Vért járó dijat a város teljes egészében lefogta hátralékos adójuk fejében. Kérdéssel fordultunk ebben az ügyben a város vezetőségéhez és felvilágosítást kértünk a fentiekre. A kapott válasz tisztázta a kér dést. — Tavaly az 1935—36. évi in­ségenyhitő tevékenység keretében 246 fiú- és leánykaruhát, további 260 pár fiú- és leánykacipőt osztott ki a város vezetősége a szegény­sorsú iskolásgyermekek között, 6270 P 82 fillér értékben. Ezévben az inségbizottság úgy határozott, hogy az iskolásgyermekeknek csak cipő­segélyt ad s erre 5000 P felhaszná­lását engedélyezte. A gondos mérle­gelés 521 pár cipő kiosztását találta szükf égésnek. Ez a mult évi nyers­anyag s készítési árak mellett 7500 pengőbe került volna, ennyi pénz azonban nem állt rendelkezésre, ezért egyrészt a beszerzési árat kellett csökkenteni, másrészt pedig a ki­osztandó cipők számát. Ismételt utánjárás és megbeszélés után 403­ban állapították meg azok számát, akiknél okvetlenül szükséges volt a segélyezés. A beszerzési ár csökkentése vé­gett az inségügyi előadó még a bőr­árak emelkedése előtt lekötött 180 pár cipő elkészítéséhez szükséges anyagot a helybeli kereskedőknél s ezzel mintegy 20 %-os megtakarí­tást ért el. A cipész szakosztály tag­jai egy pár elkészítéséért 5 P 30 fillért (felsőrészért 80 fillért, elkészí­tésért 4 P 50 fillért) kértek ezt pedig a város vezetősége sok állotta, már csak azért is, mivel igy nem tudta volna a szükséges mennyiséget beszerezni. Mig e tárgyalások folytak, a hely­beli cipészek közül többsn hajlan B

Next

/
Oldalképek
Tartalom