Esztergom és Vidéke, 1937

1937-02-07 / 11.szám

A szinűgyi bizottsági összehívását vártuk mostanig attól fogva, hogy a színtársu­lat megkezdte szereplését váro­sunkban, de — hiába vártuk. Pedig az volna a rendeltetése, hogy ha már van, legalább ilyenkor összeüljön és beszélje meg a szükséges dolgokat. Biz­tosravesszük, sok olyan akadna, ami jól esnék a színigazgató­nak, a város közönségének és talán a kultúrának sem ártaná­nak vele. Ha igy első pillantásra vé­gig nézzük a szinlapot, egy­más után ötlik a szemünkbe a „16 éven felülieknek" jelző; a címeket nézegetve igazán ke­vés komoly értékű darabot ta­lálunk közöttük, ellenben an­nál többet, amelyből ízlést, szel­lemet, erkölcsiséget, esztétikai gyönyörűséget igazán nem fog meríteni a színházlátogató. Sietünk hozzátenni, hogy tel­jes elismeréssel vagyunk a szín­igazgató és egész társulata iránt. Sokkal jobban ismerjük, értékeljük és becsüljük, sem­hogy ellene akarnánk valamit mondani. Tudjuk nagyon jól, mennyire a bevételre kell tekin­tenie és még igy is mennyi a küzdelme. Jelen sorainkkal a félszeg helyzethez szeretnénk hozzá­szólni. Tudjuk jól, hogy szí­nészeink is sokkal nagyobb művészi gyönyörűséggel játsza­nának komoly értékű darabo­kat. Azt is tudjuk, hogy az esztergomi közönség egy része őszinte örömmel fogadná azo­kat ; tudjuk emellet azt is, hogy a „könnyebb fajsúlyú" dara­boknak mekkora jelentőségük van a pénztár tekintetében. Nos, ezeket kellene összeegyeztetni valahogyan. Valamit már az is segített volna, ha a szinügyi bizottság még az előadások megkezdése előtt összeült volna a színigaz­gatóval és ott komoly tárgyi­lagossággal megbeszélték volna a helyzetet;és összes nehézsé­geit. Bele lehetett volna ebbe egy szinpártoló egyesület ter­vét is kapcsolni, erről már na­gyon régen hallottunk és szük­ségét is érezzük. Meg lehetett volna állapodni abban, hogy a színtársulat pl. mennyi és mi­lyen darabot fog előadni. Per­sze, komoly értékű, emellett aktuális darabról lenne szó. Ezekre külön előfizetést, illetve bérletet lehetett volna hirdetni, a sikerről a szinpártoló bizott­ságnak kellett volna gondos­kodnia. Igy elegendő jegyet le­hetett volna elővételben eladni, hogy a sikert biztosítsuk. A többi jegy azután legalább rész­ben a pénztár utján kelt volna el. Ezzel elértük volna azt, hogy a műsorba komolyabb darabok nagyobb számban jutottak volna be, Esztergom közönségének komolyabb része megfelelő da­rabokhoz jutott volna, a köny­nyebb darabokat kedvelő kö­zönségből pedig legalább né­hányan megnéztek volna ilyen darabot is. Az általános nívót legalább ennyivel lehetett volna emelni. Természetesen „ko­moly" darab alatt nem muzeá­lis poros ócskaságokat gondo­lunk. A nivó és a siker igy egyaránt biztosítást nyert volna, gondoljunk csak pl. a „Néma levente" előadásának sikerére és arra, hogy egyes értékes da­rabok egyenesen megkívánják a kisebb színpadot és bennső­ségesebb jelleget. Ezek nélkül persze túlnyomó azoknak előadása, amelyek sem igazi értéket nem jelentenek a közönség számára, de még — kultúrát sem nagyon a vidék­nek. Dr. Mit kérünk a Városfejlesztési Bizottságtól ? Nemrégiben értesültünk arról, hogy külön városfejlesztési bizottság ala­kult meg. Ebbe városunk különböző csoportjából és foglalkozási ágából válogatták Össze a tagokat, még pe­dig azzal a célzattal, hogy a város vezetőségének segítségére legyenek városfejlesztési és általános város* politikai kérdésekben, továbbá, hogy felvilágosítással, tanácsokkal és tá­jékoztatással szolgáljanak. Az ilyen bizottság megalakítása nem új dolog, különböző formák­ban már a korábbi években is meg­találjuk. Akkor is jó szolgálatokat tett a város vezetőségének, most is sokat tehet a város fejlődése és ügyeinek intézése érdekében. Nem a forma a fontos, hanem az, hogy mennyit dolgozik és milyen munkát végez. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, hamarosan megállapítható, hogy ennek a bizottságnak és min­den tagjának nagy feladat és köte­lesség, emellett nagy felelősség ne­hezül a vállaira. Mert nem elég fel adatát és kötelességét hivatalnak fel­fognia, mely beéri az eléje kerülő, önmagukban felmerült és elintézést kívánó ügyek aktaszerű elintézésé vei. Ennél sokkal több a dolga és sokkal többért felelős a város kö­zönségének és közvéleményének. Amellett, hogy keresi azokat az eszközöket, amelyekkel a legolcsób­ban és legjobban intézhetők a vá­ros folyó ügyei, keresnie kell azo­kat az utakat és eszközöket is, amelyek a város fejlődését, polgárai megélhetésének biztosítását és jólé­tének emelését segítik. Tudomásul kell vennie, hogy na­gyon sok a baj és a nyomorúság. A gazdák helyzete súlyos. A minő­ségi versenyben és a jelen kö­rülmények között nem áll­ják meg kellőkép a helyet. Termé­nyeik nem elég jövedelmezők, de különösen a felhasználás és az ér­tékesítés körül vannak komoly ne­hézségek. Iparosaink roppant súlyos helyzet­ben vannak. Az építőipar álig vég­zett valami munkát a mult évben s emiatt százak és százak estek el re­mélt keresetüktől. Még a biztosra vett munkák sem kerültek sorra, mint pl. az OTI tervezett palotája, a már félév előtt részben kiürített épület helyébe. Állami munkákból — a közhivatalok s üzemek sze­mélyzete számára készítendő ruha, cipő készítéséből — iparosaink nem részesülnek megrendelésben, sza­bóink, cipészeink hiába reményked­nek. Azelőtt a népjóléti minisztérium még csináltatott néhány ruhát és cipőt, az utóbbi években ez is el­maradt. A jótékonysági akció karácsony­kor kiadott eddigi ruha és cipősegélye ezévben csupán cipősegélyre zsugo­rodott, iparosaink itt is hiába vár­tak, hiába reménykedtek, bizony el­maradt az a kis karácsonyi bevétel, az a kis haszon. A rendőrség, a vas­utasok, postások egyenruháját pe­dig — még a helybeliekét is — másutt csináltatják. Gyár, nagyüzem Esztergomban nincsen olyan, amely nagyobb tömegeket foglalkoztatna, néhány még a régiek közül is meg­szüntette működését, vagy elvitték innen. Még jó, hogy a dorogi bá­nya alkalmazza azokat, akiket csak bír, máskülönben roppant nyomorról kellene beszélnünk. A kereskedők helyzete is komoly mérlegelést és támogatást kivan. Igazi, erőteljes, pénzes fogyasztó közönség nálunk nincsen — ugyan kikből is telnék ki ? Amikor a gazda és az iparos pénztelen, a kereskedő még csupán a tisztviselőktől várhatna valamit. Tudjuk azonban, hogy köz­hivatalok dolgában sem vagyunk bővében, régi a panasz a hivatalok és szervek elvitele, leépítése, általá­ban pedig a hiánya miatt. Magasabb hivatal sem nagyon akad városunk­ban, így azok a tisztviselők, akik itt vannak, kis fizetésükből nem bír­ják nemhogy fellendíteni, hanem még a kellő nívón tartani sem a helybeli kereskedelmet. Jelentékeny fogyasztó tényezők a helybeli inter­nátusok, de sok olyan megjegyzés hangzik el velük kapcsolatban, hogy nem vásárolnak olyan mértékben a helybeli kereskedőktől, mint az vá­rosunk érdekében kívánatos és szük­séges volna. Sok a baj, a panasz mindenfelé, mindenhol segítségre, javításra, tá­mogatásra várnak. És joggal. Be kell látnunk, hogy Esztergom soha sem fog kiemelkedni jelen súlyos helyze­téből, ha nem keres módokat jöve­delmeinek fokozására, az itt forga­lomba került pénz megtartására és olyan forgatására, ami a különféle foglalkozási ágaknak jövedelmet, meg élhetést, jobb boldogulást nyújt. Sokat tanácskoztak, tervezgettek már ezekről a kérdésekről, de mind­addig nem eleget, amig valami je­lentős megoldást nem találnak, mert a város jólétének itt van a sarok­köve. Amig ezt meg nem oldják és meg nem valósítják, addig csak tü­neti kezelés minden segítség. Itt jut aztán nagy szerepe a városfejlesztési bizottságnak. Nemcsak a tervek ki­eszelésében és összeállításában, ha­nem a megvalósítás módjának kere­sésében és elősegítésében is. Gazdáinknak a gyümölcs és cse­megeszőlő termelését fokozottabb mértékben kell szorgalmazniok. Nem szabad megvárni, hogy az ország más vidéke lepipáljon bennünket, vagy hogy egészen tönkremenjünk a késedelmes lassúságban. Hogy a szervezettség mennyire fontos és sürgős dolog, azt pl. a legutóbbi szilvatermés értékesítésének nehéz­sége és az ebből származó kár vi­lágosan mutatja. Komoly idegenforgalom előkészí­tése nélkül Esztergomban a fürdő­város-jelleg hangoztatása üres szó­lam marad. Addig lesznek alkalmi vendégek, kíváncsi kirándulók, de komoly haszon nem lesz. Ehhez ál­landó, viszatérő, tömeges ittnyaralók kellenek, ennek padig feltételei van­nak. Sokszor szóltunk már a szük­séges lakás- és élelmezési problé­mákról. Be kell látnunk, hogy énei­kül igazi haszon nem emeli városunk gazdasági életét. Az építkezéseket, közmunkákat, állami rendeléseket minden erővel szorgalmazni és minél nagyobbra kell fokozni. Ennek elérésében min­den jóakaró pártfogónkat, városunk támogatóját fel kell kérnünk és meg kell mozgatnunk. A kormány jóin­dulata bizonyára mérlegelni fogja városunk súlyos helyzetét és nem fog elzárkózni a méltányos kérések teljesítése elől. Ezekhez csatlakozik a függőben lévő Ügyek elintézésének siettetése, új tényezők megnyerése és bekapcsolása is. Sokat lehetne mondani még a tiszt­viselők ügyeiről a magasabb lakbér­osztály elnyerése, állami hivatal ide­helyezése tárgyában, továbbá a hely­beli közületek helybeli vásárlásának fokozásáról, de mindezt egy rövid elmefuttatás keretében nem lehet. Nem is ez a cél, itt a kérdés nagy­ságának és fontosságának hangoz­tatása mellett csupán néhány olyan dolgot kivántam felsorolni, ami nagy­részt már amúgy is ismert és ami­ről már eddig is szó esett. Az igaz ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 11. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Mesrielenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. FEBRUÁR 7 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom