Esztergom és Vidéke, 1937

1937-11-21 / 92.szám

ES/TI Rfilrt „/Hit KE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 92 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. NOVEMBER 21 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A városi költségvetés A közületek életének leghűbb ós legáttekinthetőbb keresztmetszete az évi költségvetés. A fejezetek, a címek számrengetegeiből csalhatatlanul biztosan tükröződik ki egy közületnek, egy városnak egész funkciója minden életmegnyilvánulással, minden hibával, hasznos dologgal együtt. Egy egész év munkájának tervezetét foglalja magában a költségvetés s annak jó vagy rossz volta közvetve, vagy közvetlenül kihat minden egyes polgárra. Az iránt tehát érdeklődni, azzal behatóan foglalkozni nemcsak a hivatalos apparátusnak a feladata, hanem kötelessége minden egyes polgárnak, aki a saját és városának érdekeit szivén viseli. Ez a gondolat vezetett bennünket abban, hogy városunk jövő évi költségvetését, amelyet a közgyűlés már elfogadott, részletesen ismertetjük, hozzáfűzve azokat a gondolatokat, amelyeknek megszivlelését hasznosnak és fontosnak tartjuk a város jövője szempontjából. A költségvetésről általánosságban szólva mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy nagyon helytelennek tartjuk, hogy a közgyűlés a költségvetést olyan röviden elintézte, helyesebben elintézni kénytelen volt. A költségvetés idei tárgyalása mindössze húsz percig tartott, az is oly ideges, kabátfelvevéses hangulatban, hogy a tárgyba való komolyabb, alaposabb elmélyedésről szó sem lehetett. Akkor, amikor kifogásoljuk, hogy a költségvetést ilyen röviden letárgyalták, nem azt akarjuk közvetve állítani, hogy a költségvetés összeállítása nem jó, ilyenről szó sincs, hiszen minden elfogulatlanul gondolkodó esztergomi polgárnak el kell ismernie, hogy költségvetésünk a jelen kényszerűségeivel számoló, alapos, megbízható, reális munka — hanem csak több olyan fontos, élnem hanyagolható momentumra akarunk rámutatni, amelyek nagyon is indokolttá teszik a költségvetéssel való alaposabb, többirányú foglalkozást. Legelőször is: városunk igen súlyos, szinte alig elviselhető gazdasági helyzetben van — bizonyítéka ennek éppen a költségvetés —, annak megjavítására minden lehetőt el kell követnünk s minden olyan gondolatot napvilágra kell hoznunk, ami csak ezt a javulást a legkisebb mértékig is elő tudja segí.ení. Ezen gondolatok legkinálkozóbb mondatba teljesülési alkalma pedig a közgyűlési teremben elmondott költségvetési reflexiók. Teljes lehetetlenség, hogy egyszer csak fel ne vetődjék az a gondolat, amely tovább kiépítve alapot ne nyújtana valamelyes kibontakozási tervhez. Bizonyára voltak is már igen használható ideák, amelyeket vagy el sem mondtak, vagy ha elmondtak, hát keresztülsiklottak rajta a nagy sietségben. Másodszor: nem szabad elfeledkezni az autonómiát fontosnak tartó és fenntartani kívánó polgárnak arról a tényről, hogy napjainkban egyre jobban terjedő abszolút totalitásra való törekvés legfőbb érveit abból meríti, hogy az autonómiák önkormányzati hatáskörükben nem tudnak, vagy esetleg nem is akarnak minden tőlük telhetőt elkövetni az általános helyzet megjavítására. Harmadszor: az újabb törvényalkotás is nagyon fontosnak tartja az autonómiáknak a költségvetéssel való legalaposabb foglalkozását, mert egyes önkormányzatokra elrendeli, hogy a költségvetési közgyűléseken más tárgysorozatot tárgyalni nem szabad. Legvégül nem szabadna elfeledkezni arról sem, hogy a látszat alap ján egyes hozzá nem értőkben vagy rosszindulatúakban az a felfogás alakulhat ki, hogy a költségvetésnek gyors letárgyalásához valamilyen érdek fűződik. Erre, miután semmi alap nincs ilyen képzelődésekre., nem szabadna semmiféle lehetőséget sem adni. Mindezekkel szemben azt lehetne felhozni, hogy a költségvetés alapos, részletes letárgyalása a különböző szakbizottságokban történik, igy a közgyűlés csak ismétlése lehet az elmondottaknak. Nagyon téves beállítás! A bizottság csak a tárgy előkészítésére hivatott, de semmi esetre sem a döntésre. A kevés tagból álló bizottságnak lehet kialakult véleménye, álláspontja, de az téves is lehet, vagy eilenkezhetik a közgyűlés többségé nek felfogásával. Mindez azonban nem derülhet ki, ha nincs idő, mód, alkalom a dolgoknak a teljes nyilvánosság bevonásával való alapos megvitatására. Más városokban is vannak bizottságok, de a kérdések, főleg a költségvetés tárgyalásában a fősúly mégis mindig a közgyűlésen van. És ez helyes is, mert az autonómia legfőbb hivatása abban áll, hogy a polgárok ügyeik intézésében nyilvános döntő szerephez jutnak. Ami már most a költségvetést általánosságban illeti, meg kell állapítanunk azt, hogy az komoly, reális, elké szítőjének igazi hozzáértését, szakértelmét, tudását eláruló munka. Pedig nálunk a költségvetés elkészítése nem könnyű munka, a lehetőségek, a keretek annyira korlátozva vannak, hogy a költségvetésekben annyira szükséges szabad mozgási lehetőség, rugalmasság alig-alig valósítható meg. A költségvetés két végösszege a következőképen alakul: szükséglet 1.001.656 P, a fedezet 820.029 P, a mutatkozó hiány 181.627 P. A hiány fedezetére 100°/o-os pótadó szükséges, tekintettel arra, hogy az állami adók kereken 182.000 P-t tesznek ki. A kereseti adó az 1937. évinek megfelelően 6°/«-ban van kon templálva. Ha ezeket a főösszegeket az idei évivel összehasonlítjuk, 11.000 P-s emelkedést találunk, aminek okai a költségvetés magyarázata szerint — a szükségletek emelkedése, az általános drágulási folyamat s az egyes Új, kisebb igények. A bevételi oldalon az emelkedés remélhető a jövő évi fokozott idegenforgalommal kapcsolatos fogyasztási adók és kövezetvámok emelkedéséből, továbbá a megélénkült gazgasági helyzetből, aminek valószínű következménye a kereseti adók több bevétele lesz. Mint ezekből a főösszegekből láthatjuk, a jövő évi költségvetés nem mutat lényegesebb változást az ideihez képest. Reméljük azonban, hogy a tava lyi évben oly sokat említett végze es terhek (rendőrségi hozzájárulás, a forgalmiadó részesedésének kicsinysége) nyomtatásba foglalása nem egyértelmű a tökéletes megnyugvással, hanem az illetékes tényezők mindent el fognak követni, hogy éppen ezeknek a sokat szereplő tételeknek az átváltoztatásával lehetőleg könnyítsenek a polgárságot sújtó 100%-os pótadó terhén. A költségvetés technikai részében az ideihez képest eltérés csak anynyiban mutatkozik, hogy a Közérdekeltségek Felügyeleti Hatóságának észrevétele alapján kapott kormányhatósági rendelkezés értelmében az egyes költségvetési ágazatokon eddig a dologi kiadások között előirányzott természetbeni járandóságokat a személyi járandóságokhoz kellett áttenni. A költségvetést részletesen, fejezetek s címek szerint legközelebbi számunkban ismertetjük. Dr. Mihez kezdjünk? Nem csoda, ha' az az indokolatlan, de lélektaniíag megmagyarázható apátia, ami a háború után úrrá lett a magyar lelkeken, — amely azonban kezd már feloldódni a gazdasági helyzet némi javulásával, — bizonyos fokig még ma is érezhető az esztergomi polgárok közhangulatán. Mi mindig csak adtunk, de ritkán kaptunk, helyesebben : tőlünk mindig többet vettek el, mint amennyit adtak. Igy hát alig lehetett, különösen a háború alatti s az azt követő nehéz időkben számbavehető fejlődésre gondolnunk. Ám nem mondom, hogy teljesen stagnált nálunk minden, mert azért alkottunk derék dolgokat. Szépítettünk, egyet mást építettünk, tervezgettünk. Bizony legtöbbször csak tervezgettünk, de azért sok vidéki város irigyli vízvezetékünket, csatornahálózatunkat, keramitos főutcánkat, kisdunaparti sétányunkat, közvilágításunkat, kórházunkat, iskoláinkat, fürdőtelepünket. Mindez azonban olyan alkotás volt, amiért csak áldozatot hoztunk, de ami a köz javára alig jövedelmezett. Nekünk tehát olyan alkotások létesítésén is kell fáradoznunk s olyan berendezkedéseket kell alkotnunk, amelyek jövedelemforrásul szolgálhatnak a város keresetnélküli, el szegényedett, nélkülöző polgárai számára. Kereseti lehetőséged, közmunkák, építkezés, ipartelepek létesítése, illetve ilyenek megszerzése kell, hogy minden, városa boldogulását szivénviseiő vezetőembernek, közéleti fakíornak, de minden egyes polgárnak gondja, célkitűzése legyen. Kálmán Gusztáv volt államtitkár, kit 1910-ben városunk képviselőjévé választottunk, mint kereskedelemügyi o nnipotens, a gyárkémőnyek erdejét ígérte választóinak. Persze, hogy meg is választottuk, — pedig ellen jelöltje á város legnépszerűbb közéleti férfia volt, — mert elbódított bennünket a gyárkémények füstje. De itt is beteljesedett rajtunk hagyományos szerencsénk; Kálmán Gusztávot Kolozsvár is megválasztotta képviselőjéül s mi Szent Pál oláhjainak sorsára jutottunk. Pedig hogyan ujjongott mindenki a gyárvárosi jelleg reményében. Lesznek gyáraink, lesz munka, lesz kenyér, csökken az adó, vagyonosodik a polgárság s a város! . . . Azóta is ott tartunk, ahol akkor voltunk. Felmegyünk a várhegyre s onnan nézzük, milyen szépen, komolyan füstölnek a — dorogi bányakémények . . . Idővel változik a közszellem is. Hogyan ujjongott mindenki a Kálmán Gusztáv által beigért gyárkémónyeknek, viszont most, hogy Esztergomban egy igen figyelemreméltó gyár nagyarányú fejlesztésének jóakarattal való biztosításáról volna szó, ez a huszonhét év előtti ujjongás fontolgató, csendes tépelődéssó halkult. Arról van ugyanis szó, hogy — mint lapunkban erről már két ízben megemlékeztünk, — a Petz Testvérek Rt. esztergomi vasöntöde, gépes szerszámgyárát angol tőkével továbbfejleszteni, kibővíteni s mostani két helyen fennálló üzemét szukcesszive teljesen át akarja telepíteni táti-úti gyártelepére s gyártási ágazatait nemcsak elektromobilok és az azzal kapcsolatos cikkekkel, hanem központi fűtésekhez szükséges szab. koksz és barnaszénfűtésű melegvíz- ós gőzkazánnal, továbbá szerszámgéposztályát univerzális marógép, radiálfúrógép, egytárcsás esztergapad, Pittler-rendszerű revolver padok, végül új rendszerű Minden jóérzésű esztergomi lépjen be az Esztergomi Sótahdlyszópítö Egyesületbe