Esztergom és Vidéke, 1937

1937-11-18 / 91.szám

ES2TERG0H «VD£KE Az újság az — Hol vannak az újságok az előadóasztalról, hol vannak a hozzászólásokat, kritikákat, vé­leményeket, panaszokat és sür­gető cikkeket tartalmazó lapok az aktacsomóból ? — kérdezték az előadó iratai felé mutatva az idegenforgalmi bizottság leg­utóbbi ülésén. — Ha én len­nék az idegenforgalmi ügyek előadója, akkor a mult üléstől a mostaniig eltelt idő alatt egész nyalábra való lapot és az or­szág területén megjelent pro­paganda iratot gyűjtöttem vol­na és az idegenforgalomra vo­natkozó megpirosceruzázott cik­keket tartalmazó újságok egész garmadája duzzasztaná az elő­adói aktacsomót,hogy a kritikákra megfelelve és a hozzászólásokat figyelembevéve minél sokolda­lúbban és plenárisabban tárgyal­tassanak meg az aktuális ide­genforgalmi ügyek, amelyek iga­zán nemcsak hivatalos ügyek, hanem a város minden egyes polgárát, minden érdekeltségét, gazdasági, ipari, kereskedelmi, sőt kulturális életét és képvise­letét érdeklő közös ügyek. Ezt mondta a felszólaló bizottsági tag, — ha nem is ugyanezek­kal a szavakkal, de pontosan ebben az értelemben. Ez a felszólalás természete­sen a gyűlés osztatlan helyes­lésével találkozott és ezzel a kérdéssel minden egyes bizott­sági tag azonosította magát, sőt elismerte ennek a felszóla­lásnak helyességét és jogossá­gát az elnökló polgármester is, akinek a sajtóval és a sajtó munkásságával szemben tanú­sított okos lojalitását és a kri­tikákat is megértő, közérdekű hivatását is elismerő és meg­becsülő, gavalléros magatartá­sát eddig is nem egyszer ta­pasztaltuk. Odaülik azonban ez a kijelentés minden egyes pol­gár ajkára, aki csak annyira is érdeklődik a város java és a közügyek iránt, amennyire min­dennapi gondja és hivatásos munkája engedi. Hol vannak tehát az újsá­gok és lapok az idegenforgalmi aktacsomóból ? Nem akarunk visszafelé vádolni és rekrimi­nálni, mert hiszen ilyesminek a dolog lényegét és az ügy ja­vát illetően nem volna sok haszna és értelme, — de a jö­vőre nézve ez a felszólalás igenis alkalmat ad arra, hogy az újság közérdekű cikkeinek és kritikai hozzászólásainak hi­vatalos helyeken való megbe­csülésére és számbavételére fel­hívjuk a figyelmet. Készek va­gyunk elismerni még azt is, hogy a hozzászólásokat és kritikákat tartalmazó lapoknak ilyen struccpolitikaszerű elmel­lőzése nem rosszakaratból tör­ténik. Nem is akarunk a fel­szólalás tényének megállapítá­sával egy szemernyit sem le­vonni az ügyvivő tisztviselők buzgóságából, jószándékaiból és érdemeiből. Azt hisszük, hogy a kritikát és hozzászó­lást tűrni nem akaró egyes ér­dekelt körökben az utóbbi idő­ben támadt olyan szellem és felfogás következménye ez is, amely szerint: irjon az újság amit akar, mi pedig szintén te­szünk úgy, amint eddig tet­tünk, akár tetszik az újságnak és a publikumnak, akár nem. Meg kell állapítanunk, hogy ez a szellem és felfogás, — amelyet nem a józan ész, ha­nem pusztán egyesek hiúsága és türelmetlensége táplál, — amilyen komolytalan, olyan cél­szerűtlen és veszedelmes is. Nem bocsátkozunk itt sajtó­politikai fejtegetésekbe, pusztán azt üzenjük azoknak, akiket illet, hogy a közönség, a kö­zületek érdekeit és a közügye­ket propagáló sajtó közremű­ködésére éppen a közérdek szol­gálatára rendelt hivataloknak van legnagyobb szükségük. Egyhangúlag fogadták el a városi költségvetést Hétfőn délután a város képviselő­testülete igen negy érdeklődés mel­lett közgyűlést tartott. A közgyűlést délután fél 5 órakor nyitotta meg Glatz Gyula polgár­mester. Napirend előtt kegyelettel emléke­zett meg dr. Machovich Gyula álta­lános érseki helynök elhunytáról. Érdemekben gazdag pályájáról, vá­rosa iránti szeretetéről a közgyűlés jegyzőkönyvben emlékezett meg. örömmel jelentette be a polgármes­ter, hogy XI. Pius pápa dr. Mesz­lényi Zoltán prelátus-kanonokot c. sinopeí püspökké és esztergomi se­gédpüspökké nevezte ki. Kinevezése és felszentelése alkalmából hódoló felirattal üdvözölte a képviselőtestü­let a város közönsége nevében az új püspököt. Dr. Drahos János érseki helynökké való kinevezéséről emlékezett meg ezután a polgármester, akit kineve­zése alkalmából szintén üdvözölt a város képviselőtestülete nevében. A közgyűlés ezután Őszinte kö­szönetet szavazott meg dr. Radocsay László főispánnak, amiért sikerrel járt közben a leventezenekarnak for­maruhával való ellátása érdekében. Bejelentette a polgármester, hogy drt Radocsay László főispán az el­múlt hó folyamán hivatalvizsgálatot tartott és az ügymenettel általános­ságban meg volt elégedve. A napirend előtt szólalt még fel dr. Gr óh József. Általános lelkesedéssel fogadott beszédéből az alábbiakat idézzük : — Ebben az évben tölti be Glatz Gyula polgármester közszolgálatá­nak harmincadik és dr. Brenner Antal főjegyző harmincötödik évfor­dulóját. — Olyan két jubileum ez, amely mellett nem lehet szótlanul elmenni. — A polgármester tizennégy éve esz­tergomi, ebből hat évet töltött a vá­rosnál. — Glatz Gyula akkor került a polgármesteri székbe, amikor a leg­különbözőbb ellentétek a városban legjobban voltak kiélezve. — A polgármesternek az ő nyu­godt, higgadt egyéniségével igen rö­vid idő alatt sikerült az ellentéteket levezetni, aminek nemcsak szubjek­tív, hanem objektív jelentősége is volt. Ugyanis ezekkel a kinzó ellen­tétekkel küzdő Esztergomra köszön­tött a legválságosabb idő, amely valaha a világot érte. — A válságnak a hét esztendeje ahtt a polgármester abszolút nyu­galmával, mindig egyensúlyozottan járó hivatalvezetésével meg tudta őrizni városát a gazdasági katasztró­fától. — Személyével kapcsolatban soha­sem merülhetett fel semmiféle hátsó gondolat, mindenkinek gondjával szemben megértő volt s ezek voltak azok a tényezők, amivel a város minden egyes polgárának megnyerte a szivét. — A helyzetnek felfelé és lefelé is mindig ura volt. A költségvetés egyensúlyát a legválságosabb idők­ben is meg tudta őrizni. Ezt a szol­gálatét minden józanul gondolkodó esztergomi polgárnak be kell látnia. — Ezekben a munkákban haté­kony segítőtársa volt a polgármes­ternek dr. Brenner Antal főjegyző. — Az ő munkásságának legszebb elismerése az a bizalom, amellyel Esztergom minden rendű és rangú polgára iránta viselkedik. — Dr. Brenner Antal harmincöt­éves szolgálata alatt a varos leg szorgalmasabb munkása volt. — Életének sohasem volt máS.cMja, mint a város közügyeit szolgálni. — Mindig a legnagyobb buzga­lommal látta el szolgálatát, akkor is, amikor a támadások pergőtüzei érték. — Minekünk, esztergomiaknak, mindig az volt a legkárősabb szoká­sunk, hogy itthon maradt fiainknak megnyirbáltuk magasba törni akaró szárnyait, aminek nagy bűne abból is látszik, hogy egymás után hal­lunk a nagyvilágba szakadt eszter­gomi karrierekről. — A város közönségének háláját és köszönetét tolmácsolja az érde­mekben gazdag két főtisztviselőnek. A közgyűlés általános helyeslés­sel fogadta dr. Gróh József üdvözlő beszédét. Glatz Gyula polgármester vála­szolt először az ünnepi beszédre. — Mély hálával köszöni meg dr. Gróh Józsefnek, hogy róluk szinte érdemeiken felül megemlékezett. — Meggyőződése, hogy az első­fokú tisztviselőnek mindig legelső kötelessége az élet minden nehéz­ségei között előre tekinteni. — Ha pályájára visszatekint és lelkiismeretvizsgálás után lát némi eredményt, ezt csak az Isten kegyé­nek köszöni. — Életében mindig a vallásosság és a hazaszeretet vezette. — Az eredmények, amiket elér­tek, mindig a közös munkának vol­tak eredményei. — Megígéri, hogy továbbra is fá­radságot és áldozatot nem kímélve fog dolgozni. Az általános helyesléssel fogadott beszéd után dr. Brenner Antal állott fel szólásra: — Megköszöni az üdvözlést. Ti­zenkilenc éves volt, amikor a város szolgálatába lépett. Azt, hogy még most egészségesen állhat a közgyű­lés előtt, Isten kegyelmének kö­szöni. — ígéri, hogy minden tudását ős a harmincöt év tapasztalatait to­vábbra is a város érdekében akarja kamatoztatni. A beszédek elhangzása után Glatz Gyula polgármester Obermüller Fe­renc reáliskolai igazgatónak huszonöt éves szolgálati jubileumáról emléke­zett meg és hangsúlyozta a kiváló igazgató érdemekben gazdag mun­kásságának nagy értékéi. Obermüller Ferenc válaszában megköszönte a polgármester szavait és megemlékezett arról, hogy a vá­rosi képviselőtestület mindig meg­értéssel volt munkája iránt. Ezt a megértést ő fáradhatatlan munkával akarja viszonozni. Mint igazgatónak és tanárnak pedagógiai elvei: a val­lásosság, a hazafias munka, a fegye­lem, a felelősségérzet, mert az a meggyőződése, hogy csak ezekkel az elvekkel lehet új országot épí­teni. Az elnöklő polgármester örömmel bejelenti, hogy a kormányzó Schalk­ház Ferenc főintézőt gazdasági taná­csossá nevezte ki. Dr. Zwillinger Ferenc valamit mondani akar, de a polgármester az ügyrendre hivatkozva, nem adta meg a szót neki. (Hatalmas zaj a te­remben.) Dr. Lippay L*jos indítványozza, ÖTVENNYOLCADIK EV1\ 91. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. NOVEMBER 18 Előfizetési ár 1 hóra : 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom