Esztergom és Vidéke, 1937

1937-10-03 / 78.szám

ESZTERfiftHJIDEKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 78. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. OKTÓBER 3 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Egy beszélgetés margójára Néhány nappal ezelőtt a következő szomorúan tudatlan beszélgetésnek voltam akaratlan fültanúja. A beszélgetés egy előkelő állásban lévő esztergomi úr és egy országjáró turista között folyt le. íme néhány mondat a beszélgetésből: Az idegen: „Csodálatos vonzó ereje Esztergomnak — minden más nevezetessége és szépsége mellett — a várbeli ásatások. A magyar történelem középkorának eme csodás dokumentumai bizonyára nemcsak a magyar, hanem a külföldi közönséget is érdeklik s nagy számmal vonzzák a külföldieket." Az esztergomi úr: „Ugyan kérem, hogyan lehet itt világraszóló érdeklődésről beszélni ? Érdekelhet-e egy angolt, egy olaszt, vagy egy franciát a középkori magyar emlék akkor, amikor hazájukban minden utcasarkon (szórói-szóra így mondta) egy kétezeréves emlék szépségében gyönyörködhetnek. Minden külföldit, sőt sokszor a magyarokat is igen nagy csalódás éri akkor, amikor a világraszóló értékűnek hirdetett ásatásokat a helyszinen meglátja." Eddig a beszélgetés. Aki olvassa vagy hallja, hirtelen nem is tudja, hogy bosszankodjék-e ezen a naiv tudatlanságon, vagy elkeseredjék-e azon, hogy még ma is akadnak Eszíeréomban olyanok és pedig az intelligencia köréből, akik nincsenek tisztában az ásatások jelentőségével s tudatlanságukat még kritikájuk alapjává is merik .tenni. Nem akarok itt most kultúrtörténeti vagy művészeti essayt irni — nálam már sokkal hivatottabbak megtették ezt —, nem akarom itt újra bizonyítgatni azt, hogy ásatásaink történelmi értékek és művészeti remekek, hanem csak a következőket üzenem a lap hasábjairól az „esztergomi úrnak" s azoknak, ha vannak ugyan egyáltalában ilyenek, akik hasonlóan ferdén — hogy erősebb szót ne használjak — gondolkoznak : Az Árpádok ősi esztergomi palotája, amelyet a tudomány és néhány kiváló ember ügyszeretete emelt ki a feledés homályából, a magyarság történelmi hivatásának egyik legékesebb, legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, amely nemcsak a magyar ember mostanában sokszor megtépázott nemzeti öntudatát erősíti, hanem a külföldnek is büszkén hirdeti, hogy annak a nemzetnek, amely évszázados, Európával élő vagy haló kultúrájának ilyen fényes és megdönthetetlen argumentumát tudta adni, történelmi elhivatottságára semmiféle tormában nem lehet béklyót verni. Megengedem, hogy a külföldön vannak szebb, régibb ásatások, de nekünk magyaroknak és esztergomiaknak sehol sincsenek becsesebbek. Ebben a szellemben kell emlékeinket a külföldnek megmutatni, nem elvonatkoztatva, különálló egészként, hanem a magyar nemzeti történelemmel összeforrottan és akkor a külföld a várbeli ásatásoknál nem kozmopolitikus összehasonlítást fog tenni, hanem őszinte csodálattal áldozik egy nemzet örökbecsű kultúrájának. Dr. Szent István emlékmű elhelyezése A küszöbön álló Szent István király kilencszázéves halálozási évfordulójára nagyszabásúnak tervezett ünnepségek, mint a bizottság híva talosan közzétett munkaterve jelzi, a sokirányú tervezgetéseket félretéve, az egész királyi ünnepségeket három napra tömörítette össze. Az első eredeti bizottság még kezdetben egész évre kiterjedő ünnepségek tervezetével foglalkozott, majd azt a célszerű ság ilyen szerény, Esztergom ősi múltjához és elhivatottságához alig méltó, dióhéjba foglalt tervezettel is beéri. Budapest és Székesfehérvár nagyarányú készülődései mellett ezzel a tervezettel ugyancsak le fogunk maradni a versenyről s nagy álfa íáno'íságban az országos jelentőségű, nagyhorderejű évforduló dacára megmaradunk a falusi nép és a báségi és anyagi okoknál fogva csupán az idegenjátó nyári időszakra tömörítette, most pedig a régi bizottság feloszlása folytán, az új és csekélyszámú tagokból áüó bízottnyászok szokásos Nagyboldogaszizonynapi felvonulásának keretei között. É rövid távlatú munkatervezet mégis két kiemelkedő po.itot tartolt meg : a Műemlékek Országos Bizotís ága által feltárt hajdani esztergomi vár, királyi palota maradványai és a vele kapcsolatos királyi kápolna megnyitási és átadási ünnepsége, a Szenttamás-hegy rendezése és annak a városra tekintő falában elhelyezendő Szent Király emlékmű leleplezése. A várásatások mnnkálatai állandóan nagy erővel haladnak, j elenleg a királyi kápolna felső födési munkái és szentélyoszlopai s iveinek elhelyezése van folyamatban. A Szent István emlékmű azonban, dacára, hogy már a munkálatokra alkalmatlan tél előtt állunk, még mindig csak a papirostervezgatós állapotában van. Az első elgondolás, mely a Rózsa-utca elejéről vezetett volna fel a hegytetőn álló emlékműhöz egyhuzamban egy fáradsággal járható lépcsőt, már meg is dűlt. Most a második elgondolás kérdése fekszik a felsőbb elbírálás előtt. Ez utóbbi, melynek másolatát munkatársunk készségéből itt reprodukálva van módunkban közölni, Várnai Dezső építészmérnök, a várásatások műszaki vezetőjének elgondolása. Magyarázatul közöljük, hogy ez'a terv egy alsó ós felső terrasz beiktatásával vezeti a szerpentin útat a jelenlegi Wipplinger-ház szélső felének igénybevétele mellett, a Székelyház mögötti fordulóval a felső kilátó-terraszra, innen pedig újabb enyhén emelkedő tört úttal fel az emlékműhöz, illetve ez előtt elhaladva a kápolnához, hol az út a kálvária feljáró útjába kapcsolódna. A megoldás műszaki lehe .őségének megtervezésével a városi mérnöki hivatallal karöltve munkálkodnak ; a tervezést a Műemlékek Országos Bizottsága fogja felülbírálni és jóváhagyásra a kultuszkormánykoz felterjeszteni. Tehát még igen hosszú az út ahhoz, hogy a papiros-terv 1938. év nyarára valósággá váljon. Felemelő ünnepséggel áldozott az Osztge Szt. Gellért emlékének Szent Gellértnek, a székesfőváros védőszentjének vasárnapi ünnepén mély bensőséggel áldozott az Országos Szent Gellért Egyesület. A Szent Gellért-szobor oszlopos félkörében, a Szent Gellért kegyelethelyen és a Szent Gellért szállóban alkalmi beszéd- és kultuszismertetőkkel irányították a hazafias, vallásos és tetterős ünneplő közönséget Sziklay János dr. jubiláns író, Okolicsányi László dr., a Magyar-Lengyel Egyesület elnöke, dr. Demiány Gyuláné ezredesné, Lóskay István, dr. Szakad Antal író-szónokok és dr. Kamenszky Gyula alapító orsz. elnök. Az irányítók általában azt jelezték, miképen kell Szent István és Szent Gellért apostoltársak kultuszát úgy gyakorolni, hogy az a Szent István novecentenáriumban gyümölcsöző legyen. Kiemelték a szónokok, hogy az Országos Szent Gellért Egyesü-