Esztergom és Vidéke, 1937

1937-09-26 / 76.szám

ESZTI Rf. (W ,/l»EKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVI. 76. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. SZEPTEMBER 26 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A vidék lebecsülése sokszor jelentkezik a főváros részéről a legkülömbözőbb területeken. A főváros és a vidék érdekel a legtöbbször nem azonosak, ami a fővárosnak kedvez, az legtöbb esetben a vidéknek hátrányt jelent. Ez az állapot nem mai keletű, hosszú évtizedek óta jelentkezik a „jóindulatú" lenézés a vidék felé, melynek értékeit mindig kevesebbrendűnek tartják, mint Budapestét. Eleinte tiz-tizenöt évvel ezelőtt is még a vidéknek ez a mosolygós lebecsülése inkább vállveregető szólamokban nyilatkozott meg, de ez a hangulat egyre erősbödött. Kialakult a gondolat, hogy Budapest az ország és minden más város, falu csak azért van, hogy büszke legyen fővárosára, amelynek árnyékában minden igény nélkül meghúzódhat. Az ilyen gondolat, sajnos, az utóbbi esztendők során egyre terebélyesedett és egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a budapesti szemek átnéznek a vidék fölött. Egyre nyilvánvalóbb teljességgel jelentkezett a vidék otromba lebecsülése, ami most a legutóbbi napok egy jelenségén keresztül kétséget kizáró módon igazolódik. Arról van szó, hogy egyes fővárosi reggeli lapok két kiadást készítenek minden nap. Egy hiányosat és egy teljeset. A hiányos lapban benne vannak az este kilenc óráig történtek és érkezett hírek, a teljes kiadásban a késői éjszaka eseményei is. A hiányos lapot a vidékre küldik-, a teljeset a fővárosi közönségnek. A vidék tehát ugyanazért a pénzért — bár egy-két órával előbb —, de hiányosabb, tartalmilag értéktelenebb újságot kap egyes budapesti reggeli lapoktól, mint a fővárosi közönség. Persze: vidéki közönségnek jó lesz a hiányos újság is, hiszen a naiv vidéki talán boldog is lesz, hogy a pénzéért egyáltalán kap budapesti lapot. A budapesti reggeli lapok egyes kiadói részéről bekövetkezett ez az eljárás a legbántóbb módon sérti a vidéki közönség intelligenciáját, de teljesen jogtalan magatartás^ is, hiszen minden lap minden előfizetője pénzével arra szerzett vitathatatlan jogot, hogy teljes tartalmú lapot kapjon naponkint, hiszen csökkentett tartalmú lapért nem szabad a teljes tartalmú lap árát követelni. Teljesen lehetetlen üzleti és etikai felfogás, hogy ugyanazért a pénzért a budapesti közönség teljes, a vidéki pedig csak korlátozott tartalmú lapot kapjon. Ezt az üzleti elgondolást, mely kétségtelenül a vidéki sajtó ellen való fölvonulást jelenti, nem menthetik azzal, hogy igy néhány órával korábban kapja meg a vidék a budapesti lapokat, hiszen ezek az ilyen korai zárású lapok az információ szempontjából nagyon csökkentett értékűek. Kétségtelen, hogy az egyes budapesti reggeli lapok ilyen akciója sikertelen marad. A vidéki közönség vissza fogja utasítani az ilyen próbálkozást, mellyel nyíltan szemébe vágják, hogy másodrendű közönségnek tartják, amelyik csak arra jó, hogy ugyanazért a pénzért kevesebbet érő újságot adjanak a kezébe, mint a budapesti „elsőrangú" olvasóközönségnek. Ez a tény. A lényeg: a vidék legblazirtabb módon bántó és sértő lebecsülése. Amire a vidéki közönség bizonyára nem fog adós maradni, a megfelelő értelmes válasszal. Rott Nándor veszprémi püspök hazahozatja Passauból Gizella királyné hamvait Mind nemzeti, mind vallási szempontból kegyeletes aktussal bővül a jövő évi eucharisztikus év programja. Rott Nándor dr. veszprémi megyéspüspök elhatározta, hogy a jubileumi szentév alkalmából hazahozatja az első magyar szent király hitvesének, Boldog Gizellának idegenben porladó hamvait. Tudvalévő, hogy Gizella királynét, aki bajor királyleány volt, Passauba temették el és immárom közel kilencszáz esztendeje nyugszik a középkori kolostor ősi boltozatai alatt. Gizella királyné hamvait a veszprémi püspökvárban lévő s a róla elnevezett ós a hagyomány szerint általa épített kápolnában helyezik el. A püspökvár ma is egyike Magyarország legrégibb egyházépítészeti emlékeinek. A törökdúiás szerencsénkre nem érintette ezt a kegyeletes építményt, melynek falait Magyarországon úgyszólván egyedülálló bizánci freskók díszítik és amely a boldog királyné hamvainak hazahozatala után bizonyára kegyeletes búcsújáró he!ye lesz a magyar katolikusságnak. A hamvak hazaszállítása díszes egyházi aktusok keretében történik meg, s a tervek szerint egyházi küldöttség utazik ki Passauba, ahonnan nagyszabású egyházi szertartás után indítják útnak a hamvakat. Veszprémben aztán országraszóló egyházi ünnepségek között helyezik el a Gizella királyné-kápolnában, erre a célra építendő sírkamrában a hamvakat. A veszprémi pjspök az ereklyék hazahozatalára a kezdeményező lépéseket már meg is tette. A passaui, illetve bajor katolikusság, értesülésünk szerint, Magyarország iránti baráti érzéssel hajlandó felajánlani Boldog Gizella királyné hamvait a magyar nemzetnek. Hamvai tehát megtérhetnek abba a földbe, amelyért az első nagy király oldalán ő is annyit tett és szenvedett. Kórháznak új szülészeti pavillonja „Isten segítségével elérkezett az az ünnepi pillanat, amikor az új szülészeti pavillont átadhatjuk nemes hivatásának" ' — mondotta dr. Eggenhofer Béla kórházigazgató-főorvos, amikor meghívta a kórházbizottság tagjait az új szülészeti pavillon megtekintésére. Valóban, mindnyájan, akik ott vol tunk a meghívottak között, átéreztük az ünnepi pillanat nagyszerűségét, amelyben a nehézségek köze pette is alkotni tudó város újjáalakított, gyönyörű, nemcsak helybeli !eg, hanem országos szempontból is értékelhető közegészségügyi intézménnyel gazdagodott. E sorok irója őszinte örömmel és lelkesedéssel veszi kezébe a tollat, hogy beszámoljon a lap olvasó közönségének a szülészeti pavillon bemutatásán szerzett gazdag, szines tapasztalatairól, s legalább gondolatban elvezesse őket az orvostudomány gyönyöiű, új, szent hajlókába, mert szent az a hajlék, ahol a tudomány és az emberszeretet összefog a legnagyobb, Istentől adományozott kincsért, az emberéletért . . . Az új szülészeti pavillont természetesen a megfelelő átalakítás után, a régi kórházigazgatói lakásban helyezték el. A régi épület beosztását, adottságait nagy leleményességgel és ügyességgel alakították át az új követelményekhez s ma, ha az ember belép az épületbe, már az az érzése, hogy teljesen új lehetőségekben bővelkedő, céltudatosan, tervek alapján készült minden fal, szoba és folyosó. Különösen szellemes és gyakorlati jelentőségű az az elgondolás, amely az egész épületet szinte hermetice kettéválasztja, módot nyújtva arra,' hogy a járó és fekvő betegek keze" lése külön történhessék meg. Ez a berendezés a fertőzések megakadályozása, a betegek zavartalan nyugalmának biztosítása szempontjából óriási jelentőségű, ehhez hozzájárul még az is, hogy a beteglátogatást, az idegeneknek az épületben való tartózkodását meghatározott időre lehet korlátozni, ami szintén igen nagy előny. A bizottság tagjai és velük együtt én is a pavillon megtekintésénél először a belső részt látogattuk meg. Mielőtt gondolatban újra végigjárnánk a pavillon egyes helyiségeit és betegszobáit, érdemes meghallgatni a kórházigazgató-főorvosnak az épület általános berendezéseiről tartott magyarázatát: — Az új szülészeti pavillonban 27—30 fekvőhely áll a betegek rendelkezésére — halljuk — ami a kórház növekvő forgalmát teljesen kielégíti. — A berendezésnél és az építkezésnél figyelembe vettük a [kórházépítkezési technika összes modern vívmányait és a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökhöz mérten azokat meg is valósítottuk. — Különösen tanulságos volt az az elgondolás, hogy egyes kérdéseket különböző módon oldottunk meg, pl. az egyik szobát gummival, a másikat aszbeszttel burkoltuk. Igy lehetőség nyilt az összehasonlításra, aminek leszűrt, gyakorlati tanulságait igen értékesen fogjuk kamatoztatni tudni a nagy kórházépítésnél és renoválásnál. — Az egész épületben — halljuk a magyarázat befejezését — központi fűtés van, addig is, ameddig az egósz kórházra szóló kazánberendezés elkészül, provizórikus megoldással ebbe a pavillonba ideiglenes kazánt helyeztünk el. Ezek után az érdekes felvilágosítások után beléphetünk az egész pavillonnak talán legszebb, egymással összefüggő három helyiségébe: az előkészitőbe, a szülőszobába és a műtőbe. . . . Mindhárom helyiségben megihlet bennünket a Hygienia istenasszonyának ragyogó tisztasága, gyógyulást hozó áldásos keze, a csillogó műszerek, a titokzatos eszközök pedig sejtetik velünk, hogy az orvostudomány misztikus szentélyébe léptünk . . . De nincs sok időnk az elgondolkozásra, mert a magyarázat nyomán maris megcsodálhatjuk a könyökkel indítható bemosakodó vízcsapot, a falbasüllyesztett, kétfelé — a műtőbe és az előkészitőbe — nyíló műszerszekrényt, az ezernyi technikai leleményességgel megoldott, nyolc különböző helyzetbe hozható műtőasztalt, az optikai szenzációt: az árnyékot nem adó hatalmas reflektort, amelynek fényét minden irányba lehet irányítani. Legnagyobb meglepetéssel azonban a digeszterium előtt kell megállnunk, szellemes megoldása, amelyet, sajnos, írásban nem igen lehet érzékeltetni, rendkívül sok helyet takarított meg s ez is kétfelé nyílik

1 mint a műszerszekrény. Minden al"