Esztergom és Vidéke, 1937

1937-09-19 / 74.szám

Vármegyei kisgyűlés és közigazgatási bizottsági ülés Dr. Radocsay László főispán el­nöklete alatt és a tagok élénk érdek­lődése mellett folyó hó 14-én ülé­seztek fenti bizottságok a vármegye­ház kistermében. A kisgyűlés hatvanhárom pontból álló tárgysorozatát vitéz Zsiga János dr., vm. II. főjegyző és dr. Cséfalvay János vm. közigazgatási gyakornok adták elő. A kisgyűlésen a napi­rend előtt dr. Frey Vilmos alispán részletesen tájékoztatta a gyűlés tag­jait a vármegye területén húzódó törvényhatósági ós vicinális közuta­kon eddig eszközölt és jelenleg fo­lyamatban lévő munkálatokról. Ezen mindenkit érdeklő ügyre lapunk leg­közelebbi számában külön vissza­térünk. A tárgysorozat keretében Gergely András törvényhatósági útbiztos, Bató József szőnyi községi irnok és Ke­resztes Gyula kecskédi aljegyző nyugdíjazásának kérdésével foglalko­zott a kisgyűlés. A nevezett községi alkalmazottakat saját kérelmükre és saját hatáskörében nyugdíjazta, Ger­gely András nyugdíjazása iránt pe­dig a törvényhatósági bizottságnak előterjesztést tesz. Különböző városi és községi kép­viselőtestületi határozatok szerepel­tek még a tárgysorozaton, igy Ko­márom város vágóhídi szabályrende­lete és az ezzel kapcsolatos 60.000 pengő kölcsön felvétele, valamint a Gyár-utca rendezése során felesle­gessé vált területeknek a korábbi birtokosok tulajdonába leendő vissza­bocsájtása tárgyában hozott képvi­selőtestületi határozatok, Komárom ós Esztergom város fogyasztásiadó szabályrendeletének módosítása. Nagy érdeklődés mellett ismertette az előadó a többgyermekes mező­gazdasági alkalmazottak helyzetének javítása tárgyában összegyűjtött sta­tisztikai adatokat. Eszerint a vár­megye területén cca háromezer oly gyermek van, aki a legutóbbi tör­vényhalósági bizottsági közgyűlési javaslat szerint segélyben lesz része­sítendő. A statisztikai adatgyűjtés tovább folyik és a részletes ismer­tetést a legközelebbi törvényhatósági közgyűlési beszámolónkban hoz­zuk. A vármegyei mezőgazdasági bi­zottság kezdeményezésére a kisgyű­lés javasolja a törvényhatósági bi­zottságnak, hogy Pest-Pilis-Solt-Kis­kun, illetve Bács-Bodrog vármegye akciójához csatlakozva feliratilag kérje a marhalevél-átírásokra vonat­kozólag jelenleg érvényben lévő azon rendelkezésnek, mely szerint az át­írás a vevő kötelessége, oly irányú módosítását, hogy a jövőben az el­adó legyen felelős a passzus átírá­sáért, valamint, hogy az akciós bo­roknak gyorsabb tempóban való ki­főzését akadályozó körülményeket eliminálják oly irányú kormányintéz­kedéssel, mely szerint a borpárlat céljaira beszerzett borok után járó kincstári adót ne a beszerzéskor, hanem a szesz értékesítésekor fizet­hessék meg a szeszfőzdék. A kisgyűlési tárgysorozat legna­gyobb érdeklődést keltő pontja a tatai és gesztesi járás állategészség­ügyi szakszolgálatának átszervezé­sére vonatkozó vármegyei szabály­rendelet-tervezet. Vitéz Zsiga János dr. előadó rész letesen ismertette azon okokat, ame­lyek az átszervezést nemcsak indo­kolják és kívánatossá teszik, hanem egyúttal a szervezés szükségességét dokumentálják. Az ezidŐszerinti túl­nagy körök megoszlanának, ennek kapcsán három új kör kelet­keznék és az állatorvosi körök ha­tárai pontosan egybeesnének a köz igazgatási járási beosztással. Neve­zetesen a tóvárosi körből kiválik Dunaalmás és Neszmély község, amelyek a nagyigmándi járás terü­letén fekszenek és másik két nagy­igmándi járási községgel, Mocsával és Szőnnyel szövetkezve, új kört al­kotna. A tóvárosi körből kiválik még Környe község, mely a dadi körhöz csatlakozik, viszont a tóvárosi kör rekompenzációként megkapja Tata és Kocs községeket. Kocs ezidő­szerint a gesztesi járás területén ala kult nagyigmándi körhöz tartozik, viszont közigazgatásilag a tatai járás területén fekszik. Bókod és Császár községek a túlnyomóan tatai járási községekből alakult dadi körhöz tar­toznak ezidőszerint, dacára annak, hogy közigazgatásilag a gesztesi já­rás területén fekszenek. É két köz­ség, Szák és Szend községekkel együtt új kört alkotnak. Hasonló­képpen kettéoszlik a hat községből álló tarjáni kör, még pedig Tarján székhellyel megmarad Tarján, Hóreg, Tardos és Vórtestolna, és Gyermely székhellyel új kör alakul Szomor ós Gyermely községekből. Természetesen ezen tranzakció némi költségemelkedéssel jár, ame lyet a három új körállatorvosi állás szervezése jelent, de eltörpülnek, ha tekintetbe vesszük azon nagy köz­gazdasági előnyt, amelyet az állat­egészségügyi szakszolgálat intenzi vebbé tétele a túlnagy körök meg­osztása, a közgazdaságra és első­sorban az állattenyésztő- és tartó gazdákra nézve jelent, s amely elő­nyöket a kérdéshez hozzászóló fő­ispán és alispán szépen kidoboritot­tak. A szabályrendelet a szeptember havi közgyűlés elé kerül. Különböző községi képviselőtestü­leti határozatok, valamint Esztergom és Komárom megyei városok vásár­tartási szabályrendeletének módosí­tása következett ezután, a vásári szabályrendeletekkel kapcsolatban a kisgyűlés 126.650—1932. B. M. szárrú m. kir. kormányrendelet alap­ján oly rendelkezést vétetett fel, hogy a törvényhatóság első tisztviselője felhatalmazást kap arra, miszerint a hetivásárok alkalmával az első két órában a viszontelárusitókra nézve jelenleg fennálló vásárlási tilalmat a mutatkozó szükséghez képest fel­függeszthesse vagy ismét életbelép­tethesse. Jóváhagyásban részesült Baj köz­ség képviselőtestületének azon hatá­rozata, mellyel az ottani róm. kat. iskola részére községi telket ingyen enged át. Az alispán indítványára lelkese déssel járult hozzá a kisgyűlés ahhoz, hogy a vármegyei vitézek részére Esztergom szabad királyi megyei városban építendő székház céljaira három éven keresztül évi 3000 P-t állit be a költségvetésbe. Komárom ós Esztergom vármegyéknek ezideig nem volt módjukban, hogy kifeje­zést adjanak a vitézi rend iránti meg­becsülésüknek és szeretetüknek, vi­szont ez az elhatározás követendő példaként dokumentája a vármegye közönségének azon aktív érdeklődé­sét, amellyel a vitézi rend munkáját kiséri és amellyel a vitézek társa­dalmi tevékenységét a jelenlegi szűk lehetőségek mellett, de mégis hatha­tósan támogatni óhajtja és fogja. A kisgyűlés után a közigazgatási bizottság ülésezett. Az alispán aug. havi jelentése beszámolt arról, hogy augusztus 20 án a vármegye fő- és alispánja részt vettek a Budapesten évenkint megtartani szokott Szent Jobb körmenetben, augusztus 29-én pedig az alispán vármegyei küldött­ség élén helyezte el Mohácson az épülőfélben lévő fogadalmi templom falába a vármegye alapító levelét. Esztergom városnak kimagasló ese­ménye volt a főszókesegyház évek előtt megrepedt és most üjra öntött nagyharangjának augusztus 13-án a hercegprímás által történt felszente­lése. A közigazgatási bizottság törvény­ben biztosított jogánál fogva előter­jesztést tett a m. kir. földmivelós- és belügyminiszterhez, hogy a tatai és gesztesi járásban az állatorvosi szak­szolgálatot ugyanolyképpen szervezze — a fürdő és nyaralóváros a szép nyári napok multával becsukni készül a május óta nyitvatartott kapuszárnyat, melyen át ezóvben is minden tolongás nélkül befért a nyaralóvendégek nem túlságosan nagy tömege. Szomorú tapasztalat, hogy bizony nem voltak ez évben sem túlzsúfoltak a hazai fürdőhelyek, minek oka részben abban is rejlik, hogy a társadalmi osztályok igényei­ben kétségtelen eltolódások tünetei jelentkeznek a nyaralás szempontjá­ból is: első helyen áll ismét a kül­földi nyaralás vágya és lehetősége, második helyen a hazai drágább, mondjuk: luxusfürdők, meg a Bala­ton, harmadik helyen a jó öreg Duna. Egészen speciális helyet foglalnak el a gyógyfürdők s a vidéki váro­sok, köztük Esztergom is, hol rész­ben gyógyulást, részben csendet és nyugalmat keres a zajos fürdőhe­lyektől irtózó nyaralóvendég. Az ilyen helyeknek évről-évre visszatérő törzs­vendégei, meg vasárnapi úgyneve­zett átfutó-vendégei vannak. Ugy hallottam, hogy az idén az átfutó vendégek soraiban egy egész új tí­pus alakult ki: az a vendég, amely tényleg csak átfut, de közben, csak néhány órára is, elfelejt a fürdőhe­lyen megállni... Ezért volt elég leg­több helyen a fürdővendégek szá­mára csak a fél kapuszárnyat ki­nyitni. A hosszabb ideig nyaraló vendé­gek észrevehető elmaradásának, il­letve csökkenésének elsősorban gaz­dasági okai vannak, itt is elsőhelyen a fizetéscsökkentései, mig az alkal­mi vendégek számának apadása az idei szeszélyes s rendszerint vasár napokra eső hűvös időjárásban rej­lik. No meg a fokozódó konkurren cia s az ügyesen alkalmazott reklám, amiben mi szegények is vagyunk, meg talán nem is értünk olyan mór­tékben, amint az kívánatos volna. — az iskolaváros viszont tárt kapukkal várta és fogadta a tudo­nnnyszomjas ifjúság egyre szaporodó seregét. Itt fordí'o.t az arány, mert mig a fürdőhelyek száma szaporo­dik, a fürdővendégek száma a hazai fürdőkön csökken, addig a tudományos kópesitéshez köiött állá­sok számának csökkentésével szem­ben a diploma felé törő ifjúság szá­ma szaporodik. Elnézem az intézeti egyenruhába öltöztetett diáksereget s az az érzé­sem, hogy az egyenruhába bujtatott bohókedvű gyermekben valahogy el­sikkad, elhalkul, kicserélődik az egyén, a lélekember s csak az egy­szerre lépő, vezényszóra mozgó ki­csi, primitív gépemberke marad meg. Persze itt sem a ruha teszi az em­bert, de én mindig féltem, — bár a tömegfegyelem előnyeit nevelés szem­pontjából nagyrabecsülöm, — a bo hó, a napsugaras, derűs gyermeki íedélyt az uniformis okozta korai elöregedéstől. .. A tiz év előtti célkitűzések közül mindenesetre jobban érvényesült Esz­tergom iskolavárosi, mint nyaralóvá­rosi jellege. Iskolái s tanerői minden fokon elsőrangúak, iskolavárosi jó híre országos viszonylatban is elis­mert s e téren a fjjlődós lehetősé­ge is jobban megvan, mint nyara­át, mint ahogy ezt a fent ismerte­tett szabályrendelet-tervezet kontemp­lálja. Majd a havi szakjelentések kerül­tek sorra, melyekről a helyszűke miatt következő számunkban fogunk bővebben beszámolni. A közigazgatási bizottság plénu­mának ülése után az adóügyi, gyám­sági, fegyelmi és a gazdasági albi­zottságok üléseztek, amelyeknek ülé­sei délután 2 órakor értek véget. lóvárosi viszonylatban. Ez utóbbiért még sok áldozatot kell hoznunk, jobb lakások, rendezettebb utcák, üdülőparkok, szórakozóhelyek kel­lenének, mig újabb iskolák létesíté­séhez csak egy kis őszinte jóakarat és önzetlen áldozatkészség kell. Lát­tuk ezt például egyik legutóbbi is­kola létesítésénél is ... — a jubiláló város ha nem is lázas, de őszinte jóakarattal és igye­kezettel készül a Szent István év megünnepléséhez. Tervek születnek és tervek halnak meg, — a halálo­zási arányszám ugyan itt kissé ked­vezőtlen, — s kezd már kialakulni az ünnepségek végleges programja. Bizottságok üléseznek, helyi szerzők és szakértők fáradoznak a siker ér­dekében s minden esztergomi pol­gárban megvan a nagy évforduló jelentőségének tudata s igy bizton remélni lehet, hogy az ünnepségek valóban méltók is lesznek Sz. Ist­ván városának tiszteletreméltó törté­nelmi múltjához. Figyelemreméltó eseményekről is beszámolt már lapunk: rendezik a Szenttamás-hegyet. Kényelmes szer­pentinutakat vágnak agyagos olda­lába, kilát óterraszokkal, terméskő­támfalakkal, az előtérbe Sz. István domborművet állítanak stílusos ke­retbe. Gyönyörű terv, melyért min­den jóizlésű polgár őszintén lelkese­dik. A hegyoldal primitiv lakói ugyan máskép gondolták el a Szenttamás­hegy rendezését: néhány vízleve­zető és penésztelenítő csatornával, télen is járhatóbb utakkal, de ez természetesen nem azt jelenti, mintha a mostani rendezés már végleges volna, mert úgy tudjuk, hogy a hegyoldal egészségügyi rendezésére is a közel jövőben sor kerül . . . A mult év július havában „Esz­tergom szabad királyi megyei város­nak a Sz. István jubiieumi óv ün­nepségeiben való részvételéről szóló Emlékirat" bőséges programmterve­zetét a jószándékú optimizmus szülte, de a bölcs mérséklet ós a lehetősé­gek józan mérlegelése fogja megva­lósítani. Az optimizmus jószánií­kunkat, de a kivitel megfontoltsá­gunkat fogja igazolni. Minden elis­merésünk a tervezőké, de minden helyeslésünk a tervek megoldóié. In­kább haljanak meg tetszetős tervek, mint hogy késői bánat legyen a szentév ünneprontó utóhangja. — az irigyelt álomváros, „hogy itt áll a büszke, a fejedelmi folyam partján, gyönyörű dómjával, történelmi idők levegőjétől patinás várbástyáival, csendes utcáival, ter­mészeti táj szépségeivel s egyéb poé­tikus felruházottságáva', olyan, mint egy kőbe vésett nagyszerű álomvá­ros", mondotta elragadtatásában a dunai hajó fedélzetén egy világcsa­vargó, tudós barátunk egyik szép nyári alkonyatkor.. Ráhagytuk, csendesen bólintgat­tunk kiörő lelkesedéséhez s halkan elméláztunk szavai fölött, hogy ime nekünk világlátott globetrotterek szá­jából kell hallanunk városunk dicsé­retót, hogy értékelni tudjuk azt, ami ebből az értékből a mienk. Ráhagytuk, mert meggyőző lelke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom