Esztergom és Vidéke, 1937

1937-09-19 / 74.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 74 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. SZEPTEMBER 19 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. 3000 gyermeket íratott össze a tekintetes vármegye. Ez az összeírás pedig nem puszta számbavétel vagy iskolakötelezettség megállapítása és különösen nem jövendőbeli adóalanyok gyűjtésének céljából történt, amilyenekre az ember régebben a hivatalos összeírások idején gondolt. Ez a hivatalos összeírás a legszebb szociális célt szolgálja és mögötte a legnemesebb emberbaráti érzelem húzódik meg. A kettős vármegye területén ugyanis a sokgyermekes mezőgazdasági alkalmazottak megsegítése és helyzetének javítása érdekében statisztikai adatokat gyűjtöttek. A gyűjtés még nem állott meg és előreláthatólag nagy és tanulságos anyag kerül majd alkalmazásra és feldolgozásra, annyit azonban már az eddigiekből is megtudott a keddi megyei kisgyűlés, hogy háromezer gyermek megsegítése kerül sorra a legutóbbi törvényhatósági közgyűlés javaslata szerint. Háromezer gyermek megsegítése még akkor is szép és nemes emberbaráti cselekedet, ha az Amerikában történik és a segítés anyagi lehetőségeit Rockefellerek teremtik elő. Azonban a háromezer gyermek itt él Csonkamagyarországnak két felére-harmadára csonkított vármegyéjében, itt szenved a fűtetlen és kenyértelen cselédlakások életgondoktól sötét zugaiban és itt senyved, pusztul ez a gyermeksereg a nyomorúság százféle betegségétől környékezve, mint a nemzet, a magyarság sorvadó gyökere, — emellett ennek a vármegyének korlátolt anyagi lehetőségekkel rendelkező közületére és ezt a közületet alkotó adófizető polgárokra háramlik a nagyarányú segítés kötelezettsége, akik — ha vannak is közöttük jómódú, tehetős emberek — • általában gazdagoknak nem mondhatók. Szembeötlő ennél a viszonynál az a szomorú valóság, hogy a nyomorúság megszüntetésének a társadalmat és a hatóságokat napról-napra sürgető erkölcsi kötelezettsége mellett nem nőnek a segítés anyagi lehetőségei is, azaz a nagyobb szükség mellett kisebb és nehezebben keresztülvihető a segítség. Annál jellemzőbb a vármegyei törvényhatóságnak és a közigazgatási hatóságoknak a mai élet szociális követelményeit is megértő szellemére, hogy mégis generálisan akarja megoldani a vármegye legszegényebb népi rétegének, a mezőgazdasági munkásságnak felsegítését és tűrhetőbb életkörülmények közé juttatását, amely nagyarányú szociális munkateljesítménynek első, leggyönyörűbb és legkedvesebb része a háromezer gyermek ügyének felkarolása. A nyomorában és kegyetlen életviszonyai között ártatlanul szenvedő magyar gyermek mentésénél és segítésénél szentebb, magasztosabb feladatot akár egyes személyek akár a közület részéről elképzelni is alig tudunk. A 3000 gyermekkel való törődés a vármegye részéről több mint gyermekvédelem: ez a legkomolyabb nemzetmentés, családmentés és magyarmentés. Annál biztatóbb, hogy olyan közület vette kezébe ezt az ügyet, amely nemcsak tervez, hanem végrehajtat is és amelynek működése folyamán az eszme valósággá válhatik, — hiszen a kettős megye legtehetősebb urai fognak itt össze az okossággal, a gyakorlati ügyességgel és a közigazgatással a közös jóakarat jegyében. Ezért a siker reményében őszinte örömmel és meleg érdeklődéssel kisérjük kettős vármegyénknek ezt a szép, életrevaló akcióját, amelyet a mezőgazdasági alkalmazottak helyzetének javítása címén megkezdett. Korunk egyik legnagyobb problémája n. Múltkori fejtegetéseimen továbbmenve, itt vannak a mult századból itt maradt politikai programmok, amelyeket egyes pártok ma is törhetetlen ambícióval irnak fel zászlajukra, sőt egész működésük tartalmának közepébe helyezik s mellettük sokszor sokkalta fcntosabb kérdéseket akcessoriumkéöt szerepeltetnek. Így vagyunk — hogy egy kis kitérést tegyünk — pl. valahogyan a titkos választójoggal. Ssmmi esetre sem akarom ezzel azt mondani, hogy a titkos választójogra nincsen szükség. Modern huszadik századbeli alkotmány eme természetes és ésszerű szabadságjoga nélkül szinte el sem képzelhető, nélküle a választások minden bizonnyal a korrupcióba torkolnak (láttuk ezt a legutóbbi választásoknál), hiánya ban az állampolgárok egyetlen egy közvetett áílamkormányzási jogukkal sem élhetnek szabadon, minden mellékgondolat nélkül, kizárólag csak saját meggyőződésükre támaszkodva. De azt a módszert, amellyel a pártok a titkos választójogért, mint valami mindenre jó életelixirért küzdenek s amellyel együtt szerintük szinte egyszerre minden megvalósul, nem tudom magamnak másként megmagyarázni, mint a mult századból itt maradt gondolatcsökevénnyel. Nem vagyok politikus, nem is foglalkoztam a gyakorlati politikával, mégis fel merem vetni azt a kérdést, hogy pl. a kisgazdapártnak, amelynek háta mögött kétségtelenül nagy iömegek állnak és amelynek politikai programmja becsületes, száz százalékig akceptálható célkitűzésekből tevő dik össze, nem lesz-e politikai vég zete egyik legnagyobb politikai célkitűzésének beteljesülése: a titkos választójog. Groteszk elienmondásnak látszik ez az első pillanatra, de ha mélyére nézünk a dolgoknak, elképzelhetünk egy olyan reakció^ hogy a tömegs amelybe beleojtoíták a titkos választójognak mindent megoldani tudó csoda jellegét, csalódottan fog elfordulni, látva, hogy magvalósult a legnagyobb célkitűzés s a problémáknak fojtogató levegője mégsem vezetődött le. Vagy talán elképzelhetjük-e azt, hogy a titkos választójoggal a parlament képe egyszeriben megváltó zik s titkos választással csak csupa zseni kerül oda belakik bűvös tarsolyukban ott hordják a minden helyzetet és problémát magoldó varázspálcát ? Vagy gondolhatunk-e arra, hogy népünk politikailag annyira iskola zott, hogy a szabadon, minden gátlás nélküli kiválasztottalak tévedéseiben saját té/ddéssit látja meg? De visszatérve kis kitérésünkből, még egy tünetet felvethetünk a sok közű', ami eléggé jellemző az idősebb generációra. Emek a tünetnek én sem tudok más, jelleai2Őob, szellemesebb cimet adni, mint egy nem is olyan régen megjelent cikk visait fejlécén : „Nyugdíjba menni nem akaró veteránok." Igen, ezek az öreg veteránok ott ülnek süket fülekkel Íróasztaluknál, nem veszik észre, hogy idejük lejárt, beérkezett az új generáció s türelmetlenül kopogtat az ajtón, de az ajtó nem nyílik s az ifjúság reményvesztetten, állástalanul, kenyórtelenül várja a megüresedő asztalt, mint valami esetleges csodát, nem pedig, mint természetes dolgot. Nem, Ők mindezt nem veszik észre, nem hallják, mert el sem tud ják képzelni, hogy mi az állástalannak lenni. A kormányrendeletnek hideg zuhanyára, amely nagy bölcsen átlátva a helyzet tarthatatlanságát, nyugdíjba parancsolja a kiérdemesülteket, előszedik poros és antik érveiket. Ha az államnál vannak, akkor ki* mondják magukról a merész Bemard Schaw i szentenciát, hogy az ő értékes szolgálataikat a köz nem nélkülözheti, személyüket nem pótolhatja senki, gyakorlati tapasztalataikat többé emberfia el nem sajátíthatja stb., stb. Ha az autonómia szolgálatában állanak, akkor kerülő úton az autonómia sérelmét hangsúlyozzák, amiért a miniszter az autonómia egyik adottságát önhatalmúlag, de teljes joggal, a közvélemény szavának megfelelően, hiába várva e téren az autonómia öntevékenységét, korszerűvé és az idők szelleméhez simulóvá akarja tenni és nyugdíjba küldi őket. Csak az „elvekért" kezdik a kivételezést a rendelet alól, de „elvi" harcuk mögött ott áll a sötét egoizmus. De hol van az a toll, amelyik le tudná írni az ezernyi esetet, amelyekből pontosan kiviláglik, hogy bizony a mi idősebb generációnk a mult századból maradt itt világnézetileg s gondolkodásbeliig és ha szavakkal közeledni is igyekeznek a fiatalság felé, tetteikben csak mindig visszatérnek régi kerékvágásaikba, felújítva egy pillanatra a szebb, a józanabb világba vezető ajtót, hogy art azután hirtelen becsukják s a kívülállók még nagyobb sötétségben maradjanak vissza . . . De fordítsuk meg az érmet és pilllantsunk rá egy kicsit a másik oldalra is 1 Vizsgáljuk meg, vájjon az ifjúság nem részes-e a két generációt elválasztó szakadékok kiásásában, vájjon nem őt terheli e a feleiősség, hogy a szakadék áthidalásánál a hídverés kísérlete, ha ugyan volt ilyen, nem sikerült, s vájjon saját nyomorúságának nem ő volt-e a főokozója ? Ha a felvetett kérdésekre felelni akarunk, megintcsak a világnézet, az életfelfogás mélységeibe kell leereszkednünk. Itt sokkal nehezebb a helyzetünk, mert rugalmas forrásban lévő, véglegesen ki nem alakult pszüchéket kell a szavak mértani sorába beiktatni. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mintha gummiból akarnánk szobrot mintázni s másoknak mutogatni, de tudjuk, hogy kísérletünk nem sikerülhet tökéletesin, mert a gummi vissza igyekszik formálódni régi alakjához. Itt tehát nem lehet megmutatni a kikristályosodott végleges életfelfogást, világnézetet, csupán csak a lelkek mélyén rejtőző forrásokra, titkos erőkre, — amelyekről még nem tudjuk, hogy hová vezetnek, hogy hol nyilvánunak meg— lehet fényt vetni. (Folytatjuk.) Sebők Jőasef. bapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol.