Esztergom és Vidéke, 1937

1937-09-05 / 70.szám

HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Horthy Miklós kormányzó felesé­gével nagyobb külföldi autotúrán van. — A kormány 800 középiskolai és egyetemi hallgató részére ösztöndijat létesített. — Nyolcszáz francia front­harcos látogatott el Budapestre. — Szeged az idegenek részére halász­csárdát építtet. — Három új szál­loda épül magánvállalkozásban Bu­dapesten. — Kukoricából 28 millió métermázsa termés várható. — Da­rányi miniszterelnök fontos tanács­kozásokat folytatott az ellenzéki pár­tok vezéreivel. — Százhuszonkét­ezer pengőt költött a főváros az idei Szent István ünnepségekre. — Három és félmillió pengő a fővá­ros közlekedési vállalatainak deficitje. — 188 millió Ura többletkivitelünk volt ezidén Olaszországba. — Be akarják vezetni a fővárosban a kol­dusadót. — Beomlott egy három­emeletes épülő bérház Budapesten. — A kormány megakadályozza a külföldről becsempészett lázító röp­iratok terjesztését. — Ötvenegy új vitézi telket adományozott a kor­mányzó. — A kisantant a magyar kérdésben a szinajai konferencián most sem jutott túl a holtponton. — Kisiklott a bécsi gyorsvonat moz donya. — A reformait izlám vallás hivei templomot akarnak építeni Bu­dapesten. — Megcsappant Kecske­mét mezőgazdasági ereje. KÜLFÖLD Madrid külvárosaiban anarchista lázadás tört ki. — A japán repü­lök borzalmas vérfürdőt rendeztek Sanghaiban. — Amerika repülőgé­peket és szögesdrótot szállít Kínába. — Oroszország és Kína megnem­támadási szerződést kötött. — Ma­rosvásárhelyen az étlapokat is ro­mán nyelven kell megfogalmazni. — A spanyol vörösök torpedótámadást intéztek egy angol hadihajó ellen. — A volt angol király Magyarországra jön vadászni. — Japán szembeszáll Angliával és a szovjettel is a kínai kérdésben. — Massaryk, Csehszlo­vákia volt elnöke nagy beteg. — A párisi világkiállítást nem hosszab­bítják meg. — Villám csapott a prága—bukaresti utasszállító repülő­gépbe. — A spanyol vörösök san­tanderi veresége megbomlasztotta a kommunisták frontját. — Nagykö­vetségekké emelik a kisantant há­rom követségét. — Németország megnégyszerezte, a szovjet megtíz­szerezte hadikiadásait. — Mussolini magavezette repülőgépen utazik Né­metországba. — Letartóztatták a kommunistapárt 27 tagú vezérkarát Varsóban. — A szovjet 162 kiló platinát szállított repülőgépen az An­gol Bankba. — Lengyelország szé­nért vásárol egyiptomi gyapotot. — — Az egyiptomi király esküvője februárban lesz. — Kiutasítják a francia állampolgárokat a nemzeti Spanyolországból. — Háromnapos ünnepséget rendeznek Desioban, a pápa születéshelyén, XI. Pius 80-ik születésnapja al almából. — Valje­vóban a tömeg megtámadta Janko­vics jugoszláv bányaügyi minisztert. — Anglia héliumgázzal töltött kor­mányozható léghajókat épit. — Gö­rögország egymillió fontsterlingért katonai repülőgépeket vásárol. — Kolera pusztít a sanghaji harctéren. — Japán elutasítja a fehér nemze­tek jegyzékeit. — Franciaország meg akarja nyitni határait Spanyol­ország felé. — Gyilkos merényletet akartak elkövetni Trockij ellen. — Hatalmas fegyverszállitmányokat kap Kina Oroszországtól Az igazságosan gondolkozó ember csak szeretheti a szobrot. A szobor már benne van az életben és benne él a szivekben és koponyákban ak­kor, amikor még meg sem született. Hány szegény ember ette a civili­záció biztos kenyerét, hány magyar lett pogányból keresztény, mennyi áldásos, boldogító alkotás támadt a kereszt jegyében, amíg az államal­kotó Szent István királyból szobor lett! ? Viszont a szobor nélkül — amely nem egyéb a nagy király kőbe, bronzba öntött, ország- és nemzet­fenntartó eszményeinél — hová ju­tott volna a magyar ? I Igy válik az élet szoborrá és így lesz a szoborból élet. Igy lesz az eszméből alkotás, a hitből élet, mun­ka és kenyér. A szobrok a törté­nelmi idők életét hozzák közénk, a vér és kenyér történelmi küzdelme­inek, emlékét, — viszont a szobrok lábainál zajlik a ma élete és fogy a sok kenyér. Ebbe az örök, szépsé­ges metamorfózisba állanak bele azok a szorgos kenyérkereső kezek, ame­lyek kultúrát teremtenek a Szent­tamáshegyen, hogy a tetejébe kerül­hessen az országalkotó szent király emléke. g­Esztergom és az igazi idegenforgalom Az esztergomi mezőgazdaság, ipar és kereskedelem érdeke és a város fejlődése nagyvonalú idegenforgalmi mozgalmat követel Az egyre szélesedő skálájú élet egyik legjobban felkarolt várospoliti­kai eszméje és jelszava: az idegen­forgalom. A gyakorlati élet pozitív eredményei teljes értékben igazolták az idegenforgalmi mozgalmat, mert a komoly, céltudatos idegenforgalmi munka mindig meghozta gyümölcsét, ha — nem délibábot kergettek vele és az idegenforgalmi munkát értékes ügybuzgalommal párosult szakszerű hozzáértés jellemeztei Külföldi, de kies fekvésű magyar városok is valóságos vagyonokat ál­doztak a jóljövedelmező idegenforga­lomért, a város szépségein kivül nagyszerű attrakciókkal lepték meg az idegeneket, parkcsodák, pompás szabadtéri játékok, komoly művészeti és sportesemények, idegzsongitó pi­henésre, üdülésre szánt álomligetek, nivós szórakozóhelyek ezernyi jól eső csodájával. És nem egy város élete lendült fel a jól szervezett ide­genforgalom varázsában. Egy fejlődósképes, helyesebben fejlődni akaró város nem becsülheti le az idegenforgalom szinte megmér­hetetlen erkölcsi és anyagi értékét, különösen akkor nem, ha a termé­szet szépségekben, a történelem pe­dig értékekben olyan pazarul hal­mozta el kincseivel, mint Esztergo­mot. Esztergomot a trianoni békeszer­ződés megnyomorította, mert elvette gazdasági életének „hinterland' <-ját. Úgy járt, mint a névtelen hősök szomorú légiója — a gránát légnyo­mása megbénította. Esztergom Tria­non bénája. Éppen ezért tisztelet és megbecsülés a város vezetőinek azért, mert ebben a súlyos helyzetben is megálltak helyüket. Esztergomot a trianoni békediktá­tum fejlődésének tempójában meg­akasztotta. Uj piacot kell keresnünk, amely a fejlődés egészséges tempó­jának alaplehetőségét visszaadja. Az új piac adva van: Esztergom, amely­nek természeti és történelmi kincseit kell megfelelő szervirozással értéke­síteni egy jól átgondolt és megépí­tett idegenforgalmi mozgalommal. Esztergomnak ma is van idegen­forgalma. Látjuk vasár- ós ünnepna­pokon az utcáinkon wekendező au­tórajokat, a filléres hajók pedig ont­ják a vendégeket. Ez is idegenfor­galom, de ebből az idegenforgalom­ból nincs lényeges haszna sem az esztergomi mezőgazdáknak, sem az esztergomi iparosoknak és kereske­dőknek, de nem sok haszna van eb­ből városunknak sem. Ez az idegen­forgalom, ami spontán jelentkezik és amire kétségtelenül szükség is van. De ez nem az az indegenforgalom, amit Esztergom megkíván, a mező­gazdaságnak, iparnak, kereskedelem­nek nem az a vérképzése, amire mindnyájunk érdekében szükség van. Az az idegenforgalom, ami fellen­dítheti városunk életét, Margitszige­tet varázsol a mi gyönyörű szige­tünkből tündérligetekkel, parkcsodák­kal, kivilágított szökőkutakkal, az el­szaporodott „női zenekarok" helyett filharmonikusok térzenéjével, monu­mentális luxushotellal, kitűnő étte­remmel, csillogó kávéházzal. Az az idegenforgalom kényelmes és járható utakat épít az Előhegy oldalába és elsőrangú szanatóriumot varázsol a csúcsára, ahonnan az éles, egészsé­ges levegőben tündéri panoráma tá­rul a lábadozó elé, igazán paradi­csomi szépségű környezetben. Az az idengenforgalom, a külön­böző utazási irodák révén belekap­csolódik a világ idegenforgalmába és igy a Magyarországba jövő ide­geneket egy-két napra, vagy egy-két hétre elhozza Esztergomba és vá­rosunk természeti szépségeinek és történelmi értékeinek igy eljut a hire mindenhová és állandósítja az ide­genforgalmunkat. A mi szigetünk és Előhegyünk szanatóriuma a nyara­lók számát is megtízszerezné. Apropos... Nyaralók... Lehetet­len e kérdésben nem nyilvánítani né­zetünket. Esztergom nyaralóhely jel­legének érdekében tesszük ezt. Az esztergomi lakásviszonyok egyálta­lán nem nevezhetők rózsásnak. Mo­dern, komfortos lakás alig van a vá­rosban és a fürdőszobás lakás itt még luxusnak számit — 1937-ben. ­Vizesfalú, egészségtelen lakás ren­geteg van, egészen primitív épüle­tekben. A lakásviszonyok, a nyara­lóknak kiadott szobák borsos árai, nagyon sok nyaraiónak veszik el a kedvét Esztergomtól. Jól tenné a vá­ros az esztergomi mezőgazdák, ipa­rosok ós kereskedők érdekében ép­pen úgy, mint Esztergom nyaralóvá­ros jellegének megvédésében, ha a nyaralóknak kiadott lakásokat egész­ségyügyi, belső csinosság, tisztaság és a kérhető legmagasabb bérösszeg megállapítása szempontjából leellen­őrizné s ugyanakkor megállapítaná a bérbeadók kötelességét és a bér­bevevők jogait. A minden szempont­ból megfelelő nyári lakásokat, búto­rozott szobákat az ár feltüntetésével Szop őszi tanítás Komoly fejére hull a fáknak a sápadt lemondás, dúlt kebellel áll a mező, a rét a végtelen kékkel felette. Szagos nyári ruhájában elmereng az Osz és sir ni szeretne. Mind, ami szin felfeselt a nyárban körűizsongja őt mégegyszer buján és vadul. S a szomorú Osz utolsót szeretve meghal hervadt virágágyán: a tavasz, a nyár ködös szivébe ful. Ládd csibém, igy járunk mi is őszi korunkban annyi kábító tavasz s nyár után, ha elszerettük az utolsó szépet... A táj virágos lesz újra, de velünk örök télbe fut az élet. Ifj, Balázs yános találták Andrée hires svéd sarkiku tató naplóját. — A spanyol király legidősebb fia ismét válik. — Har­mincezer ipari munkás látogat el Olaszországba. Nem felejtettek. irta: O'sváth Andor. Ciprusokkal, thujákfcal, ezüst- és fekete fenyőkkel, lombos akácokkal teleültetett virágdiszes sirok között Meg-1 ma már elhagyottan, megkopottan áll egy magányos siremlék, homlokán szomorú emléksorokkal, amelyekből kitűnik, hogy a sírboltban porladó embernek tragikus elmúlás, erőszakos 1 halál jutott osztályrészül. Régen volt az nagyon, amikor én abban a temetőben, ahol ez az emlék­oszlop áll, jártam-keltem. A törté­nelmi muliú városnak nemcsak min­den köve érdekelt, nemcsak a néma kövek éí roskadozó várfalak, hanem a temetők is. Ohl A temetők sok­sok emléket takarnak és a moha által belepett, besüppedt sirok düle­dező köveinek elmosódó betűi sok­szor késztetik a búvárkodó, kutató embert arra, hogy egy-egy felírásból kérdést csináljon s annak nemcsak az értelmét rögzítse meg, hanem az okot is igyekezzék felfedni. Az okot, amiért egy kőbevésett pár sor nap­világot látott. A temetői felírások sok-sok irányba útbaigazítják a kutatót. Felfedik, hogy a sírokban nyugvók kik és mik voltak és ezekből az írásokból kell és lehet következtetni arra, hogy az illető helynek milyen kultúrájú lako­sai voltak évtizedek, avagy évszáza­dok előtt ? Azután sok helyüttt meg­változott például a nyelv, hisz van­nak városaink, amelyekben hetven, kilencven vagy száz év előtt német­ajkú volt a lakosság és amelyekben ma mindenki elmagyarosodott. Igaz, hogy az ilyen irányú kuta tások érdekében nem okvetlenül szük­séges a temetőket járni, mert hiszen az anyakönyvek, a földkönyvek, az adólajstromok, a régi jegyzőkönyvek, a levéltárak bőséges anyagot 'szol­gáltaínak, ám a temetői kövek egé­szen mégsem mellőzhetők nemcsak a kultúra múltjának kutatásánál, ha­nem azért sem, mert — miként em­lítettem — a sírkő hirdeti, hogy vol­tak a múltban események, amelyek­nek történetét igazán nem őrzi más, csak egy kopott emlék, az is inkább csak sejtteti azt, hogy a sírban nyugvó életének végére valamely végzetes esemény tett pontot. Az említettem szomorú sorok ol­vasása után kutatni kezdtem a tra­gikus eset után és a következőket tudtam meg : Az áldozat egy gazdag és előkelő polgár volt, aki esténkint egy bizo­nyos kávéházba járt s ott barátai tár­saságában az éjféli órákig kártyáz­gatott és a játék befejezte után min­dig magányosan tért haza a város­nak a f olyam partján elhagyatott helyen fekvő portájára. Történt pedig, hogy a hetvenes éveknek egy téli, havas éjszakáján hiába várták otthonában és virradat­kor a járókelők a part sekély vizé­ben találtak rá. A holttest koponyája Össze volt zúzva. A rendőri vizsgá­lat megállapította az erőszakos ha­lált. Rejtély maradt, hogy a halottól semmi sem hiányzott. Aranyóráját, láncát, gyűrűjét nem vitték el és nagy összeggel telt pénztárcáját sem ürítették ki. A nyomozás holt pontra jutott. Az áldozatot eltemették és az eset az idők folyamán feledésbe ment s nem regél arról más, csak az a beszédes síremlék, amely ma is áll... Az 1850. esztendőnek egyik forró napján a délelőtti órákban egy szá­zad osztrák katona között egy ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom