Esztergom és Vidéke, 1937

1937-08-20 / 66.szám

Hol vagy István király ? Téged magyar kivan! Országszerte ez a régi ma­gyar imádság száll ma az egek felé. Hódolva, dicsérve, keresve a mi Szent Istvánunkat, az első magyart, aki az ő halhatatlan magvetésével, rendületlen aka­ratával hitet, birodalmat, koro­nát szerzett nemzetének. Nemcsak magának szerezte, az bizonyos, hanem a nemze­tének, az utókornak is. És ha ezt akarta az első szent ma­gyar, tekintsünk körül, hogy mindebből a vérzivataros év­századokon át mi maradt meg, mielőtt hódolhatunk emlékének és mi az, amit átörökítenünk oly kötelesség, mely nélkül so­hasem üdvözülhetünk. A testéből egy drága ereklye, egy ököl; a műveiből a hit és a szent korona. Ezek harcol­tak minden vésszel, amit elmú­lásnak, halálnak szánt nem az Idő, hanem az Ember. A hit és a szent korona él­tette, védte és hevítette nagy­szerű erényekre, fényes áldo­zatokra a késő nemzedékeket is és ez oltja belénk, ez ne­mesíti meg bennünk ma is a rög szeretetét. Megszerezni, egy­másba íűzni, hazát, házat és tanyát emelni ez éltető erők­nek, ebben volt nagy, hervad­hatatlan, ebben volt dicső Szent István, aki tudta, átérezte, hogy ezekben rejlik az az isteni szik­ra, mely irányt szabva, szerző, teremtő lendületbe hozza a lel­keket, levezeti a gyűlölséget s magában hordja a jutalmat, a büntetést. Ő tisztán látta, hogy ezek nélkül lehetünk ugyan nagyok, gazdagok, lehet kultú­ránk, művészetünk, de nem lesz emberi életünk, nem le­szünk magyarok, a régi ősök maradéka. Oh hány nagy és véres sírt ástak azóta ezeknek az igazak­nak és velük együtt a magyar­nak ? Muhi, Mohács, hogy a kisebbeket ne is említsük. De mi lett mindezekből ? Egy fáj­dalmas mult, egy kifogyhatat­lanul erős és gazdag televény, mely Szent István lelkének ere­jével újra megszülte, kitermel­te és felnevelte ugyanazt a ma­gyart, ugyanazt a gyarló szi­vet, mely ma is itt él, küzd, elbukik, felkel és újra remél abban a legújabb sirban, mely­re szemfedőnek a trianoni ron­gyot borították. Ha valaha, úgy ma van a „Hol vagy István király"-nak talán a legigazibb ideje. Ma van a legnagyobb szükség a Szent Jobb körülhordozására, amikor magunkra bámulva lát­nunk kell, hogy az emberi lel­kek mozgása hogyan ragad, taszít, miként sodor, dob mind­nyájunkat mind mélyebbre és mélyebbre, a nincstelenségbe, a posványba. Amikor e széttépett ország­ban, Szent István birodalmá­ban már nem is hazafiak, em­berek, hanem marakodó kigyók, az önzés, a kapzsiság és a széthúzás eleven ördögei jár­nak, gúnyolódnak, kinevetve és hidegre állítva mindazt, ami szent, amit a nagy király al­kotott, kitűzött, ami felemel­hetné sziveinket mind maga­sabbra, fel egészen a csillago­kig. Amikor nem szégyellik a lelkiismeret tisztaságát a por­ba, sárba lökni, csakhogy a ha­talmi tülekedésben minél töb­bet és többet facsarjanak ki abból az ágyútöltelékből, amely a szentistváni ideálok szelle­mében, ajkán „Istenért, kirá­lyért és hazáért!" éppen az ő életüket, álmukat védte . .. Cso­da-e, ha imádkozás közben ökölbe rándul a kéz! Hol vagy István király ? Jöjj ! Dobbantsd meg sziveink, pezs­dítsd fel vérünk és vezess új életre, megújhodásra! Esztergom nagy ünnepe „Újjáéledt esztergomi nagyharang, légy biztos szimbóluma da­rabjaiból feltámadó hazánknak í" Régen tapasztalt osztatlan lelkese­déssel és a város apraját, nagyját magával ragadó őszinte örömmel fo­gadta Esztergom közönsége a régi­ből újjáöntött bazilikái Nagyboldog­asszony-harangot, amely f. hó 13-án, pénteken délután 4 órakor ért a vá­ros határába. Itt az esztergom-tábori Szentháromság szobornál Bayler Ist­ván plébános fogadta a Segítő Bol­dogasszony Egyházközség híveivel és a Szalézi Intézet papságával. A megérkezéskor néhány lelkes asz­szony, névszerinti Mojzes M ; rtonné, Tóth Lajosné ós özv. Tóth Mihályné virággal, erdei lombokkal szépen fel­díszítette az autón; szállított 76 má­zsás gyönyörű harangot, majd gaz­daifjaink lovasbandériumával élén to­vábbindult a menet, amely 5 óra­kor érkezett a Szent Anna templom­nál felállított diadaltlapuhoz. Itt a körmeretet vezető dr. Lepold Antal prelátus-kanonokkal együtt a külön­féle hatóságok, testületek képviselői és a város közönségének sűrű, nagy tömegei várakoztak. A város ható sága képviseletében László István A Bazilika újraöntÖtt Nagyboldogasszony-herangja Készült Slezák Lászlónál Budapest. tanácsnok mondott szép üdvözlő szavakat, amelyekben előbb hálát adott Istennek, hogy Esztergom né­pe megérhette régi nagyharangjá­nak feléledését és megérkezését, majd a város köszönetét és háláját fejezte ki a biboros hercegprímás­nak, akinek gondoskodása és áldo­zatkészsége ezt lehetővé tette, vé­gül a harangot, mint a magyar fel­támadás jelét köszöntötte. A fogadás után harangzúgás köz­ben — úgy mint a hercegprímás esti beszédjében mondotta — valóságos diadalmenetben kisérték a harangot a Bazilikához a város fellobogózott útvonalain keresztül. A felvonulás sorrendjét a lovasbandérium nyitotta meg és résztvettek a menetben az osztrák Jungvolk ifjai zenekarukkal, iskolák, szivgárdák, cserkészek, bá­nyászok zenekarral, vasutasok, vité­zek, frontharcosok, kongregációk, 01­áregylet, Credo, szerzetesek, majd a szaléziánusok kis klérusa. A ha­rang előtt a papság haladt, utána pe­dig az egyházközségek hivei követ­keztek. A Bazilikánál a harangszentelés színhelyén az első sorokban előkelő közönség foglalt helyet dr. Rado­csay László főispánnal, Glatz Gyula polgármesterrel, vi;éz báró Ungár Károly alezredes, zászlóaljparancs­nokkal, dr. Krecsányi Kálmán ren­dőrfőtanácsossal, dr. Schmidt Sán­dor bányaügyi főtanácsossal, dr. Zá­vody Albin vm. főjegyzővel, dr. He­gedűs Ká'mán rendőrkapitánnyal és más hivatali, egyesületi vezetőkkel az élén. Hat óra átén pár perccel a főszé­kesegyház előtii téren volt a harang, le az au óról való leszerelése és el­gaziíása, amelyet maga az arany­koszorús harangöntőmester : Slezák Lász!ó irányíioU, hosszabb időt vett igénybe. A szentelés szartartása, me­yet dr. Serédi Jusztinián biboros nercegprimás végzett fényes papi se­gédletté}, este 7 ó a után még tar­tott. A narangszentelés ünnepi han­gulatát nagyban emelte a Turista Dalárdx szereplése, amely Hajnali Kálmán karnagy vezetésével Beet­hoven : „Isten dicsősége" és Révfy: ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 66 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi iai PÉNTEK, 1937. AUGUSZTUS 20 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom