Esztergom és Vidéke, 1937

1937-05-02 / 35.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 35. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁJUS 2 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. IL Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc, a magyar nemzeti élet legnagyobb alakja szobrát leplezik le ma Buda­pesten. Amit ember a legelkáp­ráztatóbb földi javakból kíván­hat, az mind tulajdona volt. Gazdagságban felülmúlta Euró­pa leghatalmasabb fejedelmeit és uralkodó családjait. Már fi­atal gyermekkorában érintette lelkét az elhivatottság szelleme. Mig mostoha apja, Tököly Imre a törökkel szövetkezve harcolt a bécsi udvar ellen, azalatt Mun­kács várában édesanyjától, Zrí­nyi Ilonától megtanulta a hősi önfeláldozás és szabadság utáni vágy, de a kötelességteljesítés és a magyar gondolat iránti hű­ség legmagasztosabb érzületeit. Hiába való volt későbbi idők­ben minden törekvés, ami a ne­veléssel óhajtotta kiirtani Rá­kóczi Ferena magyar szellemét, neki küldetésszerüen ki kellett bontania a kuruc zászlókat. Az események s a közkivá­nalom valósággal sodorták Rá­kóczi Ferencet a nemzeti fel­kelés megszervezésére. Attól a naptól kezdve, hogy Buda várá­ban sikerült kiűzni a törököt s megindulhattak a nagy kato­nai vállalkozások az elfoglalt magyar területek visszafoglalá­sára, Magyarország másfél év­százados török uralom pusztí­tásai után egy szenvedett egy nem kisebb mértékben megiázó és pusztító korszakot. Ez volt az az idő, amikor Bées úgy­szólván teljesen szabad kezet érzett az elgyengült magyar erőkkel szemben, olyan jogok elkonfiskálására, amelyek ezer esztendős magyar alkotmányból fakadtak. Az elkeseredés határtalan volt. Azok, akiknek lelkét még a szabadságvágy és a magyar nemzeti gondolathoz való ra­gaszkods érzülete töltötte el, tűrhetetlennek találták a ma­gyarság lealázó sorsát. Hozzá­járult még ehhez az a szörnyű szegénység, amiben az ország vergődött. Valőbn csak a nem­zet élére kellett állnia valaki­nek, hoSy felgyulladjon a lelke­sedés lángja. Ekkor érkezett haza lengyelországi birtokairól II. Rákóczi Ferenc, akit már kuruc zászlók alá tömörült se­regek fogadtkk, s napról-napra nőtt és sokasodott a kuruc had­sereg. Esztendőkön át folyt a vér kurufiok és labancok, kurucok és németek között s már-már minden jel azt mutatta, hogy XIV. Lajos francia királlyal kö­tött barátság meghozza a ma­gyar nemzeti álmok valóra vál­tását, amikor Rákóczi Ferenc­nek arrakellett ráébrednie, hogy nem bizhat ez a nemzet senki ígéretében, barátságában, szer­ződésében, csak egyedül a saját erejében. Ez az erő ekkor már fogyatkozóban volt. A kurucok kezében a hosszú testvérharc­ban elfáradt a fegyver. Jött a majthényi sík, s a Nagyságos Fejedelemnek menekülnie kel­lett. Előbb Lengyelorszégban, majd Danzingban, utánna a Nap király udvarában röltötte a szám­űzetés idejét s végül Rodostó­ban fejezte be hontalan életét Megrendítő tragédiája egy elveihez hűen ragaszkodó em­bernek az, amit Rákóczi Ferenc élete mutat. Meg kellett érnie, hogy saját nemzete, országgyű­lése hazaárulónak *héiyegezte, s évszázadokon át nevét sem volt szabad említeni ott ahonnan a nemzet ügyeit intézték, Mégis a nemzet legnagyobb férfiai között említjük nevét s ha a namzeti érzés és a magyar gon­dolat ébrentartásáról beszélünk, valóban Rákóczi Ferencet kell a legnagyobb magyarnak tarta­nunk. Csak a legmélyebb vallásos érzéssel eltelt kebel, amelyben a szivet nemzeti érzésfűti át, tudhatott megbékélést nyerni abban, hogy elveszítette egész birtokállományát, feleéégét, eli­degenítették tőle gyermekeit s megfosztották hnától örökre. A késői unokák még ma is lán­golnak és sírva fakadnak Rá­kóczi nevének említésere s nem csupán emlékét őrizzük, hanem szellemét hirdetjük, amikor az Országház törvényhozó csarno­ka Jkapuja elé odaállítjuk lo­vasszobrát, hogy hirdesse, míg magyar él: „Pro Deo et liber­tate." A „Komáromi Normát" tárgyalta hétfőn a várme­gyei gazdasági bizottság Tokodon A tokodi községházán tartotta meg a bizottság folyó év április hó 26 án tavaszi rendes közgyűlését gróf Ester­házy Móric elnöklete alatt. A gyűlésen megjelent dr. Frey Vilmos alispán is, valamint a Felső­dunántúli Mezőgazdasági Kamara kédviseletében Milie Géza főtitkár, továbbá dr. Meszlényi Zoltán prelátus­kanonok, a bizottság alelnöke, Schalk­ház Ferenc főintéző, Kosztics Milán országgyűlési képviselő, dr. Vizkelety Sándor komáromi városi tanácsnok és a bizottság számos tagja. A gazdag tárgysorozatot Jeziersky Mihály vármegyei m. kir. gazdasági főfelügyelő és vitéz dr. Zsiga János vármegyei aljegyző ismertették. A legnagyobb érdeklődést a több­gyermekes mezőgazdasági külső cse­lédek stb. megsegítésére irányuló javaslat keltette. Közel háromórás eszmecsere után az u. n. komáromi normára és Bodai Imre önálló in. ditványára vonatkozólag a bizottság alábbiakban szegezte le álláspont­ját: Komárom és Esztergom közigaz­gatásilag egyelőre egyesitett várme­gyék mezőgazdasági bizottsága elvi­leg helyesli, sőt magyar nemzeti szempontból elengedhetetlennek és elodázhatatlannak tartja a sok gyer­mekes mezőgazdasági (külső) cselé­dek és ezekkel egy elbírálás alá tar­tozó egyéb szegő dményesek, külö­nösen pedig a mezőgazdasági munka sok (földmives-napszámosok) anyagi helyzetének megjavítását. Statiszti­kai adatok hiánya s a mezőgaz­dasági termelés rentabilitása te­rén észlelt és várható változások miatt ez idő szerint a segítés módo­zataira és mérvére nézve konkrét javaslatot tenni nem tud. Megnyug­vással veszi tudomásul, hogy a vár­megye alispánja intézkedett statisz­tikai adat beszerzése iránt arra vo­natkozólag, hogy milyenek ez idő szerint a vármegye területén szoká­sos illetmények (cselédjárandóság és napszámbér) s hogy hány cselédnek, illetve munkásnak van ez idő szerint kettőnél több 12 éven aluli gyer­meke. őrömmel állapította meg a bizott­ság, hogy a vármegye területén fekvő egyes gazdaságok már a fenti akció megindulása, a komáromi gyűlés előtt is oly járandóságot adtak mun­kásaiknak, mely az ú. n. komáromi normát eléri, sőt meghaladja, konk­rét intézkedéseket tettek fentiek ér­dekében, más gazdaságok pedig a komáromi norma és sajtópropaganda hatása alatt már is jelentősen javí­tották fenti kategóriákba tartozó al­kalmazottaik helyzetét. A bizottság kéri a törvényhatósági bizottságot, hogy felirati jogával élve, a m. kir. kormányt fenti kérdésnek az adott helyzethez és lehetőségek­hez mért legméltányosabb országos rendezésére kérje fel, vagy kórjen felhatalmazást arra, miszerint a vár­megye közönsége fenti kérdést a vár­megye területére kiterjedő hatáskör­rel szabályrendeletileg rendezze. Addig is, mig ez szabályrende'e­tileg rendeződnék, célszerű lenne fel­hívni a vármegyei gazdaközönség figyelmét arra, miszerint önkéntes elhatározásuk alapján és tehetségük­höz, valamint a kívánalmakhoz mér­ten javítsanak fenti kategóriákba tar­tozó alkalmazottaik jövedelmi viszo­nyain. Ezen elhatározásuknál mint minimumot tekintsék a komáromi normát. A különadó fokozatos enyhítését, esetleg eltörlését indítványozza a bi­zottság, a lisztforgalmi adóváltság csökkentése vagy eltörlése terén azonban az az álláspontja, hogy ez nem mezőgazdasági érdek, tehát en­nek szorgalmazására nem tartja ma­gát illetékesnek. Bodai Imre indítványára a kamara útján feliratilag kéri a bizottság, hogy a robbanóanyag-árusitás rayoniro­zása folytán bekövetkezett drágulást és célszerűtlen területi beosztást ha­tálytalanítsa. A telefonbeszélgetés te­rén pedig hasson oda a kamara, hogy a vidéki körzeteket a helyi beszél­getés szempontjából bővítsék ki, a reggeli, ez idő szerint 7—8-ig tartó kedvezményes beszélgetési időt 9 óráig hosszabbítsák meg és ezen reggeli és estéli (8—9 közötti) tele­fonszolgálatot mindenkor pontosan tartsák be. Bodai indítványára a kamara út­ján azt kéri a bizottság, hogy a mezőgazdasági szegődményesek bal­eset-biztosítási bejelentési terminusait a szegődményesek költözködési ide­jének megváltoztatásával kapcsolat­ban módosítsák, illetve a vonatkozó törvénnyel hozzák összhangba. A tárgysorozat letárgyalása után a közgyűlés délután 1 órakor ért véget. labilenmi szentmise a Szent Anna templomban A Szent Anna plébániához tartozó „Szent Anna" és „Boldogasszony" egyházközségek templomának (Ke­rektemplom) 100 éves jubileuma al­kalmával rendezendő ünnepség sor­rendje : Folyó hó 3-án, 4-ón ós 5-ón este fél 8 órai kezdettel a májusi utá­niakkal kapcsolatban sorozatos szent­beszéd lesz, melyet hétfőn : P. Horváth Péter o. f. m. házfőnök, kedden: dr. Lippay Lajos hittu­dományi főiskolai tanár, szerdán: dr. Hamvas Endre pre­látus kanonok, hercegprimasi iroda­igazgató tartja. Aidozócsütörtökön : reggel fél 8 és fél 9 órakor csendes szentmise, majd 10 órakor dr. Serédi Jusztinián bí­boros hercegprímás főpapi misét és szent beszédet mond. A szent mise alatt a hittudományi főiskola ének­kara fog közreműködni Béres István teológiai tanár vezetésével. Énekek : Buchner: Ecce sacerdos. Bárdos: Második mise. Griesbacher: Ascen­dit (offertorium). Gregorián korális váltakozó részek Himnusz. A főpapi szentbeszédet és egyházi zenét a rádió is közvetíti. Bérmaruhákra leányok részére legszebb selymek, fiúk részére szö­vetek legolcsóbban nagy választók­ban Illés Sándor divatárúüzletében*

Next

/
Oldalképek
Tartalom