Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-28 / 25.szám

A mérlegek margójára Pénzintézeteink közzétett tavalyi mérlegei beszámoltak már az 1936. évi tevékenységükről, melyekből kiolvasható a szolid anyagi megalapozottság és a vezetésben követett elővigyázatos politika. Átn a trianoni átok bélyege ezek ellenére is jelentkezik abban, hogy a hitelélet fejlődése nem tud még lépést tartani a javuló konjunktúrával. Az ipari fej lődés és a mezőgazdaság általános prosperitása a hitelélet vitorláit még nem duzzaszthatja fel. A pénzintézeti szervezet helyt állt a gazdasági válságban, de a hitelélet valahogy megmerevedett. Okát kutatva, a mérlegek számadataiból élénken tükrözik ki a legfőbb erőforrás, a belső tőkeképződés hiánya. A háborús felfordulás előtt a pénzintézetek a hitelnyújtáshoz szükséges tőkét leginkább a betétállomáoyból merítették. A szoros kapcsolat révén a stagnáló betétállományból nem lehetett uj hiteleket teremteni s ebből a hitelből a gazdasági élet körforgásában uj keresetek nem származhattak, mert a produktív célokra nyújtott hitelből uj betét utja egyengetődhet. Azelőtt számítást lehetett tenni a betétből keletkezett hitel útjáról, melynek haszna újból visszakerült betét alakjában a pénz vérkeringésébe. A régi utat megzavarták az adósvédelmi rendelkezések és a mind nehezebbé váló adópolitika. Ezekkel kapcsolatban legyengült az adósmorál és szétrombolódott a hitel másik alapköve, a bizalom. Ez írás keretében csupán csak egy helyi példát állítunk fel szemgondolást vált ki s mert a kép országszerte azonos jellegű, érdemes kutatni az elszegényedés általános okait. A huszadik század a tőke és munka kiegyensúlyozását tűzte ki egyik céljául. A tőke valólag sűrített munka lévén, termelő és szervező ereje nélkül nen fejlődhet gazdasági élet. Mert a tőke munka eredménye s a tőke termeli ki s teszi hatékonnyá a munkát. A világpusztítás tőkepusztítást idé* zett elő s ma minden célkitűzés a tőkeképzést akarja elérni. Az orosz felfogás a tőkeképzést állami feladattá teszi. A szociális biztosítás komoly gyűjtő erőnek bizonyult. A vállalatok a tartalékolás révén az összfinanszírozással vélik elérni. Akadálya sokszor a készpénznek és aranynak elrejtése. A kényszertőkekópzés egy jelentős módját az állam valósítja meg adópolitikájában. A mult századig 10—15 százalékát tette ki az adó, a nemzet jövedelmének; a megterhelés aránya pedig ma már a 30 százalékot is meghaladja s egyes viszonylatban az 50 et is eléri. Ebből az összehasonlításból kidomborodik a jelen helyzet leverő komolysága. A tőkeképződés bizalom kérdése a fennálló renddel és jövővel szemben. A józan pénzpolitika arra irányítja célkitűzését, hogy útjából minden akadályt elhárítson, Bízzunk benne, hogy századunk rá fog jönni arra, hogy csak az a felfogás helytálló, mely nem lankásat ja és sorvasztja, hanem sernen van aztán az, hogy az ős Egyházban minden keresztény szülő arra törekedett, hogy gyermekeit valamilyen mesterségre megtanítsa, vagy megtaníttassa, hogy így biz. tosítva legyen azoknak tisztességes megélhetése. Hangoztatjuk továbbá, hogy a szegénygondozáshoz szükséges anya giak előteremtésében vegyen részt mindenki tehetsége szerint, a szegények is, akármilyen csekély adománnyal is. Az ür az adomány nagysága mellett elsősorban és főleg a szándékra tekint, ez a fontos és lényeges. Maga Krisztus nagy dicsérettel és elismeréssel emlékezett meg a szegény asszony két fillérjéről. Tételünk továbbá az, hogy minden tekintet nélkül segítsük azokat, akik a segítségre valóban rászorulnak, — ha csak anyagi forrásaink azt győzik. A Szentírás még a hitetlennél is alábbvalónak mondja azt, aki a háza népéről, hozzátartozóiról, a közelébe esőkről nem gondoskodik, viszont dicsérettel emeli ki az irgalmas szamaritánust, aki egy egészen ismeretlen, az út szélére kitett szenvedőt vett gondozásba és ápolásba. Az egyház közös pénztárba gyűjtötte össze a szegények segélyezésére befolyt adományokat. Ha nem is volt tilos a koldulás, de valami haszonnélkülinek tartották a privát jótékonykodást. Hogy az ős Egyházban milyen szent kötelességnek tartották a szegénysegélyezést, bi zonyítja az, hogy a diakónus a szent mise keretén belül, a szent lecke előtt szedte össze a hívek adományait. Ennek emlékét őrzi ma is a szentmise szent lecke előtti imádságának Collecta elnevezése. A szentmise offertoriuma természetbeni adományok átadása volt. Ezek jelzik, milyen szent dolognak tekintette az ős Egyház a szegények ügyét. Ma is ott vannak templomainkban a Szent Antal, a Szent Erzsébet stb. perselyek a szegénysegélyezésre szánt fillérek összegyűjtésére. Ma az adománygyűjtők inkább elmennek az egyes házakhoz is, hogy megkeressenek és elérjenek mindenkit a nagy és szent cél javára. Az ős egyházban a segélyre szorulókat nyilvántartották. Fel van jegyezve, hogy Kornélius pápa idejében (III. század) Rómában 1500 szegényt tartottak nyilván. Mi is katasztert sürgetünk és állítunk fel a segélyre szorulókról és a segélyben részesülőkről. A szegények számának növekedésével az ős Egyház gondoskodott szeretetotthonokról, amelyekben a csoportos gondozással erőt takarított meg, bár az alap a házi szegénygondozás volt. Csakhamar kórházakat is létesítettek a keresztények. Az első kórházat Pachomius és felesége, Paulina alapította 398 ban Rómában a Tiberis torkolatánál. Tehát ha mi arról beszélünk, hogy a szegénygondozást szervezzük, a szegénygondozó nővérek intézményét alapítsuk és az adománygyűjtő hölgyeket szervezzük, akkor az ős Egyház példája nyomán járunk. Azt, hogy az ős Egyházban olyan nagy mértékben kifejlődhetett a szegénygondozás, az említett rendszeres gyűjtéseken kivül elősegítették egyeseknek külön nagy adományai. Egyes tehetős emberek például megkeresztelkedésük alkalmával tekintélyes összegeket adtak az Egyháznak a szegénygondozás céljaira. Tertulián egyháziró feljegyzése szerint egy Marcion nevű ember megkeresztelkedésekor kétszázezer sesterciust adott az Egyháznak. Ez az összeg a mai pénzegységre átszá mítva kb. negyvenezer pengőt jelent. Megjegyzendő, hogy mikor azután Marcion elpártolt - az Egyháztól és hitehagyott lett, az Egyház visszaadta az egész adományt. Tehát az Anyaszentegyház vigyázott arra, hogy a jó céljaira adott pénznek ne legyen „szaga", hanem Istennek . tetsző illata. Csak még egy példát arra, hogy milyen mértékű volt az adakozás. Az V-ik században a Valeriánusok híres családjából származó Melánia, aki nemcsak ^tudományáról, hanem gazdagságáról is hires volt, 100 millió franknyi vagyonát mind odaadta az Egyháznak a szegények fölsegélyezésére. De az ős Egyházban általános volt a lelkesedés a szegényügy iránt. Voltak, akik két-három napig böjtöltek, hogy igy a megtakarított élelmet a szegényeknek adhassák. Sokan eladták magukat rabszolgáknak, hogy a kapott váltságdíjon a szegények részesüljenek segélyben. Jellegzetes példa annak illusztrálására, minő ereje és hatása volt a szegénysegélyezésnek, Julián császár, akit hitehagyása miatt a történelem aposztata névvel jelöl meg és megbélyegez, új pogányságot, illetve pogány vallást alapított. Pogány vallásának főpapjához Anacius hoz irt levelében a következőket mondja: „Nekünk is ugyanolyan emberszeretetet kell gyakorolni, mint a keresztények között szokás. Ezért elrendelem, hogy állítsatok fel Xenodochiumokat, úgy mint azt a keresztényektől látjátok ... Mégis csak a mi szégyenünk, hogy zsidót kol dúlni nem látunk és a keresztények nemcsak, hogy a saját szegényeikről gondoskodnak, de még a mieinkkel is ők törődnek. Ha mi ugyanezt nem tesszük, akkor a mi isteneink vallása már is elveszett." íme, az első keresztény századok szegénygondozása! Az őskeresztények példáját követve tehát mi is iparkodjunk megtenni mindent ugyanezen szent célért. Megtörténik-e minden e tekintetben nálunk Esztergomban? Sok történik, de még mindig nem elég. Esztergomban kb. 700 olyan ember van, aki rendszeres adományával segíti egyesületünket. Azj;egész város lakóinak száma 18.000, tehát ez a 700 segélyező, ha vesszük azt, hogy családfők, akkor is a családtagokkal együtt kb. 3000 embert képvisel. Ez pedig a város lakosságának egyhatoda, tehát igy öthatod egyátalán nem vesz részt e szent munkában. Ha kéthatodot számítunk olyanokra, akik valóban nincsenek abban a helyzetben, hogy segíthessenek embertársaikon, de a megmaradt háromhatod még segíthet a jó ügyön. Kérjük is ez úton, hogy akik bármilyen csekéllyel hozzá tudnak járulni az Egyesület anyagi erejéhez, tegyék meg. Mindenkire az Isten áldása fog szállni ezért a nemeslelkűségért. iiuiiMMKHMmmioeio A remény Mi a remény? csalóka, játszi fény, vagy a lélek tavasza tán, mely ölel, mint a szerelmes lány, kii elfogott a vágy, vagy isteni adomány, melynek lángja ott vibrál a lelkek kapuján J Mi a remény hát ? A remény • • .: a betegnek gyógyulás, a szegénynek jóság, a gyávának bátorság, a pogánynak hit, mely a lelkébe világít, a küzdőnek cél. amit elérni oly nehéz, ha nincs reményK László Endre léltetőül. A Takarékpénztár békebeli betétállománya 14 millió korona volt, ma pedig az összes helybeli pénzintézetek együttvéve sem kezelik ezen összeg felerészét sem. Ez a szomorú kép mélyebb elA mikor a magyar tudományos egyetemek hallgatóinak, — ezeknek aránytalanul nagy anyagi 'és fizikai áldozatkészsége után, — kiszolgáltatják az epedve várt diplomákat, ezek az ifjak sajnos nagyon sok esetben a kézhez vett oklevél ellenére sem tudnak sehol sem elhelyezkedni, mert megcsonkított ha zánkban nincs annyi üresedés, mint ahány diplomát kiadnak. A jövőtől va'ó jogos aggodalom váltja ki aztán az egyetemeken a nyugtalanságot és emberileg jól megérthető, hogy az egzisztenciák felépítésének a lehetetlensége mindinkább nagyobb ós fokozottabb zavart idéz elő a jó törekvésű és nemes hevülettől telített ifjúságnál. Azonban a megoldás módja mégsem a torzsalkodás, nyugtalanság és tüntetések szitásával adódik, hanem sokkal inkább azzal, hogy ne menjen minden fiatal ember az egyetemre, hanem igyekezzenek a kereskedelem, az ipar és a közgazdaság egyéb ágaiban tömegesen elhelyezkedni, amire, bár szintén kevesebb lehetőség van, mint a háború előtt, mégis több alkalom van, de csakis a hozzáértő fiatal emberek előtt, mint az állami, túldimenzionált hivatalokban. Hangsúlyozzuk, hogy a „hozzáértő" jelző alatt csak annyit kell érteni, hogy a legminimálisabb alapelvekkel legyen az ifjúság tisztában 1 Hiába országoshírű az esztergomi bencés gimnázium és a reáliskola, mégis közgazdasági ismeretekre alig térnek ki tananyagukban, mert előadásaikban főleg az egyetemi tanú lás szilárd alapjait dolgozzák fel. Ezt a hiányt kívánja az Esztergomi Kereskedelmi Társulat pótolni, amikor a műveltebb ifjúság részére egyéves, később ha szükségesnek kenti és életerőssé teszi a gazdasági és társadalmi erőket, hogy ezek a tőkeképződés útjában álló akadályokat elháríthassák. Eincninger Ferenc. bizonyul, kétéves kereskedelmi szaktanfolyamot létesít Esztergomban. Ez a kiegészítő oktatás lehetővé teszi majd, hogy középiskolai végzettség után a hiányzó közgazdasági ismeretek alapos elsajátításával fiatal

1 águnk a kereskedelemben könynyű szerrel álláshoz jusson és jóval hamarább teremthessen magának kenyérkereső létalapot. Dr. Kemenes Illés tankerületi főigazgató az eléje terjesztett tervezetet nagy örömmel fogadta ós szívesen megígérte, hogy a szükséges kultuszminiszteri engedélyt éppen a nagyon is fontos közszükségletre való tekintettel, saját hatáskörében is szorgalmazni fogja. Megnyílik tehát Esztergomban a jövő iskolai évad elején egy olyan továbbképző kereskedelmi tanfolyam, amely mindazon diákoknak, akik bármely okból nem kivannak az egyetemre menni, megadja az alapos kereskedelmi képzettséget,',olcsó tandíj mellett, a szülőknek túlzott megterhelése nélkül, mert a fiúk itthon maradhatnak és feleslegessé válik idegen városokban az ellátás jelentékeny többletköltsége. Már most, jóval az idei iskolai évad befejezése előtt felhívjuk az érdekeltek figyelmét arra, hogy amikor a Kereskedelmi Társulat ezt a tanfolyamot életre hivja, nagy szervezési, erkölcsi és anyagi kockázatot vállal magára kizárólag közérdekből, az ifjúság iránti rajongó szeretetből és ha eléri azt, hogy az így elnyerendő képzettség révén gyermekeinknek egy jelentékeny hányada álláshoz juthat, akkor a nemes cél teljesül és ez esetben az organizáció komoly munkáját vállaló pedagógusok sem dolgoztak hiába. Lenkei Emil IMMUMIMMMtMMWIIWUiM^ Uj kereskedelmi szaktanfolyam Esztergomban