Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-28 / 25.szám

Katolikus Legényegylet közgyűlése Az Esztergomi Kat. Legényegylet f. é. március hó 21-én d. u. 5 óra kor tartotta 74. rendes közgyűlését, az Egyesület székházának nagytér mében. Béres István egyh. elnökhelyettes bevezető szavaival párhuzamot vont a kat. ifjúsági mozgalmak és a fel forgató eszmék által vezetett ifjúsági mozgalmak között, s igy rámutatott arra, hogy a Kat. Legényegyletnek nemcsak vallási, hanem hazafias szempontból is hivatása van: ki kell ragadnia az iparos társadalmat a — hangzatos, de hazug — forradalmi jelszavak bűvköréből, s be kell vonnia a vallás-erkölcsi alapon álló, nem romboló, hanem épitő munkába. Az elnöki megnyitó után a sorozatos beszámolókban a tisztikar a közgyűlés elé terjesztette évi munkáját s kérte működésére a felmentvény megadását. Különös érdeklődés kisérte az Egylet anyagi ügyeit érintő beszámolójelentést, amely némileg rávilágított arra a hatalmas, erőfeszftéses munkára, amelyet az Egylet vezetősége — ólén Béres István elnökhelyettessel — az Egylet anyagi ügyeinek rendezésében kifejtett. A vállvetett és áldozatos munka meghozta gyümölcsét : a pénztári jelentés szerint az Egylet — bár lassan — de néhány lépéssel mégis előbbre haladt anyagi mérlegének egyensúlyba hozásában. A közgyűlés általános elismerésének Schweiczer Vilmos világi elnök adott kifejezést, aki meleg szavakkal köszönte meg Béres István elnöknek és munkatársainak felelősségteljes, önzetlen és áldozatos munkáját, amellyel sok gondot vállaltak magukra és sok-sok szabad percüket áldozzák fel a Kat. Legényegylet, az esztergomi iparosság érdekében. A különféle beszámolók után az Egylet ügyésze: dr. Berényi Róbert kért szót, s az engedély megadása után — kivonatosan ismertetve — a következő beszédet intézte a közgyűléshez : — Az ügyésznek jut oszt ályrószül az a szomorú feladat, hogy vádat emeljen ott, ahol vádaskodni kell. Most miután a beszámolók elhangzottak s a Közgyűlés meggyőződhetett arról, hogy az Esztergomi Kat. Legényegylet kormányrúdja erős kezekben van, méggyőződhetett arról, annak falain belül áldozatos, épitő és jellemnevelő munka folyik, — meggyőződhetett arról, hogy az Egylet nemcsak vallásos, hanem hazafias szempontból is áldásos és nélkülözhetetlen munkát végez, és én — mint az Egylet Ügyésze vádaskodom I Vádat emelek I Vádolom Esztergom város társadalmát azért a közönyösségért, amelyet ezen Egylet kemény és nehéz munkája iránt tanusit, de vádolom elsősorban Esztergom város iparos társadalmát, amely szintén közönyösen, sőt talán kissé lemosolyogva nézi azt a megfeszített munfeát, amelyek mások végeznek — Ő érette 1 — Ezt a székházat az esztergomi iparosságnak építették, ezen Egylet vezetősége nem önző, egyéni érdekekért harcol, hanem az iparosság érdekeiért, — ezen Egylet falain belül végzett munka csak egy célt szolgál: lelket vinni a testi munkába, emelni az iparosság szakképzettségét és műveltségi színvonalát, tömöríteni, erősíteni az iparosságot, nagyobb megbecsülést kivívni az iparosságnak 1 Ilyen munka, ilyen célkitűzés mellett, ha bántó egy város társadalmának^közönyössége, kétszeresen szomorú tény az a közönyösség az iparosság részéről, amely ezzel Önmagát gyengiti és önmagát megveti. — Az iparos társadalom talán elfelejti, hogy milyen időben élünk s hogy milyen nagy tétek forognak kockán ? Forradalmi eszmékkel mérgezik a világot, földalatti, gonosz hatalmak ezreket, tízezreket állítanak sorompóba, hogy hol itt — hol ott fellobbantsák a vörös lángot és megteremtsenek egy új „mennyországot", amelynek gyakorlati megvalósításában mintaképül szolgálhat Orosz- és Spanyolország 1 — Most nem lehet vattával bedugni a fület, most nem lehet strucc módjára a homokba fúrni a fejet: mit sem használ 1 A veszély megmarad, sőt női tön nő ós jaj annak a társadalomnak, amelyet készületlenül talál 1 Azonban egy ezreddel szemben nem állhat ki egy szál vitéz, ágyúval szemben gyenga fegyver a fakard, épigy a szervezett gonoszsággal szemben is csak egy jelszó használ: Szervezkedni, tömörülni I — Végre itt lenne az ideje annak, hogy az iparos társadalom magához térjen s belássa, hogy a prímási székhelyen, közel 20.000 lakósu — mondhatni színtiszta katolikus városban a Kat. Legényegylet tagjainak szá zas létszáma csekélység, sőt semmi 1 Itt egy egész társadalomnak kell tömörülni 1 Minden becsületes, katolikus iparosnak kötelessége tehát beállni a Legényegylet zászlaja alá, s kötelessége azon fáradozni, hogy alkalmazottai is odagyűljenek 1 Miként nem tűrünk meg vendéglátó asztalunknál tolvajt, gyilkost, betörőt, épúgy nem tűrhetünk meg a munka asztalunknál sem mást, csak clyat, i/Já]z meg hajának a kellő gondozást, hogy mindig szép legyen! ELIDA SHAMPOO aki a mai kor világnézeti harcát Legényegylet zászlaja alatt akarja végigküzdeni. A közgyűlés kitörő lelkesedéssel fogadta dr. Berényi Róbert meggyőző és energikus beszédét, amely minden jelenlévőre nagy hatást tett. A tisztikar megválasztása után dr. Berényi Róbert indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy hivatalosan köszönti távollevő elnökét: Mátéffy Viktort, aki most töltötte be legényegyleti működésének 30. évét, s amely harmincéves munkáért az Esztergomi Kat. Legényegylet mindenkor csak legőszintébb háláját nyilváníthatja. Végül Iványi Gyula választmányi tag, aki már 40 évet töltött a legényegyleti munkában, keresetlen lelkes szavakkal buzdította az ifjúságot az egyleti eszmék mellett való kitartásra. A Himnusz hangjai^zárták be a majdnem kétórás közgyűlést, amelyről a jelenlévők lelkes, emelkedett hangulatban, ajkukon a Kolping-kö szöntéssel távoztak tisztes ipart 1" „Isten áldja a B. Pár szó az iparosnevelésről országos és esztergomi viszonylatban Kevesen emlékeznek az esztergomi iparostanonciskola ötvenéves fennállásának jubileumára, mert a vármegyeházán megtartott ünnepélyt szinte megdöbbentő részvétlenség kisérte. Förstner Tivadar, a magyar iparosnevelés apostola és a magyar iparostanoncoktatás nagy reformere és modern megalapozója, aki azóta már az örök hazából figyeli eszméinek, alkotásainak és buzgólkodásainak sorsát, félüres teremben mondta el lelkes szavait a művelt magyar iparos megbecsüléséről. Jellemző tünete ez a liberalizmus emlőin nevelkedett, de bizonyos üres, külsőséges hagyományokat mímelő, úrhatnám magyar középosztály beteges gondolkozásának, amely azt hiszi, hogy a jogászi ész kiművelése eléggé reprezentálja a nemzet intelligenciáját, hogy okos és a nemzeti művelődés és boldogulás irányi;ása szempontjából számottévő emberek úgyis csak az egyetemek fakultásain teremnek, — ennélfogva a többi, nevezetesen a nemzet tör zsét alkotó földművesség mellett a polgári rend kiszélesült, erőtadó tényezője, az iparosság (talán csak mint hűséges politikai tömeg, vagy jó társadalmi kovász, de) a művelő dés tekintetében egyáltalán nem fon tos. Csak újabban, a nemzeti, gazdasági és szociális újjászületés eszmeáramlatai téritik észre a gondolkozó embereket és amikor a körülöttünk folyó új állam- és társada lomépités vezérlő zsenijeit és a technikai és ipari kultúra magasfokú felkészültségével a szó szoros értelmében építeni tudó közkatonákat lát juk, nem uralhatja többé a magyar közvéleményt sem az előbb említett egyoldalú, fölényes közfelfogás. Nekünk, esztergomiaknak, csak emlékeznünk kell arra az időre, amikor a kisiparosság nevelésére igen kedvezőtlen és mostoha közműve lődési viszonyok dacára a saját szorgalmából, a saját intelligenciája, esze, okossága ős önművelődése folytán kiemelkedhetett egy-egy iparosmester, ós miután iparát felvirágoztatta, egzisztenciáját gazdaságilag megerősíthette, a közélet terén olyan pozíciót foglalt el, ahol a köz és embertársai boldogulását célzó munkásságával vezetésre való rátermettségét is bebizonyíthatta. Természetesen elsősorban az ipari szaktudás révén a szebb iparosjövő el érhetése a fontos, a többi a művelt iparos közmegbecsüléséből önként következik. Hová sodródtak az esztergomi és velük együtt az országos iparosság tagjai közül azok, akik rendszeres iparosképzés és rájuk nézve kedvezőbb kulturális viszonyok mellett bizonyára azon kevesek között szereznének becsülóst az iparos névnek, kik nagyobb energiákkal rendelkezve legyűrték a sorsot ? 1 Hová jutottak ezek a magyar kisipar defetistáival együtt, akik vasúti bakternek, portásnak, hivatalszolgának és ápolónak mentek, — feladva az önálló iparos függetlenségét ? 1 És hová jutottak azóta azokkal, akik a betevő falatot sem találva ezen a pályán, szenet hordtak és kapát fogtak nyomorult életük tengetésére ? Hová jutott ez a nagy társadalmi réteg, — hová tünt, hol van ez a darab elsodort Magyarország ? 1 . . . Gondoljunk, de ne feleljünk erre a kérdésre, amelynél vádlóbbat és szomorúbbat magyar nemzeti és szociálpolitikai szempontból alig tudnánk feltenni I Siessünk azonban a beismeréssel, hogy itt nemcsak a gazdasági nyomorúság okozatairól van szó, hanem súlyos mulasztások történtek a múltban az iparostanulók kellő színvonalú művelése és szakképzése, az iparosifjúság gondozása, nevelése, az ipar fejlesztése, következőleg az iparosságnak, mint hivatásnak társadalmi megbecsültetése terén. Igaz, hogy új generáció, újszellemű ország és társadalom is kell a mulasztások pótlásához, viszont a nemzeti újjászületés csak jelszó marad a dolgozó társadalom felemelése nélkül. Nem annyira esztergomi bűn, mint inkább az évtizedek során atavisztikussá vált közszellemnek tudható be, hogy az iparosnevelés ügye, az iparosifjúság képzésének, jövőjének kérdése — enyhén szólva — itt sem tartozik a legdédelgetettebb közügyek közé. Az iparostanoncisköla szűk kis helyisége, amelyet talán csak háborús szükség esetén szabadna használni erre a célra, a Vörösmartyutcára néző piciny, hunyorgó ablakaival és különféle hiányosságaival, bizony nem városi ipariskola, hiába jelzi a felirat az ajtó felett. A hoszszú festőlegény és a tagbaszakadt henteslegény bizony alig fér el a volt elemiiskolás rossz padokban, — nem is szólva az egyéb hiányzó felszerelésekről. (A tanítás-nevelés belső kérdései most már meghaladják ennek a cikknek kereteit.) * A múltkor egy kis csoport iparostanuló álldogált az iparos-tanonciskola kapuja előtt, amint a szűk kapun hányták a tüzelőfát. Az egyik elnézett a tető felett. — Uj iskola kéne 1 — Én hordanám a téglát I — mondja a másik. — Én keverném a maltert I — igy a kőművesinas. — Én festeném az ajtókat 1 — igy a festő. Persze, ez csak gyerekbeszéd. Hordanánk a téglát. Kevernénk a maltert. Festenénk az ajtót. . . Az bizonyos, hogy két-három emeleti teremmel meg lehetne teremteni ennek az iskolának a helyiségét . . . Pedig építenek — palotákat — persze más célokra. Igaz, itt csak vagy háromszáz iparostanuló nevelésének helyéről van szó .. . Avagy háromszáz szegény magyar inaséról ? 1 (g) GENERAL MOTORS OPEL KADETT OLTHPIA SUPER 8 VEZÉRKÉPVISELET: Nemzetközi Gépkeresk. Rt. Bpest, V. Vórösmarty-ter 4. BáYONKÉP VISELŐ: üjjady Béla, Esztergom, WMWMWMWMWMW