Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-14 / 21.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 21. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁRCIUS 14 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Márciusi ének A magyar nemzet, amely a költő szerint „csak csendes dallal szeretne szántani", megáll kálváriás útján és emlékezik. Visszatekint a közel kilenc évtizedes múltba, hogy megcsodálja önmagát. Egy időtől barnult fényképet állít maga elé, melyen a nemzet kokárdás magyarruhás, öntudatos tekintetű, ifjúkori alakját láthatja. A történelem aranykeretébe foglalt kép a lélek frissítő erejétől, a szív lüktető vérétől megelevenedik és elmondja a multakon merengő magyarnak a maga édesen csengő, muzsikásán zengő nyelvén a magyarság legszebb dalát: a márciusi éneket. . . Hallgassátok! Én vagyok a nyugati kultúrába olvadt harcos magyar. Én vagyok a dicsőséggel sokszor koszorúzott bástya, amelyen a keresztény világot pusztító hatalom ereje összetörött. Én vagyok a hűségben annyiszor áldozatul dobott őstisztesség, akinek egy álma volt mindenkor: a becsületben kivívott szabadság. Magamba szívtam a nyugati szellők megejtő illatát, megértettem az idők szavát. Nagylelkűen adakozó lelkemben felébredt valami, aminek még csak a nevét tudom, de érzem, hogy elmém, karom, akaratom biztosan tudná szolgálni, mert minden igazért véremmel tudok áldozni. Ez: a haladás! Hatalmas út, amelyen a földi szentháromság : szabadság, egyenlőség, testvériség lesz vezérem. Kibontom a ragyogó háromszínű lobogót, özönlik alá a lelkes tömeg. Az Úristen velünk van és megáldott bennünket szellemi nagyságokkal, akik a szabad gondolat, a nemzeti lélek hirdetői. Egyesül a népakarat, egyesül a lélek: a jövő napja egy vértelen diadal nagy ünnepén : március 15.-én felragyog! A nemzeti erő talpra állítja a hitét vesztett magyarságot. Tudod-e késői testvérem, mi nekem ez az erő ? Az életem! Ez segített március nagy napjáig. A hitem, a lángoló igazságszeretetem, megértő és megbocsátó lelkületem és önmagamban bízó kitartásom . . . Zengjek-e még róla neked, árva trianoni magyarom? Kisérje-e áhítatos énekemet a soknyelvű és sokfajú, de egyazon földért élő emberek égigtörő diadal-éneke? Nem kell. Ismered. Csaknem hetven évig daloltuk együtt a feledhetetlen március után. Szép volt. Boldogok voltunk együtt a szeretet terített asztalánál. Azután együtt gázoltunk a vérben a világ négy táján és . . . hátulról ledöftek . . . elbuktunk . . . Ha akarni tudsz, ha önmagadat becsülöd, ha országodért a szived vérzik: végy lelkemből erőt, szeressed a nemzet hű fiait és légy méltó utóda az előtted glóriásan álló márciusi önmagadnak . . . P. Gy, Esztergomban az éjjeli telefonszolgálat bevezetését kéri a vármegye Március 9-én, kedden kisgyűlés és közigazgatási bizottsági ülés volt dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt. A kisgyűlés tudomásul vette Kozma Miklós volt belügyminiszternek a törvényhatósághoz intézett búcsúleiratát. A 16 pontból álló tárgysorozat keretében jóváhagyta Esztergom város képviselőtestületének az önk. tűzoltók közmunkamentessége és a városi kórháznál élelmezési tiszti állás szervezése, Tata község képviselőtestületének a vadászati haszonbér felhasználása és Vértestolna község képviselőtestületének egyes községi ingatlanok eladása tárgyában hozott határozatait. Méry Péter vármegyei irodafőtisztnek három havi betegszabadságot engedélyezett és kihirdette Csizmadia Eszter neszmélyi lakos bábaoklevelét. Foglalkozott a kisgyűlés az Actio Calholica komáromi esperesi értekezletén a mezőgazdasági cselédek és munkások családvédelmével kapcsolatban készült javaslattal és megbízta az alispánt, hogy a szükséges adatok és szakvélemények beszerzése iránt sürgősen intézkedjék és a májusi törvényhatósági bizottsági közgyűlés előtt tegyen a kisgyűlésnek indokolt javaslatot, illetve jelentést. A kisgyűlés után a közigazgatási bizottság tartott ülést, melynek egyik legfontosabb határozata az volt, hogy megkeresi a postavezérigazgatóságot aziránt, hogy Esztergom szab. kir. megyei városban rendelje el az éjjeli telefonszolgálatot. A várm. tanfelügyelő február havi jelentésében rámutatott arra a vi szás helyzetre, mely szerint a nehéz gazdasági viszonyok következtében igen sok szülő nincs abban a helyzetben, hogy iskolás gyermekét megfelelően táplálja és ruházza, ennek pedig szomorú következménye az, hogy a vérszegény, legyengült, kellően nem ruházott tanulók iskolába vagy csak ritkán jártak, vagy pedig képtelenek voltak az ismeretek elsajátításához szükséges figyelmet ébrentartani, ami tanulmányi szempontból igen hátrányos következményekkel járt. Viszont örömmel emlékezett meg a jelentés az iskolás gyermekek ebédeltetés! és felruházási akciójáról, amelynek jótékony támogatói részére a közigazgatási bizottság az elnöklő főispán javaslatára meleg köszönetet szavazott. A gazdasági felügyelőség jelentése szerint az őszi vetések és évelő takarmányok meglehetősen teleltek, a későiek azonban rosszul. Helyenként fagykár is volt. Takarmánykészlet elegendő, csak az alomban van kis hiány. Az állatárakban lényegtelen a változás januárhoz viszonyítva. Az egészségügyi viszonyok kielégítők voltak, az influenza esetek száma némileg emelkedett, de járványszerűen sehol sem lépett fel. Az állami kezelésben lévő állandó burkolattal ellátott közutak az esztergom—dorogi szakasz kivételével kifogástalan állapotban voltai. A megyei utakon több helyen felázás ós felfakadás jelei mutatkoztak, amelynek orvoslása iránt a szükséges in"

: tézkedések megtörténtek. Nagysikerű színielőadást rendezett az érseki tanítóképző-intézet Az esztergomi érseki rk.' tanítóképző ifjúsági Mária Kongregációja szombaton és vasárnap nagysikerű szinelőadást rendezett az intézet nagy termében. Színre került a Szentírás örökszép elbeszélése: „ A tékozló fiú", amelynek szövegét dr. Madarász Flóris, az 1915-ben elhunyt cisztercita tanár, hírneves esztétikus irta, zenéjét pedig Auber Dániel (1782—1871.) francia operaszerző, „A portici-i néma*, a „Fra Diavoló" és más világhírű dalmű alkotója nyomán Küzdi Aurél állította össze. A szombati előadáson megjelentek dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímással élén a főkáptalan tagjai, továbbá dr. Radocsay László főispán, dr. frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgármester és még számos előkelőség. Egyébként a vasárnapi előadást is telt ház nézte végig. A megindítóan szép színdarab főszereplője Paszta Béla oki. kántortanító (Azael, a tékozló fiú) volt, akinek tisztán csengő tenorján Auber klasszikus szépségű melódiái nagyszerűen érvényesültek. Mellette Garamszegi József V. é. tanitónavendéket kell kiemelnünk (Ruben, a tó kozló fiú atyja), akinek érces, me* legtonusú baritonja mindjárt a darab elején megnyerte a közönség tetszését. Az első felvonás mozgalmas jeleneteiben Szkalka Ágoston III. é. n. (Abiud, Azael bátyja), Bartus Rezső V. é. n. (Eleázár, Ruben barátja), Peöiz László III. é. n. (Náthán, az öreg szolga) vezettek átérzett játékukkal. A felvonás második felében az egyiptomi ifjak {Szépfi Tibor ll. é. Radnay György IV. é. Siklósi Gyula III. é. növendékek) Amenophisnak, a főpap rokonának (Szlatényi Béla V. é. n.) vezetésével, a darab intrikus szerepeit játszották meglepő otthonossággal. A pásztorok szerepében Raáb Richárd V. é., Sashalmi Nándor II. ó. és Varga Ferenc II. é. növendékek jeleskedtek. Az első felvonás keleti várost hűen ábrázoló szép díszletei is nagy tetszést keltettek, de méginkább meglepte a közönséget egy nilusmenti oázis poétikus képe a második felvonásban. Távoiban, a végtelenbevesző homoksivatagban a kanyargó folyó partján árva piramis, előtérben pedig a pálmák hüsóben egy kocsma, amelynek tulajdonosát, a zsidó Tharet, Eszes László IV. é. n. nagy rátermetséggel alakította. Szép, színes tömegjelenetként hatott a második felvonás körmenete az egyiptomi főpappal (Füvesi Károly IV. é. n.) és a pogány vallási jelvényekkel. A harmadik felvonás a pusztában játszódik le, ahol a már említett Eleázár és társa {Major Tibor IV. é. n.) remetéskedik. A díszlet egyszerűségét az ízléssel alkalmazott színes megvilágítás hatásosan pótolta. A teljesen tönkrement ós bűneit mélységesen bánó tékozló fiút két, vele megszökött rabszolgatársa {Saskeőy Béla és Szigeti Géza III. ó. n.) és a remeték mentik meg a haláltól, segítik haza atyja otthonába. A negyedik felvonás Ruben házában pompás aratóünneppel kezdődik. Hozzák a díszes aratókoszorút, a zene indulót játszik, mindenki vidám csak Ruben, a földesúr nem tudja titkolni bánatát. Phares, az aratógazda {Tóth Ferenc IV. ó. n,) felköszönt!, idősebb fia, barátai vigasztalják, de Ruben minden gondolata távollevő fiánál van, akiről még mindig semmi hír. Egy zeneileg is gazdag jelenet közben végre megjelenik a bűnbánó Azael rabszolgatársaival és atyja elé omlik. A bibliai parabola minden szépsége, mélysége és fensége együtt van e felejthetetlen jelenetben, amikor a bűnbánó fiú és a szeretetében túláradó örömre gyúló atya egymás keblére omlik... Megértjük az irgalmazó Isten örömét is az igazi bűnbánat felett .. . A színdarabot Lénárt Sándor III. é. n. ihlettel előadott prológja vezette be, mely előtt diszharsona jelek hirdették az előadás megkezdését. A darab kiválasztásának és betanításának önzetlen munkáját Raáb Alajos intézeti hittanár végezte, mig az ének- és zenei részek hangszerelése betanítása és vazénylSse Geyer Béla tanítóképző int. zenetanár lelkes buzgóságát dicséri, akinek a karénekek bstanításában Holtai Frigyes V. é. n. segédkezett. A kitűnően ható díszleteket Kocsis Lajos tanitóképső intézeti rajztanár szakszerű