Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-05 / 54.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 54. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1936. JULIUS 5 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10. vasárnap 16 fii. Emerikánásokhoz! A magyar történelem arany­bölcsőjénél, az ősi Esztergom­ban örömmel, szeretettel és me­leg szivvel köszöntjük a me­gyar főiskolás ifjúság legna­gyobb egyesületét, az Emeri­cánát. Örömünk kettős, örü­lünk, mert a magyar fiatalság eljőve Esztergomba, megszív­hatja magát a magyar törté­nelem klasszikus korának ne­mes szellemével, másrészről pe­dig, mert az igazi katolikus öntudat fegyvereivel acélozhat­ja fel magát a jövő küzdel­meire. Az Emericana a magyar in­telligencia kisarjadt bimbójá­nak, amely még sohasem ál­lott oly árván, elhagyatottan, erőtlenül, mint most, egyik rep­rezentánsa. Mert hol van a ma­gyar fiatalság egysége, hol van az a dinamikus szellem, amely mint a múltban nem egyszer, döntő szerepet juttatott a főis­kolás ifjúságnak. Nemcsak a vallásfelekezeti problémák különbözősége, ha­nem sokszor személyi ambíciók, egyéni hiúságok a meg kö­zös vallásvilágnézeti alapokon nyugvó katolikusok között is lehetetlenné teszik az egysé­get. Adjuk hozzá még azt a sok más egyesületet, amelynek alappillére nem a katolikus vi­lágnézet, hanem általában véve a keresztény szellem. Akkor, ha ezt a szomorú összeadást elvégezzük, oly magas számot kapunk, amely biztos fokmé­rője, hű jelzője és kézenfekvő oka a magyar főiskolás ifjúság erőtlenségének. Pedig sohasem volt a ma­gyar intelligens fiatalságnak na­gyobb szüksége egységre, mint napjainkban, amikor annyi a megoldatlan probléma. Talán valamilyen ügyes diplomáciai munkára lenne szükség, amely közös nevezőt, közös alapot keresne a bajtársi egyesületek nagy számához. Ehhez a munkához, ennek a feladatnak az elvégzéséhez nagy száma és egyébb helyzeti adott­sága folytán a Emericánának van elsősorban létjogosultsá­ga és lehetősége a siker remé­nyében. Legyen tehát az Eme­ricana az egységes, új magyar főiskolás szellem kialakulásá­nak tűzhelye, innét induljanak ki azok a lángok, amelyek a magyar ifjúság lelkének acél­ját mindennel dacolni tudó ha­talmas acélkolosszussá olvaszt­ják egybe. Ehhez a nagy, szinte a fia­talságot mentő reformmunká­hoz azonban két dologra van szükség. Először is valamilyen formá­ban meg kell valósítani a fia­talsági autonómiát, amelyben az idősebbeket józanabb meg­látásuk, tisztultabb világnéze­tük, megállapodottságuk folyo­mányaképen ellenőrzési jog és ha kell, de csak akkor, féke­zési jog illesse meg. Magát a vezetést, az irányítást azonban a fiatalság kezeibe kell letenni. A második feladat, vigyázni kell az úgynevezett diákvezé­rek kiválasztására. Ne kerül­hessenek ebbe a diszes vezető pozícióba azok, akik ezt a ma­gas hivatást politikai, esetleg egzisztenciális ugródeszkának tekintik. Ez a mindent ki nem me­rítő kis eszmefuttatás senki el­len sem akar támadás lenni, hanem csak szolgálni akarja szerény keretek között a ma­gyar főiskolás ifjúság ügyét, mert a sokat sóvárgott magyar jövő egyik pillére az egyetemi fiatalság és nem mindegy az, hogy a pillér alkotó elemei, mint homokszemek élnek egy­más mellett, vagy hogy egy­séges szellem, egységes élet­szemlélet vasbetonja cementezi őket össze masszív életépít­ménnyé. Sebők Josse f A nők szerepe a szegénygondozásban A történelem folyamán alig volt idő, amikor a nyomor oly vesze­delmes arányokat öltött volna, mint éppen napjainkban. Alig van na­gyobb falu vagy város, ahol több ezerre ne rúgna azoknak a száma, akiknek a mai mostoha idők vették ki szájukból a kenyeret. Természe­tesen ezen megállapítás mellett nem mehetünk el észrevétlenül s min­dent meg kell tennünk, hogy szen­vedő embertársaink nyomorát meg­szüntessük, vagy legalább is eny­hítsük. Elsősorban az állam hivatott arra, hogy a nyomor problémájával fog­lalkozzék s azt megoldani töreked­jék. Rendezett gazdasági viszonyok között ez úgy-ahogy sikerül is az államnak, de napjainkban megfo­gyatkozott anyagi ereje folytán, erre, képtelen. A társadalomra háramlik tehát a fontos feladat, hogy a nyo­mor enyhítésén fáradozzon. Főleg a nők azok, akikre igen fontos fela­dat vár a szegények felsegítésében. Ezt a felfogásomat akarom a jelen cikk keretében néhány érvvel alá­húzni, nem azért, mintha a nők nem vennének részt a szegénygon­dozás munkájában, hanem azért, hogy a mai nehéz időkben még intenzívebben és odaadóbban vegye­nek részt, mint eddig tették. A szegénygondozás tekintetében a nőre vár a legfőbb hivatás, első­sorban azért, mert a nőnek megér­tőbb és megérzőbb a szive a szen­vedések felismerésében, mint a fér­finek. A női szív csordultig tele van jósággal és szeretettel, már pedig a szegények gondozásában elsősorban erre van szükség, Nicht mitzuhassen, mitzulieben bin ich da, — mondja a német közmondás a nőről. És ennek a fönséges erénynek nincs megfelelőbb érvényesülési lehetősége a szegénygondozás területénél. De a nő szerepét az is jelentőssé teszi a szegénygondozásban hogy általában, több idővel rendelkezik, mint a férfi. Rendes körülmények között a férfi keresi a kenyeret s ma a kenyérgond minden időt le­foglal. Nem lehet kívánni attól a férfitől, aki napjának legtöbb óráját az irodában vagy a gyárak levegő­jében tölti, hogy hazamenet estéjét egy másik munkakörnek: a sze­génygondozás munkájának szentelje, van aki megteszi, azonban ezt a legtöbbtől elvárni nem lehet. Ellen­ben a nő mégis csak jobban tud időt szakítani, hiszen az ő munkája a családban nem annyira folyama­tos és lekötött, mint a férfié a maga munkahelyén. Végül a nőt nélkülözhetetlenné teszi a szegénygondozásban türel­mesebb természete is. Mert ne fe­ledjük el, hogy a szegénygondozás­hoz nagy türelemre is van szükség. Aki végig csinálta, tudja, mennyi szemrehányást, mennyi gyanúsítást kell lenyelni nemcsak a gondozottak részéről, de sokszor olyan egyének részéről is, akik a páholyban ülnek, de résztvevő munka helyett csak kritizálnak és vicceket gyártanak. Mindezt a férfi türelme nem képes annyira elviselni, mint a nőé. A férfi ugyanis rendszerint visszavág, ellenben a nő lehajtja fejét és to­vább törtet e karitatív munka rögös utján. Akár van szeszélyes nő, akár nincs, "egy bizonyos, hogy a nők türelme csodákat művel a szegény­gondozás terrénumán. Semmiféle csípős megjegyzés, durva támadás, szemtelen gyanúsítás nem képes kedvét elvenni attól, hogy tovább dolgozzon. Nők nélkül a karitatív munkát el sem lehet képzelni. Éppen azért minden nő ébredjen tudatára annak, mily fontos társadalmi kötelesség vár reá a szegénygondozás tekinte­tében és álljon bele a munkába. Ne nézze azt, hogy apró hibák és hiá­nyok ennél az akciónál is mutat­koznak, hiszen elvégre ezektől egy intézmény sem mentes; azt se várja, hogy külön küldöttség kérje őt fel a munkára, de jelentkezzék önként, saját szive sugallatától ösztönözve. Különösen napjainkban, mikor nyo­HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Budapetsen ülésezett a III. nyo­morékügyi világkongresszus. — A kormány bejelentette, hogy a ter­més értékesítését sikerült biztosítani. — Felmondtak a Phönix 700 tiszt­viselőjének. — Bandholz amerikai tábornoknak szobrot emelnek Buda­pesten. — Egymillió mázsa búzát adtunk el Hollandiának. — Gömbös miniszterelnök a kánikulát Király­szálláson tölti. — Idegenforgalmi rendőrség felállítását tervezik a bel­ügyminisztériumban. — Mohácson a külföldi gépkocsikat mentesitik a kövezetvám alól. — Májusban 15.3 millió pengő bevételi többlete volt az államnak. — Százhúsz főnyi ma­gyar csapat vonul fel az olimpiász megnyitó ünnepén. — Félmillió pengőt sikkasztottak a Budai Szín­körnél. — Budapesten töltött pár napot a vharamburi maharadsa. — Hódmezővásárhelyen 130 százalé­kos a pótadó. — Negyven házat puszíitott el a tűz Agyagosszergény­ben. — Harminchárom telket ad el árverésen a főváros. — Rákos palotai főtisztviselők lemondtak a pótilletményekről. — A Phönix biztositónál 15 millió pengő a hiány. — Meglopták Debrecenben Csoko­nai sírj at. — A hivatalos lista győ­zött az orvoskamarai választáson. — Politikai párttá alakul a Tűz­kereszt. — Hatesren vettek részt a szombathelyi dalosversenyen. — A csendőrség és rendőrség létszámát s/aporítani fogják. KÜLFÖLD A népszövetségi gyűlésen kifütyül­ték a négust az olasz újságírók. — Küszöbön a nagy japán-kínai le­számolás. — Tízmillió líráért meg­vette Olaszország a brioni sziget­csoportot — Ausztria nem tűr be­avatkozást belügyeibe a kisantant részéről. — Zsidó' világkongresszust hívtak egybe Genfben. — Soroza­tos bombamerényletek vannak Mad­ridban. — Fiume lett az olasz mar­hakivitel elosztóhelye. —- Francia­ország, Svájc és Hollandia le akar térni az aranyalapról. — Pénzju­talmat kapnak a háborúból haza­tart olasz katonák. — Rooseveltet egyhangúlag elnökjelöltté kiáltották ki. — Franciaország tiz hadianyag gyárat szocializál. — Didktilnteté­sek és fosztogatások vannak napi­renden Bukarestben. — Délafriká­ban bojkottáljak a német árút. — A négus nem mond le a császár­ságról. — Lengyelország megszün­tette külföldi tartozásainak átutalá­sát. — Németország eltörölte áz aranyzáradékot. — A pápa a cas­tiilgandolfói kastélyban tölti a nya­rat. — Vásárhelyi János lett Er­dély református püspöke. — Aa olaszok lefoglalták a négus vagyo­nát. — 550 éves a heidelbergi egye­tem. — Ausztria sajtókamarát ál­lit fel. — Genfből kiutasították a tüntető olasz uiságirókat. — Len­gyelország megszüntette a szank­ciókat. — Nicaragua kilépett a Népszövetségből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom