Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-05 / 54.szám

mor oly borzalmas számban szedi áldozatait, kötelessége minden nő­nek belevetni magát ebbe a munkába. Ami most már a munka módsze­rét illeti, rendkívül fontos, hogy a szegénygondozás ne ötletszerüleg történjék, hanem intézményesen le­gyen megszervezve. tia nem igy van, az adomány sok esetben azok kezéhez jut, akik nem érdemlik meg s csak arra alkalmas, hogy a társadalom parazitáit és munkakerülőit tápláljuk vele. Igaz, hogy Isten a jószándékot nézi, de az mégsem lehet cél, hogy a társa­dalom haszontalanjai élősködjenek a mi áldozatos munkánkból. Nincs tehát más hátra, mint intézménye­sen megszervezni a szegénygondo­zást. Ennek első feltétele, hogy ala­kuljon egy bizottság, melynek fela­data az legyen, hogy a gondozásba veendőkről rendes, megbízható, te­hát protekciómentes katasztert ké­szítsen. Ennek a kataszternek min­den adatát lelkiismeretesen le kell nyomoztatni, mert csak így lehet elejét venni a visszaéléseknek. A kataszter folytán tisztába jövünk azzal, kiket kell segélyezni és mily összeg szükséges a segélyezésre. A segélyösszeg előteremtése céljából meg kell szervezni a gyűjtők cso­portját, kiknek hivatásuk rendszeres beosztás alapján házról-házra járva lakosokat felszólítani bizonyos ál­landó havi adomány beszolgáltatá­sára, melyet azután minden hónap elején az illető utca gyűjtője beszed s a bizottság kezéhez juttat. Ezt már több városban bevezették. Ha az így beszedett összeg elég­séges a helység szegényeinek ellá­tására, úgy menten meg lehet szün­tetni a koldulást. A koldulás a tár­sadalom szégyene s nemcsak sok visszaélésre ad alkalmat, de rend­szerint jóval többe kerül, mint a szegényügy intézményes megoldása. I A nők munkájának a szegény-j gondozás terén azonban nemcsak a, gyűjtésre kell kiterjeszkedni, hanem ! a szegények ápolására is. A legtöbb szegény beteg tehetetlen, akik nem­csak otthonukat képtelenek rendbe­tartani, de önmagukat sem képesek gondozni. És itt lép előtérbe az igazi felebaráti szeretet, amikor nők képesek idegen, szerencsétlen em­bertársaikat mosdatni, fésülni, öltöz­tetni, otthonukat pedig kitakarítani. Ehhez a munkához ma külön női rendek alakultak, ilyenek a Sze­génygondozó Nővérek, vagy a Ben­cés Obláták, sok helyen azonban a helység áldozatos asszonyai végzik ezt a munkát. íme, igy lesz a sze­génygondozás ügye a nők által meg­oldhatóvá. Nem mondottunk új dolgot, csak közismert tapasztalatokat kötöttünk kenyérillatú csokorba. A csokor ke­nyérillata járja át minden nő szivét s fakasszon abban nagy elhatáro­sásokat a szegények szociális meg­segítését illetőleg. Minden nő legyen apostol, kinek hivatás: Krisztus szellemében a nyomortól megváltani a világot. Igy szolgálja minden nő nemcsak embertársai javát, de a saját lelké­nek gazdagodását is. Mert az Úr Jézus mondotta: Amit egynek tesz­tek ezen legkisebbek közül, azt ne­kem cselekedtétek. Dr. Csik József. Bajna-Nagysáp-Esztergom A trianoni katasztrofális „béke­szerződés" óta kétségbeesetten lát­juk, hogy városunk vásárló idegen­forgalma, de főleg kereskedelmi vér­keringése állandóan csökken és bár mindent elkövetünk ezen bajok eny­hítésére, költséges reklámokkal igyek­szünk városunk kiválóságára a fő­város, a vidéki nagyobb városok és a külföld figyelmét is ráterelni, a közvetlenül mellettünk élő falvak közönségével egyáltalában nem törő­dünk. Hát ez bizony nagy hiba! Szó nélkül tűrjük pl. azt, hogy Bajna község 2500 lélekből álló lakosságát egy budapesti autóbuszvállalat ren­des napi járattal a fővárosba szok­tassa és ugyanakkor még csak kí­sérletet sem teszünk arra, hogy ennek a megyei vásárlóközönség­nek lehetőséget teremtsünk egy cél­irányos esztergomi utazási kapcso­latra I Mennyi idegenforgalmi és üz­leti előny vész így kárba ? A budapesti aitóbuszvállalkozó azt mondja, hogy Esztergomba nem érdemes járatot indítania, mert annak nincs közönsége. Természe­tes, hogy ma már, amikor a vásár­lók Budapesthez szoktak, nehéz őket újból ide irányítani, azonban a közigazgatási hatóságnak ebben az irányban parciális érdeket kell szolgálnia és semmiesetre sem sza­bad a semlegesség álláspontjára helyezkednie. fia a budapesti vállalkozóabajna— budapesti menettel megtalálja busás hasznát, mert különben visszaadná a jogot, akkor áldozatot kell tőle követelni oly irányban, hogy Esz­tergomba is indítson járatot legalább háromszor hetenkint, amelyet aztán Nagysápnak 1500 lakosa is igénybe tud venni. Ez összesen mégis 1400 lélek, akinek meg kell adni a lehe­tőséget, hogy olcsón, kényelmesen juthasson be a megye székhelyére. Ebben az ügyben beszéltünk baj ­nai vezető emberekkel, akik elpana­szolták, hogy csak kerülő úton, nagy időveszteséggel, az annavölgyi vici­nális segítségével, vagy túldrágán bérelt kocsikkal tudnak Esztergomba jutni. Ezért mennek azután Buda­pestre, ahol árúban is nagyobb a választék. Elfelejtik a jó bajnaiak, hogy ha ők is itt vásárolnának, akkor nagyobb volna a vevőközön­ség és akkor már érdemesebb volna nagyobb árukészletet is tartani üz­leteinkben! De mezőgazdasági szempont­ból sem volna közömbös reánk nézve, ha a termékek és szárnyasok értékesítésével idejönnének a baj­naiak, mert ezzel a piacunk teljesítő­képességét okvetlenül nagyban fo­koznák. Ez a probléma égetően fontos reánk nézve és ennek kedvező, sür­gős megoldását elsőrendű városi közérdekből melegen ajánljuk az alispán úr jóindulatú figyelmébe 1 Lenkei Emil, A tábla is felmentette a győri kamarai bünper vádlottjait Az egy hónappal ezelőtt megtar­tott föllebbviteli főtárgyalás után az iparkamarai bűnpörben szerdán dél­ben hirdetett Ítéletet a győri Ítélő­tábla. A tárgyalást 11 órakor nyi­totta meg Uruski Hugó elnök. Előbb néhány iratot ismertettek, majd az elnök kihirdette a tábla Ítéletét. A tábla azokat a vádpontokat, melyekben a főügyész Karikó Imré­vel szemben a föllebbezést vissza­vonta, nem érintette, egyebekben az elsőbirőság jelmentő ítéletét mind Szommer Ernő dr., mind Karikó Imre dr., mind pedig Kemény Re­zsőre vonatkozóan helybenhagyta némi minősítésbeli változtatással. Az indokolás szerint a tábla is elsősorban a közhivatalnoki minő­ség kérdésével foglalkozott. Állás­pontja szerint a kamarai tisztvise­lők csak akkor tekinthetők közhiva­talnoknak, ha valamely külön tör­vényben vagy rendeletben állami, közigazgatási, igazságszolgáltatási, vagy valamely törvényhatóság, vagy község hatósági teendőinek teljesí­tésére nyernek megbízást, a vád tárgyává tett esetekben azonban a vádlottak közhivatalnoki tevékeny­séget nem fejtettek ki, cselekmé­nyüket tehát nem lehet eszerint el­bírálni. A védőknek azzal a föllebbezésé­vel szemben, hogy a kamara ma­gánindítványa a vádlottak megbün­tetésére vonatkozóan nem volt sza­bályszerű, a tábla magáévá tette a törvényszéknek azt az álláspontját, hogy a magánindítvány törvényszerű volt és azt kellő időben terjesztet­ték elő. És jöjjön a Fény lovag* Köd legel a rétek felett, a légi utakon fújó fényparipákat futtat a távlatokba egy testetlen legény. Lebillent koronás szivem, vérző ormokról hullott alá, most beteg és sir szegény. Bánatom erdővé sarjad, s mindent benő, öröm-tisztás se marad talán, s az élet is csak leölető. Jaj, ki lesz nekem felölelő apám ? Kopasz volt a telem, tavaszom, nyaram, őszömön nem ért súlyosfürtű gerezd, könnyes nyomor a sorsom és semmi jó; Hazugság legalább te színezd az életem, — fehér falon álom-vízió. És jöjjön a Fény lovag, tépje ki lelkem, ringjon vele a messzi távlatok büszke magasán, a föld olvadjon szét a semmibe, mint tétova fény tűnő hajó falán. Ifj. Balázs János *(E költemény a „fiallucinációk és viziók" c. vers­ciklusból való Esztergomi impressziók és pasztellek. Nógrád hepe-hupás földjéről, a Karancs erdőrengetegeinek tájáról, Palócországból jöttem ide a magyar Rómába, a magyar Sión halkszavú városába, hogy szívemet-lelkemet megtelítsem a katolikus világnézet transcendens eszméivel, fönséges, diadalmas, napsütéses gondolataival a Nyári Egyetem fakasztó elhatáro­zásokat, célkitűzéseket, axiómákat termelő légkörében, hogy a falusi csendben, vidéki magányban Krisz­tusért az Egyházzal küzdő lendüle­teimhez újabb inspirációkat, erőket és oxigént nyerhessek, mert munka­társa akarok lenni a magasztos uta­sításnak, amit az Actio Catholica írt a lobogójára „omnis renovare in Christo". I. örömmel állapítom meg, hogy az Érseki Tanítóképző falai között. .. úgy érzem magam, mintha Krisztus szólana nap-nap után ... „Venite ad me omnes et ego monstro viam u . .. Igen. jöjjetek hozzám mindnyájan és én megmutatom az utat. . . ame­lyen haladhattok, hogy Isten orszá gáért dolgozhassatok. Gyönyörű, szép kincseskamra nyílik meg min­den egyes előadással a hallgatók előtt, akiknek szellemi tarisznyájába pazar bőkezűséggel szórják hivatott vezérek, a katolikus tudományos élet kimagasló Egyéniségei a talen­tumokat, amelyeknek kamatai, gyü­mölcsei a magyar Hamupipőkék horizontjaiban, a kicsiny falvakban, hisszük, hogy érezhetők lesznek majd. II. A nagy Pázmány Péter glóriás lelkülete, a „katolikus renaissance" szellemének varázsa ejti rabul min­denkor, aki az esztergomi miliőbe kapcsolódott be most, a Katolikus Nyári Egyetem égisze alatt. Itt szárnyal a magyar mult szépséges muzsikája. Itt suttog a szellő a „Regnum Marianum" boldogabb koráról. A harangok ércnyelve mintha az Ég orgonája lenne: vigasztal, buzdít, bátorít, fölemel és nagy táv­latokra késztet eszmélni.. . lesz még feltámadás, lesz még keresztény katolikus élet Szent István és Szent László országában, ha ti, a magyar­ság szellemi életének irányítói, falu­vezetői, népművelői, tanítói, jegyzői és papjai kezet fogtok őrállomásai­tokon s épp oly büszkén hintege­titek életetekkel, tetteitekkel, önzet­len munkáitokkal, hogy katolikus vagyok, az Actio Catholika katonája, csatára, mint amily büszkén vallotta egykor a Caesarok birodalmának fia azt, hogy „civis romanus sum". III. Esztergom árasztja most ezt a delejes áramot az ország különböző perifériáiról összesereglett magyar társadalom elittjeinek, crém-jeinek véredényein át az otthonmaradottak s távollévőek felé, hogy felvillanyo­zódva Krisztus örökérvényű Evan­géliumának tengelyébe állíthassa­nak be mindenkit a hit, a vallás, a haza, az erkölcs, az emberszeretet, a testvériség; a megértés, a meg­bocsátás, a sajtó és a művelődés kölcsönös egymásrautaltságának a jegyében otthon . .. Esztergom után. IV. Víziváros körül álmélkodom. Bá­mulom az országos viszonylatban is legcsodálatraméltóbb istenházát, a magyar Róma Angyalvárát, a Bazili­kát. Kősziklákra épült. A magas Vá­hegy oromzatán a mennybolt felé ívelő szépséges kupolája harsogja az aranybetűkkel rávésett üdvös ta­nítást, a felülvalókat, a csillagokon­túliakat, a felhőkfölöttieket, a Ma­gasságbelieket keressétek mindenek­előtt s akkor a Duna ezüstszalagja nem lesz gyászfolyó, a párkány­nánai part nem lesz temetői ös­vény . .. V. Betérek rövid adorációra a vízi­városi templom bolthajtásai alá. Ünnep van. Vasárnap. Fiatal lelkész hirdeti az igét. Mintha a szivem dobogásának, lelkem titkos gondola­tainak adna visszhangot. Beszéde igazi apostoli szózat. Ma­gyar tárogató . . . önkéntelenül is örömkönnyek szántanak végig orcámon. Megacé­losodik a meggyőződésem. Kezdem hinni a hihetetlent is. ^Ne sírjatok kárpáti fenyvesek, Majd véget ér a szenvedés sora ... Ipoiy-, Giram- és Vág-menti faluk Nem szakadtatok el mitőlünk soha. Erdély ne könnyezz, Bánát ne zokogj, Nem zsarnok issza a Maros vizét, A hadak útja, hogyha felragyog. A bilincseket játszva tépi szétl" Esztergom, e kolostorszerű, néma katolikus város ... ezt az érzelmet, ezt a sugallatot hatványozza ima­szárnyakon mindenkinek a szivében. VI. Boldog vagyok, hogy itt voltam, itt jártam falaid között ezeréves város. Ha visszamegyek az én kis falumba,viszem magammal misztikus szívrezdüléseimet felhatványozott mértékben, amelyeket itt ébresztett bennem a kereszt vitézeinek, Jézus pásztorainak csöndes magvetése. Vadketthy Béla,

Next

/
Oldalképek
Tartalom