Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-14 / 48.szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1936. JUNIUS 14 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Mi a jelentősége az esztergomi repülőtérnek ? A MOVERO Esztergomi Sportrepülő Egyesület kezdeményezésére egyre komolyabb formában került sor a repülőtér létesítésének megoldására. Ma már az egész ügy abba a stádiumba jutott, hogy valószínűleg a legközelebbi városi közgyűlés is foglalkozni fog vele. Ez a körülmény adott indokot és aktualitást ennek a kis cikknek, mely hivatva van nagyjából megvilágítani az ügy idegenforgalmi és gazdasági jelentőségét. Magyarországon, ahol olyan kevés vidéki város rendelkezik repülőtérrel, feltétlen nagy idegenforgalmi előnye van annak a városnak, amely propaganda füzeteiben, prospektusaiban légi pályaudvarral is dicsekedhetik. Hiszen ma országunk nem kis áldozatokat hoz azirányban, hogy idegeneket hívjon ide, akik az államnak, de magának a lakosságnak is közvetett és közvetlen jövedelmet jelentenek, nem számítva a dolog erkölcsi oldalát, hogy a nálunk járó idegen nemzetbelíek megismerve kultúránkat, fajunkat, rólunk alkotott téves, az igazságtól messzejáró véleményüket revidiálni kénytelenek. És mit látunk? Hogy azok, akik ebből a két szempontból ránk nézve hasznosak és értékesek lehetnek, azok legtöbbje repülőgépen érkezik. Itt van tehát az alkalom és lehetőség, hogy ebbe a transkontinentális idenforgalomba Esztergom is belekapcsolódjék és kiemelkedjék abból a lokális jellegű vikend körből, amely a városnak és közönségének alapjában véve nem túlsókat jelent. Ellenben ha megnyitja kapuit Európát és a világot járó légituristák számára és ezáltal mintegy légi idegenforgalmi sarkponttá tudja magát tenni, akkor ki fogja megmondani tudni a végeredményt, amelyet a jövő közlekedési eszköze és Esztergom idegenek előtti értéke támaszt alá. Ne higyjük azonban, hogy ez a kérdés ráér! Nem, sőt már is eléggé elkésett. Itt nem vesztegethetjük az időt, mert lemaradunk a városok között vívott és vívandó csatában. És a jövőben már nem nagyon fognak Esztergomhoz fordulni, hogy pl. a pünkösdi Európa körrepülőket ide hozhassák, különben Magyarországot kikapcsolják belőle, mert nem tudják hová vinni őket. Ami az idei évben meg is történt! Nem, a jövőben ez nem fog megtörténni, mert az okos vidéki városok máris észbekaptak... És ha nem sietünk, könnyen lemaradunk. A dolog másik, gazdasági oldalát nézve meg kell állapítanunk, hogy igenis Esztergomnak meg van erre a célra a megfelelő területe. A régi halastó lecsapolt medre, ami circa 200 hold. Nem kell mást tenni, csak kis befektetéssel a város számára termékennyé tenni, egy ugaron lévő területet, amely évtizedek óta kihasználatlanul állott és amely eddig csak mint legelő jött számításba, megmívelni, hogy az teremjen és a gazdák számára hasznot hajtson. Hogy ez a haszon jóval többet jelentene, mint a legelő, azt úgy gondoljuk, egészen felesleges e helyen részletezni. Kissé ellentmondónak látszik, hogy egy repülőtér egyúttal termelési forrás legyen. De igy van, mert a legideálisabb repülőtér a lucernával bevetett terület. Aki kicsit ismeri a gazdasági kalkulációt, az könnyen kiszámíthatja azután ennek a területnek leendő jövedelmét. Ami a repülőtér felszerelésére vonatkozik, arra nézve megállapíthatjuk, hogy ami a hangárt illeti, az Esztergomi Moveronak meg vannak már a hangár tervei és az anyagi megoldás kulcsa is kezükben van. Más felszerelés pedig alig kell, talán még egy benzinkút, de ezt bármelyik olajipari társaság szívesen és örömmel felállítja már csak reklám célból is. Még hosszasabban lehetne folytatni ezen eszmefűzést, de úgy gondoljuk, ennyi is elég ahhoz, hogy minden városát szerető polgár előtt a kérdés tisztán álljon és meggyőződjék arról, hogy az, aki ezt az ügyet csak egy lépéssel viszi előbbre, máris nagy szolgálatot tett Esztergom gazdasági és idegenforgalmi jövőjének. ••••• Ernszt Sándor a gazdák között Űrnap délutánján Esztergom földműves társadalma a Belvárosi Kat. Olvasókörben gyülekezett, hogy közéjük érkezett országgyűlési képviselőjüket meghallgassák, saját tapasztalataikról, panaszaikról beszámoljanak és bajaikra orvoslást kérjenek. Ernszt Sándornak mindenkihez volt egy vigasztaló szava, biztató Ígérete és mi bizonyosak vagyunk abban, hogy amit ez a puritán, igazságban megőszült, köztiszteletnek örvendő acélos jellemű férfiú megígért, azt tőle telhető teljes mértékben teljesíteni is fogja. A fogadóóra után a gazdatársadalom az Olvasókör nagytermében gyülekezett, ahol az értekezletet dr. Felber Gyula plébános nyitotta meg. — Ernszt Sándor — mondotta a plébános, — ismeri a kis emberek ügyeit, van szociális érzéke a gazdatársadalom iránt, orvosolni akarja panaszaikat amit legjobban dokumentál az, hogy Esztergomban először az Olvasókörbe jött el. Épen ezért bizalommal vannak a gazdák Ernszt Sándor iránt és szeretettel várják felvilágosításait. Utána Ernszt Sándor állott fel szólásra nagy érdeklődés közepette és többek között a következőket mondotta: — Az új állami költségvetés régi nyomokon, régi alapokon nyugszik. Fontos problémája az államnak a takarékosság és a kisemberekről való gondoskodásnak a kérdése. Ma Magyarországon mindenki állami szolgálatba szeretne lépni, mert ez nyújt biztos megélhetést és biztos létalapot a jövőre nézve. Ennek legnagyobb és legfőbb oka az általános nagy nyomor, amelynek részesei legfőképen a mezőgazdák. A költségvetésben túlságosan nagy teher a nyugdijtétel, amely folytonosan csak emelkedik. Meg kellene akadályozni azt a körülményt, azt a törvényt, amely a tisztviselők nyugdíjazását sokszor oly könnyűvé teszi. — Az állam feladata — folytatta Ernszt Sándor — egyenlíteni. A nagyobb jövedelmeket erősebben kell megadóztatni, viszont vigyázni kell arra, hogy az adó kis embereket tönkre ne tegyen, sőt ezek terhein a lehetőség szerint könnyíteni kell. — Nagy és ijesztő veszedelem a jelenkorban a háború amely egy új és nagy világégést vonna maga után. Résen kell ezen a téren lenni, mert a háborús szellemet mindig ébren tartják azok, akiknek a háború csupán csak spekuláció, üzlet. — Esztergom gazdái számára speciális probléma a piac kérdése, amely a fogyasztást, az árat, a megélhe4ést foglalja magában, össze kell fogni ezen a téren a gazdáknak és érdekeiket közösen, szövetkezve, vállvetve védeni. Beszédét az országgyűlési képviselő azzal fejezte be, hogy hamarosan külföldre utazik, ahol alkalma fog nyílni idegen államférfiakkal összeköttetést találni és ezeket az összeköttetéseket Magyarország számára felhasználni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Czettler Jenő műegyetemi rektor, a gazdakérdés egyik legalaposabb ismerője állott fel szólásra. Beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarországnak agrárius alapokon kell nyugodnia, az iparnak és kereskelemnek fejlesztését csak a mezőgazdasággal arányban szabad követelni. A magyar gazdasági cikkeknek életképes, fogyasztó piacokat kell biztosítani, hogy az ország gazdasági és pénzügyi jövője biztosítva legyen. Az előadások után Pifkó János szólalt fel és szóvátette a vadkárokat, amelyek a gazdáknak annyi sok bajt okoznak. Kérte az országgyűlési képviselőt, hogy ennek a kérdésnek megoldását, lehetőleg törvényhozási úton elősegítse. A kérdéshez több gazda is hozzászólt és meggyőződhettünk arról, hogy ezen a téren valóban sok anomália van és már itt megragadjuk az alkalmat, hogy az illetékeseknek erre a nagyjelentőségű problémára felhívjuk a figyelmét. Az értekezlet után Ernszt Sándor még hosszasabban elbeszélgetett a gazdákkal, akik örömmel győződtek meg arról, hogy a képviselő menynyire szivén viseli a gazdatársadalom sorsát. Szabályrendelet készül a községek köztereinek, ntcáinak és útjainak kötelező fásításáról Az egyesitett vármegye kisgyűlése és közigazgatási bizottsága június 9-én tartották meg rendes havi ülésüket a vármegyeház kistermében dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt. A tárgysorozat előtt a kisgyűlés élénk érdeklődése mellett számolt be vitéz Szivós-Waldvogel József azon impresszióiról, amelyet a Thalyemlékbizottság ezévi iskolalátogatásai alkalmával szerzett. Megállapítása szerint a nemzetiségi lakosságú községeinkben a tanítóság buzgó és eredményes munkát végez a magyarosítás terén. Feltűnő, hogy az eredmény ott a legjobb, ahol állami óvoda van. Ezért a további munka eredményének előkészítése érdekében indítványára a kisgyűlés a vm. közig, bizottság útján felirt a m. kir. kormányhoz, hogy az idegenajkú községekben, ahol még nincsen, állítson fel állatni óvodát. A kisgyűlés továbbá megkeresi az egyházi főhatóságokat, hogy minden községben tartasson magyarnyelvű istentiszteleteket is. A kisgyűlés az 53 pontból álló tárgysorozat tárgyalása során jóváhagyta Esztergom város köztisztasági és közrendészeti, valamint hullaszállitási és kötelező halottas-házi ravatalozási szabályrendelet-tervezetét és a városi tisztviselők és alkalmazottak balesetbiztosítása, valamint két díjtalan közigazgatási gyakornoki állás szervezése tárgyában hozott határozatait, Komárom városnak a műszaki tiszti állásnak mérnöki állássá való átszervezését és az Alapy Gáspár-féle iskolaalapítvány tárgyában hozott határozatait. A kisgyűlés javasolja a törvényhatósági bizottságnak, hogy irjon fel illetékes helyre a gazdatiszti kamara és nyugdij-intézet felállítása és a gazdatiszti törvény módositása tárgyában. A különböző községi képviselőtestületi határozatok közül nagyobb érdeklődést váltott ki Héreg község azon határozata, amellyel elrendelte az utak, terek és utcák fásítását szabályrendelet megalkotása kapcsán. Ezen úttörő elhatározás a kisgyűlés osztatlan elismerését és dicséretét érdemelte ki és azt is örömmel hallotta a kisgyűlés, hogy a vármegye vezetősége szabályrendelet-tervezetet készit és terjeszt a közeljövőben a kisgyűlés és a törvényhatósági bizottság elé, mellyel a köztereknek utaknak és utcáknak fásítását az egész vármegye területére nézve egyöntetűen kívánja rendezni.