Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-05 / 19.szám

[STERfilW KE A kijárok Mennyit és hányszor írtunk már erről a kérdésről, amig végre interpelláció is hangzott el róla a parlamentben ! A kijárókról, a közéletnek erről a külön és különös kasztjáról végre miniszteri minősítést kaptunk. A belügyminiszter kertelés nélkül megmondta véleményét erről az elit gárdáról, a gazdasági nyomorúság eme haszonélvezőiről, akik mindenhova befurakodnak, mindenütt ott vannak, hogy kijárásaiknak megfelelő hadtápvonalat teremtsenek. Szónokolnak, politizálnak, címeket és rangokat szereznek, s mindezt azért, hogy pénzszerzési forrásaikat gyarapítsák. Ha valaki valutát síből, kötvényeket hamivSit, s emiatt bajba keveredik, azonnal szalad a kijáróhoz, aki nyiltan, szemérmetlenül hirdeti, hogy neki módjában van minden kellemetlenséget elhárítani — jó pénzért. A síbolás rendkívül jövedelmező foglalkozás és a haszon kibírja azt a költséget, amibe a kijáró — rendszerint előkelő úr — kerül. A baj ott van, hogy ez az előkelő úr még előkelőbb urakra hivatkozik, akik nem szabadpályán, hanem közpályán működnek. Hát pedig a mai kormányrendszer nem tűri ezeknek az élősdieknek garázdálkodását! Ugy látszik lassankint minden olyan csalafintaságnak befellegzett, amit a múltból — mint az üdvözítő liberalizmus csökevényét — átmentettek. Kezd lealkonyulni a mindenkori helyzet leleményes haszonélvezőinek. Címre, rangra és pártállásra való különbség nélkül. Kezdetét vette a nagy tisztulási folyamat, s ez elől senkinek a számára nincs menekvés. Az interpellációt az egész Ház megtapsolta, a belügyminiszter válaszát pedig megnyugvással vette tudomásul. Mindebből lebonható az a következtetés, hogy ettől a típustól mindenki undorral fordul el és kiirtását pártkülönbség nélkül mindenki kívánatosnak tartja. Hosszú idő után végre kedvező tünetek a magyar közéletben. Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy a kijáróknak kétféle fajtája van: a lutrizó és a biztosra menő. Noshát a lutrizót nem ismerjük, annál jobban a biztosra menőt, s azt hisszük, az a veszedelmesebb. A népkörökben Kossuthról szónokol, pörköltet eszik, bort iszik. Hűséges és megbízható támogatója a mindenkori kormánynak, egyszer csáklyát hord, másszor NEP-jelvényt, ha keli felrakja gomblyukába a nyilaskeresztet, mert hiszen az a gomblyuk sok mindent kibir. Annak nem fáj semmi, a tulajdonosa pedig mindig a felszínen maradt. Ügyesen, szemkápráztatóan végezi a dolgát. Egyideig. Kilátás van rá, hogy ezután máskép lesz. Legfőbb ideje! Ismerjük ezeket, s éppen azért állapítjuk meg róla, hogy veszedelmes. Tevékenységének nincs más irányítója, mint az önérdek. Ezért aztán kész bármikor kompromittálni mindenkit. Olyan látszatot ad minden cselekvésének, mintha pénzért minden elérhető volna. A maguk aljasságát másokra ruházzák át, olyanokra, akik mitsem tudnak arról, hogy a közvélemény gyanúja alatt állanak. Kézlegyintve beszélnek magasállású tisztviselőkről, gúnyosan mosolyogva. Lejáróban van végre ezeknek a konjunktúrája, leállítják a kijárókat, a közbenjárókat, az összeköttetések kiaknázóit. Remény van arra, hogy a közéleti tisztesség diszmagyaros üzérei, valutázói, síberei eltűnnek a magyar életből. (Gys) Beszámoló a Szent Antal Egyesület hétéves működéséről „Az Urnák ad kölcsön, aki a szegényes könyörül." Vasárnap délután tartotta meg a Szent Antal szegénygondozó egyesület ezévi közgyűlését. Beszámolt a mult évi munka eredményéről és képet nyújtott a jövő évi munka tervezetéről. Ez a közgyűlés a szürke számadatok mellett hű képet nyújtott arról ä lelkiismeretes és alapos munkából, amellyel az Egyesület vezetői és tagjai Esztergom szegényügyét felkarolják, valamint arról az eredményről is, amelyet ez a működés városunk életében elért. A szegénység ma világjelenség, mindenütt küzdenek ellene több-kevesebb eredménnyel. Városunk súlyos gazdasági helyzetben van, polgárai között nagyon sok a támogatásra szoruló. A Szent Antal Egyesület működésével mégis el tudta érni, hogy megszűnt a koldulás, rendezést nyert a szegényügy és nincsen egyetlen olyan rászoruló, aki támogatásban ne részesülne, fiogy ez mit jelent, azt csak az tudja igazán értékelni, aki közelről látta a nyomort és ismeri azokat a csekély forrásokat, amelyek az enyhítésre rendelkezésre állanak. A Szent Antal Egyesület a szűkös keretek között derekas munkát végzett. Tette ezt igazi keresztény szellemtől áthatva, lelkesen, önfeláldozással, teljes odaadással és önzetlenséggel. Ez látszott meg a közgyűlés minden mozzanatán, minden egyes beszámolón és jelentésen. A közgyűlést dr. Drahos János prelátus-kanonok, az Egyesület elnöke emelkedett beszéddel nyitotta meg. Elmondta, hogy a szegénység problémája sokak szemében rejtély, felfoghatatlannak látszik. Sokak szemében nyűg és teher, sőt a legtöbb bűn okozója azoknál, akikre ránehezedik. Pedig Szent Ferenc a szegénységet úrnőnek tette meg s tisztelte és szolgálta. Paulai Szent Vince a szegényekben egyenesen Krisztust látta és akként szolgálta őket. Mi az áthidalás ezen két ellentétes szempont között? A sziv szeretete és azt legeredményesebben a Krisztusi szeretet szolgálja. A segítés vágya maga az emberi szívből fakad, a pogányoknál is találkozunk vele. A keresztény szeretet azonban mégis sokkal több és értékesebb. Ennek két oka van. Az egyik Krisztus Urunk tanításában rejlik, hogy minden emberben kivétel nélkül lássuk felebarátunkat, ezzel a jótékonyság kötelezettsége mindenkire vonatkozik. Az a szociális gondolat, amely embertársaink segítségére kötelez, nem az újkor szülötte, mint azt hirdetni szeretik. Ez magának Krisztus Urunknak tanítása, s szerinte mindenkinek annyit kell segítenie felebarátján, amennyit csak bír. A másik jellemző tulajdonsága a keresztény szeretetnek az az égbenyúló távlata, az a végtelenbe nyúló perspektíva, amely Krisztus ezen kijelentésén alapszik : Amit egynek a legkisebbek közül cselekedtek, nekem cselekedtétek." A szegényben Krisztust látjuk s benne Krisztuson segítünk. Ezt mutatja Szent István, Szent Erzsébet és több nagy szent felemelő példája. A szegénység szolgálata igy magasztos, szent és érdemszerző. Ezt a munkát végzi a Szent Antal Egyesület immáron hét éve és erről számolnak be a közgyűlés számadatai. Az Egyesület munkája szerény keretek között indult meg, 1929. április 28-án P. Oslay beszéde nyomán. Az úttörőkhöz ujak csatlakoztak, a hatóságok megértéssel fogadták az Egyesület munkáját. Ezen hét év alatt 103.618 pengőt gyűjtött össze. A legnagyobb adakozó a Bíboros Főpásztor, aki kezdettől fogva havi 100 P-vel, azután a Főkáptalan tagjai, akik együttesen mintegy 15.000 pengővel támogatták az egyesületet. A szentferencrendi zárda a Szent Antal perselyből körülbelül 8.000 pengőt s egy ideig hivatali helyiséget adott, a város háztartása évi 720 P-t, hét év alat 5.074 pengőt juttatott. Jellemző a jótékonyság mértékének szemléltetése a hét év alatt. A Szent Antal Egyesület természetben 31.615 kg kenyeret 19.432 kg burgonyát, 9.094 kg. lisztet, 2.452 kg., zsirt, 1.814 kg. cukrot, 2.444 kg babot, 1.082 kg. darát, 1.063 kg rizst, 230 kg. lencsét, 270 kg. árpagyöngyöt, 4.302 liter tejet, 353 kg. szappant osztott szét. Eltartott szegényeinek élelmezésére 26.374 P 63 fillért, lakbérsegélyekre 10.153 P 51 fillért, egyéb pénzsegélyekre 4.023 P 76 fillért fordított. Dr. Drahos János emelkedett és szemléltető, nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitója után P. Virágh Raymund, az Egyesület fáradhatatlanul lelkes igazgatója terjesztette elő jelentését. Elmondta, hogy a szegénygondozás a keddi kenyérkiosztással indult meg, majd tüzelőt és lakbérsegélyt adtak. Innét nőtt meg annyira, hogy ma már saját háza van, 18.000 P értékben, amelyben 30 ápoltat (11 férfit és 19) nőt gondoznak és 87 családot részesítenek állandó külső segítségben. Legújabban a szegényház kertjében fajgyümölcsfákat ültettek, ezek a gondozottak között kiosztott gyümölcsön kivül még 200 P hasznot hoztak. Az adományok 724 adakozó adományából gyűlnek egybe, 7 gyűjtő szedi őket össze. Gérecz Géza közgyám, a Szegénygondozó Egyesületi titkára kimentő jelentésben ismertette a részleteket. Az elmúlt év összes bevétele 14.044 P. 83 fillér, kiadása 13.996 P és 33 fillér volt. Az Egyesület 25.410 P 74 fillér vagyonnal rendelkezik: a Szegényház 18.000 P, mögötte a kert 800 P, az intézet felszerelése 5.000 P értékű, betétkönyve az Iparbankban 1.610 P 74 fillér. Teher összesen 2.000 pengő, amelyet mint a város kamatmentes kölcsönét az Egyesület évi 500 pengős részletben pontosan törleszt. Külön munkássága még a Szegénygondozó Egyesületnek, hogy a városi inségakcióból ellátta az élelem és a tűzifa kiosztását, amiért a város vezetősége köszönetét fejezte ki. Érdekes fejezete volt a titkári előterjesztésnek, amely az összegyűjtött összeg elosztási arányát mutatta meg. Eszerint havi 100 pengőt adott egy, 20 P-t kettő, 15 P-t egy, 10 P-t nyolc, 7 P 75 f.-t egy, 7 P-t egy, 5 P-t hat, 4 P-t négy, 3 P 34 f-t kettő, 3 P-t tiz, 2 P-t negyvenkilenc, 1 P 67 f-t három, 1 P 50 f-t kettő, 1 P 42 f-t hét, 1 P-t száznegyvenhárom, 84 f-t tiz, 75 f-t három, 67 f-t kettőszáztizennégy, 40 f-t huszonhat, 30 f-t negyvenhárom, 25 f-t huszonegy, 20 f-t százhét, 10 f-t harmincnyolc, 8 f-t havonta kilenc adakozó adott. Ez a kimutatás világosan bizo-