Esztergom és Vidéke, 1936
1936-03-05 / 19.szám
nyitja, amit a titkári jelentés hangsúlyozott egyrészt, hogy fillérekből is hatalmas összegek gyűlnek egybe, másrészt azonban azt is, hogy sokan vannak még városunkban, akik legalább néhány fillérrel hozzá tudnának járulni a szegényügy megsegítéséhez. Frommer József előterjesztette a számvizsgáló bizottság jelentését, majd a tisztikar fáradságos és önzetlen munkájának megköszönése után dr. Brenner Antal indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel újból megválasztotta az Egyesület tisztikarát a jövő évre. üj tagokul a választmányba dr. fióka Imre és dr. Horváth Rezső plébánosokat, az időközben elhunyt Horváth Mihály helyébe pedig Szölgyémy Józsefet választotta. Majd a jövő évi költségvetés és az intézet fejlesztésének terve került a közgyűlés elé. A költségvetési előirányzatot 12.568 P 50 fillér összeggel a közgyűlés elfogadta. A fejlesztés kérdésében a döntés aképen történt, hogy bár szükséges a mai méretek megnövelése, nagyobb kiadásokba a jelenlegi helyzet miatt nem lehet belemenni. Azt az összeget, amelyet az ápoltak lakbérére kellene fordítani, tartalékolni fogják, mig akkorára megnő, hogy egy emeleti építkezés és a földszinti átalakítás 14.154 P-s költsége kikerül belőle. Az azonban határozatba ment, hogy a nők jelenlegi két szobáját rabitzfallal két részre osztják és azt a férfi és női betegek szobájául használják, a jelenlegi betegszobát pedig raktárhelyiséggé alakítják át. Erre már nagy szükség van és nem kerül sokba. A tartalmas közgyűlés dr. Drahos János emelkedett szavaival ért véget. Az őszinte köszönet meleg szavai mellett újból figyelmébe ajánlotta a város közönségének a Szent Antal Egyesület eredményes és értékes munkáját és kérte támogatását. Szavai nem csak azokhoz szóltak, akik megjelentek a közgyűlésen hanem különösen azoknak akik nem voltak ott és akik mostanig még nem járultak hozzá adományukkal az Egyesület áldozatos munkájához. Kicsiny összeg is nagyra növekszik, ha sokan adják, a Szent Antal Egyesület pedig szociális jelentősége mel lett még azért is megérdemli mindenki támogatását, mert az egész adminisztráció teljesen díjtalan, mivel az egész igazgatási munkát a tisztviselői minden díjazás nélkül, nemes áldozatkészségből végzik. Kívánjuk, hogy a jövő évi kimutatásban mindenkinek neve ott szerepeljen a nemes és jószívű adakozók sorában. A Hercegprímás előadása a győri Katolikus Körben Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás vasárnap autón Győrbe utazott, hogy az ottani Katolikus Kör nagyböjti kultúrelőadásait megnyissa. Az előadás a városi kultúrházban volt, amelynek színházi termét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. Ott voltak: Breyer István dr. győri püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Radocsay László főispán, Skultéty Miklós alispán, Szauier Ferenc polgármester és sokan mások. Az ünnepséget a Katolikus Kor szalonzenekara a Hunyady László nyitányával vezette be, majd Harsányi Lajos tb. kanonok, a jeles papköltő, a Kisfaludy Társaság tagja adott elő költeményeiből. Ezután Radocsay László dr. főispán üdvözölte a hercegprímást, akit percekig tartó ünnepléssel fogadott a közönség, amikor előadását megkezdte. Serédi Jusztinián dr. hercegprímás abból a gondolatból indult ki, hogy a katolikus embernek mindig katolikusnak i ell lennie. Tehát nemcsak a templomban, hanem a magán- és családi életben, mindennemű foglalkozásában, vagy hivatalában, társadalmi és politikai, községi, megyei és állami életében. A katolicizmus nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is egyszersmind, helyesebben elmélet szerint való gyakorlat. Milyennek kell tehát lennie a hitvalló, a mindig katolikus embernek ? Erre megfelel a nemzetek apostola: Krisztus képmásának l Legyen a katolikus ember tanulékony, kötelességtudó és szorgalmas, legyen önzetlen, igaz, megbízható és igazságos, legyen következetes, gerinces és állhatatos. — Mikor mi a katolikus elvek érvényesülését követeljük, nem akarunk mi másokon uralkodni, mi azt akarjuk, hogy ne mások, hanem Krisztus uralkodjék mirajtunk! Nekünk nem kellenek olyan katolikusok, akik nem merik katolikus mivoltukat nyíltan megvallani, hanem óvatosan csak „keresztényeknek 11 mondják magukat. Mi nem „keresztények*, mi katolikusok, mi Krisztuspártiak vagyunk. — fia katolikus őseink ismertető jele a szeretet volt, legyen a mi ismertető jelünk a szereteten kivül az igazság és őszinteség és ezek nyomán a megbízhatóság. Szavait azzal a felhívással zárta az illusztris szónok, amellyel beszédét kezdte: a katolikus legyen mindig katolikus l Szűnni nem akaró lelkes taps fogadta a hercegprímás szavait, majd Telbisz Miklós vármegyei főjegyző, a katolikus kör alelnöke vázolta a nagyböjti előadássorozat célkitűzéseit és mondott köszönetet azért, hogy a hercegprímás vállalta a bevezető előadás megtartását. A bíboros főpásztor még az nap este autón visszaérkezett székvárosába. A kettős vármegye kiküldötte a közigaz gatási továbbképző tanfolyamon Beszámoltunk már arról a tanfolyamról, mely hivatva van közigazgatási férfiaknak a továbbképzésére. A tanfolyam egy hónapig tart, azután a továbbképzésen résztvettek, otthon tisztviselőtársaiknak beszámolnak a tanultakról. Ez a tanfolyam márc. 2-án, hétfőn d. e. nyilt meg ünnepélyes keretek között a belügyminisztérium dísztermében, Gömbös miniszterelnök, Kozma, fióman és Winkler miniszterek, Preszly, Taky, Antal és Tasnády-Nagy államtitkárok, Szendi polgármester, Liber alpolgármester, több főispán és a kiküldöttek jelenlétében. Kettős vármegyénket és a várost a megnyitáson dr. Frey Vilmos alispán és Glatz Gyula polgármester képviselték, a tanfolyam megyei kiküldötte pedig Vizváry Viktor tb. főszolgabíró. A megnyitás alkalmával Gömbös Gyula miniszterelnök nagyobb beszédet mondott a vármegye hivatásáról, a közigazgatás szükséges haladásáról a korral, mely igényli a diplomások tovább képzését. Ebben az országban minden munkának egy célja van: az örökké való nemzet; minden, különösen a közigazgatásban élő tisztviselőnek éreznie kell ennek az eszmének, az öncélú nemzetnek jelentőségét, kicsi vagy nagy ügyekben egyaránt a nemzet érdekei kell, hogy irányadók legyenek. — Én a vármegyét — mondotta — a szó értelméből levezetve várnak tekintem, amelynek bevehetetlennek kell lennie, — A vármegye ablakait nagyobbra fogjuk vágni, hogy friss'levegő áradjon be az ősi intézménybe, modern nemzeti szellem hassa át, az élettel való együtthaladás akkor is, ha megmaradnak az ősi falak. — Szeretettel kell azért nevelnünk a fiatal tisztviselő nemzedéket — fejezte be beszédét Gömbös — tökéletesíteni tudását, erősíteni minden olyan törekvését, mely kifejleszti a köztisztviselő jellemét, mert ennek a nemzedéknek kezébe kerül utánunk az állam igazgatása. Ezért tartom én jelentős lépésnek ezen tanfolyam elindulását. E tanfolyam nem szolgál semmiféle pártpolitikai célt s ez egészen természetes, hogy igy van. Nem nézzük, hogy azoknak, akik e tanfolyamon résztvesznek, van-e pártállásuk és milyen. Egyet tudunk róluk s ez követelményünk is velük szemben, hogy a magyar sorsot magyar szellemben akarják munkálni. A miniszterelnök után Kozma belügyminiszter az önkormányzatok hasznos voltáról és a közigazgatási politika vonalvezetéséről beszélt. Ismertette a közigazgatási tanfolyam alapelveit, előadóit; a tanfolyamok anyagát, melyet úgy állítottak össze, hogy minden közigazgatási kérdést szakszerűen megvilágít. Beszélt a közigazgatási vizsgáról és ezzel „Eszméim győzedelme." (Képek báró Eötvös József életéből 3 részben. Falk emlékiratai nyomán összeállította Homor Imre — 1936 március v l.-i kulturdélutánján előadta az esztergomi érseki tanitóképző intézet ifjúsága.) Szép és értékes ifjúsági színdarabot írt Homor Imre „Eszméim győzedelme" cimen, amelyben Eötvös József bárót, a magyar népoktatási törvény megteremtőjét mutatja be gyermekkorától miniszterségéig, kora levegőjében és életviszonyai között. Szerző szerényen összeállításnak mondja munkáját, pedig céltudatosan alkotott és megirt műről van szó és a szervesen sorakozó színpadi képek szellemében Eötvös Jó zsefnek, a nagyszivű embernek és nagy törvényhozónak kijáró lelkes hódolat mellett pedagógiai célok és értékek is rejlenek. Megállapíthatjuk, hogy az „Eszméim győzedelme" alkalmas Eötvöés legfőbb munkássága alapgondolatainak az ifjússággal való színpadi megértetésére. Korhű, érdekes nyelvezete és sokszor fokozódó lelkesedést, kitűnő előadóképességeí kívánó és mégis szép, gördülékeny stílusa által nagy hasznára válhatik a tanitónövendékeknek, akiktől hivatásuk megköveteli a jó előadóké pességet. Irodalmi szemmel nézve pedig Homor Imrének ez a kis korrajzos és életrajzos színdarabja — kisebb arányokban, de hasonló értékekkel mérve — körülbelül azt a helyet foglalja el az ifjúsági alkalmi színműirodalom terén, mint amelyet Harsányi Zsoltnak Petőfiről, Madáchról irt művei a regényes életrajzok irodalmában. Szabadé ezek után a fenti szempontok tiszteletbentartása mellett, de a reális élethez jóval közelebb térve a magyar tanítói rend nevében a színdarabnak az Eötvös korabeli tanítót bemutató rajzához szólnom? Ha szabad a „régi, jó, magyar" időknek ezt a szégyenteljes figuráját szinpadra vinni akár a hűség, akár az alapgondolat aláfestésének céljából, ha szabad ezt a kézcsókoló harangozót a nagyközönség mulatságára a magyar tanítóság multszázadi elődjének bemutatni, akkor szabad-e ehhez megjegyzést fűzni a mai magyar tanítóság részéről, amely sajátságos viszonyaink között szinte önvédelmi harcot kénytelen folytatni hivatásának lebecsülése ellen, — sokszor éppen a múltból származó előítéletek miatt?! Ha szabad, akkor ez a megjegyzés a leghatározottabb tiltakozás a harangozó-jelenet szomorú hősének szinpadravitele ellen 1 Tiltakozás még akkor is, ha a korabeli kultúrnyomorúság érzékeltetésére más mód és más beállítás nem adódnék I Eleget pirulunk az akkori viszonyok okozói helyett akkor, amikor ma gunkban vagyunk, — minek tegyük ezt nyilvánosan a nagyközönség előtt ?! Az emberek cselekedeteit saját korukban ítélhetjük meg igazságosan: ez : gaz. Viszont a nagyközönségnek éppen az a része nem végez a színpadi jelenetek során oknyomozó kultúrtörténeti gyakori ltokat, amelynek becsülésére és tiszteletére pedig a tanítói hivatásnak nagy szüksége van. Hiába !, — a nemzet jövőjét szolgáló tanítói hivatás megbecsülésére is ráillik egyelőre Szekfű Gyula szigorú ítélete a háborúé őtti Magyarország nagyhangú hazafiasságáról. Eszme és cselekedet divergens té nyezőkké válnak, mihelyt a gyakorlati élet valóságai közé kerülnek. Az eszme elvész a szónoklatok visszhangzó partjai között, — a megfe lelő tetteket pedig hol, merre kell keresnünk! ? Az Ember tragédiájának eszkimó jelenete jutott eszünkbe, amikor a „harangozó proletár" a nagy Eötvös előtt állott, aki szomorúan tekinthetett a magyar népoktatás jégkorszakának fókát kérő nyomorultjára. Történelmek zajlottak le azóta Magyarországon és hol késik ma is Eötvös eszméinek győzedelme ? Küzdelues, nehéz az út még odáig — és meggyőződésünk, hogy csakis a főiskolai tanítóképzésen keresztül! Kitűnő felkészültséggel adta elő Homor Imre három képből álló, szépen folyó színdarabját a tanító képző szinigárdája. A prológot (Eötvös „Végrendelet" c. költeményét) Lénárt Sándor II. é. n. szavalta igen szépen. A nagyobb szerepekben Eszes László III. é. (Eötvös József), Aszódi István I. ó. (Pepi báró), Havasi Kálmán V. é. (Pruzsinszky nevelő), Horváth Béla IV. é., Tavaszi Miklós IV. é. (Eötvös és Szalay László egyetemi polgárok), a kisebb szerepekben Füvesi Károly III. é., Hartwiger Géza I. ó., Németh Ernő III. é., Süatényi Béla IV. é. (Horvát professzor), Kővári Gyula III. é. (Arany), Hetényi László III. é., Garamszegi József IV. ó., Peötz László II. é., Radnay György III. é. mindenkinek te sző alakítást nyújtottad, sok tapsot kaptak. Feltűnt a szép összjáték, a lelkiismeretes betanultság, a szép szcenikai előkészület, a festőién elragadó margitszigeti díszlet. A tanítóképző olyan előadást produkált, amelynél különbet az esztergomi iskolák színpadán csak ritkán láthatunk. ig)
