Esztergom és Vidéke, 1936

1936-08-15 / 66.szám

Reggel 8—9 óra között az erek­lyés ünnepi felvonulásban résztvevő egyesületek, testületek ós zarándo­kok gyülekezése a Kossuth Lajos­utcában erre kijelelt helyeiken. Délelőtt 9 órakor ereklyés ün­nepi felvonulás a Bazilikába a Kos­suth Lajos-utcából indulva. Délelőtt 10 órakor ünnepi szent­mise a Bazilikában. A szentmisét dr. Serédi Jusztinián bibornok herceg­primás pontifikálja. Mise után szent­beszéd és pápai áldás. Déli 12 órakor zenés őrségváltás az Országzászlónál. Délután 3 órakor az arató-ünne­pélyre felvonulás a Széchenyi-térről a Primás-szigeti sporttelepre, hol különféle versenyek, táncmulatság és tűzijáték lesz. Augusztus 16-án i Este 8 órakor lampionos csónak­felvonulás szerenáddal a Kis Dunán. Augusztus 19-én; Este fél 8 órakor az összes temp­lomokban harangzúgás. Augusztus 20-dn: Reggel 5 órakor az összes temp­lomokban harangszó hirdeti az ün­nep beköszöntét. Délelőtt 9 órakor ünnepi szentmise a Bazilikában, mely után a polgár­mester megkoszorúzza Szent István első királyunk születési helyét. Déli 12 órakor zenés őrségváltás az Országzászlónál. A régészeti kutatás nem egyedül a temetkező helyek feltárására irá­nyul, hanem az is a célja, hogy bi­zonyos idők kultúrájának nyomait keresse, egészen természetes, hogy az utánnunk jövőknek a mi útmuta­tásunk nyomán tudniok kell, hogy hol keressék azokat a lelőhelyeket, amelyek még vagy feltáratlanok, vagy nincsenek kellően felkutatva. Én Esztergom város határában eze­ket a helyeket a véletlen, vagy má­sok útmutatása nyomán és saját ku­tatásaim eredményeképen a követke­zőkben jelölöm meg: 1. a táti út jobb oldalán Tattól le­felé, a kenyérmezei patak és a kis Dunaég, illetőleg az u. n. kompjárói út által határolt szántóföldek telve vannak épülettörmelékekkel. Ez a a terület tudtommal kutatás tárgya eddig nem volt. Majdnem bizonyos, hogy itt valamely — régen elpusz­tult — helység lehetett. Ezt abból következtetem, hogy a terület a kör nyező részek felett jelentékenyen ki­emelkedik, viz nem járta és nem járhatja, tehát a körülötte általában ártéri területek között egyedül volt alkalmas a településre. 2. a kompjárói úttól a város felé sarkantyús kanyarban húzódó Duna­part omlását figyelve (t. i. ott a fo­lyam erősen ostromolja és omlasztja a partot), sirok nyomaira találtam, azonban deszka korhadva nyokon és csontmaradvanyokon kivül a tudo­mányt érdeklő leletekre nem akad­tam. Ez a hat&rrész — minthogy ki­emeiKedik az ártérből — temető volt. Erre mutatott a sis gödrök mélysége ós szabályos alakja is. Azt hogy mi­kor temettek ide, a várostól elég messze fekvő területre, majd egy vé­letlen, vagy egy kutatás eredménye fogja eldönteni. Szerény feltevésem az, hogy ez a heiy az egykori Szent­király község lakosainak temetkezé­sére szolgálhatott. 3. Bár a szentkirályi földek egy része a mult század végefeié feltá­ratott*, ott — hitem szerint — még * Esztergom-vidéki Régészeti és Történel­mi Társulat évkönyve (1896) I. 33—54, (1898) I. 33—54. lapokon. Á Nagyboldogasszony-napi ünnepi felvonulás sorrendje: /. csoport. Ez a csoport kezdődik a „Három Szerecsen" vendéglőtől kifelé a Kos­suth-utcán. 1. Lovasbandérium. 2. Leventezenekar. 3.Leventék. 4. Szent­györgymezői iskola. 5. Szenttamási iskola. 6. Szent István iskola. 7. Szent Imre iskola. 8. Szent Imre szobor és kísérete. 9. Tábori fiúne­velő. 10. Ferencrendi gimnázium. 11. Városi reálgimnázium. 12. Bencés­gimnázium. 13. Tanítóképző. 14. Er dészeti szakiskola. II. csoport. A laktanyától kifelé. 1. Bányász­zenekar. 2. Leventék. 3. Lövészek. 4. Frontharcosok. 5. Dorogi bányá­szok. 6 Tokodi bányászok. 7. A Szent Korona mása kísérettel. 8. Magyar Nők Szent Korona Szövet­sége. 9. Frontharcosok. 10. Ipartes­tület. 11. Férfi egyesületek. ///. csoport. A Harangozó-cégtől kifelé. 1. Szent­györgymezői zárda növendékei. 2. Vízivárosi zárda növendékei. 3. Ked­vesnővérek csoportja. 4. Mária szo­bor kísérettel. 5. Szt. Erzsébet leány­egylet. 6. Női kongregációk. 7. Ol­táregylet. 8. Női egyesületek. 9. Ele­mista szivgárdisták. 10. Ereklyék. 11. Papság. 12. Hatóságok. 13. Zarán­dokok. II. mindig van keresni való, mert a ki­sebb völgyhajlatok felett kiemelkedő vízmentes domborulatok telve van­nak épülettörmelékkel és szántás ide­jén érmék, cserepek, harci és hasz­nálati tárgyak évenként mindig ve­tődnek fel. 4. A vasútállomástól keletre a Till­féle telek végében e század elején egy Stróbl nevű esztergomi földmű­ves építkezési anyag nyerése végett tárt fel ősi alapíalakat. Ezt a helyet Sinka Ferenc Pal úr szemlélte meg és — ha jól emlékszem — az ő fel­tevése az volt, hogy ott kell keresni a Szent Andrásról elnevezett temp­lom maradványait. Ugy tudom, hogy Stróbl a felszín alatt igen sekélyen termelte ki a kőanyagot, tehát felté­telezhető, hogy ha mélyebbre hatol, esetleg sírboltot is talál. Éppen ezért emiitem ezt a helyet, bár az is le­hetséges, hogy azóta beépült. 5. A vasútállomásnak a Duna felé eső anyaggödre és a további szán­tók bizonyára sok értékes leletet rej­tegetnek. Erről azért is emlékezem meg, mert ott már volt kutatás*, azonban az a környék további ré­szére nem terjedt ki. 6. A vilégos-hegy alatt az a ha­tárrész, amely a Kenderes-dűlő alsó részétől a Diós völgy-felé vezető dű­lőútig terjed, szintén rejteget emlé­keket. Nem messze a Heya-kerttől (ma városi fatelep) magam is talál­tam nagy és apró urnákat és nem lehetetlen, hogy ha ott és onnan ki­felé pl. a szőlők alá földet fordíta­nak, ujabb meglepetések is követ kezhetnek. Egyébként nem tartom kizártnak, hogy a Diósvölgybe ve­zető dűlőúton túl a szentléleki út hajlásaig is fordulhatnak elő leletek, mert az ottani földtulajdonosok előt­tem ilyenek létezését emlegették 7. A kender esi-dűlő szőlővel be­ültetett felső részének is kell jelen­tőséget tulajdonitanom, mert emlé kezem, hogy Malina-féle (utóbb néhai * Esztergom Évlapjai 1926 : 27—33. ol­dal. — Knauz: Esztergomi szerzete sete tör­ténete 1865. 60—61. oldal. — Ugyanattól: Monumenta I. 599. és 773, 360., 460.. II. 418—431. old. Brenner Ferencé) nagy terület talaj­forgatása közben a mult század nyolcvanas éveiben a munkások arany érméket találtak, azok közül sokat elrejtettek, de több török ere­detű aranyat Brennernek mégis si­került megszereznie. Még per is szár­mazott a dologból, mert Maiina La­jos takarókpénztári ügyész (később polgármester) a lelethez jogot for­mált. Minthogy a hagyomány sze­rint a római előkelőségek a dombos oldalon kéjlakokkal is birtak, nem tartom lehetetlennek, hogy éppen az előnyös fekvésű és a városhoz kö­zel eső területen és a felette levő démoni-dűlőben is voltak ilyenek, tehát ezt a két határrészt érdemes figyelemben tartani. 8. Bár az érsekvizivárosi-sziget ál­talában vízjárta terület, mégis talá­lunk ott a MFTR állomásától felfelé a Nagyduna partján körülbelül 200 méternyire egy olyan emelkedést, amely még a legnagyobb áradás ide­jén is mentes szokott lenni a víztől. Ezen a helyen épületmaradványok mutatkoznak s nem lehetetlen, hogy az emelkedésen valamikor zárda és templom volt. Miből következtethető ez ? E század elején a volt cs. és kir. 76-ik gyalogezred (volt soproni háziezred) Esztergomban állomásozó zászlóalja számira a Nagydunában ott biztosítottak szabad uszodát és a parton a tisztek részére egy vet­kőző helyiség elhelyezése végett kisebb egyenlítési munkálat folyt. E munkálat folyamán a dolgozó kato­nák a talajszin alatt aránylag sekély mélységben embercsontokat és ko­ponyákat találtak. Ezeket az ásatag maradványokat később egy Öreg to­polyfa tövében földelték el s nem kétlem, hogy azok ott most is meg­találhatók. Ezek a maradványok arra mutatnak, hogy a kérdéses helyen cinterem (Cenetarium) volt, már pe­dig az ilyen c akis templom, vagy Nem mai keletű kérdés az érett­ségizett ifjúságnak az ipari pályákon való elhelyezkedése, a mai állásta­lan viszonyok azonban különöskép­pen ráterelik a figyelmet erre a prob­lémára. Legutóbb — mint a szom­bathelyi lapokban olvassuk — az ottani polgármester fölhívására a szombathelyi ipartestület érdekes és szélesebb körű, figyelmet érdemlő memorandumot dolgozott ki arról: mi az akadálya jelenleg annak, hogy az érettségizett ifjúság ipari pályákra menjen továbbá, hogy milyen intéz­kedésekkel lehetne az ipari pályára lépést és az azon való boldogulást lehetővé tenni. A terjedelmes elaborátum minde­nekelőtt rámutat arra, hogy a ma­gyar kézművesiparosság mindig szí­vesen látta a tanult ifjúság ipari pá­lyára való lépését, mert magasabb képzetségű iparosok tökéletes szak­mai kiképzés birtokában az átlagost jóval meghaladó sikert tudtak föl­mutatni. Ezután foglalkozik azokkal az okokkal, amelyek miatt az érett­ségize't ifjúság móg ma is idegen­kedik az ipari pályán való elhelyez­kedéstől. Egyik főok az ipari pálya lenézettsége, ami a ferde nevelési rendszernek a következménye — aki nem akar tanulni, azt azzal ijeszt­getik, hogy inasnak adják — ós úgy lehetne rajta segíteni, hogy ha az ifjúságot az ipari pálya megbecsü­léséra, szeretetére nevelnék. Szemere vetik az iparosságnak, hogy elméle­tileg nem elég képzett, niányosan iskolázott, ami ugyancsak egyik oka az idegenkedésnek, mert ez a körül­mény a tanultabb elemeket az ipari pályától „visszatartja. Ez az állítás sok tekintetben helytálló, azonban ennek nem a kózműiparosság az oka, kápolna körül szokott előfordulni. Van egyébként egy másik feltevé­sem is. Az emelkedésnek a Duna felé eső részén, közvetlenül a part szélén még láttam igen erős falma­radványokat. Ezeknek anyaga és kötési módja teljesen hasonló volt ama figyelő tornyokéhoz, amelyeket a rómaiak a folyam partján létesí­tettek, tehát az is lehetséges, hogy őrtorony összeköttetésben volt az emelkedési részen levő épületté), mely utóbbi tehát nagyobb méretű őrházul szolgált. Ami az emberi ma­radványokat illeti, mely általában férfi-koponyák, kar- és szárcsontok­ból áll, nem lehetetlen, hogy azok valamely ellenséges támadás áldo­zatai voltak. Ez a hely tehát figyel­met érdemel és nagyon könnyen megtörténhetik, hogy aránylag cse­kély költséggel való feltárása meg­lepetést fog hozni. (Folyt, köv.) hanem hibás a rendszer, mely az ipari oktatást semmiféle iskolai elő­képzettséghez nem kötötte. Az ország nyolcadrészét kitevő társadalmi osztály értelmiségi szín­vonalának emelését, mely egyúttal a magasabb társadaimi értékelést is magával hozná, csak úgy lehet biz­tosítani, hogy ha a pályára lépés előföltételeit magasabb iskolai kép­zettséghez kötjüs. A kézműves ipa­rosság is azt ki ván ja, emeljék az ipari pályáknál az iskolai és a szak­képzés szintjét, amely bizonyára együtt fo$ járni a társadalmi elis­meréssel is. Annál szükségesebb ez, mert a szabadpálya mindig több élet­erőt, magasabb fölkészültséget és nagyobb ellenállást kivan meg az egyéntől, mint a hivatalnoki pálya. A magasabb iskolai képzettség nem­csak élharcra késziti elő az ifjúsá­got, hanem alkalmas arra is, hogy a jelenleg még fönnálló nagy értelmi­ségi színvonalkülönbséget enyhítse, ami egyúttal a társadalmi válaszfa­lak őszinte lebontását is magával hozná és az érettségizett if jakban legyőzné az ipari pályák iránti ide­genkedést. A társadalmi előítélet megszünte­íésén kivül különböző föltételeket sorol föi a memorandum a tanult ifjúságnak az ipari pályán való bol­dogulása érdekében. Ilyen a helyes pályaválasztás. — Mindenki arra a pályára menjen, amelyhez kedve van. A boldogulásnak egyii legfontosabb előföitétele azután a megfelelő szak­képzés melynek során nem szabad visszariadni az alacsonyabb fizikai munkától sem. — A tökéletes szak­mai kiképzés érdekében szükséges volna a kültöldi szakképzés tanul­mányi ösztöndijak juttatásával és az Lelőhelyek Esztergom határában Irta: O'sváth Andor ny. városi főjegyző Az érettségizett ifjúság elhelyezkedése az ipari pályákon Ének az ősz elé. Ölelő lovagja jtatal nyaraknak —, már bújelhősek e nyáregű szemek, kopasz a mező, mindent learattak, s halk, biztos léptekkel az őszbe remegek. Alig öleltem, már jön a halál-holnap, még nevet az élet szines forgatag, de a benne-vigak hamar csitulnak és rámnéznek a hegyek gúnyos-hallgatag. Beérik minden, az álom is az őszbe, eljön a gyümölcsök sárguló kora­ekkor színesedek lehulló rőtre, s valahol marsot zeng egy régi zongora ... Szívemben feljajdul kusza-jajos soha, ha festi az ég földünk télfehérre, s jaj, belerezegek elmúlás-akkorába, s ittmaraá köztetek könnyem véres cseppje. Ölelő lovagja fiatal nyaraknak —, már bújelhősek e nyáregű szemek, kopasz a mező, mindent learattak, s halk biztos léptekkel az őszberemegek. Ifj. Baldas ydnos

Next

/
Oldalképek
Tartalom